Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-18 / 296. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. december 18., szombat Szentgáloskéri alkotóműhely Kezében tovább él a fa Kiállítás a Nemzeti Múzeumban Úrasztali edények a bezárt templomból Restaurált műkincsek — A reformáció korának iparművészete Környezetvédelmi oktatás Több műszaki főiskolán önálló környezetvédelmi kép­zést kezdtek az idén. Környe­zeti üzemmérnök képesítést szerezhetnek az érdeklődők Pécsett, Győrött, Debrecen­ben. Az óvó- és tanítóképzők­ben speciális kollégiumok ke­retében készülhetnek fel a hallgatók a környezetvédelmi ismeretekre. Több mint tíz szakközépiskolában — más szakképesítéshez kapcso­lódva — környezetvédelmi középiskolai, illetve technikus végzettség is megszerezhető. Könyv Sztehlo Gáborról Sztehlo Gábor, a gyermek­nevelő című könyvét Merényi Zsuzsanna munkáját bemutat­ták az Evangélikus Országos Múzeumban. A fiatal pedagó­gusnő Sztehlo Gábor pályaút- ját mutatja be a népfőiskolái kezdetektől, a méltatlanul el­hallgatott gyermekváros szer­vező-vezető munkájáig, kísér­letet téve az egyedülálló életmű és a gyermekotthon pedagógiai értékelésére. A kö­tet Sztehlo Gábornak állít em­léket, aki elsősorban a róla készült film, a Gyermekmentő révén vált ismertté. A könyv sok eredeti dokumentum fel­kutatásával, számtalan interjú segítségével mutatja be az egyedülálló nevelési rend­szerű Gaudiopoliszt, a gyer­mekköztársaságot. A kulturális kamara közgyűlése A mintegy kétszáz tagszer­vezetet képviselő Magyar Kul­turális Kamara III. közgyűlését tartotta a budai Várban. A tes­tület megerősítette elnöki posztján Zelnik Józsefet, a kamara eddigi vezetőjét. A gazdasági kamara mintájára, 1989-ben létrejött társadalmi szervezet — alapszabálya ér­telmében — a magyar kultúra fejlődését kívánja elősegíteni. Feladatai közé tartozik a nem­zeti kulturális örökség vé­delme, a művészi értékek hite­les képviselete. Mindemellett a kulturális kamara érdek- képviseleti, érdekvédelmi funkciókat is betölt. Új folyóirat A hazai iparművészeti szakmának fél évszázadig volt újságja. Most ötvenévi kény­szerszünetet követően ismét újraindította folyóiratát Magyar Iparművészet címmel. A két­havi kiadvány első számát a héten mutatták be a Magyar Kulturális Alapítvány budavári székházában. A lapgazda az Iparművészeti Főiskola. Világörökség Az ENSZ oktatási, tudomá­nyos és kulturális szervezete újabb huszonkilenc kulturális emléket és négy természeti helyet vett fel az emberiség védett építészeti és természeti kincseit tartalmazó listára. Az Unesco világörökség-bizott­sága a kolumbiai Cartagená- ban tartott ülésén választotta ki a világörökség legújabb tag­jait, amelyek között első ízben szerepelnek Japánban talál­ható helyek és műemlékek. A Világörökség bizottság több indiai, olasz, svéd, venezuelai és jemeni kulturális emlékmű­vet vett még fel a listára, amely az új helyekkel immár 411 tagúra bővült. A termé­szeti kincsek közül a két japán területen kívül az emberiség örökségének nyilvánították a Fülöp-szigeteki Tubba­taha-korallzátonyok környékét és a bálnák lakhelyének szá­mító mexikói Vízcaíno-öblöt. Varga Károly szentgálos­kéri otthona kiállítóterem­nek is beillik. Amolyan ka­maratárlat, ahol a legkedve­sebb faragásaival találkoz­hat a látogató. — Mindig érdekelt a fa me­legsége, s ha megláttam egy dió- vagy cseresznyefadarabot, rögtön azon meditáltam: vajon mit hozhatnék ki belőle — me­séli. — Már gyerekkoromban is vonzódtam a fához. Csokonya- visonta környékén — hátul- gombolós koromban éltem ott —, amikor kihajtottam a lege­lőre az állatokat, leültem az enyhet adó lombok alá, s neki­láttam a faragásnak. Míg legelt a jószág, szipka, sótartó s egy-két apró használati tárgy került ki a kezem alól. Varga Károly magába szívta a pásztorművészetet, hiszen a somogyi pásztorok életmódja nem volt idegen számára. Bár tanítómestere nem volt, mégis míves darabok őrzik keze nyo­mát. Étkezőgarnitúra, pásztor­bot, fogas, tálas, fokos — so­rolni is nehéz, mi mindent nem faragott az évtizedek alatt. Au­todidakta módon tanulta meg ezt az ősi mesterséget. Köny­vek tucatjait bújta, s közben gazdagodott formakincse. Érzi ő is: néhány évvel ezelőtt ké­szült dísztárgyai teljesen „elüt­nek” a mostaniaktól. Folyama­tosan változott a motívumkincs; egyre inkább csak a jellegzetes somogyi virágok, levelek, álla­tok és kacskaringók kerültek a pásztorbotra, a kopjafára vagy éppen a mángorlókra. — Régi-új címerünket is ráfa­ragtam erre a fokosra — mondja, s kezében szorongatja a közelmúltban készült dara­bot. — Régen is ezt tették a fa­faragók, nem maradhattam le tőlük. Az ókorban az Eufrátesz és a Tigris partján különös írást használtak: ék alakú írásjeleket véstek nedves agyagba — így írta le 1880-ban Carl Faulmann bécsi professzor az ékírást. A sumérok, a babiloniak, az asszírok és a perzsák évezre­dekig használták ezt a később feledésbe merült írást. Titkát a múlt század elején fejtette meg egy göttingeni tanár, Georg Fri­edrich Grotefend — miután fo­gadást kötött könyvtáros barát­jával. Grotefend arra fogadott, hogy megoldja egy olyan írás rejté­lyét, amelynek sem tartalmáról, sem formájáról sincs semmiféle A XII. századból származó, egyedülálló könyvtöredék ke­rült kalapács alá nemrég egy londoni árverésen - írta az AP hírügynökség. A pergamentö­redék kikáltási ára 12 ezer font körüli összeg volt. A kézzel írott könyv abból az időből való, amikor Szaladin, a legendás hírű muzulmán hódító 1187-ben bevette Jeruzsálemet. Christopher Hamel, a Sotheby's árverési szakembere szerint a nem mindennapi írásos emlék annak a templomnak a szent könyvei közül való, amelyet a Amikor arról faggatom, mennyire rendszeresen űzi szenvedélyét, így válaszol: — Nem mindig jut időm, hogy faragjak, ám ha nekilátok, akkor hosszú ideig, megszakí­tás nélkül dolgozom. Alig vá­rom, hogy elkészüljön egy-egy darab. Amikor azonban kész van, gyönyörködöm még benne egy ideig, s már a másikon tö­röm a fejemet... Varga Károly hivatásos ka­tona. Számos honvédségi kiál­lításra eljutottak már alkotásai, s nem ritkán díjjal tértek haza. Bár — mint mondja — nem a ismerete. Hat héttel a fogadás után, 1802 szeptemberében, a 27 éves tanár tízoldalas latin nyelvű kéziratot nyújtott be a göttingeni tudományos egyesü­letnél. Ez volt az ékírás megfej­tésének „születési bizonyítvá­nya”. Ezzel Grotefend ugyan­olyan jelentős tudóssá vált, mint Jean-Francois Champollion, aki 1831-ben az egyiptomi hierogli­fák titkát fejtette meg. Grotefend nem is tudta, hogy a 37 jelből álló ékírás, amelyet megfejtett, Dáriusz királytól és annak fiától, Xerxésztől szár­mazott. A két perzsa király Krisztus előtt 550-től 486-ig, il­letve 519-től 465-ig élt. Grote­fend először arra jött rá, hogy az ékírást balról jobbra kell olvasni. szaracénok a városban nyolc­száz évvel ezelőtt lerombol­tak. A feltehetőleg a Szent Sír-templom könytárából való pergamentöredék eladójának nevét nem voltak hajlandók nyilvánosságra hozni. Csak annyi tudható, hogy az egye­dülálló relikvia korábban Da- maszkuszban volt. A szíriai főváros volt ugyanis a lovagi­assága miatt még ellenfelei között is nagy tiszteletnek ör­vendő Szaladin birodalmának központja. Az állatbőrből ké­szült pergamenre kézzel írt szent szöveg felkelthette a Varga Károly egyik kedves munkájával Fotó: Kovács Tibor közönségnek farag, de jólesik, ha elismerésen nyilatkoznak műveiről. Aki betért a kaposvári me­gyei hadkiegészítő parancs­nokságra, hogy megtekintse kiállítását, nem csalatkozott. Ismét megbizonyosodhatott afelől: Varga Károly mestere a faragásnak, s olyan kincs birto­kosa, amellyel egyre keveseb­ben rendelkeznek Somogybán. (Lőrincz) A „B” betűhöz hasonló jelet „ki­rályinak fordította, ugyanennek a jelnek dupla megjelenését pe­dig „királyok királyáénak. A kirá­lyok nevének hét jeléből ötöt he­lyesen megfejtve a Dáriusz és Xerxész használta írásnak 37 rejtélyét oldotta meg. Dáriusz írásait három nyelven vésette agyagba; a perzsa mel­lett a babiloni és az elami nyel­vet is használta. Grotefend munkája tehát megalapozta más keleti írások megfejtését is. Erre ötven évvel később került sor. Grotefend kéziratait csak 40 évvel halála után, 1893-ban hozták nyilvánosságra. Az ékí­rás megfejtője 1853-ban halt meg; Hannoverben, mint gim­náziumi igazgató. szaracén hódítók érdeklődé­sét mivel ők papírt használtak. A töredékek bibliarészlete­ket és liturgiái előírásokat tar­talmaznak latinul, görögül és örmény nyelven. A könyveket pedig Franciországban, Angliá­ban, Olaszországban és Jeru­zsálemben írták. Hasonló, a XII. századból származó relikviák nagy számban kerültek elő észak-európai templomokból. Ezek önmagukban nem túl ér­dekesek, és csak 50 font körüli értéket képviselnek. A Szaladin korabeli relikvia igazi különle­gességét az adja, hogy mind­Elodázhatatlan az életveszé­lyessé vált szikszói gótikus templom teljes felújítása. A magyar kultúrtörténet kiemel­kedő jelentőségű épületét csak közös társadalmi összefogás­sal lehet megmenteni. Ennek érdekében jött létre 1992-ben a szikszói Templomért Alapít­vány (SZÍRT). A Magyar Nem­zeti Múzeum azzal szolgálta a nemes ügyet, hogy befogadta a templom műkincseit. Szakem­bereik restaurálták, és most a nagyközönség is megtekintheti a magyarországi reformáció ki­emelkedő jelentőségű iparmű­vészeti munkáit — hangzott el az Utensilia sacra — Úrasztali edények egy bezárt templom­ból című kiállítás sajtótájékoz­tatóján. A gyűjtemény számos mí­ves tárgya közül látható az egykori csizmadiacéh adomá­nya, egy hatalmas ónkanna. Az edény felületét — a ma­gyarországi késő rene­szánszra jellemzően — gaz­dagon díszítik a virágmotívu­Amikor Csingiz Ajtmatov 65 évvel ezelőtt egy kis kirgiz falu­ban, Sekerben meglátta a nap­világot, már megjelent hazájá­ban az első kirgiz nyelvű elbe­szélés. Az anyanyelvén és oro­szul egyformán író Ajtmatov regényeit, novelláit és esszéit három évtizede is számon tartja a világ. Gyermekkorában nyaranta nomád kirgizek táboraiban szívta magába azokat az ősi dalokat és legendákat, melye­ket később a maga utánozha­tatlan módján műveiben feldol­gozott. Hírnevét 1958-ban meg­jelent kisregényével, a Dzsa- mila szerelmé-ve\ alapozta meg. Louis Aragon szerint ez „a világ legszebb szerelmes regé­nye”. Ajtmatov gyerekkorába külö­nösen brutálisan szólt bele a sztálinizmus: kilencéves volt, amikor apját, ezt a rendkívül művelt embert, az egyik első kirgiz kommunistát a sztálini tisztogatások során 1937-ben agyonlőtték. — Az ő nemzedékét — mondta Ajtmatov egy interjúban — magával ragadta a forrada­lom eszméje. Valami újat akart hozni az emberek életébe, azt akarta, hogy boldogok legye­nek. Am amint a kommunista egyik pergamentöredéken ol­dalvást felírva — XIII. századi arab kalligráfiával — az „Ezere­gyéjszaka meséidnek címei ol­vashatók, amelyekkel az arab hódítók múlatták az időt egyko­ron az esti tábortüzek mellett. Latin és arab felirat egyazon pergamenen: ez az igazi szen­záció — véli Hamel úr, a brit ár­verési cég szakértője. Arab és keresztény birodal­mak között az akkori időkben az „érintkezési felületet” a keresz­tes háborúk és Dél-Spanyolor- szág jelentette. Ennek a relikvi­ának azonban aligha van köze a mok. Helyet kaptak a bemuta­tón az úgynevezett cápás po­harak is. A cápabőrt utánzó mintával vagy véséssel díszí­tett aranyozott ezüstpoharak a XVII. században készültek. A kiállítás 1994 január végéig tart nyitva. Szikszó református temp­loma a XIV-XV. században épült, a korábbi Árpád-kori templom gótikus bővítése­ként. A török hódoltság után Kalthauer György kassai épí­tész renoválta az 1580-as években. A helység fontos kálvinista központ volt: Szik­szón a kor minden jelentősebb prédikátora megfordult. A vi­rágzó — elsősorban a szőlő­ből, borból élő — hegyaljai mezőváros gyülekezete az egyházi jegyzőkönyvek tanú­sága szerint kivételesen gaz­dag úrasztali tárgyakkal ren­delkezett. Szikszó módos pol­gárai, kisnemesei ajándékoz­ták egyházuknak a míves úr­vacsoraosztó poharakat, ke­resztelőedényeket, térítőkét. mozgalom hatalomra jutott eb­ben a hatalmas országban, el­kezdte önmagát pusztítani. Sa­ját eszményei nevében... Ajtmatov, az író is elkötele­zettje lett ezeknek az eszmé­nyeknek. Manapság a kritiku­sok ezt felróják neki. Pedig Ajt­matov, a latin-amerikai mágikus realizmus lelki rokona sohasem hagyta magát belekényszeríteni a szocializmus udvari költőjé­nek „Prokrusztész-ágyába”. A peresztrojka előtt mítoszi öltö­zetbe rejtve, később már nyíltan kipellengérezte az eszmények elárulását, és síkraszállt az egyén jogaiért. — Mindig becsü­letes voltam a könyveimben. Soha nem írtam hátsó gondola­tokkal — tárta fel Ajtmatov maga a művei iránt nem csök­kenő olvasói érdeklődés titkát. Ajtmatov egyike a világ leg­több nyelvre lefordított szerzői­nek. A szocializmus összeom­lása után a japán filozófussal, Daiszaku Ikedával folytatott le­velezése (Találkozás a Fudzsi- jámán. Egy párbeszéd) tárt fel előtte új távlatokat. A nem feltét­lenül kedvelt luxemburgi FÁK-nagyköveti állás (három esztendeje él ott) segített neki abban, hogy önmagát és a vi­lágot másképp lássa: illúziók nélkül, de nem reménytelenül. spanyolokhoz. Szaladin egyesí­tette Szíriát és Egyiptomot, hogy így jusson egy olyan hadsereg birtokába, amely képes Jeruzsá­lemet bevenni. Jeruzsálem ezt követően már sosem került vissza a keresztények kezére. A szaracénon rombolását csak néhány, a keresztesháborúk idejéből való kézirat élte túl, ezeket feltehetően nyugatabbra menekítettek a muzulmán sere­gek elől. A Szent Sír temploma a jeruzsálemi katedrális szere­pét töltötte be azokban az idők­ben, mikor Jeruzsálem a keresz­ténység fővárosa volt. GROTEFEND ÖTLETE GÖTTINGENBEN Fogadásból fejtette meg az ékírás titkát Latin, örmény és arab felirat a régi pergamenen Ősi könyv-relikvia Szaladin korából Illúziók nélkül, de nem reménytelenül Ajtmatov útja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents