Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1994. január 19., szerda Gyermek­önkormányzatok országos találkozója Kialakulóban van Magyar- országon a Franciaországban már elterjedt sajátos nevelési forma, amely a gyermeki játé­kosságot használja fel a de­mokratikus állampolgári ma­gatartás elsajátításához. Elő­ször a Zala megyei Tűrje köz­ségben hoztak létre gyermek­önkormányzatot, és a mozga­lom gyorsan terjedt. A szerve­zetek első rendezvényüket ta­valy ősszel Nógrád megyében tartották, majd decemberben megrendezték első országos találkozójukat. A közelmúltban a második országos találko­zónak a Baranya megyei Má- gocs község adott otthont, ahová tizenegy településről mintegy száz gyermekönkor­mányzati tisztségviselő érke­zett. Diákírók és diákköltők találkozója Az idén is megrendezik a diákírók és diákköltők orszá­gos találkozóját a tavaszi szü­netben Sárváron. A helyi Ti­nódi Gimnázium, a város pol­gármesteri hivatala és az írók Szakszervezete ez alkalom­mal is pályázatot hirdet az or­szág valamennyi középisko­lása részére műfaji és tartalmi megkötés nélkül. A pályázato­kat 1068 Budapest, Városli­geti fasor 38 címre február 15-ig lehet postán elküldeni. Alapítvány a gyermekek gyógyításáért Vas megye egészségügyi intézményeiben nincs gyer­mekek gyógyítására szolgáló intenzív osztály, ezért alapít­ványt hoztak létre az elenged­hetetlenül szükséges élet­mentő berendezések, műsze­rek megvásárlására. A Sok ki­csi, nagyra nőjj! elnevezésű alapítvány szervezői és támo­gatóik a cél érdekében nagy­szabású jótékonysági műsort rendeztek a hét végén a vasi megyeszékhelyen, a városi te­levízióban. A műsor közremű­ködői által felajánlott szemé­lyes tárgyakat árverésre bo­csátják, s a bevétel ugyancsak az alapítvány számláját gya­rapítja. Terjed a hazai távoktatás Ezév őszén a Hágeni Táv- gyetem segítségével távokta­tás indul a Szolnoki Kereske­delmi és Gazdasági Főiskola Budapesti Konzultációs köz­pontjában. Itt a tantárgyak 44 százalékát tanulhatják majd a hallgatók a távoktatás mód­szere szerint, a többit a ha­gyományos nappali oktatás alapján. A felvétel azonos a nappali tagozatosokéval, de a hallgatóknak meg kell jelöl­niük, melyik tárgyakat kíván­ják elsajátítatni a távoktatás módszerével. Gyerekek család nélkül Az Egyesült Államokban öt­ven évvel ezelőtt nem érte el az öt százalékot azoknak a nőknek az aránya, akik úgy szülték meg gyermeküket, hogy nem voltak férjnél. Mára már minden harmadik gyer­mek olyan „családban” látja meg a napvilágot, ahol az anya egyedülállóként vállalja a szülést. A fekete bőrű nők esetében ez az arány már meghaladta a 65 százalékot. Szülői ösztönzés az otthoni tanulásban Buzdítsuk a nebulót! CSAK EGY TÁNC VOLT Kedvenc a mambó A kacsalábbal nincs semmi gond. A csípőrázás viszont még nem az igazi. Különösen a fiúk dőlnek esetlenül jobbra, balra. Hiába, nem könnyű tánc a rumba. Különösen így első nekirugaszkodásra. Botosné Temesi Ágnes türelme viszont kifogyhatatlan. Újra és újra megmutatja a lépéseket. S lassan mindenki ráérez a rit­musra. Itt az ideje, hogy ze­nére is megpróbálják. A párok összekapaszkodnak, s kez­dődhet a tánc. A kaposvári Honvéd Utcai Általános Iskolában és Szak­iskolában harmadik éve mű­ködik táncszakkör. A kicsik most ismerkednek az alapok­kal, a nagyobbacskák már né­hány figurát is tudnak. — A tánctanulást a bemu­tatkozással, a felkéréssel kezdjük. Fontos a helyes tar­tás megtanulása is. Ha ez már megy, indulhat a zene — mondja a tánctanárnő, aki klasszikus és modern tánco­kat egyaránt oktat a diákok­nak. — A standard táncokat ke­vésbé kedvelik a gyerekek, közelebb állnak hozzájuk a di­vattáncok. Meg kell azonban mindegyiket tanulni. Időnk van bőven, nem rohanunk végig a repertoáron. Van úgy, hogy egy hónapokig is gyakorolunk egy táncot. Igaz, ilyenkor már nemcsak az alaplépésekkel foglalkozunk, lehet finomítani, nehezebb elemeket is próbál­gatni — mondja Botosné Te­mesi Ágnes, aki szerint a lá­nyok ebben a korban ügye­sebbek, jobb mozgásúak mint a fiúk, s talán komolyabban is veszik a táncot. — Sokat gyakorolok otthon, Próba közben Fotó: Török Anett szeretem a jó zenét, s termé­szetesen a táncot is — mondja Pálfi Judit egy mambó és egy rumba közt. — Régóta járok a szak­körbe, minden táncot ismerek már, de a régen tanultakat nem árt feleleveníteni, hogy össze ne keverjem a lépése­ket. A mambó és a bécsi ke­ringő a kedvencem — mondja a hatodikos kislány, s már ro­han is vissza a táncparkettre, hisz épp a mambó hangjai csendülnek föl. Ebből nem szabad kimaradni.Kézen fog egy szöszke kisfiút, s már su­hannak is a parketten. Lá­gyan, kecsesen, nem törődve mással csak a zenével, s egymással. Széki Máig is érvényes a felnőt­teknek, a pedagógusoknak szóló régi mondás: Tanulva tanítunk! Sok mindent meg kell tanulnunk, amit annak ide­jén nekünk még nem kellett tanulni az iskolában vagy pe­dig másképpen tanultuk, mint ma a gyermekeink. Számrendszerek Nem elég, ha tudjuk például a számtan hagyományos alapműveleteit (osztás, szor­zás, kivonás, összeadás), meg kell ismerkednünk a bon­tással, pótlással, a szöveges feladatok megoldásával. A tí­zes számrendszeren kívül is­merni kell másokat is, mivel gyermekeink már kisiskolás korukban járatosak a kettes, a hármas, a hatos számok vi­lágában. Ma már az sem elég, ha mi tudunk mondatokat elemezni mondatrészek vagy szófajok szerint, ha gyermekeink a mondat szerkezeti egységeit keresik, határozós, jelzős szerkezetekben gondolkod­nak. Egyszóval: hosszú annak a sora, hogy mi mindent kel­lene tudnia már az egészen kisiskolással foglalkozó szü­lőnek. Családi feladatok A szülő ismeretanyaga nemcsak azért alapvetően fontos, hogy ha elakad a gye­reke, akkor segíteni tudja, ha­nem azért is, mert az iskola mindinkább bevonja a szülő­ket a gyermekek tanulásába. Egyre gyakrabban kapnak a gyerekek olyan feladatot, amelyet csak a felnőtt, a töb­bet tapasztalt szülő segítsé­gével tudnak megoldani. Ilyen feladatokra gondolunk: Kér­dezd meg szüléidét, mondják el, hogyan is volt! Mit végeztek ők ekkor meg ekkor? — és így tovább. Ezekre a kérdésekre választ vár a gyerek, érdem­ben azonban csak akkor tu­dunk felelni, ha ismerjük pél­dául lakóhelyünk múltját, jele­nét, tudjuk, mikor mi épült, mi történt a családdal, a lakóhe­lyünkkel, az országgal. Ha megszokja már egészen kis iskolás korában a gyermek, hogy a szüleitől kérdezhet, akkor sok minden, a tanuláson kívüli dolgokról is érdeklődik majd. Kölcsönös bizalom A gyermekek otthoni tanu­lásában, de az iskolában is, nagy szerepe van a buzdítás­nak, a motiválásnak. így a gyermekben kellő önbizalom alakul ki arról, hogy ezt az anyagot ő képes megtanulni, a feladatokat jól meg tudja ol­dani. Ez az a bizonyos: „én bí­zom benned, hogy képes vagy rá!” — szemlélet. Ebben a szellemben sokat lendíthet, ha az iskola a gyermek tanulása során észreveszi a kisebb ja­vulást is. Az elért siker ösz­tönzi a gyermeket, a szülői, pedagógusi buzdítás pedig további lendületet adhat. Dr. Szeléndi Gábor GYEREKEK SÍTALPAKON Divatos a lábszánkózás így látják az általános iskolások Környezetvédelmi képzőművészeti pályázat A Dél-dunántúli Környezetvé­delmi Felügyelőség (DDKÖFE) a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium (KTM) védnökségével és támogatá­sával gyermek képzőművé­szeti pályázatot ír ki a So­mogy megyei általános isko­lák 1-4. és 5-8. osztályos ta­nulói részére. A pályázat feltételei: A pályázók fejenként egy önálló alkotással vagy egy sorozattal — amely maximum 3 összefüggő munka — ne­vezhetnek, melyet szabadon választott technikával készí­tenek el (grafika, vízfestés, montázs, ragasztás, nyomat, objekt, fotó stb.). Beküldési határidő: 1994. február 20. A- munkákat a DDKÖFE kaposvári irodája címére (7401 Kaposvár, 48-as Ifjú­ság u. 5.) kell elküldeni dr. Galabár Emilné részére. (Te­lefon: 82/315-752). A díjak odaítélését szak­emberekből álló bizottság dönti el. Mindkét kategóriá­ban az első három helyezett értékes ajándékot kap, ezen­túl különdíjakat is osztanak. A legjobb munkákból 1994. március 15-én kiállítás nyílik, amelynek idejéről és helyéről értesítést fognak küldeni. Minden résztvevő, akinek munkáját a zsűri kiállításra érdemesnek tart, emléklapot kap. A díjakat és emléklapo­kat dr. Tarján Lászlóné, a KTM politikai államtitkára, Somogy megye 2. számú vá­lasztókerületének ország- gyűlési képviselője fogja át­adni. Az alkotásokat iskolánként kérjük beküldeni, azokon egyértelműen feltüntetve a pályázó nevét, életkorát, isko­láját, az iskola címét és a fel­készítő pedagógus nevét. Az idén szokatlanul korán köszöntött be a tél. A téli sportok szerelmesei már ilyenkor előveszik a korcso­lyát, szánt és a sífelszere­lést. Magyarországon vi­szonylag kevés a síelésre alkalmas hely, ezért ki-kl anyagi lehetőségei szerint utazik el külföldi síelőhe­lyekre. Kevesen tudják, hogy Észak-Európa ősi regéiben istennője van a hónak. A neve Skandi, Thiazzinak, a fagyóriásnak a lánya, a he­gyormon álló jégbástya a pa­lotája. Erről a Skandiról nevezték el Skandinávient, azaz Skan­dináviát. De miként kerül egy mí­toszba síléc? Ilyen régen sí­elnének már? Rödöy szigetén, Tjötta Helgalandnál a korai kőkor­szakból származó sziklaraj­zokra leltek. Két sítalpon álló férfit láthatunk rajtuk. A ke­zükben hótányéros bot. Sza­kasztott olyan a felszerelé­sük, mintha a minap vásárol­ták volna. Alig száz éve sport a síe­lés. Eredetileg csak közleke­désre használták a lécet Északon. Hisz valahogy csak haladni kellett a nagy hóban anélkül, hogy derékig, eset­leg nyakig belesüllyednének. Hasonló okból kötötték fel a sílécet a XVII. századi alpesi falvakban az osztrák parasz­tok. De ők jóval nehezebben közlekedtek fatalpon, mint a svédek meg a norvégok. Magyarországon 1884. de­cember 9-én jelent meg a legelső, síről tudósító cikk a Herkules című sportlapban. A hócipők címmel. Ekkoriban a sítalpak még facipőnek, hóci­pőnek, a síelést lábszánkó­zásnak, hőcipő-korcsolyázás- nak nevezték mifelénk. 1896-ban megjelent az első síelésről szóló honi könyv is. Címe: A lábszánkózás kézi­könyve. De hol van már a múlt szá­zadi sí? Az egykori faléceket napjainkra felváltották a sokré­tegű, erős, rugalmas mű­anyag, kétrészes automatakö­tések. A hajdan oly ijesztőnek tűnő alpesi lejtőkön 200 kilo­méteres sebességgel siklanak le a bajnokok, az óriás sáncok­ról szinte elrepülnek a rekorde­rek, sőt kialakult egy új sport, azaz inkább sportművészet is a síakrobatika, melynek műve­lői lábukon sítalppal szaltóz- nak, bukfenceznek vagy rop­nak flamingótwístet a hószín­padon. Hódítanak már az új hóspor­tok is. így a szörfdeszka és a sítalp egyesítéséből létrejött „vitorlás vasalódeszkán” űzött wind ski, szélsí, a gördeszka és a sítalp kombinációjából eredő swingbo, avagy a ke­rékpár és a sílés házasságából született síbob. Divat a monosí is, melynél egy deszkán két lábbal egyensúlyozva kell sik­lani, és a sírepülés, melyhez speciális szabású köpenyt vi­selnek. Ha szembe fújó szélnél e köpenyt sebes siklás közben széttárják, a síelők lécestől a levegőbe emelkednek és sár­kányrepülőként lebegnek. Az idei hóviszonyok várha­tóan a legkisebbek körében is népszerűsítik majd a síelést. Szakképzett oktatókkal szinte a járással egyidőben megta­nulható a sítalpakon siklás, igaz speciális, méretre szabott sporteszközökkel. ABC-Europress A fegyelmezés buktatói Mit csináljon a szülő, ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre? Ezzel a problémával minden gyakorló szülő szembekerül, s olykor maga is hibákat követ el. Ezek megelőzésében se­gíthet a Reader’s Digest Vá­logatás januári számában Tamara Emberlein A fegyel­mezés buktatói című cikke, amely sorra veszi a leggyako­ribb fegyelmezési hibákat, íme néhány ezek közül: — Túl sok dicséret, túl ke­vés dicséret. A dicséretek és szidások arányának körülbe­lül három az egyhez kellene alakulnia. Ha ennél jóval ma­gasabb, akkor a dicséret el­túlzott vagy őszintétlen, ha vi­szont alacsonyabb, akkor túl­teng a bírálat. — Gyerek = kis felnőtt. Amikor csak lehet, engedje, hogy a gyerek is befolyásol­hassa az eseményeket — például dönthesse el ő, hogy a pizsoma felvevése előtt vagy után mos-e fogat. Ne akarja viszont minden dönté­sét pontosan elmagyarázni, és tegye egyértelművé, kié az utolsó szó! — Dühbe gurulás. A kiabá­lást tartogassa a vészhelyze­tekre, mondjuk amikor a to­tyogó gyerek épp neki akar menni a forró tűzhelynek. — Következetesség — minden áron. A következetes­séget nem szabad összeté­veszteni a hajthatatlansággal! A gyerek életkora és sze­mélyisége alapján váltogas­sa a fegyelmezési módszere­ket. — A büntetés elhagyása. Ha egy gyerek nem szembe­sül rosszalkodásának követ­kezményeivel, valószínűtlen, hogy le tudja vonni a tanulsá­gokat. A büntetés azonban legyen arányban az elkövetett vétséggel! Kerülje a verést! Az elfenekelt gyerek nem ön­mérsékletet, hanem félelmet tanul. 4

Next

/
Thumbnails
Contents