Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-23 / 300. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. december 23., csütörtök „Legszebb lány a Mári Toponáron...” Az esperes úr a Szentföldre kalauzol — Tessék, tessék a sütemény! Frissen sült és ingyen van! Fotó: Király J.Béla Búcsúztatás a Zrínyi utcában Meghitt „háziünnepségen” búcsúztatták a kaposvári Zrí­nyi utcai Idősek Napközi Ott­honában az intézmény nyug­díjba vonuló dolgozóját, Ábri Imrénét. Az otthon lakói, a volt munkatársak és a kaposvári Szociális Gondozási Központ nevében Gyertyás Lászlóné, a központ vezetője köszönt el Ábrinétól; méltatta az öregek szolgálatában az Ezredév ut­cai, majd a Béke utcai, végül a Zrinyi utcai napköziben vég­zett tevékenységét, s elisme­résként, ncf meg az idősek szolgálatában eltöltött évekre emlékeztetve átadta a napközi otthon lakóinak és a gondo­zási központnak az ajándékát. Eletet az éveknek Csaknem hatszáz nyugdí- jasklub-vezető részvételével tartották meg a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövet­ségének évi közgyűlését. Knoll István elnök hangsú­lyozta: elvárják, hogy a nyug­díjak növekedése kövesse a nettó bérkiáramlást; az ala­csony nyugdíjakat emeljék a minimumszintre; minden idős ember számára biztosítsák a megfelelő gyógyszerellátást, a parlament pedig hozzon tör­vényt arról, hogy az elhunyt házastárs nyugdíjának 30-40 százalékát a túlélő, özvegyen maradt házastárs kapja meg. A szövetség célja lesz jövőre, hogy az országban mind több helyen megalakuljon az idő­sek tanácsa. Határozatot fo­gadtak el arról, hogy 1994- ben létrehozzák az „Eletet az éveknek Alapítványt”. Közös szociális központ Tizennégy észak-zalai tele­pülés közösen hozza létre a térség szociális központját Mihályfán. Erre a célra egy, az egyház által felajánlott régi plébániaépületet újítanak fel, illetve alakítanak át. Azt terve­zik, hogy a beruházás megva­lósításához szükséges pénzt a körzet önkormányzatainak költségvetéséből, illetve kü­lönböző alapítványokkal te­remtik elő. A munkákhoz jö­vőre látnak hozzá, s a létesít­ményt úgy alakítják ki, hogy abban helyet kapjon a tizen­négy település rászoruló, idős embereinek napközije, a fiatal családokat segítő szolgálat központja és egy akkora mé­retű terem, amelyben lebo- nyíthatják az egészségügyi, szociális rendezvényeket. Kedvezményesen vásárolhatni A helyi önkormányzat kez­deményezésére és támogatá­sával nyugdíjasbolt nyílt Bala- tonfüreden. Az üzletben a nyugdíjasegyesület tagjai kedvezményesen vásárolhat­nak alapvető háztartási cikke­ket, élelmiszereket és diabeti­kus készítményeket. Mint is­meretes, nyugdíjasboltok So­mogybán is működnek, a sort évekkel ezelőtt a kaposvári egyesület Szent Imre utcai üz­lete nyitotta meg. Adventtól Vízkeresztig A múlt hét végén a kapos­vári Hajnóczy klubkönyvtárban rendezte meg a tüskevári nyugdíjas klub a hagyomá­nyos karácsonyi ünnepségét. A könyvtár gyermekolvasói Adventtői Vízkeresztig címmel irodalmi műsorral kedvesked­tek az időseknek. A mintegy ki­lencven nyugdíjas és a ven­déglátók együtt énekeltek régi, népi karácsonyi énekeket. Fenyőkkel, gyertyákkal fel­díszítve várta a könyvtár ezen a téli estén a toponári nyugdí­jasklub tagjait. Ezúttal a kará­csonyt és az esedékes névnapokat közösen ünne­pelni jöttek össze. Tátrai Já­nostól, a klub elnökétől az idei évről érdeklődtünk: — Kitaposott ösvényen járt a klub hatvan tagja, azon, amelyen elődeink, Miglierini Marco elnök és társai elindul­tak. Az idén több mint negy­ven klubrendezvényünk volt! A hetenként tartott összejöve­telekre olyan témákat válasz­tunk, amelyek a legtöbb nyug­díjast érdeklik. Toponáron sok az egyedül élő férfi és nő, de ők sem magányosak, mert hétfő esténként együtt lehet­nek a mi nagy családunkban, a nyugdíjasok közösségében. Beszélgetnek, kézimunkáznak és előadásokat hallgatnak. Dr.Vida Róbert háziorvos az egészséges életmódról, Cse­rén// Gyuláné gyógyszerész az orvosságok használatáról beszélgetett a klubtagokkal. Lóth József esperes plébános ^ általa készített videofilm­mel Rómát mutatta be azok­írtunk róla, hogy az elmúlt télen negyven hajléktalan hunyt el a köztereken. Arról is olvashattunk — még az ősz elején —, hogy ezekből a fi­gyelmeztető esetekből (is) okulva és arra való tekintettel, hogy telenként 15 százalékkal nő a hajléktalanok száma (az országban ma már több mint félszázezren vannak), a Men- hely Alapítvány krízisenyhítő intézkedésekkel készült a télre. Az alapítvány igazgató­jának szeptember közepén el­hangzott nyilatkozata szerint azt tervezték, hogy a hideg idő beálltával esténként úgyneve­zett teásjáratokat indítanak a fővárosi pályaudvarokra, s ön­kéntes segítők osztják szét a teát és a friss szedvicseket — összesen 600 kalóriát tartal­maz egy-egy ilyen adag — a rászorulóknak. Nos, a nyilatkozat elhang­zása óta hónapok teltek el, több hetes hideg és régen lá­tott mennyiségű hó szakadt ránk, rászorulók is bőven van­nak, s tapasztalatok azt bizo­nyítják: igencsak hasznos a Menhely Alapítvány akciója! Az alapítvány munkatársai ta­láltak rá Budapesten, a Déli nak, akik még sohasem jártak az örök városban, legköze­lebb pedig a Szentföldre kala­uzol bennünket az ottani film­felvétel jóvoltából... Mindig akad érdekes téma. A legutóbbi találkozójukra „csak” harminchatan jöttek el, ám a távolmaradás sokaknál igencsak indokolt: a klubren­dezvénnyel egyidőben tartot­ták gyűlésüket a telefont igénylők is. A nyugdíjasok ez­úttal a zsúfolásig megtelt könyvtárban a karácsonyt ün­nepelték... A helyi óvodások bemutat­ták a betlehemi kis Jézust, megjelenítették az angyalo­kat, a pásztorokat, a három ki­rályt. Csilingelő énekük, aján­dékuk meghatotta és emléke­zésre késztette a nyugdíjaso­kat. Arra az időre, amikor ők járták a falut, kopogtak be az ajtókon betlehemi énekkel... Aztán arról beszélgettek, hogyan sikerült ez az év. Em­lékezetes kirándulásokat tud­hat maga mögött a klub: jártak Veszprémben, Ágneslakon, Máriagyűdön, Harkányban és még számos helyen, viszony­lag olcsón, mert a költségek pályaudvar aluljárójában az 56 éves Miczura Károlyra, aki ak­kor már második napja feküdt ott magatehetetlenül. Amikor ráakadtak, szervezete már oly mértékben kihűlt és legyengült, hogy a kórházban sem tudták megmenteni az életét: 1993. november 19-én meghalt... Ez az eset is arra figyelmez­tet, hogy sokak élete forog ve­szélyben azáltal, hogy nem jut idejében meleg szállásra, ele­gendő élelemhez. Csupán a fővárosban a 20 ezernyi haj­léktalannak csak a töredéke részesülhet ebben a mene­dékben, a többiek kiszolgálta­tottak a tél viszontagságaival szemben. Ezért is fontos, hogy az alapítvány idejében eljuttathassa segítségét a rá­szorulóknak: kioszthassa a forró, cukros teát, a szendvi­cseket, a meleg ruhát azok­nak, akiknek leginkább szük­ségük van rá. (A főváros pá­lyaudvarain mintegy 300 haj­léktalan éjszakázik rendsze­resen.) Lassan ugyan, de egyre nő a menhelyeken elhe­lyezhetők száma: rövidesen már mintegy félszáz személy elhelyezéséről gondoskodhat az alapítvány Budapesten. egy részét a tagdíjukból fedez­ték. Szó esett a gondokról is — például arról, hogy már alig férnek el a könyvtárban, s ab­ban bíznak, hogy esetleg a megüresedő orvosi rendelő­ben helyet kaphatnak majd. Arról sem feledkeznek el, kinek mikor van a névnapja. Ezen a decemberi estén pél­dául az Erzsébetek, a Katali­nok, a Terézek, a Borbálák, az Évák, az Istvánok és a Jáno­sok voltak soron — az ő tiszte­letükre gyűlt össze a halomnyi rétes, pogácsa, sütemény, néhány üveg „hegy leve” és üdítő. Csipegetés, kortyolga- tás közben folyt a szóáradat, s ki-ki megtudhatta, hol lesz legközelebb lakodalom, ke­resztelő, és persze azt is, kiért szólt legutóbb a lélekharang... Az összejövetelt mindemel­lett a vidámság uralta. Fel­csendültek a szebbnél szebb nóták, köztük az is, amelyikből bárki megtudhatja: ki a leg­szebb lány Toponáron? Bi­zony, a toponári Mári. Mert­hogy: „Legszebb lány a Mári Toponáron.” Még ha ma Beá­nak, Noéminak vagy Kingának is hívják... Kovács Sándor Gondoskodó Gige Gigében hagyomány, hogy karácsony előtt vendégül látja az önkormányzat a falu nyugdíjasait. A múlt hét vé­gén ökumenikus istentiszte­lettel vette kezdetét az idősek köszöntése. A református templomban Berecz Imre képviselő meleg szavakkal üdvözölte Gige kilencvenkét nyugdíjasát, s az iskolások is átnyújtották verses szeretet- csokrukat a közelgő ünnep alkalmából. Az istentisztelet után terí­tett asztal fogadta a az idős embereket a parókián. A pol­gármesteri hivatal a falu va­lamennyi nyugdíjasát ebben az esztendőben is 1000-1000 forinttal lepte meg. Simon Ká­roly polgármester elmondta: tisztában van azzal, hogy ez csak egy jelképes összeg, de szeretettel adják az idős gige- ieknek. Az önkormányzat képvise­lői felkeresték otthonában a falu legidősebb emberét, a ki­lencven esztendős Orsós Sándort is. L. S. Hiányzik a téli kalória Az értük is hozott programot támogatják Középtávú cél: az Idősek Magyar Cartájának kidolgozása Magyarországon ma csaknem 3 millió időskorú és nyug­díjas állampolgár él, s ez a társadalmi réteg igencsak hete­rogén. Ezek az emberek differenciált törődést igényelnek műveltségük, szakképzettségük, szociális helyzetük, egészségi állapotuk alapján, és aszerint is, hogy családban vagy magányosan élnek, öregség vagy rokkantság címén élveznek járadékot, az így kapott pénzből milyen élethely­zetet alakíthatnak ki maguknak... A három évvel ezelőtt megalakult Nyugdíjasok Országos Kamarája érdekvédelmi, érdekképviseleti és érdekérvényesítési szerepével az ő sorsukon igyekszik jobbítani. A közelmúltban tartott ka­marai sajtótájékoztatón hallot­tuk: a 37 tagszervezetben összesen több mint kétmillió tagot tömörítő nyugdíjaska­mara a következő öt évben az érdekvédelmi munkában az Európai Szociális Carta idő­sekre vonatkozó határozatait tartja iránymutatónak, amel­lett, hogy alapvetően a nyug­díjbiztosítási, illetve az egész­ségbiztosítási önkormányzat programja és a kamara alap­szabálya szellemében mun­kálkodik. Indokoltnak tartják, hogy megalkossák és elfogad­tassák az Idősek Magyar Car- táját, mely a jogállamiság alapján állva fejezné ki és vé­dené az időskorúak és idősek érdekeit Magyarországon. Középtávú céljaik kijelölé­sénél a gazdasági és társa­dalmi realitásokból indulnak ki, s ezért is mondták ki: a nyug­díjasoktól azt kérik, hogy az érdekeiket leginkább képvi­selő, a sorsuk jobbra fordulá­sáért legtöbbet tevő progra­mokat támogassák, akár egy- egy településről, akár az or­szágról essék szó. Most például az egyik cél az, hogy folytatódjon az el­kezdett nyugdíjkorrekció, s az időskorúak és nyugdíjasok — élve alkotmányos jogukkal — aktívan vegyenek részt a kö­zéletben, élvezzenek jöve­delmi és szociális biztonsá­got. Nem mondanak le arról az igényükről, hogy a nyugdíj- rendszer átalakítása csak a nyugdíjasok és a járulékfize­tők részvételével történhet. Tudják, hogy az idős emberek sem boldogulhatnak másként, csak akkor, ha az ország gaz­dasági helyzete stabil, és ha az ellentétek szítása helyett a generációk összefognak. A Nyugdíjasok Országos Kamarája számos feladat megvalósításában érdekelt a következő öt évben. Ilyen pél­dául a szociálpolitikán belül a komplex szociális törvény megalkotása, az össznyugdí- jas érdekek képviselete és ér­vényesítése minden lehetsé­ges fórumon, a kapcsolatok szorosabbra fűzése a pártok­kal, a Szakszervezeti Szövet­séggel, az országgyűlési kép­viselőkkel, a parlamenti bi­zottságokkal, a helyi önkor­mányzatokkal. Terveik szerint a jövőben is aktívan részt ve­sznek az Országgyűlés Szo­ciális és Egészségügyi Bizott­sága, az Egészség-, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzat, az Érdekegyeztető Tanács, a Szociális Tanács munkájában. (Hernesz) Akik önhibájukon kívül nyugdíj nélkül maradtak Segítő kéz az időskorúak nagyobb támogatására A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete (szék­helye Hódmezővásárhelyen van, elnöke Béres Kálmán) tavaly tavasszal alapítványt hozott létre az öregségükre önhibájukon kívül nyugdíj — s így jövedelem — nélkül ma­radt idős emberek támogatá­sára. A Segítő Kéz az Időskorúak Támogatására elnevezésű alapítvány (6800 Hódmező­vásárhely, Bercsényi u.21., te­lefon: 62/342-387, a pénzfor­galmi számla száma: OTP Hódmezővásárhely, 670- 003394-3) vezetősége most felhívást tett közzé. Ebben em­lékeztet arra, hogy ezek a ma már igencsak idős emberek szinte kizárólag az ötve­nes-hatvanas években voltak édesanyák, akkor nevelték gyermekeiket, ápolták önzet­lenül idős szüleiket, panaszt, zokszót nem hallatva végez­ték munkájukat a család, a nemzet hasznára. — Ezek az emberek most sem követelőznek. Hallgatnak — olvasható a felhívásban. — Kenyerük fogytán, egyre ki­sebb, egy jelentős részüknek már el is fogyott. Éheznek, de színlelik, hogy még van mit enniük... Szégyellik nyomorú­ságukat, és nem értik, föl nem foghatják, hogyan kerülhettek öregségükre ilyen helyzetbe, hiszen annyit, de annyit dol­goztak! Létfenntartásuk bizto­sítása sürgős állami feladat! De addig is, amig erre sor kerül, szeretnénk segíteni raj­tuk a Segítő Kéz az Idősko­rúak Támogatására alapít­vánnyal. Járadék-kiegészítő segélypénztár Pest, Komárom-Esztergom, továbbá Győr-Sopron-Moson megyéből várják azokat a je­lentkezőket, akik szeretnének tagként belépni a Tatabányán január 1-jétől működő, Fun­damentum elnevezésű, kiegé­szítő nyugdíjpénztár pénzügyi bázisát jelentő segélyalap­ba. Azok a 16. életévüket betöl­tött magánszemélyek csatla­kozhatnak, akik 10-től 35 évig terjedő időtartamra kötnek be­lépési szerződést, s havonta legkevesebb 500 forinttal já­rulnak hozzá az alap vagyo­nához. A befizetett hozzájáru­lás ellenében tíz év elteltével a nyugdíjkiegészítő 10 százalé­kos átlaggal kamatos kamatot számol el a visszatérítéskor.

Next

/
Thumbnails
Contents