Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. január 15., szombat Kolozsvár: Caritas és kultúra A Caritas pilótajáték csodája elröppent, a kolozsvári sportcsarnok elől eltűnt a pénzt hozó és még több pénzt vivő tömeg. A Mesagerul Transilvaniei című lap, amely sajtótörténeti kuriózummá vált tavaly nyáron, amikor naponta oldalakon közölte a betétjük nyolcszorosára jogosult nyerők névsorát, visszaolvadt régi terjedelmére, még ha a csődöt nem is jelentették be. A Caritas fantomja még létezik, a Mesagerul naponta közöl még egy-kétszáz nevet, most már vagy két hónapja a július 5-i betévők közül, ezek felvehetik az összeg négyszeresét. A július 6-iak viszont nyugtalanul várják, sor kerül-e rájuk valaha is, az október végéig a Cari- tasba pénzt vivő további százezrek pedig alighanem minden reményi feladtak már. Közben a takarékpénztár vagy ötven olyan lakás elárverezését tűzte ki, amelyre tulajdonosaik korábban pénzkölcsönt vettek fel, hogy játszhassanak a Caritas- ban — abban a hitben, hogy a határidőre úgyis visszanyerik. Mindenesetre, mivel a Caritas hivatalosan még működik és loan Stoica, a tulajdonos napról napra ígéri a feltámadást, egyelőre nem került sor a csalódottak erélyesebb fellépésére — csak egyszer vonult a városháza elé néhány tucat ember, no meg megalakult a Caritas áldozatainak érdekszövetsége. A pénzügyi csoda szappanbuborékja azonban elpattant, megszűnt a pénzáradat, amely sajátos helyi inflációt teremtett (az országos tetejébe): ez feledtette a szegényes infrastruktúrát, az utak nyomorúságos állapotát, a polgármesteri hivatal bosszantó ötleteit. Az egykori Caritas-széllel magyarázható viszont, hogy a főtéren, a Szent Mihály templom bejáratával szembeni járdán ma is szinte több a valutaspekuláns, mint a járókelő, nyíltan és támadóan ajánlva-véve dollárt, márkát és forintot is (16-17 lej a vételár). A polgármesteri hivatal közben eredeti módokon is próbál pénzt szerezni: például az üzlethelyiségek privatizálására meghirdetett licitben előnyt élvezett volna elképzelése szerint az a pályázó, aki társulna a városházával és minél magasabb részesedést ajánlana fel számára. A város magyarsága számára az év elején azért akad jobb újság is: az első maga a magyar nyelvű napilap, a 12 ezres példányszámú Szabadság, amely januártól új köntösben, számítógépes szedésben, ofszet nyomással jelenik meg. Négy év megtakarítását fektette be e változtatásba a lap gárdája, mondja el Orbán Ferenc helyettes főszerkesztő. Míg a régi lap kisebb formátumban, szürke, nehezen olvasható betűkkel jelent meg napi 4-6 oldalon, az új naponta nyolc oldalnyi anyagot nyújt, pompásan olvasható és gyönyörűen érvényesülnek benne a fotók. A szerkesztőség azonban — alig nyolc újságíró és három főnyi kiadói gárda írja, s most már számítógépen tördeli is a lapot — még az átállás sokkját nyögi és aggódva számolja, megbír-e majd a kétszeresére emelkedett előállítási költségekkel. Ezeket csökkenteni már alig lehet, a papír és a nyomda ára adott, a fizetések helyi viszonylatban is olyan alacsonyak, hogy bár fájó szívvel, de több veterán munkatárs is távozott. A többiek pedig az új technikával viaskodva folytatják a napi küzdelmet a kényszerű áremelések ellenére is mindmáig hűséges olvasótábor igényeinek minél teljesebb kielégítésére. Hogy kik olvassák a Szabadságot? A város hagyományos magyar polgársága, jobbára idősebb emberek, akiket, mint Orbán Ferenc fogalmaz, ittfelejtettek az áttelepedett fiatalok. A Kolozs megyei magyarságnak azonban csak a fele, mintegy 75 ezer ember él a Szamos- parti városban, ám vidékre csak mintegy kétezer példány jut el, olyan rossz a posta terjesztő munkája. A Korunk, s a többi kolozsvári magyar folyóirat szintén megváltozott helyzetben kezdi az újesztendőt: miután a városháza, illetve a városközpont épületeiből a Funar-féle vezetés kiszorította őket, most rendezkednek be a kiharcolt új helyiségekben. Remélik, hogy ezekben hamarosan' megnyílik az új Korunk képzőművészeti galéria is, kialakul a kolozsvári magyar kultúra egyik új központja. S ha már a kultúráról van szó, említést érdemel az Állami Magyar Opera január 6-i új bemutatója: Bartók Kékszakállújának oratórikus előadása és Kodály Psalmus Hungaricusá- nak tolmácsolása Háry Béla, illetve Demény Attila karmesteri pálcája alatt. Háromnegyed ház volt, ami manapság komolyzenei alkotásnál komoly sikernek számít. Baracs Dénes SZIRMAY ENDRE Üzenet Aki a bánat árnyékkörében éltéi még védelmezheted társaidat Aki elfogadtad sorsod törvényeit fölnyitottad a jószándék zsilipjét S mert állhatatos voltál az áldozatban szövetséget köthetsz végzetünkkel Te tanúsítod a szépség hatalmát hát bocsáss meg az eltévelyedőknek Makacsul hiszed az igazság győzelmét hát megigazíthatod kétségeinket Te, aki láttad a sárban is a fényt testvére lehetsz embertársaidnak Neked lángot vetett a fekete rózsa hát messiást küldhetsz a véres világnak 93 telén KELEMEN LAJOS Az ajtónálló Finom füllel kilophatsz a nyíló ajtó résén át a benti hangokból egy-egy foszlányt elég is ennyi nemde gyanúd szerint ismét a viszály szövi új titkát Is ők ott a falon túl engedelmes gépei — jobb volna tlaán egyetlen szavuk se hallani unják kint is a környékre zúdított elv-zivatart a nézetek viharát s ki mondja kinek-minek tárul kapu vagy kelepce megint Az Isten szemei...* Hidegen csillogó, elektronikus szemek néztek le szédítő magasságból a Földre... Kéklő óceán fölött úszó, fehér paplanként elterülő felhők között kukucskáltak a vezérlésre táguló pupillák. Mintha csodálkoztak volna... Infravörös keresők, pásztázón kutató energiahullámok, mindent látó érzékelők szívták magukba a bolygóról összegyűjtött információáradatot. Az emberek, akik az űrszondát megépítették nagy reményeket fűztek hozzá, amit az elnevezése is tükrözött: GOD’S EYES — Az Isten szemei. Mint később bebizonyosodott az elnevezés kísértetiesen találónak bizonyult... Egy évvel az ezredforduló előtt állt pályára a kilencszázmillió dollár technikát magában hordozó csoda. A legfejlettebb technológia, amit az ember az információrobbanás korában felfedezett mind ott sorakozott a nyomtatott áramkörökkel teleszőtt falak között. A világ minden tájáról érkeztek tudósok a NEW AGE — Új korszak — nevezetű űrközpontba, hogy tudásuk minden sziporkáját a satellitet vezérlő szuperkomputernek adják, aminek gépagya összeköttetésben volt űrben keringő testvérével. Ikrek voltak. A szemet, a fület, az orrot, a bőrt, a nyelvet, még a hatodik érzéket is a szonda hordozta, ami minden információt földi testvére szuperagyába küldött. Az emberek mindössze azt akarták tudni, milyen mértékű az általuk kitervelt, felépített gép- és műanyagvilág fekete tüdejéből szétterjedő mérgező felhő okozta kár, ami a Föld legeldugottabb zugában is megfertőzte az egykor természet-tiszta molekulákat. Az életet... A világra szóló szenzációként emlegetett összeg csekély ár volt csupán, amit azért fizettek hogy megérthessék milyen igazából Földünk egészsége. Egyetlen otthonunk egészsége, amit a jólel- kűek még mindig Földanyának hívtak... A mindent regisztráló szenzorokat földi és légközi gyűjtőállomásokról beérkező adatóceán egészítette ki. A komputerdoktor a Föld szívét hallgatta, ami már nem vert olyan erősen, szabályosan, mint száz évvel azelőtt. Az artéria- folyókat szennyáradat szűkítette, néhol elzárással fenyegetve. Savas esőt izzadtak a felhők, asztmásán köhögött a mérgesgázoktól a Föld tüdeje... A műanyagvilág gyártotta méreg az ózonrétegből harapott ki nagyobb és nagyobb darabokat. A folyókat pusztította. Az életet gyötörte. Vérzett a Föld. Megszámlálhatatlan sebből... Semmi nem kerülte el a vesékbe látó Isten Szemeit. Mérgező hulladékhegyek, rákként terjedő olajfoltok, naponként tonnaszám gyűlő atomhulladék, a Föld hátát égető természetes és mesterséges erdőtüzek, vírusoktól, baktériumoktól hemzsegő kórházi szenny. Halált okádott az emberiség által felhalmozott mocsokhegy krátere... A komputer szárazon, érzelem nélkül regisztrálta mindezt. Számok, értékrendek megszámlálhatatlan sorai, képek, grafikonok, matematikai, biológiai formulák, analizált információ rohant a komp- juter mesterséges idegsejtjein. Miután a gépagy magába szívta az információtengert, órákig analizálta a helyzetet. A tudósok feltették a kérdést: — Mi várható a jövőben? Mi lesz az emberiség sorsa? Milyen mértékű károsodást szenvedett a természet? A miérteket keresték. Arra kérték a gépet, hogy faggassa a jövőt... Ä komputer perceken belül elárasztotta őket információkkal. Évekig tanulmányozhatták volna. Összegzést kértek. Aztán amikor megkapták, nem hittek a szemüknek. A jövőre vonatkozó jóslatok sokként érték a biztonságos kényelembe ágyazott emberi elméket... Az ezredforduló utáni időegységre sorozatos katasztrófákat jósolt a szuperintelligencia. Senki nem hitte el a világvégére emlékeztető képeket. Zárlatra, memóriazavarra gyanakodtak. Azt a parancsot adták a Föld legfejlettebb komputerének, hogy analizálja újra az adatokat. Á mesterséges agy tíz percet gondolkozott, miután felvette a parancsot. A beépített adatrendszer képessé tette a gépet a legnehezebb feladatok egyikére. Analizálni tudta az ember pszichológiai funkcióit, a gondolkodás mozgatórugóit. Arra azonban nem programozták hogyan boldoguljon a szemellenzőket viselő önfejű tudósok és politikusok tömegével. Ezt már magától találta ki. A válasz egy kép formájában érkezett, néhány szó kíséretében. Ekkor olyasmi történt, amire a történelemben még nem volt példa. A komputer túllépte a hatáskörét, hogy segítsen az emberiségen... Kommunikációs műholdaknak küldte el a képet és az üzenetet azzal a paranccsal, hogy a világ összes tévéállomásáról sugározzák, veszély- helyzetre hivatkozva. Iskolák, politikai szervezetek, vallási gyülekezetek, üzletemberek, az egész világ megkapta az üzenetet, ami másnap már minden valamirevaló újság címlapján szerepelt. A kép több volt, mint ijesztő. Igaznak, valódinak tűnt... Biztos vagyok benne, hogy önök is szeretnének egy darabot a jövő vásznára kivetített valóságból. Itt a kép és ezek a szavak, amiket nagybetűkkel nyomtatott ki a komputer: SZERETET, BEKE, TUDÁS, MOSOLY... A megoldás kristálytiszta volt. Csak az utolsó szót nem értették a tudósemberek. Pedig egyszerű. Gondolj csak bele... Farkas Attila *A szerző Amerikában élő magyar író. Az illusztrációt maga készítette írásához Kinevezések az Operaházban Oberfrank Gézának, a Magyar Állami Operaház új főze- neigazgtójának, valamint Vámos Lászlónak, a dalszínház új főrendezőjének tegnap a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, Mádl Ferenc kultuszminiszter átnyújtotta a megbízatásukról szóló hivatalos okmányt. Posztjukat mindketten 4 évig töltik be. Magyar operaénekesnő elismerése Chicagóban A chicagói opera magas elismerésében részesült Marton Éva magyar operaénekesnő, aki jelenleg Brünhilda szerepét alakítja Wagner Walkür című művében az amerikai társulatnál. A John W. Ska- burg emlékdíj — amelyet a chicagói operaház jeles támogatójának tiszteletére alapítottak néhány évvel ezelőtt — Marton Évának történő odaítélését Ardis Krainik, az operaház főigazgatója jelentette be, elismeréssel adózva a magyar díva alakításának egyebek között a Lohengrinben, a Fide- lióban, a Toscában és más operákban, továbbá méltatva nemzetközi szereplését, sikereit Milánóban, Bayreuthban, Salzburgban, Münchenben, Buenos Airesben, New Yorkban és természetesen Budapesten is. Romániai magyar képzőművészek A romániai magyar képzőművészek, iparművészek és műkritikusok közös érdekeinek megfogalmazására és képviseletére megalakult Kolozsváron a Barabás Miklós Céh. Az egyesület elnöke Kancsura István, alelnökei Kazinczy Gábor és Jakobo- vics Miklós, titkára Veress Pál. A Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnökévé Abodi Nagy Béla festőművészt választották meg. Elhurcolt műkincsek Kiadvány készül a Magyar- országról elhurcolt műkincsekről. A várhatóan három- kötetes anyag első része februárban jelenik meg, pontosan 4927 tételt, azaz 7 ezer műkincset sorol fel. A katalógus tartalmazza a műtárgyak fotóit, közli a rájuk vonatkozó adatokat és az azokról készített tudományos igényű leírást. A műtárgykatalógust 3 ezer példányban adják ki és eljuttatják valamennyi nemzetközi intézményhez és szervezethez. Terveik szerint a nyáron elhagyja majd a nyomdát a kiadvány második kötete is. Kálmán Imre Alapítvány Kálmán Imre műveit napjainkban is világszerte nagy sikerrel játsszák. A nyári állandó színház Siófokon kezdi meg működését, hogy darabjait itthon is folyamatosan láthassa a közönség. A jelenlegi mintegy kétezer személyes szabadtéri színpadot szeretnék fedetté varázsolni, illetőleg a megfelelő technikai hátteret kiépíteni. Terveik szerint 2-3 éven belül komplett színházi előadásokkal lépnek a nagyérdemű elé, illetőleg vendégegyütteseket is fogadhatnak majd. A Kálmán Imre alapítvány a magyar operettbirodalom megteremtését tűzte ki célul.
