Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-07 / 286. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. december 7., kedd Emlékiratait írja a fődelegátus Emlékiratait írja a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Izraellel tárgyaló fődelegátusa: Mahmud Abbasz vagy ismertebb nevén Abun Mazen, a PFSZ VB tagja, az izraelipalesztin megállapodás aláírója. Könyvében elsősorban az oslói titkos tárgyalások részleteit kívánja fölfedni — jelentette palesztin forrásokra hivatkozva a Reuter ügynökség. Legszebb a lengyel kormányszóvivő A világ legszebb kormány- szóvivőjével büszkélkedhet Lengyelország. Amit korábban csak pletykáltak Varsóban, azt hivatalosan is bejelentették: az 1992-es év lengyel szépségkirálynőjét, Ewa Wachowiczot bízták meg Waldemar Pawlak miniszterelnök sajtóirodájának vezetésével. A 23 éves, faluról származó leány, a krakkói mezőgazda- sági főiskola hallgatója tavaly a világszépség-versenyen III. helyezett volt, s néhány hete a Polsat kereskedelmi televíziónál dolgozik mint bemondó. Watson bukaresti tárgyalásai Bukarestben tárgyalt a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége a román vezetőkkel. A Max Watson vezette delegáció a nyáron már folytatott megbeszéléseket a román fővárosban, de akkor nem sikerült megegyezniük. Ősszel Mircea Cosea államminiszter vezetésével román küldöttség járt Washingtonban, de a Valutaalap a Romániának nyújtandó készenléti hitel felszabadítását a gazdasági vállalásokat tartalmazó memorandum szövegétől tette függővé. Ukrajna készül az EK-tagságra Ukrajna kész arra, hogy 15- 20 éven belül az Európai Közösség teljes jogú tagja legyen — közölte Alekszandr Makarenko ukrán külügyminiszter-helyettes, miután hazaérkezett Brüsszelből. Makarenko az EK illetékeseivel folytatott tárgyalásokat az ukrán csatlakozásról. Az országnak - mint kitűnt - először a gazdasági reformok terén kell felmutatnia eredményeket, s törvényeit is összhangba kell hoznia a nemzetközi normákkal. Egyre aktívabb az alvilág Egyre aktívabb külföldön a japán alvilági szervezetek. Az ellenük való védekezésről tanácskoztak nemrég Bangkokban két napig a japán vállalatok biztonsági illetékesei. A japán cégek leányvállalatai ellen a legtöbb bűnesetet Thaiföld fővárosában követik el a rendőrségi adatok szerint. Az alvilág ugyanis a japán „piac” beszűkülése, a bűnszövetkezetek elleni törvény életbelépése óta külföldön igyekszik pótolni a kieső bevételeket. Változik a lista A lehető leghamarabb megszűnik a fejlett technológiájú nyugati termékek kelet-európai exportjának korlátozására 43 éve létrehozott nemzetközi szervezet, mivel fenntartásának okai megszűntek — közölte a bizottság elnöke, Frans Engering. A Cocom legkésőbb jövő márciusban befejeződő felszámolásával együtt azonban új ellenőrző szervezet létrehozását tervezik a jelenleg „veszélyesnek” tartott országokba irányuló technológia-export korlátozására. Szélsőséges palesztinok Arafat ellen Arafat-ejlenes palesztin fegyveresek égetik a PFSZ-vezető képét ÚJBÓL ABU NIDAL Washingtoni dollármilliók tétlensége fejében Lehet, hogy a rossz megint elnyerte jutalmát? Ez tűnik ki Alan Friedmann-nak a Financial Times New York-i tudósítójának könyvéből, amely alighogy megjelent, máris nagy vihart kavart. A jónevű szerző ugyanis arról ír „A pók hálója” c. művében, hogy Abu Nidal az egyik legfélelmetesebb terrorista, akinek lelkén több mint száz merénylet és kilencszáz gyilkosság szárad, az Öböl-háború idején Szaud-Arábiában tartózkodott, s több millió dollárt kapott tétlensége fejében. Abu Nidal (a felvett mozgalmi név a Harc Atyját jelenti) 1937-ben született Haifában, jómódú palesztin családból. Apjának 13 felesége, 17 fiú és 8 leánygyermeke volt. Iskoláit a jaffai francia katolikus misz- sziónál kezdte, majd az első arab-izraeli háború után, ENSZ-ösztöndíjjal, Libanonban folytatta. Tanulmányai befejeztével az ARAMCO olaj- társaságnál dolgozott Szaud-Arábiában, de inkább politikával kívánt foglalkozni, s mindinkább a szélsőségek felé sodródott. 1970-ben a véres jordániai leszámolás idején szembekerült Arafattal, saját szervezetet alakít, s merényleteket szervez mérsékeltebb, a tárgyalásokra hajlandó palesztin személyiségek ellen. A PSZF törvényszéke ezért halálra ítélte, igaz távollétében... Emberei 40 alkalommal támadtak meg izraeli és nyugat-európai zsidó intézményeket, áldozatai között különösen sok volt a gyermek és az idős ember. A schwechati repülőtéren kirobbantott tűzharc következtében vált egy életre rokkanttá Szegedi Molnár Géza, a kiváló parodista, aki egy művészcsoport tagjaként izraeli meghívásnak kívánt eleget tenni. Kétszer kapott súlyos infarktust, az Egyesült Államokban nyitott szívműtétet hajtottak rajta végre (egy szaudi üzletember útlevelével utazott). 1984 októberében halálhírét költötték, temetését is megrendezték, azután 29 nap múlva „feltámadt”. Friedmann könyve azt állítja, hogy Washington tartott a kiszámíthatatlan terrorista merényleteitől az Öböl-háború idején, s ezért szaud-arab közvetítőkön keresztül dollár- milliókat juttattak neki. Azóta állítólag a sivatagi királyságban a megfizetett tétlenségben „tengeti” napjait. Réti Ervin Többségük célt tévesztett az Öböl-háborúban Újabb Patriot-botrány Kudarcot vallottak a nagy hírveréssel beharangozott Patriot rakéták, amelyekkel az amerikai hadsereg még a levegőben meg akarta semmisíteni az iraki Scud-okat. Ezt állítja immár a híres MIT, a Massachusetts Institute of Technology két profesz- szora is. Theodore Postol és George Lewis a videofelvételek újfajta kompjuter-elemzése nyomán jutott arra következtetésre, hogy az Öböl-háború során, a Szaddam Husszein rakétáinak elhárítására kilőtt 33 Patriot közül 25 teljesen célt tévesztett s olyan távolságban robbant, hogy nem tehetett kárt az iraki fegyverekben. Ha bebizonyosodik a „Tudomány és Globális Biztonság” című szakfolyóiratban közzétett állítások igazsága, szertefo- szolhat egy csodafegyver mítosza. A Patriot rakétákról az Öböl-háború előtt azt állították, hogy csaknem százszázalékosan hatékonyak. Miután a valós harci körülmények között alkalmazták őket, a Pentagon szerényebbé vált s 52 százalékos hatásfokról beszélt az Öböl-háborúban. A túl rózsaszínűre festett kép nem csupán abban leli magyarázatát, hogy amikor a katonai költségvetés új pénzeket kér fegyverek kifejlesztésére, mindig szebbnek tüntetik fel a valóságot, hogy a képviselők ne húzódozzanak. Van egy kényes politikai vonatkozása is az ügynek; amikor a háborúban Bagdad Izraelt fenyegette és rakétákat küldött Tel Aviv fölé, az izraeli légierő ellencsapását helyezték kilátásba. Washington tartott tőle, hogy ekkor több arab ország kiszáll az Irakkal szemben létrejött frontból. Ezért azzal nyugtatta meg Izraelt, hogy Patriot rakétákat helyez el a területén s azok védelmét nyújtanak a Scud-ok ellen. Más kérdés, hogy az iraki rakéták sem voltak túlságosan eredményesek, de nem az ellenrakéták miatt. Legfeljebb arról van szó, hogy a Patriot-blöff mellett létezett egy Scud-blöff is. Ferenczy Europress Nyugat és Washington erősen figyel rá Az orosz sas szárnypróbálgatása A Borisz Jelcin által a múlt héten jóváhagyott orosz címer szárnyait bontogató, erőt és tekintélyt sugárzó, de bizonyos fokig félelmet is keltő régi-új sasmadara mindennél jobban jelképezi: Oroszország kezd ráébredni erejére a Szovjetunió „társadalmi ősrobbanással” felérő széthullása után. Moszkva már kezdi megfogalmazni, sőt egyre markánsabban érvényesíteni sajátos érdekeit. Noha nem repül még magasan az orosz sas, mivel nincs hozzá igazán (gazdasági) ereje, a szárnysuhogás máris jól hallatszik Európában és különösen annak középső részén. Brüsszeli példa Ezt mindennél jobban példázta az EBEÉ római, s még inkább az Észak-atlanti Együttműködési Tanács brüsszeli tanácskozása. Egyértelműen kifejezésre jutott: az orosz szempontokat a Nyugat és Washington messzemenően figyelembe veszi, csakhogy ne veszélyeztessék a demokráciát Oroszországban. Ily módon a közép-európai szempontok az elmúlt két év nyugati retorikája ellenére is legfeljebb másodlagosak. A NATO bővítésével kapcsolatos nyugati álláspont az Észak-atlanti Együttműködési Értekezleten vált teljesen világossá. Nevezetesen Kö- zép-Európa biztonsági érdekeivel szemben a Nyugat Moszkva álláspontját részesítette előnyben, Kozirev szavai szerint amerikai közvetítéssel adva azokat el a térség országainak. Ha igaz, amit Kozirev mondott, miszerint a „partnerség a békéért” elnevezésű elképzelés végül is Moszkva ötlete volt, s amerikai csomagolásban adták el azt a gondosan a Nyugathoz igazodó közép-európai országoknak, akkor a térség államainak alighanem le kell vonni a megfelelő, egyebek közt biztonságpolitikai következtetéseket. A legfőbb kérdés ugyanis ez: milyen biztonsági garanciát jelent majd az igazából tartalommal csak ezután megtöltendő elképzelés Közép-Eu- rópának a NATO-tagság által jelentett konkrét biztosítékok helyett. A Nyugat a jelek szerint abból indul ki, hogy Oroszország, ha kisebb kitérőkkel is, de a demokratikus fejlődés útján halad a jövőben is. A diplomácia Egyet viszont hajlamosak elfelejteni a világ fejlettebb felében: nevezetesen azt, hogy Oroszország nem mérhető nyugati mércével, s az orosz fejlődés egy olyan sok- ismeretlenes egyenlet, amelynek végeredménye egyszerűen kiszámíthatatlan — egyelőre. Az mindenesetre máris látható, hogy Oroszországban meglehetősen jól összehangolt a külpolitika, talán éppen a gazdaság gyengeségének ellensúlyozására. Az első moszkvai kommentárok egyértelmű sikerként könyvelték el a NATO bővítésének megtorpedózását. Az összhangot jelzi egyébként a Pri- makov-jelentés időzítése is, noha az orosz külügy váltig gyekezett „ködösíteni”, mondván, hogy nem egyeztettek a hírszerzéssel... Nem kevésbé hatékony az orosz diplomácia az ukrán atomfegyverek vonatkozásában. Orosz értékelés szerint részben annak köszönhetően sikerült egyértelmű állásfoglalásra kényszeríteni ez ügyben a Nyugatot, hogy Rómában az orosz küldöttség az EBEÉ határozatainak megtorpedózásával fenyegetőzött. Moszkva egyelőre a diplomáciai eszközökre helyezi a hangsúlyt, azonban nyilvánvaló, hogy Oroszországnak vannak keményebb, mindenekelőtt gazdasági eszközei a már most is didergő Kijewel szemben. A diplomáciai sikerek ellenére az is látszik, hogy egyelőre jócskán vannak korlátái Moszkvának. A FÁK-on belüli békefenntartás ügye jól példázta ezt Rómában, ahol ugyan a Nyugat Kanada és Norvégia kivételével ebben is hajlandó lett volna szabad kezet adni Moszkvának. Ez egyébként arra utalhat, hogy elismerik Oroszországot a Szovjetunió geopolitikai utódjának a térségben. Orosz érdekszféra Merész a feltételezés, de egyes orosz lapkommentárokban máris megfogalmazódott, hogy esetleg Közép-Eu- rópára is kiterjedhet a FÁK után az orosz érdekszféra. Nem véletlen tehát, hogy éppen az EBEÉ keretében próbálkozott Oroszország a béke- fenntartóinak nemzetközi státust adni. Nyilvánvaló, hogy amíg konszenzussal születnek határozatok az EBEÉ-n belül, Oroszország aligha válhat meghatározó erővé Európában. Ennek ellenére, éppen a Nyugat engedékenysége miatt, alaposan figyelni kell a régi-új orosz sasra, különösen Közép-Európában, nehogy szárnyainak árnya — a körülmények szerencsétlen egybeesése folytán — valaha is a térségre vetüljön. Kóti Lóránt TELJES CSŐD A PORTUGÁL FŐVÁROS ÚTJAIN Lisszabonban a szamár gyorsabb a Ferrarinál A motorház teteje alatt meghúzódó lóerőnek Lisz- szabonban nincs értéke. Ami más európai nagyvárosokban napi problémákat jelent, a portugál fővárosban mindent háttérbe szorító nehézséggé vált. Még a zsúfolt közlekedéséről nevezetes Rómában és Athénban sem olyan gátlástalanul zűrzavaros a forgalom, mint a Tejo melletti városban. A lisszaboni közlekedési infarktus demostrálásának különleges módszerét választotta egy városi tanácsos. Egy szamarat és egy Ferrari gépkocsit versenyeztetett három kilométeren. A hosszúfülű, négylábú kényelmesen kocogott a autótengerben, s a célban négy perccel megelőzte a gépkocsit. Az abszurdnak tetsző versenyt mindenféle trükk nélkül bonyolították le. A lisszaboni közlekedési őrület csak néhány éves. Mint az AFP francia hírügynökség írja, a gépkocsik száma néhány év alatt megduplázódott, 400 ezerről 800 ezerre. Ehhez jön még a pléhlavina, amely a vidékről özönlik a fővárosba. Naponta 300 ezer gépkocsi érkezik minden munkanapon. A város vezetése mindeddig képtelennek bizonyult a probléma megoldására. A mindennapi eszközök: parkolóórák, bírságok ismeretlenek. A rendőrök a háttérben maradnak. Csak akkor szállítanak el gépkocsikat, ha másként már egyáltalán nem lehet a helyzeten segíteni, például ha a villamos továbbjutását akadályozzák. A gépkocsivezetők többnyire a zebrán parkolnak. Sőt, még utcakereszteződésekben is. Csak akkor nyúlnak az indítókulcshoz, ha egy másik autós éktelen dudálásba kezd. i
