Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-30 / 305. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. december 30., csütörtök A Állásfoglalás az együttműködésről Kétnapos testületi üléssel zárta az évet a Magyar Nyugdí­jasok Egyesületeinek Szövet­sége Budapesten. Tucatnyi téma szerepelt napirenden, így állásfoglalás született például a szövetségnek az 1994. évi vá­lasztásokon követendő maga­tartásáról és az országos elnök­ség, illetve a Magyar Szocialista Párt közötti együttműködésről. Az elnökségi ülésen részt vett Horn Gyula, az MSZP elnöke és dr. Kökény Mihály, az MSZP ügyvivője is. Horgászegyesület időseknek A nyugdíjasok pécsi egyesü­lete megalakította saját horgá­szegyesületét. A Baranya me­gyei Építők Horgászegyesüle­tének tagsága a legutóbbi köz­gyűlésen úgy határozott, hogy az egyesület nevét nyugdíjasok horgászegyesületére változ­tatja. Az „átkeresztelés” ötlete azt követően született, hogy lát­ták: a Bázis Építőipari Vállalat bizonytalan helyzete az Építők Horgászegyesületének létét is veszélyezteti. Emlékezés és emlékeztetés Márciusban lesz ötven éve, hogy hazánkban fegyveres harc kezdődött a német megszállók ellen. A fél évszázaddal ezelőtti eseményre, a fasiszták elleni el­lenállásra és a harc máig érvé­nyes tanulságaira irányítja a fi­gyelmet a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nem­rég kiadott állásfoglalásában. Ebben a szövetség emlékezik és emlékeztet: az ötven évvel ezelőtti ellenállásra való méltó megemlékezésre hívja fel a fi­gyelmet. Mérlegen a végzett munka Ügyvivői tájékoztató és a ka­mara tisztségviselőinek az 1993-ban végzett munkáról szóló beszámolói hangzottak el a Nyugdíjasok Országos Kama­rája kamarai tanácsának de­cember közepén tartott ülésén. A jogi bizottság a kamara alap­szabályának módosításáról tá­jékoztatta a testület tagjait. A tisztségviselők előterjesztették az 1994-re szóló programterve­zetüket, s megvitatták a Nyugdí­jasok Országos Kamarája tiszt­ségviselőinek jövő évi választá­sával kapcsolatos tennivalókat. Idősek Európai Háza Idősek Európai Háza elneve­zéssel alapítványt hozott létre a Sopron Lövér Vöröskereszt Idő­sek Szervezete. Az alapítvány célja, hogy segítse az idősek veszélyeztetettségének meg­szüntetését, lelki egyensúlyuk és békéjük megteremtését, szel­lemi tőkéjük közkinccsé tételét Európában. Egyebek mellett idősek konyhájának, lakóköz­pontjának, műhelyének, ta­nácsadó szolgáltatásának meg­valósítását, fórumok megszer­vezését tervezik Sopronban. Január 1-jétől: az idei 4 százalék Januártól 4 százalékkal nő a nyugdíj, ám ez a növekedés nem része az 1994. évi nyugdíj- emelésnek, hanem az 1993. évi, novemberben kézhez kapott egyszeri kiegészítő nyugdíjeme­lés egy hónapra eső része így épül be a jövőre folyósítandó nyugdíjba. Tényleges emelést csak azok érzékelnek, akik az idén mentek nyugdíjba. Elvi döntés született arról, hogy az 1994. március 1-jétől esedékes nyugdíjemelésre a részletes ja­vaslatot 10 százalékos mérték alapján kell kidolgozni. JÁSZAI JOLÁN VERSESKÖNYVE Szórd a sz Jászai Jolán az „élete delelőjén túl” sem unatkozik A nyugdíjkorhatár és a pénz Korábban a Nyugdíjasok oldalán — Máshol így csinálják cím­szó alatt — már írtunk róla, mely országokban milyen életkorban vonulhatnak nyugdíjba a nők, illetve a férfiak; melyek a nyugdíj- jogosultság feltételei és milyen szempontok szerint állapítják meg a nyugdíj mértékét. Most azokról a következtetésekről szó­lunk, amelyek a Nemzetközi Társadalombiztosítási Szövetség Budapesten tartott XXIV. közgyűlése elé került — a nyugdíjkor­határ felemelésének demográfiai, gazdasági és pénzügyi hatá­sairól szóló — jelentésből, és vitájából levonhatók. Jó belelapozni az örökifjú „matróna”: Jászai Jolán köte­tébe. A Verseim címmel meg­jelent válogatás ugyanis mér­hetetlen szeretetről tanúsko­dik. Olyanról, amely egyre rit­kább kincs napjainkban. Családi események alkalmi versei, tévés és filmes szerep­lések élményei kapnak helyet a Pécsett élő, már 86. évét ta­posó Jászai Jolán vékony ge­rincű könyvében. A későn fel­fedezett művésznő, Jászai Mari unokahuga — talán nem berzenkedik e kifejezés olvas­tán — fájlalja, milyen melléku- takra sodorta a sors: „Álmom fényes csillaga lassan kialszik / és soha nem tudja meg drága kis hazám, / hogy ég­tem volna, / hogy szikráztam volna / az Üstökös Nagyné- ném lába nyomán.” Ezeket a sorokat Késői val­lomás címmel vetette papírra és szavalta el Ászáron, 1984.október 8-án, Jászai Mari szoboravató ünnepsé­gén. Akkor még nem sejtette, hogy megadatik neki még az életben, hogy szikrázzon, s nem is egyszer! Bor József, a győri Kisfaludy Színház igaz­gatója ekkor figyelt fel Joli né­nire s hívta meg hamarosan egy szerepre. Azóta pedig több filmben és darabban tűnt fel, s bizonyította tehetségét. Legutóbb a Szandiról szóló Szerelmes szívekben, Frideri- kusz utolsó (?) showjában, a Családi körben láttuk, és nap mint nap ízesen megjegyzi a tévéreklámban „Törzsvásár­lóké a szerencse...” Nem unatkozik tehát az élete delelőjén jóval túl szí­nésszé lett asszony. Forgat, játszik, és verset ír. Strófákba szedi az életét, a család min­dennapjait és ünnepeit. A kö­tetből nem maradhatnak ki a legendás tévésszemélyiségek sem: Friderikusz, Vitray, Ker­tész Zsuzsa, no meg Szandi, akinek a koncertre hársfateát vitt filmbéli nagyanyja... Szórd a szeretetet című versének néhány sorával ajánljuk figyelmükbe a kötetet: „Akit bánat bénít, melegen vigasztald/ simogató szóval — ne küldd el, marasztald!/ Öreg­nek, gyereknek mondj mesét, ha kérik/ a szíved mondja hal­kan, legjobban megértik./ Szóró a Szeretetet, mint Nap a suga­rát,/ így leszel boldog majd itt/ és Odaát.” L.S. A közgyűlés tudomásul vette a megállapítást, mely szerint várhatóan az elkövetkező húsz-harminc évben számos országban számottevően elöre­gedik a lakosság. Hogy a társa­dalombiztosítás jövőbeni költ­ségnövekedése ennek ellenére csökkenjen, egyéb intézkedé­sek mellett indokolt az is, hogy tervbe vegyék a nyugdíjkorhatár emelését is. Magyarán: abból kell kiindulni, hogy több ország­ban is csökken az aktív korú népesség, következésképp szükség lesz az idősebb korú munkaerő alkalmazására is, il­letve olyan ösztönző módsze­rekre, amelyekkel az aktív mun­kaerő vállalja a továbbdolgo- zást. A munkáltatók és a mun­kavállalók is kedvezően fogad­ják azt a törekvést, amely a nyugdíjkorhatárnál bizonyos ru­galmasságot alkalmaz. A népesség jelentős elörege­dése tapasztalható a fejlődő or­szágokban is, ott azonban ké­sőbb jelentkeznek majd a finan­szírozási gondok a társadalom­biztosításban, mert — például — nőnek a járulékfizetés alap­jául szolgáló jövedelmek. Egyes országokban kivételesen ala­csonyak a jelenleg érvényes nyugdíjkorhatárok — ezeknél indokolt a rendszer felülvizsgá­lata, s ott is tervbe kell venni a nyugdíjkorhatár emelését. A nyugdíjkorhatár emelését követnie kell a munkaerőpiaci változásoknak. A társadalom- biztosítási juttatásra jogot nyitó, normál nyugdíjkorhatárt érintő változások a munkaadók által szervezett kiegészítő nyugdíj- rendszerekre is jelentős hatás­sal lesznek. Mielőtt bármiféle változásra sor kerülne, fontos, hogy konzultációkat folytassa­nak valamennyi érdekelt féllel, és minden lehetséges követ­kezményt figyelembe vegyenek. A tb. vonatkozásokat nem lehet elkülönítetten kezelni, mivel je­lentősek lehetnek emellett a tár­sadalmi és gazdasági hatások is — szögezte le az NTBSZ XXIV. budapesti közgyűlésének egyik előadója. Száz év után kinő a tejfog(?) avagy: kulcs az örök ifjúsághoz Előbb a nyugdíjakat emeljék, aztán az árakat Petíciók és tiltakozások—A megyei szövetség munkája Mozgalmas évet hagyott maga mögött a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Me­gyei Szövetsége. Hogy csak példákat ragadjunk ki: megyei nyugdíjas Ki mit tud?-ot ren­deztek az idén Csurgón, nagy tömeget vonzó esemény volt az idősek világnapjáról tartott kaposvári, megyei megemlé­kezés, s eredményesen moz­gósítottak a társadalombizto­sítási önkormányzati válasz­tásokon való részvételre...Az 1993. évi munkáról és a jövő évi tervekről érdeklődtünk Kovács Lajos megyei elnök­től. — A somogyi nyugdíjasok észrevételei, kívánságai ho­gyan jutnak el az országos döntési joggal bíró szerveze­tekhez, testületekhez? — A megyei szövetség el­nökségi tagjai közül néhányan — köztük én is — részt vesz­nek a Nyugdíjas egyesületek Országos Szövetségének munkájában, hallatják vélemé­nyüket a Nyugdíjasok Orszá­gos Kamarájában. De ott van­nak a helyi nyugdíjasszerveze­tek tagjai a megyei, a kaposvári és más települések önkor­mányzataiban, az egészség- ügyi, a szociális, a kulturális bi­zottságokban, s kiveszik részü­ket a megyei társadalombizto­sítás és a szakszervezeti szer­vek munkájából is. Tehát élnek véleményezési, állásfoglalási jogukkal mindazokban a kérdé­sekben, amelyek a nyugdíjaso­kat, az időskorúakat érintik, ki­hatnak az egyének és családok sorsának alakulására. — Példaként milyen esete­ket említene? — Az életszínvonalat befo­lyásoló ár- és díjváltozásokat, az idei nyugdíjemeléseket és az egyszeri kiegészítést. Részt vettünk petíciók, tiltakozások megfogalmazásában, ha úgy éreztük, hogy a nyugdíjasok jo­gosan emelték föl a szavukat. Intézkedéseket javasoltunk or­szágos döntéshozó szerveink­nek, ha úgy láttuk, veszélybe került a nyugdíjasok megélhe­tése. A helyszínen kerestünk választ arra a kérdésre, milyen a kapcsolat tagszervezeteink és a helyi önkormányzatok kö­zött, és hogyan élnek — egye­dül, nyugdíjas házastársukkal, illetve gyermekeikkel közös háztartásban — egy-egy tele­pülésen... — Milyen főbb célokat tűz­tek maguk elé, s ezekből mi valósult meg az elmúlt évben? — Legfontosabb célunk az volt, hogy elérjük a nyugdíjak reálértékének a megőrzését és ehhez megszerezzük az állami garanciát. Fontos volt annak biztosítása is, hogy a nyugdíj- emelések a nyugdíjas háztar­tások kiadási szerkezetén ala­puló fogyasztási árindexhez igazodjanak. Szeretnénk elérni, hogy a nyugdíjemelések idő­pontja ne kullogjon a jelentő­sebb áremelések mögött. Az érdekvédelmi feladatok mellett a kulturális tevékenység segítéséről sem feledkeztünk el. Támogattuk például tage­gyesületeink országjáró kirán­dulásainak, külföldi útjainak megszervezését, a helyi kultúr- csoportok működését és a me­gyei nyugdíjas- Ki mit tud? lét­rejöttét. — Lesz-e folytatása jövőre ennek a kulturális seregszem­lének? — Igen, 1994-ben Nagyatá­don találkozunk, hogy ez a si­kersorozat tovább éljen, a so­mogyi nyugdíjasok örömére, és hogy ily módon is őrizzük ha­gyományainkat. Jövőre egyéb­ként legfontosabb feladatunk a nyugdíjasoknak az országgyű­lési választásokra való felkészí­tése lesz. Szeretnénk meg­győzni őket arról, mennyire fon­tos, hogy éljenek állampolgári jogukkal és elmenjenek sza­vazni. Szerephez akarunk jutni - a jövő évben megalakítandó társadalombiztosítási önkor­mányzatokban. Bízunk benne, hogy tagegyesületeinktől, a te­lepülések polgármestereitől az ideihez hasonló segítséget ka­punk megyei szövetségünk munkájához. Hernesz Ferenc Hogyan maradhatnánk örökké fiatalok? A kérdésre adandó válasz úgy húszéves korunk táján nem okoz igazi gondot, attól kezdve azonban elkezdünk öregedni... Hogy ezt a nemkívánatos folyama­tot minél tovább elodázzuk, iratkozzunk be egyetemre, fő­iskolára, tanfolyamokra, így egyrészt elterelhetjük a fi­gyelmet az egyébként elkerül­hetetlenről, másrészt a szak­bizonyítvánnyal, diplomával a kezünkben máris fiatal specia­listák leszünk! Az ezzel járó boldogító ér­zés eltarthat körülbelül öt évig, aztán már öreg szakemberek leszünk. Pontosabban szólva lennénk, ha nem állítananánk — Mindkét lábomat műtötték, a csípőimben meg műanyag- protézisok vannak — kezdte a 73. életévét taposó Huszár Jó­zsef, amikor megállítottam sé­tájában a balatonszemesi Szé­chenyi utcában. — Egészség- ügyi szempontból is fontos hát, hogy naponta több kilométert gyalogoljak. Amíg el nem értem a nyugdíjas kort, előtte tizenhat esztendőn át voltam Szemesen meg Őszödön postás. Minden utcát, minden fát, minden em­bert ismertem. Mára már meg­romlott a memóriám. — Aztán változott-e az élet errefelé mostanában, Huszár bácsi ? — Nemigen. Nyaralni jó hely, de amikor ideköltöztünk, mondta is a feleségem: mező- gazdasági szempontból lusta nép ez. Másutt állattartásból, földművelésből egészítik ki az emberek a keresetüket, itt meg az egész faluban ha van ösz- szesen két tehén. No, nem mondom: disznót egyre többen tartanak. Hogy jobbra fordult-e a szemesiek sorsa? Nincs több át magunkat, mondjuk, tudo­mányos pályára, amikoris azt hallhatjuk a hátunk mögött: „Itt jön a mi nagy reménységünk, a mi fiatal tudósunk!” Azonban a tudományokban is csak 40-45 éves korban van mit igazán remélni, utána reménységgel nem sokra visszük. Ezért ekkor a peda- gódus pályát válasszuk, és mint kezdőre, azt mondják majd rólunk: „Ez a tanár fiatal előadó.” Ezután viszont lego­kosabb, ha zeneszerzéssel, festészettel foglalkozunk, mert akkor fiatal festő vagy zene­szerző még mindig lehet az ember... Hatvanéves korban sies­sünk nyugdíjba menni, mert Huszár József üzlet, nem magasabb színvo­nalú az ellátás, mint korábban. Igaz: nyaranta nagyon sok, na- gyon-nagyon sok a kocsma. Azok között lehet válogatni. — Szóval azt mondja: itt akkor az öreg nyugdíjasok még fiatal nyugdíjasnak tarta­nak bennünket. Hetvenéve­sen jelentkezzünk felvételre az énekkarba, s ott majd azt mondják rólunk, hogy fiatal kari tagok vagyunk, s további harminc évig még azok is ma­radhatunk! Százéves életkor után — a gerontológusok állítása sze­rint — újra kinőnek az ember tejfogai. Ám ez sem elég ah­hoz, hogy elfogadjanak ben­nünket fiatalnak — ezért a fér­fiembernek újból meg kell nő­sülnie, s az esküvői asztalnál ismét azt hallhatja (föltéve, hogy közben nem vált tök sü­ketté), hogy: „Éljen az ifjú pár!”... Dr. Hiev Ilia mindenki az idegenforgalom­ból akar megélni. — így van. De ez egyre ne­hezebb. Elmaradtak innen is a turisták, s amíg korábban te­lente is megtöltötték a vendé­gek az üdülőket, azok most sorra bezártak. A dolgozók meg az utcára kerültek. A lá­nyom is gondnok volt az egyik üdülőben, aztán örülhetett, hogy felvették takarítónőnek a helyi vasútállomásra. Hozzá megyek éppen. — Unoka van-e? — Két lány — mondta a nagypapák büszkeségével Huszár József. — A kisebbik, Nikolett hetedik osztályos az általános iskolában, a na­gyobb, Bernadett meg Kapos­várra jár levelezőn letenni az érettségit. Mellette gondnok­ként dolgozik egy szemesi üdülőben. — Hát akkor az unokák is az idegenforgalomból próbál­nak majd megélni, úgy látszik. — Mondtam, hogy nincs itt más... Czene Attila „Kocsmák között lehet válogatni...” Egy Huszár szemesi sétái 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents