Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. november 6., szombat A Kárpátokban gyökerező erdőszeretet Négy évtized kutatómunkája Portrévázlat Geleta Ferencről Fotó: Király J. Béla Ősrégi mondás:,,...nem az erdő van Somogybán, hanem Somogy van az erdőben. ” Ez az idézet Geleta Fe­renc, nyugdíjas erdőmérnök könyvében olvasható, melyet a somogyi erdőgazdaság az idei, augusztusi országos er­dészeti vándorgyűlésre jelen­tetett meg. Geleta Ferenc a somogyi erdők, az erdőgaz­dálkodás történetét dolgozta fel az őskortól napjainkig, olyan tömörséggel és olvas­mányosan, hogy szinte min­den szónak érdekfeszítő, in­formáció értéke van. — Egy hatalmas, többszá­zoldalas anyag, 45 év kutató, gyűjtőmunkájának kivonata ez. A somogyi erdőkről ilyen összefoglaló ezideig nem je­lent meg — mondja, mikor a könyvről kezdtünk beszélni. Aztán elmeséli: mennyire drukkolt, hogy miként fogadja majd munkáját az ország, sőt a vándorgyűlésen részt vevő, határokon túli szakmai közvé­lemény. Nos, úgy fogadta, hogy rövidesen német és an­gol nyelvű kivonatos fordí­tással kiegészítve másod­szor is megjelenik a könyv. És ez mindent elmond a fo­gadtatásról. Geleta Ferenc most hat­vanhat éves, és talán elfog­ultabb, többet dolgozik, mint valaha, „aktív” korában. De van-e egyáltalán egy ember­nek aktív és passzív kora?! Kivált egy olyan „szerencsés” embernek, akinek a hivatása és a hobbija egybeesik? És lehet-e abbahagyni azt, ami egy életen át értelmet adott a boldog és boldogtalan hét­köznapoknak?!... Geleta Ferenc egy javasla­tot tesz elém. — Ez most a legfrissebb. Az Expo kiegészítő rendez­vényeire vonatkozik. Az erdei melléktermékekre alapozva, a rengeteg-erdejű Somogy­bán példáúl üveghuták mű­ködtek az 1700-as évektől, — a későbbi évszázadokban, az erdők irtásával ez meg­szűnt. Ám most, napjaink­ban, az ősi hagyomány mégis folytatódik: Bárdibükk- ben, Gosztonyi Mária kúriá­jában már dolgozni kezdtek „üvegművészek”. Vagyis: van folytatás, — és ez nagy kincs idegenforgalmi szem­pontból is. — Nem kérte senki, hogy adjon ötletet. Honnan jött a késztetés? — Talán a sorsomból, az életemből fakad. 1947-ben, a magyarok kitelepítése során a felvidéki, színmagyar Per­betérői kerültünk Somogyba. Apai részről egyik nagybá­tyám a Kárpátokban volt, er­dész. Az én indítékom, való­színű innen gyökerezik. Az áttelepítés után erdé­szeti fizikai munkásként kezdte, aztán elvégezte az or­szágban elsőként, Somogy­bán szervezett erdészeti szakmunkásképzőt, érettségi­zett, majd jött a soproni Erdé­szeti és Faipari Egyetem. — Mellette dolgoztam, és valahogy úgy alakult az éle­tem, hogy a mindenkori be­osztásaimnak megfelelő, spe­ciális képzésekben is részt vettem. így szerzett munkavédelmi szakmérnöki képzettséget Gödöllőn, így járta végig a tűzvédelmi akadémiát, — és közben gyűjtött, gyűjtött min­den dokumentumot a szí­vébe, leikébe befogadott so­mogyi erdőkről. Vagy az er­dők fogadták be őt, ahol pél­dáúl olyan egyedülálló társu­lások vannak, mint a zselici ezsüthársas-bükkösök? Ki tudja? — Csurgóra úgy kerültem — meséli, — hogy volt egy ja­vaslatom a ragasztott faszer- keztű tartók gyártására. Aztán a saját „csapdámba” estem, azt mondták a Sefag központ­jában, ahol akkor dolgoztam: hát akkor menj, Geleta, és csináld meg! Három évre vál­laltam — tizenöt év lett belőle. A csurgói gyár ez alatt szinte a nulláról 300 millióra növelte termelési értékét. Geleta Ferenc onnan ment nyugdíjba. De míg a gyár működését, gazdálkodását szervezte, akkor is gyűjtöge­tett tovább. Mert a fafeldolgo­zás az erdőgazdálkodásnak csak egy végső ága, jóval megelőzi ezt az erdők vé­delme. — Elmondok egy történe­tet. Haracsi Lajos professzort, aki 1948-ban somogyi erdői­gazgató volt, jól ismertem in­nen a megyéből. Sopronban aztán ő lett az erdővédelmi tanszék vezetője. Vizsga előtt gondoltam: Lajos bácsinál könnyű dolgom lesz régi is­merősként. Hárman bemen­tünk, tételeket kellett húzni, nekem azonban azt mondta Lajos bácsi: Te somogyi vagy, te nem húzol, neked az egész anyagot tudni kell! Persze haladékot kértem tőle, mert nem erre számítot­tam...Visszagondolva, talán ez volt az életemben az a momentum, amikor úgy­mond, eljegyeztem magam végérvényesen az erdővéde­lemmel. Geleta Ferenc most hat­vanhat évesen az erdőtüzek­ről írja doktori disszertációját. A soproni egyetem örömmel fogadta a témát, hiszen Ma­gyarországon még senki sem dolgota fel átfogóan, ok-oko­zati és megelőzési összefüg­gésben is ezt a témát. Pedig, kivált az utóbbi években döb­benetesen szaporodnak az erdőtüzek... Ő negyvenhárom éve han­gyaszorgalommal gyűjti az anyagokat, kutatja az össze­függéseket; több mint három és fél évtizede ilyen témák­ban hivatott bírósági szak­értő. — Mennyi dokumentum, mennyi irat, mennyi munka! — csúszik ki a számon aka­ratlant. Geleta Ferenc maga elé nézve bólogat, szelíd mosoly suhan át az arcán. — Tudja! — mondja aztán csendesen. — Mindezt nem lehetett volna csinálni családi háttér, egy olyan feleség nél­kül, akit nekem rendelt a sors... Valóban! Ez annyira igaz, hogy nincs is rá mit vála­szolni. Geleta Ferenc a jövő év ta­vaszán, immár 67. életévé­ben a Soproni Egyetem bi­zottsága elé áll, és megvédi doktori disszertációját. Ha minden sikerül, talán addigra megjelenik a könyve is az er­dők tűzvédelméről. — Miért csinálja? Kell a cím, a rang? Elmosolyodik, félhangosan felnevet. — Dehogyis! Ha az kel­lene, tehettem volna ezt húsz évvel ezelőtt is! Az erdőt fél­tem! — És mikor lesz nyugdí­jas? — Azt nem tudom... Ha nem támadja meg semmi, és míg termőtalaja van, a fák élnek... Vörös Márta Az almacsutkától a szépségszobrászatig Hatévesen került Kaposvárra, s a Táncsics Mihály Gim­náziumban érettségizett dr. Lelkes István. Utána Pécs, majd Budapest következett. 1978-ban kiment Németor­szágba, s megszerezte fogorvosi diplomáját is. Most ma­gánklinikája van Lübeckben, s plasztikai sebészként keresi a kenyerét. Dr. Lelkes István: A klasszikus szépségek mindig Marina Vladyhoz térnek vissza Fotó: Király J. Béla — Miért hagyta el az orszá­got? Idehaza nem lehetett volna sikeres a szakmájában? — Akkoriban kemény idők voltak. Nagyon rossz körül­mények között dolgoztam Bu­dapesten. Meghívtak Stock­holmba egy világkongresz- szusra, ahol kaptam egy né­met ajánlatot. A fő ok azonban az volt, hogy a nővérem tíz, édesanyám hat éve odakinn élt. Csomagoltam, és men­tem. Már azért megérte az első néhány év, mert kellemes körülmények között dolgoz­hattam. Nem a fizetésért, ha­nem a lehetőségért... — A kaposvári Táncsics fi­úgimnáziumban végzett. Ha jól tudom, tett egy alapítványt néhány éve. — A gimis évek alatt én vol­tam a jó tanuló, a jó sportoló az évfolyamon, ám a díjat mégsem kaphattam meg, mert a díjátadás előtt néhány nappal bedobtam egy ablakot almacsutkával, és észrevette egy rendőr. Szabados Gyuri barátom kapta meg helyettem. Ez nagyon fájt. Hogy tegyek valamit a régi alma materért, ezért tettem az alapítványt. Hat-hét éve háromezer már­kával alapítottam. Ennek éves kamatját kapják az arra érde­mes diákok. —Az almacsutka, s a csíny­tevés helyett ma már a plasz­tikai sebészet foglalkoztatja. Hol tart ma a világon a „szép­ségszobrászat”? — Majdnem mindent tud, s lehetőségei szinte kimeríthe- tetlenek, mert a technikán túl kiváló, szövetbarát anyagok­kal dolgozhatunk. Mindig a háborúk vitték előbbre a se­bészetet. A vietnami háború az amerikaiak sebészetét, re­konstrukcióját a világ élvona­lába nyomta. Sajnos még mindig ők vannak a csúcson. Ha valaki tanulni akar, akkor elsősorban Amerikába megy. — Kik jönnek a plasztikai sebészhez? Milyen a pácien­sek köre? — A fiatal manökentől kezdve a hetvenen túli, gaz­dag özvegyig sokan megfor­dulnak nálam. Én csak az ar­cokkal foglalkozom. — Most milyen arc a slá­ger? — A klasszikus szépségek mindig Marina Vladyhoz tér­nek vissza. Nagy szemek, széles járomív, markáns, nagy száj, ami szinte nem is a fehér emberé. Mintha félig a nége­rektől vették volna át. Ehhez pedig a tökéletes, szép fog­sor... — Csak a hölgyek kopog­tatnak be klinikájára? — Nem! A férfiak sokkal hi­úbbak, mint a nők. A ráncai­kat, szem körüli problémáikat tüntetem el, teljes arckorrektú­rát készítek. — Mi van akkor, ha nem tetszik a páciensnek az új arc? — Mindig megbeszéljük, mi­lyen legyen. En elmondom, mit tudok, s az eredményen mindig lehet változtatni. Rendszerint elégedettek és visszajárnak, mivel az ember öregszik. Egy arckorrektúra 2-3 évig tart csak, s akkor elöl­ről kell kezdeni. A kollagén inplantátum állati anyagból áll. Ezt a kötőszöveti inplantátu- mot az arcrekonstrukcióra ta­lálták ki, s egy ideig 10-15 évet lehet fiatalítani vele; kés nélkül. — Hány éves volt a legfiata­labb és hány a legidősebb pá­ciense? — Egy huszonötéves ma­nöken volt a legfiatalabb, akit 17-18 esztendőssé kellett tennem. A legidősebb bete­gem pedig egy 75 éves hölgy volt, aki azt kérte: csak három hónapra hozzam rendbe az arcát, mert új barátja van, s ő még élni akar... — Egy húsos, érzéki száj kialakítása mennyibe kerül? — 1600-2000 márka között van az ára. Sokan kérik egyébként ezt, mert akinek a fogát kivették, összeesik a felső ajka is. — Ön alávetné-e magát plasztikai műtétnek, hiszen — úgy tűnik — elég ferde az orra? — Hat éves koromban a hí­res népdalénekes, Puskás Sándor kutyája leharapta az orromat. Azóta ilyen, de ameddig rendesen kapok vele levegőt, nem engedek hozzá­nyúlni. Ló'rincz Sándor November 9-10-11 újra ERZSÉBET Siófokon, a Kultúrális Központban. 30-50% árengedmény Cserepes dísznövények, örökzöldek, kerámiák, selyemvirágok. Nyitva tartás: 9-18 óráig. SM. Településtisztasági és Kertészeti Vállalat, Siófoki Kertészete (24021) A Patyolat Somogyi Textiltisztító és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság pályázatot hirdet, a Kaposvár, Dombóvári u. 1. sz. alatti központi telephelyén lévő ingatlanjának hasznosítására. Ennek keretében beépítésre ajánl fedett területet. Szabad területet és irodahelyiségeket, továbbá 600 m2 száraz, fűtött raktárhelyiségeket hosszú távra, kedvező feltételekkel Ajánlatokat írásban a Patyolat Somogyi Textiltisztító és Szolgáltató Kft., Kaposvár, Dombóvári u. 1. sz. címre kérjük benyújtani, legkésőbb 1993. november 10-ig. Érdeklődni a 82/311 -422 és a 311 -139-es telefonszámon lehet. (24266) l

Next

/
Thumbnails
Contents