Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-07 / 286. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. december 7., kedd Emlékiratait írja a fődelegátus Emlékiratait írja a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet Izraellel tárgyaló fődelegátu­sa: Mahmud Abbasz vagy is­mertebb nevén Abun Mazen, a PFSZ VB tagja, az izraeli­palesztin megállapodás alá­írója. Könyvében elsősorban az oslói titkos tárgyalások részleteit kívánja fölfedni — je­lentette palesztin forrásokra hi­vatkozva a Reuter ügynökség. Legszebb a lengyel kormányszóvivő A világ legszebb kormány- szóvivőjével büszkélkedhet Lengyelország. Amit koráb­ban csak pletykáltak Varsó­ban, azt hivatalosan is beje­lentették: az 1992-es év len­gyel szépségkirálynőjét, Ewa Wachowiczot bízták meg Wal­demar Pawlak miniszterelnök sajtóirodájának vezetésével. A 23 éves, faluról származó leány, a krakkói mezőgazda- sági főiskola hallgatója tavaly a világszépség-versenyen III. helyezett volt, s néhány hete a Polsat kereskedelmi televí­ziónál dolgozik mint bemondó. Watson bukaresti tárgyalásai Bukarestben tárgyalt a Nemzetközi Valutaalap kül­döttsége a román vezetőkkel. A Max Watson vezette dele­gáció a nyáron már folytatott megbeszéléseket a román fő­városban, de akkor nem sike­rült megegyezniük. Ősszel Mircea Cosea államminiszter vezetésével román küldöttség járt Washingtonban, de a Va­lutaalap a Romániának nyúj­tandó készenléti hitel felsza­badítását a gazdasági vállalá­sokat tartalmazó memoran­dum szövegétől tette függővé. Ukrajna készül az EK-tagságra Ukrajna kész arra, hogy 15- 20 éven belül az Európai Kö­zösség teljes jogú tagja le­gyen — közölte Alekszandr Makarenko ukrán külügymi­niszter-helyettes, miután ha­zaérkezett Brüsszelből. Maka­renko az EK illetékeseivel foly­tatott tárgyalásokat az ukrán csatlakozásról. Az országnak - mint kitűnt - először a gaz­dasági reformok terén kell fel­mutatnia eredményeket, s tör­vényeit is összhangba kell hoz­nia a nemzetközi normákkal. Egyre aktívabb az alvilág Egyre aktívabb külföldön a japán alvilági szervezetek. Az ellenük való védekezésről ta­nácskoztak nemrég Bangkok­ban két napig a japán vállala­tok biztonsági illetékesei. A japán cégek leányvállalatai el­len a legtöbb bűnesetet Thai­föld fővárosában követik el a rendőrségi adatok szerint. Az alvilág ugyanis a japán „piac” beszűkülése, a bűnszövetke­zetek elleni törvény életbelé­pése óta külföldön igyekszik pótolni a kieső bevételeket. Változik a lista A lehető leghamarabb meg­szűnik a fejlett technológiájú nyugati termékek kelet-euró­pai exportjának korlátozására 43 éve létrehozott nemzetközi szervezet, mivel fenntartásá­nak okai megszűntek — kö­zölte a bizottság elnöke, Frans Engering. A Cocom legkésőbb jövő márciusban befejeződő felszámolásával együtt azon­ban új ellenőrző szervezet lét­rehozását tervezik a jelenleg „veszélyesnek” tartott orszá­gokba irányuló technoló­gia-export korlátozására. Szélsőséges palesztinok Arafat ellen Arafat-ejlenes palesztin fegyveresek égetik a PFSZ-vezető képét ÚJBÓL ABU NIDAL Washingtoni dollármilliók tétlensége fejében Lehet, hogy a rossz megint elnyerte jutalmát? Ez tűnik ki Alan Friedmann-nak a Finan­cial Times New York-i tudósí­tójának könyvéből, amely alighogy megjelent, máris nagy vihart kavart. A jónevű szerző ugyanis arról ír „A pók hálója” c. művében, hogy Abu Nidal az egyik legfélelmete­sebb terrorista, akinek lelkén több mint száz merénylet és kilencszáz gyilkosság szárad, az Öböl-háború idején Szaud-Arábiában tartózko­dott, s több millió dollárt kapott tétlensége fejében. Abu Nidal (a felvett moz­galmi név a Harc Atyját jelenti) 1937-ben született Haifában, jómódú palesztin családból. Apjának 13 felesége, 17 fiú és 8 leánygyermeke volt. Iskoláit a jaffai francia katolikus misz- sziónál kezdte, majd az első arab-izraeli háború után, ENSZ-ösztöndíjjal, Libanon­ban folytatta. Tanulmányai be­fejeztével az ARAMCO olaj- társaságnál dolgozott Szaud-Arábiában, de inkább politikával kívánt foglalkozni, s mindinkább a szélsőségek felé sodródott. 1970-ben a vé­res jordániai leszámolás ide­jén szembekerült Arafattal, sa­ját szervezetet alakít, s me­rényleteket szervez mérsékel­tebb, a tárgyalásokra hajlandó palesztin személyiségek ellen. A PSZF törvényszéke ezért halálra ítélte, igaz távollété­ben... Emberei 40 alkalommal támadtak meg izraeli és nyu­gat-európai zsidó intézmé­nyeket, áldozatai között külö­nösen sok volt a gyermek és az idős ember. A schwechati repülőtéren kirobbantott tűz­harc következtében vált egy életre rokkanttá Szegedi Mol­nár Géza, a kiváló parodista, aki egy művészcsoport tagja­ként izraeli meghívásnak kí­vánt eleget tenni. Kétszer kapott súlyos infark­tust, az Egyesült Államokban nyitott szívműtétet hajtottak rajta végre (egy szaudi üzlet­ember útlevelével utazott). 1984 októberében halálhírét költötték, temetését is meg­rendezték, azután 29 nap múlva „feltámadt”. Friedmann könyve azt állítja, hogy Washington tartott a ki­számíthatatlan terrorista me­rényleteitől az Öböl-háború idején, s ezért szaud-arab közvetítőkön keresztül dollár- milliókat juttattak neki. Azóta állítólag a sivatagi királyság­ban a megfizetett tétlenség­ben „tengeti” napjait. Réti Ervin Többségük célt tévesztett az Öböl-háborúban Újabb Patriot-botrány Kudarcot vallottak a nagy hír­veréssel beharangozott Patriot rakéták, amelyekkel az amerikai hadsereg még a levegőben meg akarta semmisíteni az iraki Scud-okat. Ezt állítja immár a hí­res MIT, a Massachusetts Insti­tute of Technology két profesz- szora is. Theodore Postol és George Lewis a videofelvételek újfajta kompjuter-elemzése nyomán jutott arra következte­tésre, hogy az Öböl-háború so­rán, a Szaddam Husszein raké­táinak elhárítására kilőtt 33 Pat­riot közül 25 teljesen célt tévesz­tett s olyan távolságban rob­bant, hogy nem tehetett kárt az iraki fegyverekben. Ha bebizonyosodik a „Tudo­mány és Globális Biztonság” című szakfolyóiratban közzétett állítások igazsága, szertefo- szolhat egy csodafegyver míto­sza. A Patriot rakétákról az Öböl-háború előtt azt állították, hogy csaknem százszázaléko­san hatékonyak. Miután a valós harci körülmények között alkal­mazták őket, a Pentagon szeré­nyebbé vált s 52 százalékos ha­tásfokról beszélt az Öböl-hábo­rúban. A túl rózsaszínűre festett kép nem csupán abban leli ma­gyarázatát, hogy amikor a kato­nai költségvetés új pénzeket kér fegyverek kifejlesztésére, min­dig szebbnek tüntetik fel a való­ságot, hogy a képviselők ne hú­zódozzanak. Van egy kényes politikai vonatkozása is az ügy­nek; amikor a háborúban Bag­dad Izraelt fenyegette és raké­tákat küldött Tel Aviv fölé, az iz­raeli légierő ellencsapását he­lyezték kilátásba. Washington tartott tőle, hogy ekkor több arab ország kiszáll az Irakkal szem­ben létrejött frontból. Ezért azzal nyugtatta meg Izraelt, hogy Pat­riot rakétákat helyez el a terüle­tén s azok védelmét nyújtanak a Scud-ok ellen. Más kérdés, hogy az iraki rakéták sem voltak túlságosan eredményesek, de nem az ellenrakéták miatt. Leg­feljebb arról van szó, hogy a Patriot-blöff mellett létezett egy Scud-blöff is. Ferenczy Europress Nyugat és Washington erősen figyel rá Az orosz sas szárnypróbálgatása A Borisz Jelcin által a múlt héten jóváhagyott orosz címer szárnyait bon­togató, erőt és tekintélyt sugárzó, de bizonyos fokig félelmet is keltő régi-új sasmadara mindennél job­ban jelképezi: Oroszország kezd ráébredni erejére a Szovjetunió „társadalmi ős­robbanással” felérő széthul­lása után. Moszkva már kezdi megfo­galmazni, sőt egyre markán­sabban érvényesíteni sajátos érdekeit. Noha nem repül még magasan az orosz sas, mivel nincs hozzá igazán (gazda­sági) ereje, a szárnysuhogás máris jól hallatszik Európában és különösen annak középső részén. Brüsszeli példa Ezt mindennél jobban pél­dázta az EBEÉ római, s még inkább az Észak-atlanti Együttműködési Tanács brüs­szeli tanácskozása. Egyértel­műen kifejezésre jutott: az orosz szempontokat a Nyugat és Washington messzeme­nően figyelembe veszi, csak­hogy ne veszélyeztessék a demokráciát Oroszországban. Ily módon a közép-európai szempontok az elmúlt két év nyugati retorikája ellenére is legfeljebb másodlagosak. A NATO bővítésével kapcsola­tos nyugati álláspont az Észak-atlanti Együttműködési Értekezleten vált teljesen vilá­gossá. Nevezetesen Kö- zép-Európa biztonsági érde­keivel szemben a Nyugat Moszkva álláspontját részesí­tette előnyben, Kozirev szavai szerint amerikai közvetítéssel adva azokat el a térség orszá­gainak. Ha igaz, amit Kozirev mon­dott, miszerint a „partnerség a békéért” elnevezésű elképze­lés végül is Moszkva ötlete volt, s amerikai csomagolás­ban adták el azt a gondosan a Nyugathoz igazodó közép-eu­rópai országoknak, akkor a térség államainak alighanem le kell vonni a megfelelő, egyebek közt biztonságpoliti­kai következtetéseket. A leg­főbb kérdés ugyanis ez: mi­lyen biztonsági garanciát je­lent majd az igazából tarta­lommal csak ezután megtöl­tendő elképzelés Közép-Eu- rópának a NATO-tagság által jelentett konkrét biztosítékok helyett. A Nyugat a jelek sze­rint abból indul ki, hogy Oroszország, ha kisebb kité­rőkkel is, de a demokratikus fejlődés útján halad a jövőben is. A diplomácia Egyet viszont hajlamosak elfelejteni a világ fejlettebb felében: nevezetesen azt, hogy Oroszország nem mér­hető nyugati mércével, s az orosz fejlődés egy olyan sok- ismeretlenes egyenlet, amelynek végeredménye egyszerűen kiszámíthatatlan — egyelőre. Az mindenesetre máris lát­ható, hogy Oroszországban meglehetősen jól összehan­golt a külpolitika, talán éppen a gazdaság gyengeségének ellensúlyozására. Az első moszkvai kommentárok egyértelmű sikerként könyvel­ték el a NATO bővítésének megtorpedózását. Az össz­hangot jelzi egyébként a Pri- makov-jelentés időzítése is, noha az orosz külügy váltig gyekezett „ködösíteni”, mond­ván, hogy nem egyeztettek a hírszerzéssel... Nem kevésbé hatékony az orosz diplomácia az ukrán atomfegyverek vonatkozásá­ban. Orosz értékelés szerint részben annak köszönhetően sikerült egyértelmű állásfogla­lásra kényszeríteni ez ügyben a Nyugatot, hogy Rómában az orosz küldöttség az EBEÉ ha­tározatainak megtorpedózá­sával fenyegetőzött. Moszkva egyelőre a diplo­máciai eszközökre helyezi a hangsúlyt, azonban nyilván­való, hogy Oroszországnak vannak keményebb, minde­nekelőtt gazdasági eszközei a már most is didergő Kijewel szemben. A diplomáciai sikerek elle­nére az is látszik, hogy egye­lőre jócskán vannak korlátái Moszkvának. A FÁK-on belüli békefenntartás ügye jól pél­dázta ezt Rómában, ahol ugyan a Nyugat Kanada és Norvégia kivételével ebben is hajlandó lett volna szabad ke­zet adni Moszkvának. Ez egyébként arra utalhat, hogy elismerik Oroszországot a Szovjetunió geopolitikai utód­jának a térségben. Orosz érdekszféra Merész a feltételezés, de egyes orosz lapkommentá­rokban máris megfogalmazó­dott, hogy esetleg Közép-Eu- rópára is kiterjedhet a FÁK után az orosz érdekszféra. Nem véletlen tehát, hogy ép­pen az EBEÉ keretében pró­bálkozott Oroszország a béke- fenntartóinak nemzetközi stá­tust adni. Nyilvánvaló, hogy amíg konszenzussal szület­nek határozatok az EBEÉ-n belül, Oroszország aligha vál­hat meghatározó erővé Euró­pában. Ennek ellenére, éppen a Nyugat engedékenysége mi­att, alaposan figyelni kell a régi-új orosz sasra, különösen Közép-Európában, nehogy szárnyainak árnya — a körül­mények szerencsétlen egy­beesése folytán — valaha is a térségre vetüljön. Kóti Lóránt TELJES CSŐD A PORTUGÁL FŐVÁROS ÚTJAIN Lisszabonban a szamár gyorsabb a Ferrarinál A motorház teteje alatt meghúzódó lóerőnek Lisz- szabonban nincs értéke. Ami más európai nagyvárosok­ban napi problémákat jelent, a portugál fővárosban min­dent háttérbe szorító nehéz­séggé vált. Még a zsúfolt köz­lekedéséről nevezetes Ró­mában és Athénban sem olyan gátlástalanul zűrzava­ros a forgalom, mint a Tejo melletti városban. A lisszaboni közlekedési infarktus demostrálásának különleges módszerét vá­lasztotta egy városi ta­nácsos. Egy szamarat és egy Ferrari gépkocsit versenyez­tetett három kilométeren. A hosszúfülű, négylábú ké­nyelmesen kocogott a autó­tengerben, s a célban négy perccel megelőzte a gépko­csit. Az abszurdnak tetsző versenyt mindenféle trükk nélkül bonyolították le. A lisszaboni közlekedési őrület csak néhány éves. Mint az AFP francia hírügy­nökség írja, a gépkocsik száma néhány év alatt meg­duplázódott, 400 ezerről 800 ezerre. Ehhez jön még a pléhlavina, amely a vidékről özönlik a fővárosba. Naponta 300 ezer gépkocsi érkezik minden munkanapon. A város vezetése minded­dig képtelennek bizonyult a probléma megoldására. A mindennapi eszközök: parkolóórák, bírságok isme­retlenek. A rendőrök a hát­térben maradnak. Csak ak­kor szállítanak el gépkocsi­kat, ha másként már egyálta­lán nem lehet a helyzeten segíteni, például ha a villa­mos továbbjutását akadá­lyozzák. A gépkocsivezetők több­nyire a zebrán parkolnak. Sőt, még utcakereszteződé­sekben is. Csak akkor nyúl­nak az indítókulcshoz, ha egy másik autós éktelen du­dálásba kezd. i

Next

/
Thumbnails
Contents