Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-11 / 290. szám
1993. december 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 400 forint támogatás Ságváron A ságvári önkormányzat rendszeresen támogatja a szociálisan rászoruló lakosságot; főképp az idős, magányos embereket és a kisgyermekes családokat. A falu mintegy négyszáz nyugdíjasa közül száztíznek igen kevés pénzt kézbesít havonta a postás. Őket a karácsonyi ünnepekre összesen négyszázezerezer forinttal ajándékozza meg az önkormányzat. Átalakítják a kocsmát Tizenkét fővel sakkszakosztály alakult Szóládon. Az önkormányzat tulajdonában lévő italboltot alakítják majd át a csapat otthonává. A beruházás elkészültéig a faluházban edzenek és szerveznek versenyeket, »ahol az utóbbi napokban korszerűsítették a fűtést. Nem akarnak terhet hagyni az utódokra Híd Kilitihez — Kilencvenmillió forintos adótöbblet Siófokon Nem akarnak terhet hagyni a következő képviselőtestületre a siófoki városatyák, így sem hitelfelvétel előirányzásáról, sem újabb nagyobb beruházásról nem döntött legutóbbi ülésén a délbalatoni város képviselő-testülete. Bár az 1993- as évre előzetesen tervbe vették egy hetvenmil- liós hitel felvételének lehetőségét, a városi bevételek kedvező alakulása — elsősorban a kilencvenmillió forintos többlet-adóbevétel — ezt nem tette szükségessé, s remélhetőleg nem lesz ez másként 1994- ben sem. Az ülés központi témája a jövő évi költségvetési koncepció kialakítása volt. Több lényeges pontban született elvi jelentőségű döntés, ezek kimunkálása, a részletes finanszírozási feltételek kialakítása azonban még hátra van. A régi városi tanuszoda felújítása elmarad. Óvatos becslés szerint is közel harmincmillióba kerülne az igen rossz állapotban lévő épület teljes renoválása. Helyette vállalkozói hasznosítását tervezik, az úszásoktatást pedig továbbra is másutt, például az Ezüstpart üdülőszállóban kívánják megoldani. Megvalósul viszont a régi terv: Kiüti és Siófok újabb híddal való közvetlen összekötése. Ha a Dózsa György út végén megépül az összekötő híd, a kiüti városrész a nyári időszakban is gyorsan megközelíthetővé válik. Siófokon is téma a helyi labdarúgó-csapat pénzügyi támogatása. A Siófoki Bányász az elmúlt években rendre 5-5 millió forintos városi támogatásban részesült. Most szerették volna ennek dupláját kapni. Akadt azonban olyan városatya, aki a nullvál- tozatra, azaz a támogatás megvonására adta szavazatát. Döntés most nem született, az azonban valószínű, hogy 1994-ben is 5 és 7 millió forint közötti összegben kap városi szubvenciót. (Werdy) „A körmölés és jótékonykodás ideje lejárt’ Jó évet zár a földvári takarékszövetkezet Kárpótlási földre várnak Kőröshegyen Nyolc település termelőszövetkezete volt a szárszói; az összes érintett nem tudott máig sem megegyezni a földalap kijelölésében, emiatt — a törvény szerint — nem kerülhet sor a licitre. A kőröshegyiek túlnyomó része ma is gazdálkodással egészíti ki jövedelmét. A föld a jobb rheg- élhetés mellett tennivalót is adna; Kőröshegyen jelenleg 245 (!) munkanélküli él. Szesz és dohány nincs a nyugdíjasboltban Balatonföldváron már négyszáztíz tagja van a Nyugdíjas Egyesületnek. Egyik legsikeresebb vállalkozásukként nyugdíjas boltot üzemeltetnek, ahol dohányon és szeszen kívül szinte minden kapható. Még a diszkontoknál is olcsóbb áron kínálják a termékeket tagjaiknak. Közmeghallgatás Zamárdiban Kiss Zoltán polgármester a megvalósult beruházásokról tájékoztatta a zamárdiakat, illetve az önkormányzat terveiről számolt be a kultúrházban tartott közmeghallgatáson. Bíró János, a Zamárdi Baráti Kör elnöke az üdülőtulajdonosok érdekeiről, elképzeléseiről tájékoztatta a hallgatóságot. Simándi István, az Egyesület Zamárdiért elnöke többek között arra kérte a településen élőket, hogy a terveket támogassák társadalmi munkával. Koszorús Madonna a múzeumnak Szokássá vált, hogy a siófoki Kálmán Imre múzeumban kiállító művészek egy-egy alkotásukat az intézménynek ajándékozzák. Az egyre gyarapodó gyűjteménynek most legutóbb Nagy Ferenc tabi szobrász és fafaragó ajándékozott gyönyörű intarziás szobrot. A Koszorús Madonna diófából készült, buxusbetéttel. Harmincnégy település tartozik a Balatonföldvár és Vidéke Takarékszövetkezethez. A földvári központ dolgozói a nyáron vehették birtokukba elegáns székházukat. Mostanra már sikerült „belakni” a kívül—belül igényes épületet. Krezinger Imre igazgató nemcsak a jónak ígérkező eredményekkel tudott dicsekedni, hanem a megváltozott munkakörülményekkel is. — Hatszáz négyzetméteren, a mai kornak megfelelő technikával dolgozik 37 munkatársunk — kezdte az igazgató. — Ma már nem lehet kézzel körmölni, ennek már lejárt az ideje. Az összes kirendeltségünk gépesítése folyamatban van. Még akkor is meg kell ezt lépnünk, ha jelentős anyagi áldozattal jár. — A lakosság a kulturált körülményeken túl mit érez e változásból ? — Arra törekszünk, hogy minél több szolgáltatást tudjunk biztosítani itt, helyben. Persze csak a kölcsönös előnyök alapján, hiszen nemcsak a körmölés, hanem a jótékonykodás ideje is lejárt. A minőségi szolgáltatásoknak ugyanis áruk van. Postafiókunk már van, s rövidesen lehetőség lesz devizaszámla-vezetésre és valutaeladásra is. — Emlékezetes évet zártak? — Míg sok helyütt visszaesésről panaszkodnak, addig nálunk százmillió forintos gyarapodás volt megfigyelhető. Összes betétállományunk 750 millió, kölcsöneink pedig háromszázötven millió forintra rúgnak. Egyébként a megye legnagyobb takarékszövetkezete vagyunk, s mint ilyen nagyon szeretnénk már, ha Siófokon is önálló székházunk lehetne. Ez ügyben megkezdtük a puhatolódzást. F. I. Pártfolyosó Siófok egyik legforgalmasabb pontján emelkedik a pártok háza. Az emeleti folyosón azonban egyáltalán nem zavarta sürgő-forgó emberhad a szemlélődő újságírót. Az ösz- szes ajtó zárva, még csak szónoklat sem hangzott sehonnan. Semmi sem mozog, csak egy pici kerék a pedánsan egymás mellett sorakozó hat gázóra egyikében. Az MDF nem spórol — neki semmi sem drága? A kulcslyuk belülről befedve, s az ajtó túloldalán senki még csak nem is szuszog. Igaz: így is csak 312 egységen állt a jelzőjük. A kisgazdák 49-e a spórolást mutatta. Az SZDSZ 2087-es teljesítményét ebben a nemes vetélkedésben ugyancsak lekörözte a Munkáspárt a maga 3221 egységével. A kereszténydemokratáknak, meg a Fidesznek is van irodája, de szerénységből nem matricáz- ták föl a gázórákat. Pedig a két árva készülék egyikén 4575-ös csúcs tekinthető meg! Valószínűleg nem nulláról indultak az órák három esztendeje, az előző országgyűlési választások idején. így hát nem is lenne talán téma: ki mennyit fogyaszt, melyik helyi politikusunk mennyit költ a maga kényelmére, ha nem lenne olyan veszettül hideg a közös folyosón... Czene Attila A tiltakozók eddig 1200 aláírást gyűjtöttek Parkot építenek Siófok sebére (Folytatás az 1. oldalról) Az új vezetők most itt egy óriási park kialakításához fogtak: ez azonban nem gyógyítja be a foghíjat, hanem konzerválja azt az állapotot, hogy a városközpontból hiányoznak az épületek. A parképítés közben megszüntetik azt a kis utcát is, mely a vasútállomás nemrég felújított főbejáratához vezetett. Nem ez az egyetlen tradicionális kis utca, melyet felszámoltak a közelmúltban Siófok központjában. Nemrég a katolikus templomra merőlegesen vezető kis utcát szüntették meg, pedig ennek forgalomlevezető szerepe mellett azért jelentősége volt, mert onnan látszott a neoromán főhomlokzat. Sokak szerint a vasútállomás és a buszpályaudvar közötti park ugyanolyan üres lesz, mint a polgármesteri hivatal és a Dél-balatoni Kulturális Központ közötti betongödör. Kisvárosba kis terek, kis utcák illenének, hogy megmaradjon a jellege, bája. Ehelyett az elődök gigantomániás terveit folytatják. Bartos Gábor azt kérdezte: ha háromszor ekkora lenne a seb, háromszor ekkora park épülne? Egy év eleji értekezletet követően a siófoki építészek megüzenték a városvezetésnek: nem értenek egyet azzal, hogy az egész területen csak díszpark legyen. Térsorozat létrehozása lett volna a megoldás, amit fel is vázoltak. A rendezési terv készítői is hasonlóan gondolkodtak. Véleményüket nem vették figyelembe, s ehhez joga van az önkormányzatnak. A vasútállomás előtti park építése ellen a szemközti Fogas étteremben kezdtek aláírásokat gyűjteni. A nevüket is vállaló tiltakozók száma a hét közepén már meghaladta az ezerkétszázat. Körülbelül 3700 voksra lenne szükség ahhoz, hogy le kelljen állítani a munkákat. Tóth Lajos, a polgármesteri hivatal műszaki igazgatója szerint a park már szerepel a város 1975-ös rendezési tervében is. Elismeri: főképp szakmai körökben többen vitatták a megoldás helyességét. A park mellett érvelők véleménye: nem szabad a város- központ zsúfoltságát tovább növelő épületeket elhelyezni, ez a térség alkalmas a zöldterület növelésére, s a vasútállomás rekonstrukciója is jobban érvényesülhet a park által. — A képviselők döntése alapján folytatódtak a tervező és kivitelező munkák — mondta. — Mi is jól tudjuk, hogy a városban élők nem úgy Fotó: Kovács Tibor viselkednek, ahogyan azt a városrendezők megtervezik. Majd az idő ad választ a kérdésekre. Szarka József a városüzemeltetési irodavezető azt mondta, hogy a parképítésre a város 37,6 millió forintot szánt. Hat pályázat érkezett a kivitelezési munkákra, s a legjobb ajánlattevő ötmillió forinttal kevesebbet kért, mint a többiek. — Szem előtt tartjuk a siófokiak véleményét, de minden lakónak egyszerre nem tudunk a kedvére tenni — mondta Szarka József. Ez igaz. „Siófok ma egy valaha jobb sorsra érdemes, szétzilált üdülőközpont. A város nevének emlegetése már itt-ott pejoratív köznapi jelentéssel is bír. (Legutóbb Szentendrével kapcsolatban hallottam, így: „Szentendre siófok lett”.) A „Siófok” szó így, csupa kis betűvel annak az állapotnak a többször is szabatos, körülírást nem igénylő meghatározására szolgál, amikor egy kisvárost befed, eláraszt, megfojt a „gondtalan üdülés”, a turizmus járadékainak lepe- déke.” (A Magyar Építőművészet című folyóirat 82. évfolyamának 4. számából való az idézet) Czene Attila Ondrejovics László Háziasszonyokat képeznek a kőröshegyi iskolában Márpedig itt palacsintát sütnek — állapítottam meg magamban, belépve a kőröshegyi iskola kapuján. — Ma ez volt a feladat technika órán — mondta érdeklődésemre és elképedésemre Hencz József, az iskola igazgatója, miután közösen felderítettük az orrcsiklandozó illat „lelőhelyét”. A lányok gyakorlott mozdulattal forgatták, kenték a palacsintát — mint megannyi apró háziasszony. — Nem mindenkit tanítanak meg az ilyesmire otthon, s mi ezt pótolni akarjuk — folytatta Hencz József. — Van saját kiskertünk is, a gyerekek nagy lelkesedéssel dolgoznak ott is. Tudom, a mai ifjúság már nem a természetben nő fel, mint mi egykoron. Télvíz idején magam csináltam szánkót vagy sílécet. Ma sok gyerektől, ha megkérdem, van-e neki, azt feleli: van, de nem használja. Inkább a tévé, a videó előtt ülnek. Pedig ha elvisszük őket egy jó kirándulásra, szánkózásra, nagyon élvezik. Egy a baj: nem önállóak. Az igazgató örömmel számolt be még arról, hogy bevált az a módszer, hogy az 5-7. osztályosokat két csoportra osztották: olyanokra, akik később érettségire készülnek, illetve azokra, akik inkább szakmát választanak. Általános a tantestület véleménye, hogy így a jobbakat hatékonyabban lehet pallérozni, és a szerényebb képességű is többet fejlődhet, mintha együtt lenne a nála jobbakkal. A tanárok szerint a „félkész” közoktatási törvény is szinte sugallja ezt az elvet. Ám, hogy a törvény majdani bevezetésével pénz is lesz-e az oktatás fejlesztésére, az ma még nagy talány. Ez ideig az önkormányzatok — a kőröshegyin kívül a pusztaszemesi és a bálványosi, hiszen sok a bejáró ezekből a falvakból — mindenben partnerok voltak. A nemrég elkészült új tornaterem felszerelésének biztosítását — úgy egymillió forintba kerülne — már egy országos pályázat számukra kedvező elbírálásától várják. — Apró pedagógiai módszerekkel tudunk oda hatni, hogy a ma iskolába járók ne legyenek hátrányos helyzetben — mondta az igazgató. — Tanulóink nem tehetnek arról, hogy egy ilyen átmeneti, kissé zűrzavaros időszakban kapják meg az útravalót. Fónai Imre k Az állomás előtti tér hatalmasra nőtt a szanálás után
