Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

1994. január 21., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Drávagárdonyban Elkészültek Drávagárdony­ban az útépítési és javítási munkálatokkal. Csaknem 800 méter hosszú utat építtetett az önkormányzat, s ez majdnem négy és félmillió forintba ke­rült. Tervezik még a telefon­helyzet javítását is — erre el­különítettek 200 ezer forintot. Három település gázt szeretne Rinyaújnép képviselő-testü- lete legutóbbi ülésén döntött arról, hogy céltámogatási pá­lyázatot nyújt be a gázvezeték megépítésére. A beruházás majdnem hétmillió forintba ke­rül. Ugyancsak gázt szeretne Babócsa másik két társkö­zsége: Péterhida és Komlósd — nekik 17 millió forintba ke­rülne. Mindhárom településen az önkormányzat lakossági hozzájárulás nélkül vállalja a költségek fedezését. Pályázat vágóhíd üzemeltetésére Testületi ülésen döntött Iha- rosberény önkormányzata, hogy a vágóhidat a továbbiak­ban üzemeltetésre adja ki. A pályázatra december 31-ig le­hetett jelentkezni. Határoztak a Jókai utcában történő telkek kialakításával kapcsolatban is, a jelenlegi út kiszélesítéséhez mintegy 900 négyzetmétert vásárolnak a magántulajdon­ban levő területekből. Pénz­ügyi lehetőségeikhez mérten továbbra is támogatják a la­kásvásárlókat és az átmeneti­leg segélyre szorulókat. Társasházak Barcson Társasházakat épít Barcson a Kova építőipari gmk. Hu­szonegy lakást, és négy üzle­tet alakítanak ki; ezek negy- ven-ötven négyzetméter alap- területűek. A terveket Bognár Lajos barcsi építész készí­tette. Néhány ház elkészült, ti­zenegy lakásba már beköltöz­tek a tulajdonosok. Előadás a herényi szőlőtermelőknek Az iharosberényi polgár- mesteri hivatal felkérésére előadást tart ma este a helyi szőlősgazdáknak Horváth La­jos, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimná­zium tanára. Az ismert sző­lész, nemesítő a környéken jól bevált fajták telepítését szor­galmazza. Tavalyi előadásá­nak sikere után hívták meg újra Iharosberénybe. Kiállítás a Dráva múzeumban A tenger csodái címmel mu­tatják be a Dráva múzeumban Rajnainé Horváth Éva Marca­liban élő magángyűjtő kiállítá­sát. Igazi különlegességek ta­lálhatók ebben a kollekcióban, mint például a félméter hosszú sonkakagyló. A kiállítás feb­ruár 2-ig tekinthető meg. Nemzetközi kórustalálkozó Riva del Gardában Itáliai versenyre hívták a csurgói női kart A VÁROS ELISMERÉSE Régészt teremtő Barcs Rózsás Márton, a Dráva múzeum munkatársa megvizsgál minden gyanús kerámiatöredéket Két nem mindennapi ered­mény koronázza a jubiláló csurgói kórus munkáját. Az Országos Zenekari és Kó­russzövetség Csurgónak aján­lotta 1994-ben a női karok má­jusi fesztiváljának megrende­zését, s előtte lehetőségük lesz egy nemzetközi megmé­retésre is. Nem is akármi­lyenre! Most kapta meg a Can- temus női kar az angol nyelvű meghívólevelet, amelynek so­rait a sokéves munka betető­zéseként fogadhatja az ügy­ben fáradhatatlan Peperő Gyula karnagy és valamennyi kórustag. „E levelünk bizony­ságul szolgál arra, hogy kóru­sukat meghívtuk a Riva del Garda-i nemzetközi ver­senyre... A nemzetközi kórus­verseny-bizottság nagy számú jelentkező közül az Önök kórusát is kiválasztotta. A kórus minőségi színvonalát megfelelőnek találta, s ehhez külön gratulálunk; jó felkészü­A településfejlesztés, a fog­lalkoztatás, a szemétszállítás gondja, és egy meghiúsult útépí­tés volt a legfőbb téma azon a városkörzeti találkozón, amelyet a barcsi művelődési központban tartottak. Ezt a cigány lakosság kezdeményezte — Szegedi Ti­bor vezetésével —, azzal a szándékkal, hogy a város veze­tőivel megvitassák a legfonto­sabb feladatokat. Feigli Ferenc polgármester ígérte, hogy valamilyen módon megpróbálnak segíteni a foglal­koztatási gondokon, de szociális szempontok alapján ezt már nem tudják kezelni. A legtöbb felszólalás a Dankó utcában meghiúsult útépítést nehezményezte, mert ha esik az eső, térdig elmerülnek a sárban. lést és jó szereplést kívá­nunk.” Az észak-olaszországi fesz­tiválra fejenként 300 márka a nevezési díj. Ennek egyhar- madát az énekesek vállalták, egyharmadára szponzorokat keresnek; s bíznak abban, hogy a város képviselő-testü- lete megszavazza a hiányzó összeget, hiszen Itáliában, a zene hazájában Magyaror­szágot és szűkebb pátriánkat, Csurgót képviseli a Cantemus női kar. A rangos nemzetközi ver­senyen március 27-30. között két kategóriában három-há­rom dallal lépnek fel a csurgói énekesek, s arra is lehetősé­gük nyílik, hogy a kötelező programokon kívül más kóru­sokkal együtt koncertezzenek. Ha idejükbe belefér, Verona, Padova, illetve a Garda-tó és a Dolomitok szépségével is megismerkedhetnek. Horváth József Érvek ellenérvek csaptak össze. Ennek a mintegy 700 méter hosszú, három méter széles út­szakasznak a kiépítése 2,5 mil­lió forintba kerülne. A polgár- mester azt mondta: a négyéves programban tervezték, hogy a város útjait rendbe teszik, de erre most nincs pénz. Más ut­cákban a lakosság pénzzel is segíti az építést. Többen felaján­lották társadalmi munkájukat, de ezt a segítőkészséget elutasítot­ták, mivel ez a munka komoly szakmai tudást igényel. A polgármester bejelentette: vállalkozóval végeztetik a mun­kát pályázat útján. A legolcsóbb kivitelezővel kívánják ezt meg­valósítani. A január 27-i költség- vetési tárgyaláson ezt a témát is napirendre tűzik. G. A. Barcs képviselő-testülete Barcs Városért kitüntetésben részesítette Rózsás Mártont, a barcsi Dráva Múzeum munka­társát, a Barock együttest és Werkmann György sinsheimi lakost. Rózsás Márton több mint két évtizede gyűjti Barcs város helytörténeti emlékeit. Gyűjte­ményét a Dráva Múzeumban őrzik, őt pedig a város múltjá­nak legjobb ismerőjeként tart­ják számon. Barcs most is­merte el tevékenységét a Barcs városért kitüntetéssel. — Hogyan kezdődött? — Gyűjtéssel 1964-ben kezd­tem foglalkozni. Kertes házban laktunk az akkori barcsi Fő ut­cán, és ásáskor kisebb-na- gyobb kerámiatöredékek kerül­tek elő; érdekelt a történetük. Kutattam a könyvtárban, elmen­tem Szigetvárra a múzeumba, s felfedeztem, hogy ezek ugyan­olyan régi cserepek. Később a MÉH-telepen gyűjtöttem régi iratokat, okmányokat, amelyek­nek akkor még nem ismertem az igazi történeti értékét. Régészeti jellegű kutatómun­kával leszerelése után, a hat­vanas évek közepétől foglalko­zik. — Felkerestem a Somogy Megyei Múzeumot, hátha talá­lok valamit ott településünk múltjáról, de akkor a „Barcs” fel­iratú dosszié még üres volt — folytatta. — Nem maradt más hátra, mint hogy a régi katonai térképek alapján felkutattam Barcs és a hozzá tartozó régi falvak nyomait. Mindenhová elmentem, ahol valamilyen cél­ból földmunkát végeztek. Erre 10 évem ment rá, s közben gyűjtöttem a településünkön megjelent minden írásos kiad­ványt. Az 1960-as évek végétől rendszeresen fényképeztem, így mindent, ami fontos a város életében, megörökítettem. A dokumentumokat témák szerint dossziékba gyűjtöttem, a tárgyi leleteket a lakásunk összes he­lyiségében tároltam. — Mi lett a gyűjtemény sorsa? — 1987. március 1-jén a mú­zeum dolgozója lettem, s velem együtt került oda a gyűjtemény is. A múzeumban akkor a tele­pülés és környékének néprajzi gyűjteménye már megvolt, az én leleteim a várostörténeti gyűjtemény alapjait jelentették. Akkorra már a gyűjtött anya­gokról a publikációk készen vol­tak, és gyűjteményemmel együtt Barcs régészeti topográ­fiája is bekerült a múzeum adattárába... Úgy érzem, első­sorban dr. Németh Jenőnek köszönhetem, hogy elindultam ezen a pályán. Ő volt az, aki a tanácsra nagyon sok fiatal munkatársat „bevitt”, köztük engem is mint társa- dalmi-munka-szervezőt. A mú­zeumhoz azonban, mert nem vagyok szakember, 1987-ig nem tudtam átkerülni. Rózsás Mártonnak majdnem 100 cikke, közleménye, tanul­mánya látott napvilágot. Nagy részük feltáratlan területről. A nehézsége és szépsége is en­nek a munkának — mondta —, hogy nem volt előtte olyan, aki ezekről a témákról már írt volna. A múzeumban autodi­dakta módon tanulta meg szak­területét, restaurátori oklevelet szerzett. Tevékenységét elis­meri a szakma, és most elis­merte a város is. — A kitüntetés sokat jelent — mondta. — Feledteti a 20 éves mellőzést, kudarcot. És becses, mert szülővárosomtól kaptam. Fodor Sándorné A DANKÓ UTCAIAK GONDJAIRÓL Nincs pénz útépítésre ÚJ TANTÁRGY — TÁNCTANÁRRAL Mozgásművészeti óra a zeneiskolában Természetes mozgásra épül az esztétikus testképzés Három megyébe szállít az Anda Mozgásművészetet is ta­nulnak a diákok a barcsi Vikár Béla Zeneiskolában. Fakulta­tív tárgy, amelyet Szalay Ta­más pécsi tánctanár tanít. — Jó mozgás csakis a zene és a tánc ötvözetéből valósít­ható meg. Sőt: a tánc a leg­jobb sport — mondja Szalay Tamás, aki az 1970-es évek­ben jegyezte el magát a tánc­cal. — 1991-ben elvégeztem a táncpedagógus mesterképzőt, s tagja vagyok az országos szövetség elnökségének is. Az Állami Népművészeti Kör tánctagozatának vezetője, va­lamint az Apáczai nevelési központ tánctagozatának ta­náraként tanítok. — Hogyan került Barcsra? — Kolléganőm, Köcsky Ju­dit személyes ismeretségének köszönhetően kötöttem ki itt. A barcsi iskolában ugyanis profilbővítést terveztek, s mert névre szóló meghívót kaptam, örömmel vállaltam az újabb kihívást. A heti egy óra bőven belefér az időmbe. — Hány növendéke van? — Négy csoporttal dolgo­zom, összesen hatvanegy ta­nulóval. — Mi a tananyag? — Diákjaim a dzsessz és a klasszikus balett alapjait tanul­ják meg óráimon. Először lazító gyakorlattal kezdjük a foglalko­zást. Elsajátítják többek között az úgynevezett Berczig-techni- kát; ez tulajdonképpen esztéti­kus testképzés, amely a termé­szetes mozgásokra épül. A gyakorlatokat zenére vég­zik: klasszikus, illetve népze­nére egyaránt. Nem mindenkiből lesz ter­mészetesen a táncparkett ör­döge. A mozgásművészet in­kább afféle előkészítő tantárgy a zeneiskolában: a későbbiek­ben magabiztosságot ad, és megelőzi a tartáshibát. A tanu­lók már félévkor számot adnak tudásukról, elméletben és gya­korlatban is. Csak ezután lép­hetnek felsőbb osztályba... Gamos Adrienn Az Anda Kft 1991-ben jött létre három alapító taggal, fes­ték és szakipari termékek, va­lamint tetőszigetelő-anyagok forgalmazására. Termékeinek Barcson és környékén nem volt felvevőpiaca, ezért Pécs felé kezdett terjeszkedni. — Jelenleg is van egy rak­tárbázisunk a Megyeri úti tele­pen — mondta Tank István ügyvezető igazgató. — Zala, Somogy és Baranya megyé­ben forgalmazzuk az Akvaline Rt-vel kötött szerződés alapján az Újkígyósi Szigetelő-lemez­gyár termékeit, a volt Buda- lakk-gyárak és a Kemikál bar­— A legmegrázóbb a, ha egy gyermek intézeti elhelye­zéséről kell gondoskodni — mondta Pankász Lászlóné gyámügyi ügyintéző, aki tíz éve tölti be ezt a munkakört Barcson. — Tavaly két csa­ládból hat gyermeket kellett elhelyezni intézetben, mert a szülők alkalmatlanok a neve­lésre. Naponta majdnem tizen­öten térnek be a gyámható­sághoz. Vannak, akik csak panaszkodnak, s örülnek, ha meghallgatják őket. Mások tanácsot kérnek: milyen gyakran látogathatja az elvált esi gyárának festékeit. A siker­termék az újkígyósi gyár kíná­lata, s a talpon maradás érde­kében együttműködünk akár a konkurenciával is. — Külföldi kapcsolataik? — Előkészületben van egy a hiánycikknek számító termé­kek kizárólagos magyarországi forgalmazására szóló szerző­dés a német CPM-Chemi ve- gyianyag-kereskedelmi céggel, így jutunk hozzá a sókivirágzás elleni szerhez, a sír- és műkő­tisztító impregnálószerhez, va­lamint építőanyagba és fes­tékbe keverhető gombaölő szerekhez. Papp Laura szülő gyermekét. Ha sikerül megegyezniük, azt már előre­lépésnek tartják. Sokan rendkívüli nevelési segélyt kérnek, tavaly azonban csak öt család kapott. Ez a szám az idén biztosan emelkedni fog. — Előfordult, hogy a ké­relmezőt visszautasítottuk — mondta Pankász Lászlóné —, mivel a családfő elitta a pénzt... Ilyenkor másként se­gítünk; például magunkra vál­laljuk a gyerek napközis térí­tési díjának kifizetését vagy kollégiumi elhelyezését. (Gamos) Hat gyermek került tavaly intézetbe Barcson

Next

/
Thumbnails
Contents