Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-10 / 289. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. december 10., péntek AZ ÚJ ALKOTMÁNY ELŐTT Morális válság Oroszországban Nina Gromiko moszkvai társadalomkutató: A régi korszak hazugságait új hazugságok váltották fel Hat kelet-közép-európai ország csaknem hetven morálfilozófusának részvételével konferenciát tartottak a kaposvári tanítóképző főiskolán. Arra kerestek választ, hogy a régió országaiban a rendszerváltozás milyen erkölcsi megrázkódtatásokkal járt. A háromnapos konferencián sok érdekes előadás elhangzott; a legnagyobb érdeklődés a Moszkvai Független Egyetem társadalomkutatójának, Nina Gromikónak a mondandóját kísérte. Oroszország erkölcsi problémáiról kérdeztük Nina Gro- mikót. — Oroszországban és az egykori Szovjetunió más államaiban a társadalmi erkölcs problémái ma periférikus kérdések — mondta a kutató. — Az embereket sokkal inkább a polgárháborúk fenyegetettsége, a hiperinfláció és az éhezés mindennapi problémái foglalkoztatják. A volt Szovjetunió népei gazdasági katasztrófa árnyékában élnek, s ez a helyzet kiváltképp kedvező feltételeket teremt a bűncselekmények növekedéséhez. A társadalmi erkölcsről és a magánélet morális kérdéseiről szóló disputákra nincs igény, a sajtó, a rádió és a tévé is hűvösen tartózkodó. A peresztrojka kezdetén nagy elhatározások születtek az erkölcsi kérdések őszinte megbeszélésére. Hosszú évtizedek után először a glasz- noszty látványos akciói hívták föl a figyelmet a szocializmus belső ellentmondásaira, a „szocialista embertípus” szellemi és morájis szétesésének veszélyére. Ám ezek a progresszív törekvések megszakadtak. Ami a glasznoszty időszakában antimorálisnak minősítetett, az az utóbbi két évben legitimálódott. — Az erkölcsi dilemmák feltehetőleg a gazdaság összeomlására vezethetők vissza. — Igen. A privatizáció az egykori pártnómenklatúra képviselőinek lehetőséget adott ahhoz, hogy hivatalosan is tulajdonosaivá váljanak azoknak a lakásoknak, dácsáknak, autóknak, amelyeknek korábban nem voltak törvényes tulajdonosai. Miközben a nagyipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások rendszere leépült, a fekete kereskedelem, a nyílt megvesztegetés, a lopás megélénkült. A nyugati humanitárius segélyek a korrupció útvesztőibe kerülve magánkézbe jutottak. A hatalom formája ugyan megváltozott Oroszországban, de az egykori rendszer legfőbb jellemzője, a hazugság megmaradt. A régi, a brezsnyevi korszak hazugságait új hazugságok váltották fel. Jellemző, hogy amikor Ruckoj elnökhelyettes a legmagasabb kormányzati körök korrupcióiról sajtójelentést készített, megbízatását azonnal elveszítette és attól kezdve állandó zaklatásban volt része. — Önt szociológusként és politológusként is a hazugság-vizsgálatok specialistájaként ismerik. Melyek az e területen szerzett tapasztalatai? — A hazugság jelenségét etikai és szociális szempontból is elemezhetjük; én is ezt teszem. A hazugság célja az, hogy egy általa konstruált világot az álobjektivitás eszméjének valóságaként és észszerű rendszereként tüntessen fel. Hazámban ez a mechanizmus kiválóan működik. A mai Oroszországban azt hazudjék, hogy az állam stabil és hogy szép jövő áll az orosz nép előtt. Mesteri módon manipulálják a népet. A hazugság, amely sok évtizeden át uralkodott és az egykori rendszer ideológiai mechanizmusának alapjául szolgált, az új feltételekhez rendkívül gyorsan alkalmazkodott, és nemcsak színt váltott, hanem új jelszavak, zászlók alatt úgy konzerválódott, hogy közben erősebbé vált. — Miben nyilvánul meg ez? — A tendenciózusban szervezett és az egy célra irányuló hazugságáradat az ember lelki széteséséhez vezet. Olyannyira, hogy már azt sem veszi észre, hogy az orosz gazdaságot áron alul árusítják ki; tömegessé vált a munkanélküliség, koldusok és menekültek lepik el az utcákat és a metróállomásokat, virágzik az illegális fegyverkereskedelem, és a gyermek- prostitúció is félelmetes méreteket ölt. Mindezt nap nap után látják az emberek, mégsem hisznek a szemüknek. — Ez feltehetőleg a hazugság természetrajzával magyarázható. — Igen. A hazugság ugyanis olyan erős, mint semmi más. Ennélfogva egy idő után nemcsak a hazug ember lelkiismerete ég el, hanem azé is, aki ki van téve a hazugságáradatnak. A lelkiismeretnek ezt az „elpárolgását” egyébként több jeles orosz író is vizsgálta és bemutatta műveiben, például Szaltikov Scsedrin, K. Leontyev vagy a Münchenben élő Alexander Zinovjev. Az utóbbi egyébként „homo occidenta- lis”-nak nevezi a lelkileg szétesett embert, azt, akinek már nincs belső struktúrája, és számára a pénzen kívül semmi más nem létezik. — A vallásosság nem védi meg az embereket? — A lelkiismeret, a hit, az önzetlenség és a részvét örök idők óta az igazhitű orosz nép tájékozódási pontjai voltak. A templom volt a patrónája és garanciája az erkölcsi normák elpusztíthatatlanságának. Ha a vallásos ember megszegte az erkölcsi normákat, elment gyónni és őszintén beismerte, hogy vétkezett. A vallásos áhitat és a közös úrvacsora hangulatában megszabadult a hazugságoktól, és más bűneitől is. Ma azonban a hit, a vallás sem ad védelmet. — Van-e az orosz ember előtt egy lelkileg egészséges, erkölcsös magatartási modell? — Nincs, mert az értékek elveszítették a maguk onto- lógikus hierarchiáját és misztikus erejét. A helyzet katasztrófája tehát, hogy sem az egyház, sem más intézmény nem tud a televízió által sugallt álértékek terjedésének útjába állni. Fiziológiai értelemben nem lehet fölmutatni az egészséges ember modelljét, mert a betegségek ugyanolyan gyorsasággal terjednek, mint a hazugság. És a jogrendszer is tehetetlen. A hamarosan elfogadásra kerülő új alkotmány, meg más törvények is számos ellentmondást tükröznek. Ezeket egyébként azért sem tiszteli a nép, mert látja: minden törvény az éppen uralmon lévő hatalmi csoport érdekeit szolgálja. — Mit tehet ebben a helyzetben az orosz értelmiség? — Úgy tűnik, egyre haszontalanabb dolognak tartják a tudománnyal vagy a művészetekkel való foglalatoskodást. Az értelmiség teA Der Spiegel illusztrációja remtő aktivitása csökkent, alkotásvágya kiégett. Közülük sokan éppen olyan seftelővé váltak, mint az alacsony képzettségűek. Jellemző, hogy például jeles színészek arca ma már csak egy-egy amerikai tévéfilm-sorozat szünetében bukkan föl. A hallgatás hosszú évtizedeiben betegessé vált az értelmiség és, a körülmények e társadalmi réteget is élősködővé tették, kialakították benne a gyors alkalmazkodás képességét és a fogyasztói szenvedélyt. A nyugati gazdaság egyébként az orosz értelmiséget „elvarázsolta”, kozmopolitává és vallásilag közömbössé tette. Az orosz intelligencia már rég lemondott hazájáról és önmagáról is, ma már alig több mint intellektuális nyersanyag. Kívülállóként figyeli az ország szétesését, és elvárja — mert hozzászoktatták —, hogy valaki más állítsa helyre Oroszország gazdaságát és morálját. — Ön meglehetősen sötéten látja hazája helyzetét. — Oroszország morális válsága elkeseredetté tesz. Az általános apátia vagy az alkotás energiájának romboló energiává változása, a gazdaság összeomlása és az orosz ember személyiségének szétesése láttán nem lehetek optimista. Ami ma Oroszországban van, az maga az apokalipszis. Gulyás József Eloszlik a rejtély Pearl Harbor körül Polonézen a lengyel kormány Egy könyv, amely japán dokumentumokat idéz, eloszlatja azokat az elterjedt hiedelmeket, hogy az amerikaiak előre tudtak a Pearl Harbor elleni támadásról. Donald Goldstein és Katherine Dillon történészek japán nézőpontból vizsgálták meg, hogyan hajtották végre a japánok 52 évvel ezelőtt, 1941. december 7-én támadásukat. Pearl Harbor Papers, a második világháború óta megjelent tizenegyedik könyv bebizonyítja, hogy a japánok briliáns és kitartó hadtudománya, nem pedig valamiféle trükk vitte sikerre a támadást. A könyv a háború idején írt naplókat, akkori újságokat, leveleket, dokumentumokat és japán tengerészeti táviratokat, valamint vezető japán tengerésztisztek elbeszéléseit idézi. Az ENSZ 1994-et a család nemzetközi évének nyilvánította, s ez alkalomból Butrosz Gáli főtitkár a Közgyűlésben hangsúlyozta: „A családot ünnepeljük, annak valamennyi kulFelhasználja Gordon Pran- genak, MacArthur tábornok történészének kutatásait is. A csendes-óceáni parancsnok, MacArthur házi történésze 1980-ban meghalt anélkül, hogy kiadta volna húszezer oldalra terjedő feljegyzéseit. Az amerikaiak mindenfélét kitaláltak, hogy megmagyarázzák, miképpen voltak képesek a japánok ötezer kilométert megtenni egy hajórajjal anélkül, hogy fölfedezték volna őket — írja a szerzőpáros. Az egyik hiedelem az volt, hogy Roosevelt elnök titokban örült a támadásnak, mert ezáltal legyőzhette ellenzékét és beléptethette Amerikát a háborúba. Elterjedt, hogy az amerikai haditengerészeti parancsnokság tudott a japán hajóraj közeledéséről. — turális és társadalmi formájában. Nincs egyetlen meghatározása a családnak, nincs egyetlen modell”. A család a stabilitás forrása — mutatott rá a főtitkár. Gáli szerint „a családokra Semmi sincs a dokumentumokban, amely ezt bizonyítaná — mondták a szerzők az AP amerikai hírügynökség tudósítójának. — Az igazság az, hogy a japán haditengerészet okosabb elmékkel rendelkezett. Ma persze a legjobb japán elmék az üzleti életben találhatók — mondta Goldstein. A támadás azért sikerült, mert a tervezés tökéletes volt, és a japánok olyan fegyverekkel rendelkeztek, amelyek hiányoztak az amerikai fegyvertárból. Egyik ilyen fegyver olyan torpedó volt, amelyet repülőgépről dobtak le és képes volt sekély vízben is elérni célját. Á szerzők megjegyzik: Washington tudta, hogy japán be fog lépni a háborúba, csak azt nem, hogy mikor és hol. mindenütt nyomás nehezedik, a válások száma riadóra ad okot”. Ipari stratégiák alááshatják a családokat, és az adóztatás is néha arra ösztönzhet, hogy különválva éljenek. A lengyel kormány mindig is politikai kérdésnek tekintette, hogy milyen kocsikon járnak tagjai. Pawlak, az új miniszterelnök úgy döntött, hogy Polonéze lesz. A kötelező szocialista szerénység jegyeként Piotr Jaro- szewicz kommunista miniszterelnök 504-es Peugeot-val járt. Utóda, Mieczyslaw Ra- kowski Lanciákra ültette a kormány tagjait, mintegy józan kompromisszumot vezetve be az utazási kényelem, az elegancia és az ár között. Attól kezdve egészen mostanáig a kormány tagjai többségükben ezt a típust használták. Az önmegtartóztatásból, úgy tűnik, Suchocka kormányának lett elege., s egyes hírek szerint 60 Mercedest rendelt. Ezek sorsa azonban a kormányváltozással erősen kérdésessé vált. Waldemar Pawlak, az új miniszterelnök, akinek parasztpártja hitet tett a hazai termékek támogatása mellett, úgy döntött, hogy szolgálati autója az FSO gyár Polonéze lesz. Példáját azonnal követte Marek Pol ipari és Leszek Miller munkaügyi miniszter, ez utóbbi azzal, hogy hosszabb utakra megtartja a Lanciát, mert az gyorsabb. Arról, hogy az ország vezetői milyen kocsikat használnak elméletileg a kormányőrség (BOR) dönt, ezt azonban a politikusok felülbírálhatják. Nyilatkozni persze nem kívántak e kérdésben, de szakértők szerint a vezetők biztonsága iránt világszerte támasztott követelményeknek nem felel meg a Polonez. Reprezentációs alkalmakra és a külföldi vendégek számára megmaradnak az eddig is kedvelt Volvo limuzinok, amelyekben heten utazhatnak kényelmesen. A legutóbbi pápalátogatásig ilyent használt Lech Walesa államfő is. Akkor II. János Pál számára beszereztek egy Mercedes Trasco limuzint. Az egyházfő mindössze egyszer ült a titánpán- célzatú, 260 kilométeres óránkénti sebességre képes autócsodában. Barabás T. János 1994 a család nemzetközi éve Örökre elrepültek az F-lll-esek A hidegháború utáni „béke osztaléka” és az Európából való fokozatos amerikai kivonulás újabb jeleként örökre elrepültek Nagy-Britanniából, az amerikai F-111 -es harci repülőgépek. A nyolcvanas évek közepén még 86 állomásozott Upper Heyfordban, amely 42 éven át Nyugat-Európa egyik legnagyobb amerikai légitámaszpontja volt. Most az utolsó három F-111-es is elrepült — egy közülük múzeumba kerül Utah államban, a másik kettőt szétbontják alkatrésznek. Balti biztonság Litvánia soha többé nem kíván az orosz kollektív biztonsági ernyő alá kerülni — szögezte le Algirdas Brazauskas litván államfő Esko Aho finn miniszterelnökkel folytatott vilniusi megbeszélése során. A Litvánia biztonsági helyzetéről érdeklődő finn kormányfő pedig kijelentette: országa továbbra sem kíván NATO tagjává válni. Tízezer Szomáliái halt meg Amerikai hivatalos források szerint június és október között mintegy tízezer Szomáliái vesztette életét vagy sebesült meg a kelet-afrikai országban lezajlott fegyveres összetűzésekben. Az adatot Anthony Zinni tábornok, az Afrika szarvára vezényelt tengerészgyalogosok parancsnoka közölte. A tábornok szerint az áldozatok zöme nő és gyermek volt, akiket élő védőpjazsként használtak a Szomáliái klánok fegyveres csoportjai. Stich 167 vokssal Svájc elnöke A svájci parlament Otto Stich pénzügyminisztert, az alelnököt választotta 1994-re az ország elnökévé. A svájci alkotmány szerint az elnöki és alelnöki posztot évente egymást váltva töltik be a berni kormány tagjai. A törvényhozás 220 szavazatából a 66 éves Stich 167 voksot kapott. A közlekedési és energiaügyi tárca irányítóját, Adolf Ogit váltja fel az elnöki székben. Kínai fegyverek gerilláknak A thaiföldi rendőrség hatalmas mennyiségű kínai gyártmányú fegyverkészletre bukkant a thai-kambodzsai határ mentén. Az őserdőben raktározott több mint 1500 tonnányi fegyvert feltehetően a vörös khmer gerillák számára rejtették el a dzsungelben Vang- seam falu közelében — közölte az ügyvezető rendőrfőnök. A jelentés megemlíti, hogy az akció során egy thai katonatisztet és 22 vörös khmer gerillát is elfogtak. Előrehozott választások Kazahsztánban A kazahsztáni parlament megszavazta saját feloszlatását és a törvényhozási választások előrehozását. Az új parlamentet 1994. március 7-én választják meg, és ugyanezen a napon helyhatósági választásokat is tartanak — jelentette a Reuter hírügynökség. A zárt ajtók mögött megejtett szavazás előzménye: egy nappal a mostani ülésszak kezdete előtt a Legfelsőbb Tanács 360 tagja közül 190-en lemondtak mandátumukról.
