Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-24 / 301. szám

KARA CSONY SOMOGYI HÍRLAP 1993. dec. 24., péntek Léleképítő kapcsolatok Balás Béla kaposvári megyéspüspök: Aki szereti a hazáját és tiszteli a másikat, az csak alkotó ember lehet (Folytatás az 1. oldalról) A püspöki hivatal mindössze két irodából és egy vendég­szobából áll. A vendégszoba ma tárgyaló is. — Megszokott már székhe­lyén?— kérdeztem Balás Béla kaposvári megyéspüspököt. — Még nem. — Mi hiányzik ehhez? — Az, hogy az ember vala­hol otthon legyen. A minden- ség otthonnak azért túl tág. — Ez igaz. És hogyan áll az otthonteremtés? — Úgy tudom, a tető már fent van. Fészekrakás, kapcsolatépítés — Tehát tulajdonképpen elkészült a püspökség? — Hogy mikor készül el, azt talán senki nem tudja. Amikor átvettük az épületet és hozzá­nyúltunk, kiderült, hogy gyakor­latilag ez egy lepusztult ház: szerkezetileg is, közműveiben is teljesen át kell építeni. A költsége akkora, hogy ezt egy­szerűen erkölcstelen még ki­mondani is. Gyanakszik az egész város, hogy valami ba­rokk palotát akarok: szó sincs erről. Arról van csak szó, hogy ha itt jár a városban akár Pozsgay Imre, akár Böross Pé­ter — ezek megtörtént esetek —, és engem megtisztel láto­gatásával akkor valahol talál­kozni kell velük. Orbán Viktor is jelenkezett annak idején, de valami közbejött és aztán nem tudott jönni. A nyugalmazott bécsi érsek König is jelezte, hogy szeretne látogatást tenni nálunk. A város vezetősége kí­nálja nekem a partneri kapcso­latokat: fölhívja a figyelmet arra, hogy hány országgal van Somogy megyének és Kapos­várnak az Alpok-Adria Munka- közösség révén is kapcsolata. Ezekben az országokban többnyire természetes, hogy az egyház a közéletbe valami­lyen módon bekapcsolódik. Igenám, de én hova hívjam a vendégeimet? A taszári plébá­niairodába, ahol egy négy­gyermekes családdal oszto­zom, azokkal akik a gondnokok lesznek? Egyáltalán nincs te­hát valami főúri allűrökről vagy fölösleges pénzkiadásról szó, hanem a munkakörülmények megteremtéséről. — A fészekrakás időszaka ez... — Meg a helyzetkiismerésé, hogy ki a jóbarát, ki az ellen­ség, ki hazudik, ki őszinte. — Sok a jóbarát? — Én hiszem, hogy potenci­álisan sok a jó barát. Rendkívül kedves bibliás helyem az apos­tolok cselekedetei közül az a rész, ahol Pál apostol először érkezik a nagy kisázsiai vá­rosba, Efezusba, és azt a biz­tatást, égi üzenetet kapja, hogy csak bátran induljon, mert számos hívő van a városban, pedig el sem kezdte működé­sét. Bízom abban, hogy a ma­gyar nép egyáltalán nem olyan, amilyennek beállítják a statisz­tikák vagy a híresztelések. Rendkívül sok értelmes ember van itt: én tényleg bízom a dar- vini evolúcióban a földön, s abban, hogy az emberek nem nyugszanak bele egy egyszerű kis primitív tenyészéletbe. Kü­lönösen a magyar ember nem tud belenyugodni, se a rab­ságba, de abba se, hogy az or­ránál fogva vezessék. Tehát hiszek egy ilyenféle fejlődés­ben, és tudom, hogy az én Is­tenem nem egy hideg, mozdu­latlan Isten, nem egy fogalom az égben, hanem mindent megtesz, hogy elibénk jöjjön: nem győz megalázkodni, min­ket előbb és sokkal jobban szeret, mint mi őt. Nekem föld­ről az evolúció, az égből pedig a megtestesülés, amire kará­csonykor tisztelettel gondolunk a bőséges garancia: ez adja a reményt. Vastaps a templomban — Ellenséggel, ellensé­geskedéssel, gáncsosko- dással találkozott-e? — Minősíteni nem merem, mert hát egyedül az Isten lát bele az emberi lelkekbe. Félre­értésekkel természetesen ta­lálkoztam a hívek részéről, de a közéleti személyek részéről is. Amilyen kéllyel belevetette magát egy-két újságíró az őszi zűrzavarba, a kaposszerdahe- lyi eseményekbe, hirtelen nem tudtam, hogy az mi? Humorral vagy elszörnyűlködve fogad­jam-e? Azt hiszem, hogy oko­sabb, ha ezt sehogyan sem veszem. — Milyen állapotúnak ítéli meg az egyházmegyét, amelyben négyszázezer em­ber lelki életének irányítása vár a püspökségre? — Kiéhezettséget tapaszta­lok, különösen Nagykanizsán. Több alkalommal találtam egy­szeri hirdetés után zsúfolt templomokat, pedig a hírek szerint ez a város volt legjob­ban elnyomorítva. Az időseb­bek mondják, hogy a Ká­dár-rendszer úgynevezett bé­kepapi kormányzása ezt a vá­rost, ezt a régiót légmentesen megfeküdte: a hitet azonban nem tudták kiirtani az embe­rekből. Nagyon kevés a pap, és meglepően sok a házassá­got rendező, a keresztséget kérő. Amerre járok kisebb fal­vakba is a legmagasabb fokú egyetértéssel és szimpátiával találkozom, mihelyt emberi hangot vesznek észre, kor­szerű probléma fölvetéssel ta­lálkoznak és azt látják, hogy én a családjaik pártján állok, a szülőkkel együtt izgulok gyere­keikért, meg tudom nevettetni gyerekeiket és jó hangulatot be tudok hozni a templomba. Az ősz óta veszem észre, hogy nagyon sok helyen na­gyon sok prédikáció után a templomba vastaps tör ki per­ceken keresztül. Itt olyan ösz- szetalálkozása van a tartalom­nak és az igénynek, amely bennem reményt kelt. Nyugta­tom is a magam híveit, és a paptestvéreket, hogy ne ije- dezzünk attól, ami a televízió­ban vagy a rádióban folyik. Úgy veszem észre, hogy most hatá­rozott és pozitív fordulatot élünk át. De ami eddig történt, az a mi értékeink elképesztő agyonhallgatása. Volt is nézet- eltérésünk a kitűnő világmár­kát jelentő római nyilatkozat ügyében, amelyet általam is­meretlen hírforrás olyan kedé­lyesen interpretált, hogy a mi­sebor kortyolgatását a Vatikán megengedhetőnek tartja. Azt mondom, hogy nem kell fél­nünk ezektől, mert minél elhall- gatottabb egy igazság vagy szenzáció, annál nagyobbat robban, amikor fölfedezik. Mi­nél inkább félretájékozódik a közvélemény, annál nagyobb és kellemesebb a meglepetés, amikor kiderül a valóság. Én pedig hiszek valóságértékünk­ben. A törzskar felelőssége — Azt gondolom, hogy nem egyetlen forrás az, ahonnan az egyház értékei­ről tudomást lehet szerezni. — A gond az, hogy az élet fölgyorsult, s az emberek az önálló gondolkodásról réges régen leszoktak. Egészen vé­kony réteg az, amelyik a saját útján jár, a könyvtárban tájéko­zódik vagy továbbképezi ma­gát. A legolcsóbb és azonnali információ az, amit a napi sajtó és a napi tévé ad. Ezt majd­nem készpénznek veszik. Idő kell ahhoz, hogy tájékozódni tudjon és kritikája kifejlődjön. — Egyik első intézkedése néhány áthelyezés volt, amely fölkorbácsolta ott helyben a kedélyeket. — Tudomásom szerint meg­nyugodtak, hiszen ennél job­ban, kegyeletesebben és ked­vesebben megmagyarázni nem lehetett azt, amit nekik kö­telességük lett volna tudomá­sul venni. Az érem másik ol­dala, hogy ezrek voltak, akik új- jongtak és áldottak minket egy-egy ilyen áthelyezésért. Ók azok, akik azt az értékes papot kapták. — Csakhogy ők nem szól­tak, nem hallatták a szavu­kat. — Szóltak ők, csak nem így küldöttségekbe és aláírások­kal, hanem akkor, amikor ott­jártam: nem győztek hálál­kodni, áldjon meg az Isten, stb. Égy hadműveletnél is a törzskar vagy a tábornok tudja fölmérni, nézve a térképet, hogy melyik csapattestre hol van szükség, mit kell előbbre venni, hol kell bevetni a tarta­lékot. Akik a terepen vannak, azok nem érzékelik, hiába magyarázzuk nekik. Egyéb­ként azóta néhol egész humo­ros szituációk is kialakultak; esdekelve jött a falu küldött­sége több alkalommal is, hogy nekik nincs papjuk és nagyon kellene. Küldjék akárkit, de küldjék. Egyik utolsó eset volt, hogy maga a Boross belügyminiszter, amikor rö­vid látogatást tett nálunk is — szelíden, hogy ő nem akar be­leavatkozni az egyház bel- ügyeibe — feltette a kérdést: hogyan lehet az, hogy nincs pap az ő szülőfalujában? Maga Nagybajom község is jött ezzel a kéréssel. Most si­került elég kalandos úton sze­rezni külföldről egy papot számukra, aki viszont dol­gozni akar, és boldogan jött ide szolgálni. — Püspök úr, mindebből az is látszik, hogy a feladat­hoz képest kevés a pásztor. Mi várható? — A múlt szombaton hu­szonöt világi férfit, jószerivel családos embereket avattam akolitussá. Az ősegyházi foga­lomkörben, a liturgiában ez az egyik első papi rend, kisebb fo­kozat volt. A modern időkben VI. Pál pápa óta a világegyház kiterjesztette ezt, megengedte, hogy erre a fokozatra világiak is bejöjjenek. Ez aktív oltárszolgá­latot, segítséget jelen, ahol a plébános nem győzi, vagy hi­ányzik ott megfelelő kiképzés alkalmasság után megbízásos alapon, ezek a világiak vasár­napi istentiszteletet vezethet­nek pap nélkül, keresztelhet­nek, prédikálhatnak, temethet­nek. Ez jelentős könnyítés ne­künk. Az egyházmegye legkü­lönbözőbb pontjairól jöttek ők: a Dráva-mentéről, a Zala vidéké­ről, a somogyi falvakból, a na­gyobb városokból, és innen Kaposvárról. Ezt később meg is fogjuk ismételni. Egyelőre csak férfiakról van szó. Négy diakó­nust is szenteltünk. Munkájuk és az újabb fiatalok munkája kapcsán, remélem, az egyház szövete erősödik meg. Nem arra valók a világi mun­katársak, hogy valami vasár­napi műsort rendezzenek a templomban, pap-pótló cere­móniamesterek legyenek: a közösségeket kell összehoz­niuk, újabb barátságokat szőni, jó hangulatot terjeszteni köre­inkben. Működjön ismét az ok­tatás, az információáramlás, az igehirdetés. Álljon helyre a vér­keringés Krisztus titokzatos tes­tében. Abban a pillanatban, hogy elemi szinten újból erő­södnek a helyi közösségek, a családok, a fiatalok kisközös­ségei, biztosan megindul a je­lentkezés a papi hivatásra is. Évek során életképes közös­ség, egyházmegye áll itt talpra. A fiatalság energiája — Sokat és sokszor említi a fiatalokat. Tapasztaljuk is, sokat van fiatalok között. Mi­lyennek látja a mai fiatalsá­got? — A fiatalság az a bűvös sáv, amikor az ember kinőtt már a felelőtlen, a hangulatot tekintő gyerek világából és nem tapadt még bele abba a felnőtt korszakba, amikor min­denen legyintget, és csak a pénztárcáját nézi. Az élet le­gértékesebb sávja ez. A sze­relmes fiatalok is ebbe a kate­góriába tartoznak: lélektanilag először és sajnos, talán utol­jára nyitottak életükben. Tehát rendkívül alkalmasak minden újdonságra, minden radikaliz­musra. Magára a vallásra, ami sokszor szembeszállás az ősök kiüresedett hagyománya­ival. Szembeszállás egy fo­gyasztói társadalommal. For­radalmi tüzek mindig a fiata­lokban égnek, az együttdolgo­zásra a legjobb alanyok ők. Ha a fiatal nem rögtön abortálja a maga fiatalságát vagy a gye­rekkorból rögtön nem kora­vénbe csöppen át, nem fertőzi magát alkohollal, szexszel, a legelső hónapjaiban, ifjúsága éveiben, akkor fantasztikus energiák lappanganak benne. Akkor ország-kormányzásra alkalmas. Gondoljon a márci­usi ifjakra vagy 56-ra vagy a Fidesz robbanó sikerére annak idején, a választások környé­kén. A fiataloknak gondolatok kellenek, távlatok, tekintélyek. Ők ezt igénylik. A lázadás min­dig akkor tör ki, amikor hamis tekintély, bóvli, nívótlan dolog kerül a szemhatárukba. — Nehéz volt őket a temp­lomba bevinni? — Nem. Csak meg kell ta­lálni — mint a cselgáncsnál a billentéstechnikát —, hogy mi az, amire érzékeny, hogy tu­dom legyőzni vagy kikerülni az előítéleteit, ismerni kell a nyel­vüket. Azt hiszem, hogy eléggé ismerem őket. Nagyon szíve­sen megyek művelődési há­zakba, találkozom profán szin­ten is emberekkel, ahol be­nyomást kaphatnak: ez nem egyenlő a hittel, ez nem hoz­zánk csatlakozást jelent. De megvan az az óriási előnye, hogy legalább nem távolról, gúnyosan, hűvösen szemlél minket. Annak idején az egész sztálinista egyházüldözés azzal a taktikával készült, hogy az egyház csinál, amit akar a sek­restyéi mélyén, és az ikonosz- táz, a szent falak mögött, de ki ne merészkedjen az utcára, meg ne jelenlen a sajtóban, a közéletben, az iskolában. Ott viselkedjünk a legjobb esetben úgy, mintha minden semleges lenne és minden fakultatív, de arcot, karaktert ne adjunk neki és ne szerepeljünk. Püspökprogram — Amíg hallgattam, arra gondoltam: a püspök sem nyolc órát dolgozik naponta. Hogyan telik a napja? — Jópár esetben tényleg úgy van, hogy reggel 8-kor el­indulok és este 8-9 óra felé érek haza. Volt pár eset, most az ősz folyamán, amikor ilyen-olyan kötelességek kap­csán föl kellett menni Buda­pestre, hiszen az országos if­júsági ügyeket is koordinál­nom kell, és egy kicsit fel­ügyelnem. No, meg ihletnem, oda távlatokat, gondolatokat súgni. Ez azt jelentette, hogy a délelőttöm valahol Zalában zajlott, a délutánom, az estém Budapesten, és akkor éjszaka még vissza Somogyba. Volt egy hét, amikor négyszer kel­lett Budapestre mennem. — Ez több mint 1600 kilo­méter... Szeret autózni? — A vezetés pihentet. Csak hát hosszabb távon, sok órán keresztül már fáradtságot is je­lent. Most végre van segítsé­gem, akit a hosszabb utaknál igénybe vehetek. Eddig egye­dül vezettem. — Köszönöm az interjút. Kercza Imre Szakkörök, klubok a művelődésért Harmincegy szakkörnek, tanfolyamnak és klubnak ad otthont a nagyatádi művelő­dési ház. A gyerekfoglalkozá­sokon kívül a felnőttek is szí­vesen bekapcsolódnak a kö­zösségi programokba. A többnyire önfenntartó, tagdí­jakból élő csoportokat az in­tézmény is jelentős támoga­tásban részesíti. Egyházi kitüntetés Patay Lászlónak A Pro Ecclesia et Pontifice arany emlékkeresztjét adta át Patay László festőművésznek Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök. Köszönetét mondott azért az önzetlen munkájáért, amivel az egy­házmegye több templomát gazdagította. Patay László festményei, freskói a gyulai templomban. Az új békéscsa­bai templomban láthatók. Scheiber Sándor emlékest Schieber Sándor irodalmi emlékestet rendeztek a New York-i Amerikai-lzrael Barát­ság Házában. A kulturális esemény rendezésében részt vett a Magyar Református Egyház, a Magyar Zsidók Vi­lágszövetsége, az Amerikai Magyar Televízió, a Hungária rádió és a New York-Figyelő. Az emlékest bizonyíték arra, hogy a demokratikus magyar közélet egyetlen járható útja a testvéri összefogás és megér­tés keresése a kultúra és a közös szellemi örökség kere­tében. Jótékonysági hangverseny Jótékonysági koncertet rendez január 1-jén a Kiszol­gáltatottak Alapítványa a Mű­vészetért a budapesti Zene- akadémián; bevételt a rászo­ruló zenészek támogatására és ösztöndíjára fordítják. A műsorban Ravel, Liszt, Csaj­kovszkij művei hangzanak el többek között. Az est karmes­tere Medveczky Ádám. Fesztivál a magyar kultúra napján Hol élünk? címmel fesztivált rendeznek Szolnokon. Az ün­nepi seregszemle megnyitóját a magyar kultúra napján, ja­nuár 22-én tartják. A négy na­pos rendezvény programjá­ban a Damjanich múzeum, a szolnoki Szigligeti Színház, és Szimfonikus Zenekar, a városi tévé, rádió, a művelődési ház és a helyi önkormányzat ese­ményei szerepelnek. Kereskedelmi rádiók műsora A Bridge, a Calypso, a Da­nubius rádió műsora ma 15.05-től összekapcsolódik: mindhárom adón ugyanazt az ötvenöt perces ünnepi prog­ramot adják. A műsor szpon­zora a Westel cég, amelynek egymillió forintját az Országos Mentőszolgálat kórházának ajánlják föl egy lélegeztető ké­szülék megvásárlására.

Next

/
Thumbnails
Contents