Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-04 / 283. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. december 4., szombat Úszó emlékek A Somogyi Hírlap 1993. november 22-i számában megjelent „Uszoda a Kapos-parton” című igen érdekes sporttörténeti cikkhez a következő kiegészítést teszem. A megyeszékhely fürdőéletéről már 1885-ben írt a sajtó. A Liebenweid-féle uszodát említette, ahol a Kapos vizét használták fel fürdőzésre. 1903-ban ezt az „úszóalkalmatosságot” Papp Mihály műlakatos úgy átalakította, hogy mindig friss vize legyen. Az első úszóverseny azonban sokáig váratott magára a városban. Az Atlétikai Club rendezésében 1912 augusztusában a Herczog-uszodában bonyolították le az első versenyt. Programjában az úszóversenyen kívül vízipóló-mérkőzés is szerepelt. Az úszószámok és győzteseik az alábbiak voltak; 40 m gyors: 1. Gottlieb, 40 m hát: 1. Hegedűs, 40 m mell: 1. Strém, 4x20 m váltóúszás: 1. Gábor, Tóth, Gottlieb, Kálmán. A vízilabda mérkőzésen a „kékek” és „sárgák” csapata küzdött egymással. (3:3). A sportág állapotára jellemző, hogy edzést nem tartottak. A Herczeg-uszoda 20x10 m-es volt, benne sem a rajtkő, sem a kötél nem létezett. Az első, 1912-es úszóverseny után sem a KAC, sem a Testvériség egyesület nem rendezett versenyt. 1913-ban három neves úszót mondhatott Kaposvár magáénak: Adorján Józsefet (hátúszós), Gottlieb Dezsőt (gyorsúszós) és Strém Sándort (mellúszós). Adorján József mutatta be először a „crawl”-ozást a megyeszékhelyen. Ezekben az években az úszósport önálló versenyzőgárdája még nem alakult ki. Az úszók egyben atléták, labdarúgók és néha teniszezők is voltak. (A tipikus „all round” sportemberek!) Ez a jelenség Kaposváron az úszás fejlődésére nem volt kedvező hatással. Az intenzívebb úszóélet — mint ahogyan azt Jutási Róbert is írja — csak a húszas évektől kezdődően intuit meg. Dr. Csanda István főiskolai docens Várna-e az OTP három évig pénzre ? Az OTP marcali fiókjához 1990-ben beadtam két átutalási utalványt 40 ezer, illetve 50 ezer forint értékben. Körülbelül fél év múlva az OTP visszaküldte a 40 ezer forintos átutalási utalványt azzal az indokkal, hogy fedezet hiánya miatt nem teljesíthető. Ezt a pénzt azóta már a bíróság megítélte és az adós ki is fizette. A másik utalvány azonban nyom nélkül eltűnt. A három év alatt többszöri szóbeli, majd írásbeli kérelmemre sem reagált az OTP. Kisborsóné fiókvezető-helyettes szerint ők elküldték az utalványt és most fogalmuk sincs róla, hol van. Én az OTP mulasztása vagy inkább „színvonalas szolgáltatása” miatt esnék el 50 ezer forinttól és annak késedelmi kamataitól? Kíváncsi lennék: fordított esetben ők is hajlandóak lennének-e várni 3 évig a pénzükre, vagy azt is ilyen hanyag eleganciával kezelnék? Sajnos még egyelőre ott tartunk, hogy egy monopolhelyzetben levő pénzintézet— kihasználva az ügyfelek kiszolgáltatottságát — ké- nye-kedve szerint rendelkezik más pénzével, s mindezt a lakosság szolgálatára. Gondolom, ezek után körültekintőbben helyezik el az ügyfelek a pénzüket. Tislérné Ballér Judit Marcali, Berzsenyi u. 1. Testvéreit keresi egy zákányi asszony Testvéreit keresi Fummer Ilona Zákány, Szabadság utca 157. szám alatti lakos. 1974-ben kerültünk állami gondozásba — írta szerkesztőségünknek. — Testvéreimet, Károlyt és Katalint a kaposvári Dimitrov utcai csecsemőotthonban helyezték el, s onnan nevelőszülőkhöz kerültek. Hollétükről, sajnos, nem tudok semmit. Kérem, ha valaki tud róluk, értesítsen a zákányi címemen. Ki mire jogosult Kálmáncsán ? Farkas Jenő kálmáncsai lakos szeptember 3-i és november 2-i levelében azt panaszolta: csak neki nem biztosította az önkormányzat a kedvezményes étkeztetést. Levelére az alábbiakat válaszolom. Farkas Jenő a kálmáncsai szociális otthon vezetőjétől kérte, hogy maga és felesége részére naponta biztosítson ebédet az intézet konyhájáról. Az intézetvezető, mint vendégebédet, 62 forintért engedélyezte. Majd az önkormányzattól kérte a levélíró a szociális étkezés engedélyezését, melyet meg is kapott. Ennek alapján az ebéd neki 38,70 forintba kerül. Ezután Farkas Jenő kérte, hogy ebből az ősz- szegből is vállaljon át az ön- kormányzat, mivel — mint írta — a többi idős ember 10-15 forintot fizet egy ebédért. A képviselő-testület ezt nem engedélyezte, mert a levélíró anyagi körülményei lényegesen jobbak, mint azoké az idős, beteg embereké, akiknek támogatást biztosít. Az ebéd elszállítását a panaszos maga is meg tudná oldani, ugyanis a lakása és a szociális otthon közti távolság nem több öt percnél. Nagy Terézia jegyző Fürdőegyesületek a Balatonért A Balatonért aggódó és tenni is akaró fürdőegyesületek által a közelmúltban Budapesten tartott konferencián két témában hangzottak el neves közéleti személyiségek, hozzáértő szakemberek részéről előadások, felszólalások, észrevételek, jövőbe mutató javaslatok. Az elhangzottakból röviden. I. Vízminőség, környezet- védelem A víz minőségének javítása érdekében hozott eddigi intézkedések a romlás megállítását és kezdeti javulást eredményeztek. Az intézkedési terv III. fokozata 1995 utánra az 1960-as években észlelt szintre emelést irányozza elő. A fürdőzők által okozott szennyező hatást a WC-k és zuhanyozók használatának ingyenessé tételével lehetne csökkenteni a strandokon. Sok szó esett a közlekedés okozta levegőszennyezésről, a zajhatásokról (vendéglátók, helikopterek, sárkányrepülők stb.), melyek néhány ember gazdagodását, kevesek szórakozását szolgálják, ugyanakkor tízezrek nyugalmát, pihenését zavarják. II. Balatoni regionális rendezési terv — Balatoni törvény Évszázadokkal ezelőtt a Balaton jóval szélesebb, vize pedig méterekkel mélyebb volt. A tó visszaszorulását az idők folyamán mind nagyobb lendületet vett beépítés, a közelmúltban pedig a partvédelmi feltöltések idézték elő. Utóbbiak — szakvélemény szerint — szükséges rosszak, további építésük belátható időn belül nem várható. A már meglévők szakaszos bontása nagy körültekintéssel engedélyezhető. A jelenlegi rendkívül alacsony vízállás közeli oka a több mint tíz éve tartó száraz időjárás, valamint a nyirádi bányák vizének apadása. III. A világ édesvízi tavainak találkozójára az Expo keretében a Balatonon kerül sor. Cél, hogy a balatoni Expo-rendez- vények hasonlóak legyenek a budapestihez. Folyik a kapcsolatkeresés Európa más tavainak partján működő hasonló szervezetekkel. IV. A „Balatonért” — BFSZ alapította elismerő díjat és oklevelet a Balatoni Regionális Tanács társelnökei, a Balaton Szövetség elnöke, a Magyar Nemzet egyik munkatársa és egy fürdőegyesületi elnök kapta. V. Vízszabályozás — víz- és csatornaművek Az alacsony vízállás következtében vízszintszabályozásra, illetve vízleeresztésre az utóbbi években nem került sor. Az ismert vízdíjemelések következtében a Balaton környékén is jelentős mértékű vízfogyasztás-csökkenés következett be. A várható újabb díjemelés feltehetően további víztakarékossághoz vezet. A locsolásra felhasznált víz mennyiségét mérés alapján kellene számláznia a vállalatnak (csatornadíj nélkül). A vízmű társulatok szövetségének tájékoztatása szerint nem kerül sor a csatornázási áfa visszatérítés eltörlésére; a csatornázásra fordítandó állami támogatás csak az 1994. évi költségvetésben szerepel, 1995-ben újra várható. A csatornahálózatból áramló bűz megelőzésére alkalmazott eljárást első lépcsőben a Balaton keleti térségében vezették be. A megtisztított szennyvíz a Sión és a Koppányon keresztül a Dunába kerül. VI. A Balaton közlekedési kérdései Az ország autópályáinak sorában elsőként a balatoni épült az 1960-as évek elején, melynek folytatására (a határig) a külföldiekkel folyamatban levő tárgyalások eredményétől függően talán 1995 vége felé kerülhet sor. Az utóbbi években nagy lendületet vett a Balaton körüli kerékpárút kiépítése. VII. helyi választások — választhatóság A századforduló táján és e század első felében a fürdőegyesületeknek meghatározó szerepük volt a Balaton-parti fürdőtelepek életében, nagyarányú fejlesztésében, a fürdőélet kialakításában. Ma viszont — miként a tanácsi rendszer évtizedeiben — a nem kis összegű helyi adót fizető üdülőtulajdonosoknak — akiknek a száma meghaladja az állandó lakosokét — semmi beleszólásuk sincs abba, hogy mi történjék vagy ne történjék az üdülőterületükön. Ezen a gyakorlaton a helyhatósági választási, illetve az önkormányzati törvény módosításával feltétlenül változtatni kellene annál is inkább, mivel az üdülőtulajdonosok között sok a különféle területeken jártas szakember, akik messzemenően elő tudnák mozdítani a hathatósabb önkormányzati munkát. Katus Lajos fürdőegyesületi elnök Van élég vasutas A Somogyi Hírlap 1993. november 16-i számában megjelent „Elégséges szolgáltatás, veszteglő szerelvények” című cikkében néhány kijelentés pontosításra szorul. A kétórás figyelmeztető sztrájk idején szolgálatban lévő vontatási utazólétszám 21 fő volt, akik ténylegesen sztrájkolhattak. A MÁV Pécsi Üzletigazgatóságán 1993-ban szervezési változás, különösen létszámnövelő, nem volt. Az üzletigazgatóságközpont létszáma 1993-ban 10 százalékkal csökken. A 980-as számú „szombat- helyi” vonat Baté állomáson 10.03-10.47 között összesen 44 percet tartózkodott, a cikkben szereplő 3 órával szemben, váltó takarítás miatt. A Fonyód- Kaposvár vonalszakaszon szolgálatot teljesítők munkaideje nem a Kollektív Szerződés felrúgásával, hanem annak helyi függelékében leírt módon lett szabályozva. A szolgálat egy részének készenlét jellege miatt 24 órás az időtartama., A jelenlegi feladatokhoz a MÁV Pécsi Üzletigazgatóság területén a létszám elegendő. A vasúti járműpark egy része korából, a fenntartásra jutó költségek csökkenéséből következően elhasználódott. A vontatási telepről csak közlekedésbiztonsági szempontból megfelelő jármű adható ki a vonatforgalomba. A fentiek hozzátartoznak az utazóközönség objektív tájékoztatásához, ezért kérjük leközlé- sét. Sárdi Jenő osztályvezető MÁV Üzletigazgatósága, Pécs Nem fizet a biztosító Nem volt „papír” A Somogyi Hírlap november 8-án egy cikket jelentetett meg Horvátkút- Gulág-Horvátkút címmel. Abban a cikkben van egy számomra nagyon sértő mondat, amely így hangzik: A bírótól „kapott papírral”. Hát a bírótól semmiféle papírt nem kaptak. Kérdezem: akkor melyik orosz katona kért volna papírt egy falusi bírótól? Náluk volt egy névsor, amelyet Nagykanizsáról szereztek. Ezt kérdezzék meg Nemes János Maradt a töreki busz Október 2-án, a töreki buszjárt megszüntetését követően megírtam a november 2-án megjelentetett cikket. Azóta — úgy tűnik — mégis megmaradunk egyenrangú polgároknak a többi siófokival. Október 21-én a polgármesteri hivatal testületi ülésén kérésünkre ismét napirendre került a töreki buszjárat ügye. A testület határozata alapján a régi buszjáratot azonnal visz- szaállították, és elhatározták, hogy a decemberi ülésre kidolgozandó többféle lehetőségből választva a jövő évtől hosszú távra megoldják a településrész közlekedési gondját. A fejlemények ily módon való alakulását azért írom le, hogy látható legyen: nem az önkormányzat nemakarása vagy tehetetlensége vezetett az október 1-jei eseményhez. Grész Endre Siófok-Töreki, Diófás u. 118. és Farkas János horvátkúti lakosoktól, akik szintén ott voltak, és ők sem láttak semmiféle papírt, amit a bíró adott. Ez azért fáj nekem, inert akkor az én apám volt a bíró. Most pedig, a halála után így megszégyenítik. Azóta szégyenlek az emberek szemébe nézni, ugyanis az emberek elhiszik, amit az újság ír. Kérem, írják meg, hogy ez nem igaz. Nemes György Marcali, Horvátkúti u. 60. A kaposvári tanítóképző főiskola közös németországi ki- rándulásása a résztvevők bánatát, rossz emlékeket és idegeskedést hozott. Rotterdamba érkezve pár percre kiszálltak a buszból. Mire visszatértek, a buszt kifosztva és feltörve találták. Rendőrségi, jegyzőkönyvfelvétel következett... Idehaza aztán a biztosító megkeresése. Az idegeskedés zöme itt érte a károsultakat. Az Atlasz Utazási Biztosító Rt, amely a biztosítási díjat bezsebelte, nem fizet. Indokai enyhén szólva is nevetségesek. Például „a busz nem értékmegőrző hely”. Ebből következtetve az őrizetlenül hagyott tárgyakra nem terjed ki a biztosítás. Logikájukat követve erre a 30-40 percre bizonyára trezort kellett volna bérelni, és minden további parkolásra. Ha viszont ezt teszik, akkor minek a biztosítás? A dolog paradoxona, hogy a gépkocsivezető minden kárát lerendezték, aminek örülnek a kirándulók, csak éppen annak nem, hogy ez mindenkire nem terjedt ki. Fényes Sándor ny. újságíró Kéthely, Kossuth u. 22. Deseda-parcellák és minőség Kinek és miért fáj a De- seda-part füredi oldalának szétparcellázása? A Somogyi Hírlap november 18-i és 20-i számaiból megdöbbenve értesültem arról, hogy a somogyi főépítészek fórumán, illetve az érdekeltek megbeszélésén elhangzott, hogy a Deseda-környékén elképesztő dolgok történnek. Ez a kijelentés Virányi István főépítésznek tulajdonítható, aki annyira aggódik a tó vízminőségéért, hogy fórumon jelenlévők a parcellázás miatt tiltakozó levelet küldtek a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez. Megértem a főépítész aggodalmát, én sem vagyok közömbös a tó vízminőségével kapcsolatban, hiszen mindannyiunk érdeke a megóvása, illetve javítása. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni, azt hogy a tó vizének romlása az eddigi vízpartig történő művelésnek és a felelőtlen szippantókocsi-ürítéseknek a következménye. Számtalanszor láttam a 80-as években a repülőgépes permetezés végrehajtását, amikor a megengedettnél nagyobb szélerősség esetén a tó közepét is végigpermetezték. Érdekes módon akkor a Somogyi Néplapban nem olvastam, hogy a főépítész aggódik, s arról sem,hogy Szita alpolgármester (akkor a tanács környezetvédelmi főmérnöke) hivatalból felelősségre vont volna bárkit is. Ezek után milyen alapon jelenti ki az alpolgármester, hogy a mostani parcellázásért felelősök közreműködtek a Deseda tönkretételében? Inkább a saját felelősségét vizsgálná! Attól egyébként, hogy kiparcelláztak a füredi oldalon egy szakaszt, a tó vízminősége nem fog romlani. Sőt attól sem, hogy üdülőterületté nyilvánítják, s az építkezéseket a megfelelő előírások betartásával végzik. Gondolok itt elsősorban a zárt, szivárgásmentes derítők elkészítésére és szigorú ellenőrzésére. Egyetértek az 50 méteres parti sáv kialakításával, mert ez sokat érne a vízminőség megóvásában. A városi ön- kormányzat megvásárolhatja a parti sávot a tulajdonosoktól közös megegyezés alapján. Tudomásom szerint Virányi István főépítész már akkor városi főépítész volt, amikor a tó másik oldalán, Toponáron a városi tanács elherdálta a tulajdonát, s nagyszabású parcellázást hajtott végre. Érdekes módon akkor sem olvastam a Somogyi Néplap-ban, hogy aggódott volna a vízminőség romlásáért és a tulajdon elherdálásáért, s tiltakozó levélre buzdította volna a főépítész társait. A két tranzakció között véleményem szerint óriási a különbség. A városi tanács parcellázásánál a kiválasztási elv a protekcionizmus volt, míg a mostani alapja a jogosultság. Mégpedig az részleges kárpótlás jogosultsága alapján. Stagl József Kaposvár, Kisfaludy u. 55
