Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-24 / 301. szám
KARA CSONY SOMOGYI HÍRLAP 1993. dec. 24., péntek Léleképítő kapcsolatok Balás Béla kaposvári megyéspüspök: Aki szereti a hazáját és tiszteli a másikat, az csak alkotó ember lehet (Folytatás az 1. oldalról) A püspöki hivatal mindössze két irodából és egy vendégszobából áll. A vendégszoba ma tárgyaló is. — Megszokott már székhelyén?— kérdeztem Balás Béla kaposvári megyéspüspököt. — Még nem. — Mi hiányzik ehhez? — Az, hogy az ember valahol otthon legyen. A minden- ség otthonnak azért túl tág. — Ez igaz. És hogyan áll az otthonteremtés? — Úgy tudom, a tető már fent van. Fészekrakás, kapcsolatépítés — Tehát tulajdonképpen elkészült a püspökség? — Hogy mikor készül el, azt talán senki nem tudja. Amikor átvettük az épületet és hozzányúltunk, kiderült, hogy gyakorlatilag ez egy lepusztult ház: szerkezetileg is, közműveiben is teljesen át kell építeni. A költsége akkora, hogy ezt egyszerűen erkölcstelen még kimondani is. Gyanakszik az egész város, hogy valami barokk palotát akarok: szó sincs erről. Arról van csak szó, hogy ha itt jár a városban akár Pozsgay Imre, akár Böross Péter — ezek megtörtént esetek —, és engem megtisztel látogatásával akkor valahol találkozni kell velük. Orbán Viktor is jelenkezett annak idején, de valami közbejött és aztán nem tudott jönni. A nyugalmazott bécsi érsek König is jelezte, hogy szeretne látogatást tenni nálunk. A város vezetősége kínálja nekem a partneri kapcsolatokat: fölhívja a figyelmet arra, hogy hány országgal van Somogy megyének és Kaposvárnak az Alpok-Adria Munka- közösség révén is kapcsolata. Ezekben az országokban többnyire természetes, hogy az egyház a közéletbe valamilyen módon bekapcsolódik. Igenám, de én hova hívjam a vendégeimet? A taszári plébániairodába, ahol egy négygyermekes családdal osztozom, azokkal akik a gondnokok lesznek? Egyáltalán nincs tehát valami főúri allűrökről vagy fölösleges pénzkiadásról szó, hanem a munkakörülmények megteremtéséről. — A fészekrakás időszaka ez... — Meg a helyzetkiismerésé, hogy ki a jóbarát, ki az ellenség, ki hazudik, ki őszinte. — Sok a jóbarát? — Én hiszem, hogy potenciálisan sok a jó barát. Rendkívül kedves bibliás helyem az apostolok cselekedetei közül az a rész, ahol Pál apostol először érkezik a nagy kisázsiai városba, Efezusba, és azt a biztatást, égi üzenetet kapja, hogy csak bátran induljon, mert számos hívő van a városban, pedig el sem kezdte működését. Bízom abban, hogy a magyar nép egyáltalán nem olyan, amilyennek beállítják a statisztikák vagy a híresztelések. Rendkívül sok értelmes ember van itt: én tényleg bízom a dar- vini evolúcióban a földön, s abban, hogy az emberek nem nyugszanak bele egy egyszerű kis primitív tenyészéletbe. Különösen a magyar ember nem tud belenyugodni, se a rabságba, de abba se, hogy az orránál fogva vezessék. Tehát hiszek egy ilyenféle fejlődésben, és tudom, hogy az én Istenem nem egy hideg, mozdulatlan Isten, nem egy fogalom az égben, hanem mindent megtesz, hogy elibénk jöjjön: nem győz megalázkodni, minket előbb és sokkal jobban szeret, mint mi őt. Nekem földről az evolúció, az égből pedig a megtestesülés, amire karácsonykor tisztelettel gondolunk a bőséges garancia: ez adja a reményt. Vastaps a templomban — Ellenséggel, ellenségeskedéssel, gáncsosko- dással találkozott-e? — Minősíteni nem merem, mert hát egyedül az Isten lát bele az emberi lelkekbe. Félreértésekkel természetesen találkoztam a hívek részéről, de a közéleti személyek részéről is. Amilyen kéllyel belevetette magát egy-két újságíró az őszi zűrzavarba, a kaposszerdahe- lyi eseményekbe, hirtelen nem tudtam, hogy az mi? Humorral vagy elszörnyűlködve fogadjam-e? Azt hiszem, hogy okosabb, ha ezt sehogyan sem veszem. — Milyen állapotúnak ítéli meg az egyházmegyét, amelyben négyszázezer ember lelki életének irányítása vár a püspökségre? — Kiéhezettséget tapasztalok, különösen Nagykanizsán. Több alkalommal találtam egyszeri hirdetés után zsúfolt templomokat, pedig a hírek szerint ez a város volt legjobban elnyomorítva. Az idősebbek mondják, hogy a Kádár-rendszer úgynevezett békepapi kormányzása ezt a várost, ezt a régiót légmentesen megfeküdte: a hitet azonban nem tudták kiirtani az emberekből. Nagyon kevés a pap, és meglepően sok a házasságot rendező, a keresztséget kérő. Amerre járok kisebb falvakba is a legmagasabb fokú egyetértéssel és szimpátiával találkozom, mihelyt emberi hangot vesznek észre, korszerű probléma fölvetéssel találkoznak és azt látják, hogy én a családjaik pártján állok, a szülőkkel együtt izgulok gyerekeikért, meg tudom nevettetni gyerekeiket és jó hangulatot be tudok hozni a templomba. Az ősz óta veszem észre, hogy nagyon sok helyen nagyon sok prédikáció után a templomba vastaps tör ki perceken keresztül. Itt olyan ösz- szetalálkozása van a tartalomnak és az igénynek, amely bennem reményt kelt. Nyugtatom is a magam híveit, és a paptestvéreket, hogy ne ije- dezzünk attól, ami a televízióban vagy a rádióban folyik. Úgy veszem észre, hogy most határozott és pozitív fordulatot élünk át. De ami eddig történt, az a mi értékeink elképesztő agyonhallgatása. Volt is nézet- eltérésünk a kitűnő világmárkát jelentő római nyilatkozat ügyében, amelyet általam ismeretlen hírforrás olyan kedélyesen interpretált, hogy a misebor kortyolgatását a Vatikán megengedhetőnek tartja. Azt mondom, hogy nem kell félnünk ezektől, mert minél elhall- gatottabb egy igazság vagy szenzáció, annál nagyobbat robban, amikor fölfedezik. Minél inkább félretájékozódik a közvélemény, annál nagyobb és kellemesebb a meglepetés, amikor kiderül a valóság. Én pedig hiszek valóságértékünkben. A törzskar felelőssége — Azt gondolom, hogy nem egyetlen forrás az, ahonnan az egyház értékeiről tudomást lehet szerezni. — A gond az, hogy az élet fölgyorsult, s az emberek az önálló gondolkodásról réges régen leszoktak. Egészen vékony réteg az, amelyik a saját útján jár, a könyvtárban tájékozódik vagy továbbképezi magát. A legolcsóbb és azonnali információ az, amit a napi sajtó és a napi tévé ad. Ezt majdnem készpénznek veszik. Idő kell ahhoz, hogy tájékozódni tudjon és kritikája kifejlődjön. — Egyik első intézkedése néhány áthelyezés volt, amely fölkorbácsolta ott helyben a kedélyeket. — Tudomásom szerint megnyugodtak, hiszen ennél jobban, kegyeletesebben és kedvesebben megmagyarázni nem lehetett azt, amit nekik kötelességük lett volna tudomásul venni. Az érem másik oldala, hogy ezrek voltak, akik új- jongtak és áldottak minket egy-egy ilyen áthelyezésért. Ók azok, akik azt az értékes papot kapták. — Csakhogy ők nem szóltak, nem hallatták a szavukat. — Szóltak ők, csak nem így küldöttségekbe és aláírásokkal, hanem akkor, amikor ottjártam: nem győztek hálálkodni, áldjon meg az Isten, stb. Égy hadműveletnél is a törzskar vagy a tábornok tudja fölmérni, nézve a térképet, hogy melyik csapattestre hol van szükség, mit kell előbbre venni, hol kell bevetni a tartalékot. Akik a terepen vannak, azok nem érzékelik, hiába magyarázzuk nekik. Egyébként azóta néhol egész humoros szituációk is kialakultak; esdekelve jött a falu küldöttsége több alkalommal is, hogy nekik nincs papjuk és nagyon kellene. Küldjék akárkit, de küldjék. Egyik utolsó eset volt, hogy maga a Boross belügyminiszter, amikor rövid látogatást tett nálunk is — szelíden, hogy ő nem akar beleavatkozni az egyház bel- ügyeibe — feltette a kérdést: hogyan lehet az, hogy nincs pap az ő szülőfalujában? Maga Nagybajom község is jött ezzel a kéréssel. Most sikerült elég kalandos úton szerezni külföldről egy papot számukra, aki viszont dolgozni akar, és boldogan jött ide szolgálni. — Püspök úr, mindebből az is látszik, hogy a feladathoz képest kevés a pásztor. Mi várható? — A múlt szombaton huszonöt világi férfit, jószerivel családos embereket avattam akolitussá. Az ősegyházi fogalomkörben, a liturgiában ez az egyik első papi rend, kisebb fokozat volt. A modern időkben VI. Pál pápa óta a világegyház kiterjesztette ezt, megengedte, hogy erre a fokozatra világiak is bejöjjenek. Ez aktív oltárszolgálatot, segítséget jelen, ahol a plébános nem győzi, vagy hiányzik ott megfelelő kiképzés alkalmasság után megbízásos alapon, ezek a világiak vasárnapi istentiszteletet vezethetnek pap nélkül, keresztelhetnek, prédikálhatnak, temethetnek. Ez jelentős könnyítés nekünk. Az egyházmegye legkülönbözőbb pontjairól jöttek ők: a Dráva-mentéről, a Zala vidékéről, a somogyi falvakból, a nagyobb városokból, és innen Kaposvárról. Ezt később meg is fogjuk ismételni. Egyelőre csak férfiakról van szó. Négy diakónust is szenteltünk. Munkájuk és az újabb fiatalok munkája kapcsán, remélem, az egyház szövete erősödik meg. Nem arra valók a világi munkatársak, hogy valami vasárnapi műsort rendezzenek a templomban, pap-pótló ceremóniamesterek legyenek: a közösségeket kell összehozniuk, újabb barátságokat szőni, jó hangulatot terjeszteni köreinkben. Működjön ismét az oktatás, az információáramlás, az igehirdetés. Álljon helyre a vérkeringés Krisztus titokzatos testében. Abban a pillanatban, hogy elemi szinten újból erősödnek a helyi közösségek, a családok, a fiatalok kisközösségei, biztosan megindul a jelentkezés a papi hivatásra is. Évek során életképes közösség, egyházmegye áll itt talpra. A fiatalság energiája — Sokat és sokszor említi a fiatalokat. Tapasztaljuk is, sokat van fiatalok között. Milyennek látja a mai fiatalságot? — A fiatalság az a bűvös sáv, amikor az ember kinőtt már a felelőtlen, a hangulatot tekintő gyerek világából és nem tapadt még bele abba a felnőtt korszakba, amikor mindenen legyintget, és csak a pénztárcáját nézi. Az élet legértékesebb sávja ez. A szerelmes fiatalok is ebbe a kategóriába tartoznak: lélektanilag először és sajnos, talán utoljára nyitottak életükben. Tehát rendkívül alkalmasak minden újdonságra, minden radikalizmusra. Magára a vallásra, ami sokszor szembeszállás az ősök kiüresedett hagyományaival. Szembeszállás egy fogyasztói társadalommal. Forradalmi tüzek mindig a fiatalokban égnek, az együttdolgozásra a legjobb alanyok ők. Ha a fiatal nem rögtön abortálja a maga fiatalságát vagy a gyerekkorból rögtön nem koravénbe csöppen át, nem fertőzi magát alkohollal, szexszel, a legelső hónapjaiban, ifjúsága éveiben, akkor fantasztikus energiák lappanganak benne. Akkor ország-kormányzásra alkalmas. Gondoljon a márciusi ifjakra vagy 56-ra vagy a Fidesz robbanó sikerére annak idején, a választások környékén. A fiataloknak gondolatok kellenek, távlatok, tekintélyek. Ők ezt igénylik. A lázadás mindig akkor tör ki, amikor hamis tekintély, bóvli, nívótlan dolog kerül a szemhatárukba. — Nehéz volt őket a templomba bevinni? — Nem. Csak meg kell találni — mint a cselgáncsnál a billentéstechnikát —, hogy mi az, amire érzékeny, hogy tudom legyőzni vagy kikerülni az előítéleteit, ismerni kell a nyelvüket. Azt hiszem, hogy eléggé ismerem őket. Nagyon szívesen megyek művelődési házakba, találkozom profán szinten is emberekkel, ahol benyomást kaphatnak: ez nem egyenlő a hittel, ez nem hozzánk csatlakozást jelent. De megvan az az óriási előnye, hogy legalább nem távolról, gúnyosan, hűvösen szemlél minket. Annak idején az egész sztálinista egyházüldözés azzal a taktikával készült, hogy az egyház csinál, amit akar a sekrestyéi mélyén, és az ikonosz- táz, a szent falak mögött, de ki ne merészkedjen az utcára, meg ne jelenlen a sajtóban, a közéletben, az iskolában. Ott viselkedjünk a legjobb esetben úgy, mintha minden semleges lenne és minden fakultatív, de arcot, karaktert ne adjunk neki és ne szerepeljünk. Püspökprogram — Amíg hallgattam, arra gondoltam: a püspök sem nyolc órát dolgozik naponta. Hogyan telik a napja? — Jópár esetben tényleg úgy van, hogy reggel 8-kor elindulok és este 8-9 óra felé érek haza. Volt pár eset, most az ősz folyamán, amikor ilyen-olyan kötelességek kapcsán föl kellett menni Budapestre, hiszen az országos ifjúsági ügyeket is koordinálnom kell, és egy kicsit felügyelnem. No, meg ihletnem, oda távlatokat, gondolatokat súgni. Ez azt jelentette, hogy a délelőttöm valahol Zalában zajlott, a délutánom, az estém Budapesten, és akkor éjszaka még vissza Somogyba. Volt egy hét, amikor négyszer kellett Budapestre mennem. — Ez több mint 1600 kilométer... Szeret autózni? — A vezetés pihentet. Csak hát hosszabb távon, sok órán keresztül már fáradtságot is jelent. Most végre van segítségem, akit a hosszabb utaknál igénybe vehetek. Eddig egyedül vezettem. — Köszönöm az interjút. Kercza Imre Szakkörök, klubok a művelődésért Harmincegy szakkörnek, tanfolyamnak és klubnak ad otthont a nagyatádi művelődési ház. A gyerekfoglalkozásokon kívül a felnőttek is szívesen bekapcsolódnak a közösségi programokba. A többnyire önfenntartó, tagdíjakból élő csoportokat az intézmény is jelentős támogatásban részesíti. Egyházi kitüntetés Patay Lászlónak A Pro Ecclesia et Pontifice arany emlékkeresztjét adta át Patay László festőművésznek Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök. Köszönetét mondott azért az önzetlen munkájáért, amivel az egyházmegye több templomát gazdagította. Patay László festményei, freskói a gyulai templomban. Az új békéscsabai templomban láthatók. Scheiber Sándor emlékest Schieber Sándor irodalmi emlékestet rendeztek a New York-i Amerikai-lzrael Barátság Házában. A kulturális esemény rendezésében részt vett a Magyar Református Egyház, a Magyar Zsidók Világszövetsége, az Amerikai Magyar Televízió, a Hungária rádió és a New York-Figyelő. Az emlékest bizonyíték arra, hogy a demokratikus magyar közélet egyetlen járható útja a testvéri összefogás és megértés keresése a kultúra és a közös szellemi örökség keretében. Jótékonysági hangverseny Jótékonysági koncertet rendez január 1-jén a Kiszolgáltatottak Alapítványa a Művészetért a budapesti Zene- akadémián; bevételt a rászoruló zenészek támogatására és ösztöndíjára fordítják. A műsorban Ravel, Liszt, Csajkovszkij művei hangzanak el többek között. Az est karmestere Medveczky Ádám. Fesztivál a magyar kultúra napján Hol élünk? címmel fesztivált rendeznek Szolnokon. Az ünnepi seregszemle megnyitóját a magyar kultúra napján, január 22-én tartják. A négy napos rendezvény programjában a Damjanich múzeum, a szolnoki Szigligeti Színház, és Szimfonikus Zenekar, a városi tévé, rádió, a művelődési ház és a helyi önkormányzat eseményei szerepelnek. Kereskedelmi rádiók műsora A Bridge, a Calypso, a Danubius rádió műsora ma 15.05-től összekapcsolódik: mindhárom adón ugyanazt az ötvenöt perces ünnepi programot adják. A műsor szponzora a Westel cég, amelynek egymillió forintját az Országos Mentőszolgálat kórházának ajánlják föl egy lélegeztető készülék megvásárlására.
