Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1994. január 12., szerda » Avram láncú szobra alatt Kolozsvári január Aki napnyugat után érkezik Torda felől Kolozsvár központ­jába, hamar szembesülhet a Szamos-parti város fényeivel és árnyaival. A fények a volt Győzelem téren áradnak, minden oldalról csóvába fogva a város új nevezetességét: Avram láncú felette magas pi- edesztálra emelt szobrát. Az újfajta kolozsvári Nel­son-oszlop tetején nem egy spanyolverő brit admirális fe­szít, mint Londonban, hanem egy — forradalmát a magya­rokkal együtt kezdő, aztán el­lenük viaskodó — román hős. A fényes sziget Gehroghe Funar polgár- mestert alkalmasint ez a vias- kodás indította a megosztva elbukott 1848-as forradalom e később kiábrándult hősének szó szerinti felmagasztalására — az emlékmű 25 méter ma­gas. A román opera és a gö­rögkeleti katedrális között emelkedő emlékmű talapza­tánál három havasi kürtös móc leány hatalmas figurája hirdeti a magasban álló kar­dos figura dicsőségét. Az alko­tás művészi értékéről a véle­mények még románok között is megoszlanak. A szoboravatásra felújított tér mindenesetre jól mutat a fényben. Egyfajta sziget a rosszul világított erdélyi vá­rosban; éles ellentéte a közeli főtérnek, ahol a Szent Mi- hály-templom és Fadrusz Já­nos híres Mátyás-szobra áll, szinte teljes sötétben. Gehorghe Funar nem sze­reti a Mátyás-szobrot, ezt is­mételten bebizonyította. Nem szereti, hogy magyar király volt, még ha ereiben netán román vér is csörgedezett (a román himnusz is említi a Corvinokat a nemzet nagy alakjai között). 1992 végén — a város magyar lakosságának emlékezetes tüntetésére okot adva — helyeztette el rajta Ni- colae lorga történész egyik, a harmincas években elhang­zott mondatát, amely egyrészt arra utalt, hogy Mátyás ormán eredetű, másrészt hogy csak a románoktól szenvedett egy alkalommal vereséget. Funar tervei E kiragadott elemek esetle­gességét és erőszakoltságát sokszor bizonyították már a szakértők. Bár volt olyan felté­telezés is, hogy Iroga annak idején csak menteni akarta a szobrot a nála szenvedélye­sebb nemzetvédőktől. Funarnak nem tetszik a Mathias Rex felirat sem, amely a király eredeti pecsét­jén szerepelt. 1992 decembe­rében már nekiláttak leveré­sének, de a hatalom az utolsó pillanatban közbelépett. A polgármester azonban nem tett le céljáról, s úgy hír­lik, néhány napon belül új kí­sérletet tesz a felirat kicseré­lésére. Mátéi Corvinul lenne az új felirat, amelynek betűit — a lapok írták — már ki is ön­tötték... A feliratcserét a jólértesül­tek szerint ezúttal Grigore Zanc, a megyei prefektus sem ellenzi, pedig ő a kormány képviselőjeként a törvényeség őre is. Az Unesco-világörök- ség listáján szereplő emlék­művön továbbra sem lenne szabad változtatni a műem­lékvédelmi felügyelőség en­gedélye nélkül — arról nem beszélve, hogy miként 1992 végén, ezúttal is feszültség­keltő tényező lenne. Amint­hogy az lenne a Funarnak tu­lajdonított másik terv megva­lósítása is: hogy a Má­tyás-szoborral szemben állít­sák fel a román nép latin ere­detét jelképező capitóliumi farkasszobrát. Két új makett Gheorghe Funar szobordip­lomáciája ezzel sem ér véget: a városházán már kiállították a Ion Antonescunak, Románia II. világháborús vezetőjének szánt emlékmű két makettjét is. A háborús bűnösként ki­végzett marsall szerepéről mindmáig heves törté­nelmi-politikai polémia dúl, legutóbb például Moses Ro­sen romániai főrabbi és az amerikai kongresszus 15 tagja tiltakozott, külön-külön, a re- habilitására törekvő kísérletek ellen. A lázas alkotó tevé­kenység közepette a számlák kifizetésére még nem jött ösz- sze az egész pénz: az Avram lancu-oszlop és a vele kap­csolatos munkálatok egymilli- árd lej körüli összegbe kerül­tek, s bár a Caritas pilótajáték fénykorában az adományok­ból összejött több száz millió, vagy 300 millióért még a kor­mánynál kilincsel a polgár- mesteri hivatal. Baracs Dénes Újságírók próbapere Lengyelországban Fellélegeztek a lengyel újságírók - kollégájuk fel­mentésével végzó'dött az a per, amely tulajdonképpen hivatásuk egyik alapkérdé­séről folyt. Ewa Kopcik a krakkói Dzien- nik Polskiban közölt leleplező cikket egy autótolvaj maffiáról, és az általa megvesztegetett rendőrökről. Értesüléseit saját informátoraitól szerezte, de hi­ába kérte megerősítésüket, az ügyben sem a rendőrség, sem az ügyészség nem volt hajlandó nyilatkozni. Annál aktívabbá váltak a cikk megjelenése után. Tanúként a bíróság elé idézték az újságírónőt, s az ügyész kö­vetelte, hogy fedje fel informáto­rai kilétét. Miután ezt a sajtótör­vényre hivatkozva az újság­írónő megtagadta, vádat emel­tek ellene az igazság elhallga­tása és hamis tanúzás címén. Az ügyész szerint a cikk lehe­tetlenné tette a nyomozás sike­res befejezését - ezért egyévi börtönbüntetést, az újságírói hi­vatás gyakorlásától való további egyéves eltiltást és pénzbírsá­got javasolt. A védelem rámuta­tott, hogy az ügyésznek nem volt joga követelni ezt. A lengyel újságírók feszült fi­gyelemmel kísérték az ügy me­netét, hiszen a sajtószabadság egyik határvonalának meghú­zásáról volt szó. A krakkói bíró­ság döntése felmentette a vá­dak alól az újságírót. Precedens értékű ítéletében úgy foglalt ál­lást, hogy az újságírónak joga van információkat gyűjteni, a ti­tokvédelem a nyomozó szervek feladata. A titoktartás csak ab­ban az esetben kötelezte volna az újságírót, ha információit a rendőrségi vagy ügyészségi ak­tákból merítette volna. A bíró­ság ugyanakkor határt is húzott: az abszolút titoktartást csupán a gyónási titok, és az ügyvédi ti­toktartás esetében ismerte el. Barabás János Kopoldéknál lakott Clinton, a diák „Köszönöm csodálatos vendégszeretetüket és a ked­vességet, amit irántam tanúsí­tottak” — írta ajánlásként egy Oxfordról szóló könyvbe, 24 évvel ezelőtt, a patinás angol egyetem egyik amerikai di­ákja, Bili Clinton. A könyv ma is ott van a Ko- pold házaspár vitrinjében, prá­gai bérlakásukban. Kopoldéknál szállt meg 1970 januárjában egy hétre az éppen Prágában turis­táskodó ifjú Clinton, aki előzőleg Skandináviában, majd Moszká- ban járt. Az ismeretség onnan adódott, hogy Jan a cseh há­zaspár fia Clintonnak az évfo­lyamtársa volt Oxfordban, és ott egy csapatban kosárlabdáztak. Ő kérte meg a szüleit, fogadják be arra vetődő amerikai barátját. A cseh újságírók most azt fir­tatják: ki lehetett az Csehszlo­vákiában, aki 1970-ben Oxford­ban iskoláztathatta a gyerekét. Nos, Jurina Kopoldová Jan Svermának, a Csehszlovák Kommunista Párt egyik alapító­jának, a Rudé Právo egykori fő- szerkesztőjének a lánya. Sverma a két világháború között szemben állt Klement Gottwald- dal, a CSKP „Rákosijával”, de — miután a világháború vége felé a szlovák nemzeti felkelésben éle­tét vesztette — alakja megdi- csőült. Sverma szobra ma is ott áll a róla elnevezett prágai híd mel­lett. A sajátos taktikai érzékkel rendelkező városatyák a szob­rot épp most akarják eltávolítani. Amikor azonban Clinton el­nökjelölt lett, Prágában előástak bizonyos iratokat. Eszerint — ha nem hamisítványokról van szó — Marie Svermová lánya, Jirina a csehszlovák Állambiztonság (STB) ügynöke volt, a férje, Bedrich Kopold pedig hivatalo­san is a biztonsági szerveknél dolgozott. Ők csak annyit mon­danak a kíváncsi riportereknek, hogy tanárok voltak. Ma már nyugdíjasok. Fiúkat, Jant — Clinton oxfordi diáktársat — még 1970-ben Törökországban érte tragikus baleset. Jan oxfordi baráti köréből ko­rántsem Clinton volt az egyet­len, aki Kopoldék prágai lakásán vendégeskedett. A nyugati egyetemisták valósággal egy­másnak adták itt a kilincset. Jaroslav Basta, aki az 1989 utáni csehszlovák kémelhárítás vezetőhelyettese volt egy ideig, a Mladá Fronta Dnes című prá­gai lapban azt állította: a cseh­szlovák titkosszolgálat 1992-ben „feketén” George Bush választási kampánycsapa- tának dolgozott, és átadta Bush embereinek az információkat, hogy Clinton valaha Prágában „nagy kommunistáknál” lakott. A cseh kormány persze semmit sem erősíthet meg Basta állításai közül, de határo­zott cáfolat sem hangzott el Prágában. Kárpáti János Kamatozó Kincstárjegy 1995/1. Legyen akár megfontolt Bizonyára Ön is rendelkezik olyan megtakarított összeggel, melyet egy éven belül nem tervez elköl­teni. Ha ezt a tartalékot igazán megfontoltan sze­retné gyarapítani, olyan befektetést kell találnia, amely erre az időtartamra kedvező kamatot nyújt, ugyanakkor biztonságos. Ez a Kamatozó Kincstárjegy 1995/1. A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves futamidejű érték­papír, amely erre a rövid időszakra igen kedvező kamatot nyújt. Természetesen, mint minden Magyar Állampa­pírra, a Kamatozó Kincstárjegyre is érvényes az állami garancia. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1994. január 10-14-ig jegyezhető. Évi bruttó kamata 23%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változ­nak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolya­mon eladhatja a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ek­kor csak a névérték kerül visszafizetésre. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamatozó Kincstárjegy minden hónapban kibocsá­tásra kerül. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt.: 7401 Kaposvár, Széc­henyi tér 2., Marcali, Nagyatád, Siófok, Barcs, Balatonboglár, Fonyód, Tab • MNB Somogy Megyei Igazgatóság 7400 Kaposvár, Széchenyi tér 4. . rí ATo> A LLAMPAPÍ 1 jg •s I- A TÖBB S Z O K O S lî I Z I O ,NT S A < M a i

Next

/
Thumbnails
Contents