Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — ALPOK-ADRIA 1994. január 5., szerda Életműve gazdagítja a mát is Storno Ferenc üzenete Aki egyszer is járt Sopronban, az egészen biztos, hogy hallotta Storno Ferenc nevét. A leghűségesebb város legismertebb polgára kéményseprő volt, ám szorgalma és tehetsége révén a pápai Sylvester-rend lovagja lett. De ami még ennél is fontosabb: műgyűjtő és restaurátori életműve a mát is gazdagító közös kincsünk... A történet 1845-ben kezdődött... Egy ágrólszakadt fiatalember érkezett ekkor Sopronba, akit a véletlen szeszélye vetett ebbe a városba, eredeti úticélja ugyanis Pozsony volt. Az idegen saját személyét illetően is tele volt bizonytalanságokkal. Ma azt mondanánk: identitás-zavarokkal küzdött. Talán ezzel is magyarázható, hogy mániákus pontossággal vezette naplóját. „Őseim éltek Itáliában, Én megszülettem Hungáriában, Felnevelkedtem Germániában, hol az otthonom, melyik hazában?"— tette fel vívódva a kérdést német nyelven írt naplójában. De most ugorjunk előre néhány évtizedet az időben! Hősünk, idősb Storno Ferenc, aki egy szál ruhában érkezett Sopronba, az 1860-as évek végén már a város egyik legtekintélyesebb polgára. Négy háza van a városban, és egy gyönyörű palotát is vásárol a Fő téren. Ma ezt a házat nevezzük Storno-háznak, és itt található a Storno dinasztia Európa-hírű gyűjteménye... A Storno család az olasz Svájc Tessin tartományából származott a bajorországi Landshutba, majd a nyugat-magyarországi Kismartonba, amely ma — Eisenstadt néven — az ausztriai Burgenland tartomány székvárosa. A Storno család férfi tagjai — apáról fiúra szállóan — kéményseprők voltak. A legendák szerint a legalább 50100 tárgyat számláló, páratlan értékű Storno-gyűjteményt a padlások poros zugaiból szedte össze a művészetekért rajongó, áldott tehetségű Storno Ferenc — ma már azonban tudjuk, hogy ez nem így volt. A kéményseprő mesterséget valóban mindvégig fenntartotta a család, Storno Ferenc azonban elmélyült festészeti és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott Bécsben. A népszerű bécsi arcképfestő, Friedrich Amerling is a mestere volt. Storno Ferenc a XIX. századi Magyarország egyik legavatottabb restaurátora lett. Tucatnyi templom belső tere, illetve berendezése született újjá a Stor- nók kezemunkája nyomán, az apa munkáját ugyanis a fiai is folytatták. Fő müvük azonban valószínűleg maga a Storno-gyűjtemény, melyben minden megtalálható, ami a múlt században értéknek vagy érdekességnek számított. Nem gyűjtöttek meghatározott tárgyakat, és nem hoztak létre múzeumot. Együtt éltek gyűjteményük darabjaival, és használták is őket. A dinasztiaalapító idősb Storno Ferenc a múlt század igényes és sikeres kézműves polgárainak egyike volt, aki még tankönyveket is írt. És mindvégig szorgalmasan vezette naplóját. Utódaimnak szánom —' írta egy helyen —, hogy „tudassam velük: az embert a rossz körülményeken, sorscsapásokon is átsegíti szorgalma, igazságérzete és munkaszeretete, melyek révén biztos, boldog életet teremthetnek magoknak.” A soproni Storno-ház és Storno-gyűjtemény az érték- vesztett és felbolydult Kö- zép-Európában ma egyre inkább szimbolikus hely és egyben beszédes üzenet is. Csak észre kell venni, és meg kell érteni! Békés Sándor Az Alpok Gmundennél Az Alpok északi nyúlványai a felső-ausztriai Gmunden közelében. A hely a somogyiaknak is ismerős: 1992 őszén itt vette át a megye az Alpok-Adria elnöki tisztét MI A MODERN? Csapatosan futnak a gondozó elé... A szarvas lesz a jövő háziállata A befogás nagy sokkot okozott — Jó ára van az agancsnak A hatékonyság és a korszerűség jelszavával Ausztriában is több helyen sor került a kisbirtokok összevonására, az úgynevezett nagytáblás művelési rendszerek bevezetése. Egyre nagyobbak lettek a táblák, és egyre nagyobbak lettek a gépek is. A termésátlagok valóban nőttek egy ideig, de a természet nehezen gyógyuló sebeket kapott... Ha az ember a csehországi mezőgazdaság nagyüzemei felől érkezik Alsó-Ausztriába, valósággal tarka szőnyegnek látja a tájat. De ha az osztrák tartományok felől érkezik, pillanatok alatt megérti, mit értenek a környezetvédők a „végkiárusított és kirabolt táj” szomorú fogalma alatt. A madarak, a pillangók és a méhek számára itt nem sok választási lehetőség van. A termőtalajt kiszárítja a szél, a szalma porrá ég, a földet kőkeménnyé tömörítik a többtonnás gépek. Valamikor egy négyzetméternyi területen négyszáznál is több giliszta élt ebben a földben, ma — a legjobb esetben is — alig százat találhatunk. A végkiárusított és kifosztott tájon egyre jobban elszaporodnak a különböző kártevők, tehát egyre több vegyszer kell... Ördögi kör! Az alsó-ausztriai Waldvier- telben található Rosenburg Mold nevű községben újabban eredményesen veszik fel a küzdelmet ezek ellen a rémisztő jelenségek ellen. Az utóbbi három évben több mint 22 ezer fát, cserjét és bokrot ültettek! A földművesek közül sokan keskeny, úgynevezett „nadrágszíj” parcellákat bocsátottak a rehabilitáció rendelkezésére — méghozzá teljesen díjtalanul. Ezek a területek ma már elérik az összterület 8 százalékát. Az önkormányzati szervek ugyanakkor nagyobb földterületeket vesznek haszonbérbe, hogy így — drága pénzen — visszaszállíthassák mindazt, amit 30 évvel ezelőtt ugyancsak drága pénzen szétromboltak... Az elmúlt három év tapasztalatai érzékletesen bizonyítják, hogy milyen lassan gyógyulnak be a természet testén ütött sebek. Évek telnek el, míg felnőnek és megerősödnek az élősövények, mint ahogy a terület vízháztartását is csak mesterségesen, sok-sok munka és áldozat árán lehet normalizálni. A fejlődés hangzatos jelszavával Alsó-Ausztriában hatalmas egybefüggő birtoktesteket hoztak létre, melyek kiemelkedő termésátlagokat ígértek, művelési technológiájuk azonban környezetromboló és káros volt. A táj eredeti képének visszaállítása megkezdődött, és ez azt jelenti, hogy a hatékonyság és a korszerűség fogalmát bizony újra kell értelmeznünk... Gudrun Liener A gímszarvasok háziasítását, illetve nagy tömegben történő tenyésztését célzó kísérletek folynak Somogy megyében. A Pannon Agrár- tudományi Egyetem által létrehozott szarvasfarmokon már 560 állat él. A törzsállomány befogás útján került a kísérleti telepekre, méghozzá a világhírű ge- menci, kaszói és somogyi erdő- és vadgazdaságokból. Bőszénfa határában vagyunk, idilli dombok között. Az erdők övezte réteket karámok zárják körbe. A szépen gondozott füvön legelésző állatok: gímszarvasok. Magyaroszágon 1985-ben kezdődtek a szarvastenyésztési kísérletek, új-zélandi példák és tapasztalatok alapján. A magyarországi gímszarvasállomány világhírű. És ez a táj valóságos szarvasparadicsom. A világ legjobb szarvastrófeáit a dél-dunántúli erdőkben zsákmányolják már évtizedek óta a gazdag és szerencsés külföldi vadászok, nem véletlen tehát, hogy éppen erre a populációra alapozva kezdődtek meg a házi- asítási kísérletek. A látogató szinte hinni sem akar a szemének: az alig egy éve befogott szarvasok csapatosan futnak a takarmányt hozó gondozó elé! — Pedig a befogás meglehetősen nagy sokkot okozhatott a számukra — mondja Nagy János, a telep vezetője. — Télen történt a dolog... Az etető fölé hatalmas hálót feszítettünk, különleges oszlopokra, és aztán amikor már sokan voltak az etető körül, távirányítóval egyszerűen rájuk robbantottuk a tartóoszlopokba épített patronok segítségével a hálót... Egy másik szarvascsapat tagjai már itt, a farmon születtek. Ha lehet, még szelídeb- bek. A harmadik karámban bikák figyelnek. Talán egyedül ez a kép lehangoló: az idősebb bikák barkás agancsát ugyanis évrőlévre levágják. A szarvasagancsból készült gyógyszereknek sokan varázserőt tulajdonítanak, már csak azért is, mert — állítólag — a férfiasságra is jó hatással van... Ezt alátámasztani látszanak az árak is. Napjainkban harminc-negyven dollárt fizetnek a lefűrészelt barkás agancs kilójáért, de nem is olyan régen még a 120 dollárt sem sokallták... A háziasított gímszarvasok tenyésztése egyébként többcélú. Az agancs mellett, természetesen, a hús is jól értékesíthető, hiszen az állategészségügyi előírások ilyen körülmények között nemcsak betarthatóak, de ellenőrizhetőek is. A program irányítói egyelőre azonban mindenekelőtt az élő állatokat kívánják értékesíteni, az a meggyőződésük ugyanis, hogy a háziasított szarvas a jövő háziállata. Egy hektár legelőn 5-6 szarvas és szaporulata tartható el, szarvasmarha azonban csak egy... A somogyi kísérleti szarvasfarmokon egyelőre alig több mint félezer gímszarvas legelészik. Könnyen lehet azonban, hogy egy évtized múlva már Dunántúl-szerte ismert és megszokott lesz ez a kép... Paul Schmitzberger ALPETV-ADR1A A</ Somogyi nyilatkozat a régiók gyűléséhez Három fontos dokumentumot is eljuttatott a nemzetközi szervezetekhez az Alpok-Adria elnöksége. Mind a hármat Balatonőszödön fogadta el a munkaközösség. Az Alpok- Ad[ia Munkaközösség fennállásának 15. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepi ülésén nyilvánosságra hozott Somogyi Nyilatkozatot, illetve a másság tolerálásáról és tiszteletben tartásáról szóló anyagot, valamint a horvátországi és bosznia-hercegovinai helyzettel kapcsolatos határozatát küldte el az Európai Régiók Gyűlésének, az Európa Tanácsnak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Bizottsági ülés Milánóban A jövő Európája a régiók Európája is; az Alpok-Adria tartományai között kialakult több száz éves együttműködést erősítik az új alapon létrejövő kapcsolatok. A munkaközösség úgynevezett reform szerkesztőbizottsága a jövő hónap elején tartja következő ülését Milánóban, s az olasz- országi nagyvárosban sorra kerülő konzultáción többek között a tagfelvételi kérelmek elbírálásának módját vizsgálják majd meg. Ezzel is a csatlakozás hivatalos eljárását igyekeznek korszerűsíteni. A Áprilisban újabb vezetői találkozó Az Alpok-Adria Munkaközösség kapcsolatainak erősítését és problémáinak megvitatását szolgálják az egyes régiók vezetőinek rendszeres találkozói. Az Alpok-Adria vezető tisztségviselőinek bizottsága soron következő ülését április hetedikén tartja. A két napra tervezett találkozót ez alkalommal is Somogy megyében rendezik meg. Nemzetközi tábor a gyermekeknek Első ízben rendeztek tavaly az Alpok-Adria Munkaközösség fennállása óta nemzetközi tábort a gyerekeknek, s ennek szervezője a Somogy volt. A 10-14 évesek Fonyódligeten, a középiskolásók pedig Bala- tonberényben töltöttek feledhetetlen napokat. A 18 tartományból érkezett fiatalok vidám programjainak középpontjában a béke gondolata állt: ezt erősítették a találkozók. Százéves a „Schafbergbahn” Az úr 1889. esztendejében megvalósult Berthold Curant mérnök álma: Szent Wolfgang állomásáról ekkor gördült ki az első' menetrend szerinti vonat, melynek a Schafberg-csúcs, azaz az Alpok legmagasabb csúcsa volt az úticélja. A hajdani Habsburg-monarchiában ez volt a negyedik magashegyi vasútpálya, amely egyben a legmeredekebbnek is számított. A vasútépítés mindössze 15 hónapot igényelt. E páratlanul rövid idő alatt készült el az 5842 méter hosszú vasútpálya és a 100 méteres alagút. A vasútvonal 1192 méteres szintkülönbséget hidalt át. A kisvonat hétkilométeres óránkénti „sebességgel” kapaszkodik a hegy csúcsa felé. A Schafbergbahn lelkes híve volt annak idején a császári család orvosa, Franz Wirer is, aki így fogalmazta meg a fantasztikus utazás élményét: „Még sohasem láttam egyszerre ennyi eget és földet, szinte úgy éreztem, hogy elszakadtunk a földtől...” Az építési határozat elfogadását követően, 1892 áprilisában, 350 olasz vendégmunkás kezdte el a fogaskerekű vasút nyomvonalának a kialakítását. Iszonyatosan nehezek voltak a körülmények. Az 1000 milliméter nyomtávolságú acélsíneket vasból készített keresztaljak fogták ösz- sze, melyeket százméterenként mélyen beágyaztak a hegy közepébe. Az építkezés kezdeti időszakában 6000 kocsi anyagot kellett öszvérek segítségével az építők után szállítani, a munkálatok előrehaladtával azonban már a mozdony is segített ebben. 1892 tele szigorú és kemény volt, a munkálatok azonban folytatódtak, és így már 1893 márciusában sor kerülhetett az első próba utakra. A Schafberg-vasút üzembehelyezése óta már a negyedik vasutasgeneráció teljesít itt szolgálatot. A munka lényege szinte semmit sem változott az elmúlt évszázad alatt. A szolgálat már órákkal az első szerelvény indítása előtt megkezdődik, mert a mozdonyokat fel kell fűteni. A tűzifát olajjal átitatott textíliákkal gyújtják meg. Ezt követően feltöltik a kazánokat vízzel, majd szénnel folytatták a tüzelést. Az 1893. évi megnyitó útról így írt a lelkes Ischler Wochenblatt : „Egyórás, csodálatos utazást követően 1200 méterrel a Wolfgang-See fölött vagyunk, 500 méterrel magasabban, mint a Gaisberg. A hegycsúcsról azután csodálatos kilátást élvezhetünk. Adjon ez az új vasút újabb vonzerőt országunknak és tartományunknak! Az emberi szellem és alkotóerő egy új, nagyszerű alkotását sikerült megvalósítani.” Dr. Volker Raus Ötnyelvű könyv a balatonőszödi ünnepi ülésről Az Alpok-Adria Munkaközösség fennállásának tizenötödik évfordulója alkalmából Balatonőszödön rendezett jubileumi tanácskozás dokumentumait könyv alakban is megjelentetik. Az ötnyelvű kiadvány tartalmazza a regionális kormányfők — közöttük dr. Gyenesei István elnök — beszámolóit és az előterjesztéseket, illetve a neves meghívottaknak az őszödi ülésen elhangzott beszédeit. i
