Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. november 30., kedd Londoni ítélet kém-ügyben A hidegháború vége nem je­lent megbocsátást: a londoni büntetőbíróság 25 évi bör­tönre ítélte a 45 éves Michael Smith elektronikai mérnököt, akit azzal vádoltak, hogy 1990 és 1992 augusztusa között ka­tonai jellegű titkokat adott el Oroszországnak. Smith a ka­tonai termelést is folytató nagy GEC elektronikai cég egyik kutatóintézetében dolgozott, s állítólag húszezer fontot ka­pott megbízóitól az adatokért. Előkelő társasági autótolvajok Héttagú autótolvaj bandát fogott el nemrég a rendőrség Lodzban. Ez önmagában nem is számít ritkaságnak Len­gyelországban; az viszont igen, hogy a tolvajbanda egyik tagja Malgorzata M., a Len­gyel Köztársaság portugáliai nagykövetének 21 éves leá­nya. Az előkelő társasági hölgy saját BMW-jével járta a világot, s legalább három lu­xusautó ellopásával vádolják. Az egyiknek az okmányait és rendszámtábláját meg is talál­ták nála, elrejtve a kocsijában. Tízmillió gyermek lesz az áldozat Tízmillió gyermek fog HIV- vírustól megfertőződni; közü­lük két és fél millió esik majd az AIDS áldozatául az ezred­fordulóig. Ezt William Shearer amerikai gyermekgyógyász je­lentette be a Vatikánban, a gyermekek ügyének szentelt és a Szentszék egészségügyi minisztériuma által rendezett nemzetközi konferencián. A neves professzor hozzátette azt is: a halálesetek főként a fejlődő országokban — így Af­rikában, Délkelet-Ázsiában — fordulnak majd elő tömegesen. Társadalmi rákfene: erőszak, bűnözés Az Egyesült Államok társa­dalmi rákfenéjének tartott erő­szak és bűnözés olyan jár­vány, amelyet meg lehet fé­kezni — közölte a képviselő­ház kormányzati albizottságá­ban a legfőbb közegészség- ügyi funkciót betöltő amerikai tisztségviselő, Joycelyn El­ders. Adatai szerint a tizen­évesek soraiban a bűncse­lekmények okozzák a legtöbb halálesetet: életüket többen veszítik erőszak által, mint ahányan AIDS-ben halnak meg. Beismerő vallomás Beismerő vallomást tett a bíróság előtt a két gyanúsított iskolásfiú egyike, hogy ők csalták el és gyilkolták meg az angliai Liverpoolban (még feb­ruárban) a kétéves James Bulged. Az ügy „totyogós gyil­kosság” néven került be a brit bűnügyek történetébe. A két vádlott nevét a sajtó - tekintet­tel korukra - nem közölheti. Nagy-Britannia e századi két legifjabb gyilkosa mindösz- sze tizenegy, illetve tízéves. Különleges adatok Melbourne-ben? A melbourne-i egyetem állí­tólag olyan egyedülálló okmá­nyokkal rendelkezik, amelyek módosítják az utolsó orosz cár és családja kivégzéséről szóló eddigi ismereteket. Az egye­tem európai kérdésekkel fog­lalkozó kutatóközpontja sze­rint olyan dokumentumok vannak a birtokában, amelyek alátámasztják néhány tudós állítását, miszerint 1918 nya­rán Jekatyerinburgban nem végezték ki II. Miklós családjá­nak minden tagját, s az egyik leány, Marija életben maradt. Fényűző életet éltek az olasz botrány szereplői Óriási vagyonok kenőpénzekből A korrupcióval gyanúsítottak egyik személyisége, Cagliari Félreértett szovjet beavatkozás Az olasz titkosszolgálat egyik titkárnője legkeve­sebb hét lakást tart fenn Róma legelőkelőbb részén. Egy minisztériumi hivatal­nok Picassókkal és más műremekekkel aggatta tele lakása falait, széfjét pedig arannyal töltötte meg. A botrányfrontról származó legújabb történetek óriási va- gyonokról szólnak, amelyeket egyének halmoztak fel, nem csupán politikai pártok. Ez fo­kozottabban ráirányította a fi­gyelmet arra a már mintegy két éve tartó vizsgálatra, ame­lyet az olaszul csúszópénzt je­lentő tangenti szóból „Tangen- topoli”-ként emlegetnek. Nemrég Matilde Martucci, a polgári titkosszolgálat volt fő­nökének titkárnője került az érdeklődés középpontjába, akit sokan zsarnoki viselke­dése miatt „cárnő”-nek csúfol­tak. Az 55 éves asszonyt a múlt hét elején állították bíró­ság elé, titkos akciók fedezé­sére szánt pénzalapok meg- dézsmálásának gyanújával. Főnökét, Riccardo Malpicát és a titkosszolgálat három másik tisztviselőjét hasonló vádakkal tartóztatták le. Becslések sze­rint mintegy 50 milliárd lira (30 millió dollár) értékű bankszám­lát, ingatlanokat és egyéb, a titkosszolgálati alkalmazottak birtokába került vagyontár­gyakat foglaltak le, illetve helyzetek elidegenítési tilalom alá a vizsgálat idejére. Az ügyészek most azt vizs­gálják, hogy Martucci felhasz- nálta-e a titkos pénzeket egy valóságos magánbirodalom kiépítésére. A hatóságok hét olyan, Róma szívében levő la­kásról szereztek tudomást, amelyek tulajdona tekinteté­ben az asszonyhoz vezettek a szálak, köztük volt két laposte­tőre épített luxusfelépítmény (penthouse) az ókori Colos­seum környékén. A „cárnő”, il­letve családja tulajdonában levő ingatlanok közt szerepel még egy Rómától délre, Anzi­onban levő villa, egy bár és fi­ának egy utazási irodája. A családtagok szerint Mar­tucci ártatlan. Duilio Poggiolini egészség- ügyi minisztériumi tisztviselő szintén szerette a képeket. Ezt bizonyítja, hogy Picasso, De Chirico, Dali és más, 18. és 19. századi mesterek mű­veivel vette magát körül. A volt hivatalnok lakásaiban 60 ké­pet foglaltak le a hatóságok, és most a casertai Reggia múzeumban vizsgálják, való- diak-e és mennyit érnek. Új­ságok megközelítőleg 3 millió dollárra becsülik értéküket. Ez csekélységnek számít a 130 millió dollárnyi bankszámlák­hoz, kincstárjegyekhez és ér­téktárgyakhoz képest, ame­lyeket Poggiolininál és felesé­génél foglaltak le... Poggiolinit, a minisztérium gyógyszer-részlegének igaz­gatóját a múlt nyáron tartóztat­ták le. Benne volt abban a bot­rányban, amelynek részeként gyógyszergyártó cégek ellen­szolgáltatásokat nyújtottak a gyors engedélyezésekért és a gyógyszerárak emeléséért. Ez az eset egyike a Tangen- topoli számos botrányának. A nyomozók figyelme 20 hóna­pos vizsgálódásuk során mint­egy háromezer emberre terjedt ki. Üzletemberekre, hivatalno­kokra és politikusokra, akik va­lamennyien fényűző életmódot éltek - állapítja meg az AP. Az észak-koreai csapatok 1950. június 25-én lépték át az 38. szélességi fokot, és behatoltak Dél-Koreába. Ez a nap mérföldkőnek számít a évtizedekig tartó hideg­háborúban. Most azonban eddig hozzá­férhetetlen szovjet dokumen­tumokból kiderült, hogy súlyos következményekkel járó félre­értés történt. Sztálin ugyanis nem akarta Dél-Korea szovjet uralom alá hajtását és a koreai háborúval agresszív külpolitika beindítá­sát. Azt sem akarta kipróbálni, hogy mennyire lehet feszíteni a húrt a Nyugattal szemben. Mindezt amerikai történészek állapították meg. A „szovjet agresszió” Koreá­ban sok évre meghatározta az amerikai külpolitikát. A NATO-t jobban negerősítették, Nyu- gat-Németországot fölfegyve­rezték. Az ázsiai pozíciókat A stúdió Radio-Boatnak, Hajó-Rádiónak nevezi magát. Joggal. A 66 méter hosszú egykori jégtörő az Adriai-ten­geren horgonyoz és 50 méter magas, különös formájú an­tennája már messziről látszik. A hajó kapitánya és tiszti­kara Franciaországból, le­génysége Indiából jött, műkö­dését erkölcsileg és anyagilag az Európai Unió és számos segélyszervezet támogatja. A műsort 17 újságíró és techni­kus szolgáltatja. Lényege: fo­lyamatosan tájékoztatni az igazságról a széthullott Jugo­szlávia lakosságát. A legfontosabb és leghosz- szabb adás este 21.30 órakor kezdődik a hírügynökségek és a saját tudósítók legfrissebb jelentései alapján. Nem köny- nyű egy ilyen adást össze­hozni a nyílt tengeren, fizikai­pedig megerősítették. Mindez Sztálin politikájának téves ér­tékelésén alapult. A szovjet diktátor ugyanis nem akart szembekerülni az Egyesült Ál­lamokkal, és csak habozva en­gedett az észak-koreai Kim Ir Szén katonai terveinek. A Wo­odrow Wilson központ, amely kutatásokat folytat a hideghá­ború történetéről, azt állapította meg, hogy Sztálin támogatása az észak-koreai elnök számára nem irányult az USA ellen. Kathryn Weethersby történész, a floridai egyetem tanára el­mondta a DPA német hírügy­nökség tudósítójának, hogy a szovjet beavatkozás semmi­képpen sem volt egy széles körű szovjet támadás indítólö­vése. Csak Kim Ir Szén állandó nyomása bírta arra a Szovjetu­niót, hogy támogassa az észak-koreai offenzívát. Kim Ir Szénnek előzőleg meg kellett győznie Sztálint, hogy az USA nem fog beavatkozni. lag szinte teljesen elszigetelt­ségben, mindössze három te­lefon — és telefax-vonallal. De a tudósítók a volt Jugoszlávia minden részéről, Európából és Amerikából is rendszere­sen jelentkeznek és híradása­ikból összefüggő, a valóság­nak megfelelő kép áll össze a balkáni helyzetről és annak vi­lág-visszhangjáról. A szerkesztők különös gon­dot fordítanak a menekültek tömegének információs igé­nyeire, útvonal- és egyéb le­hetőségeket villantanak fel a szerencsétlen földönfutók előtt. Ezen a hajón mindenki tudja, hogy a műsorkészíté­sen kívül a legfőbb feladatuk éppen annak hirdetése, hogy különböző népcsoportok tag­jai együtt tudnak élni és dol­gozni. Ferenczy Europress Antenna az Adrián „ Igazság rádió ” üzen ex-Jugoszláviának Merre vezet a Szlovénia sugárút? Szomszéd szélárnyékban Peking kettős taktikája - brutalitással Tibet egyetlen nagy katonai gyarmat Ljubljana főutcája már nem viseli Tito marsall nevét. A legújabb keresztségben Szlo­vénia sugárútként szerepel a térképen, a külső kerületekben visszakapta hajdani elnevezé­sét, s újra Bécsi utat jeleznek a táblák. Mindezt nem formali­tásnak, az utcanév-változtatási divat puszta megnyilvánulá­sának tartják, hanem jelképnek is. Az utak a remélt haladási irányt mutatják... A szlovén függetlenség nehéz és véres körülmények között jött létre. 1991 nyarán — szeren­csére csak viszonylag rövid ideig — még háború is kirobbant az akkori Jugoszláviával. A fegyverek azonban gyorsan el­hallgattak és Szlovénia kettős előnnyel kezdhette meg önálló életének építését. Az ország nem nagy (alig több, mint 20 ezer négyzetkilométer területű, 2 milliós lakosú, fővárosának, Ljubljanának a népessége há­rom és félszázezer), de lénye­gében egységes etnikumú, nem voltak belső harcok s nem keve­redett bele a boszniai véron­tásba. A hajdani Jugoszláviában Szlovénia volt a gazdaságilag legfejlettebb köztársaság, az egy főre eső társadalmi össz­termék legalább 90-szer volt magasabb, mint például Koszo­vóban. Az önállósodás ugyan zavarokat okozott, hiszen sok korábbi gazdasági szálat elvág­tak, viszont lekerült válláról a szegényebb társköztársaságok segítésének terhe. Kevéssé is­mert adat, hogy a gazdasági fej­lettség tekintetében Szlovénia vezeti a posztkommunista or­szágok listáját egy főre eső, évi 6000 dolláros össztermékkel. Exportjának 60 százaléka már az Európai Unió országaiba irá­nyul, termékeinek minőségéről elismerőek a vélemények, s nemsokára megkezdődnek a tárgyalások a Tizenkettekkel tör­ténő társulásra. A dinárt még 1991 októberében felváltotta új valutájával, a tolárral (az elne­vezés a tallér és a dollár ötvö­zete). Akkor havonta 20 száza­lék volt az infláció, ezt mára évi 20 százalékra mérsékelték. A Kommunisták Szövetségé­nek egykori székházában ma közös vállalatok és tanácsadó cégek működnek. Nem adhatnak rossz tanácsokat, mert Szlovéni­ában nemcsak Ljubljana európai léptékű és jellegű óvárosa jelzi a változásokat, hanem a viszony­lagos stabilitás és a gazdasági fejlődés is. Éppen az a két jelleg­zetesség, amely olyan értékes számunkra itt, a szomszédság­ban. Réti Ervin A kínai csapatok bevonulása után 43 évvel Tibet, a „világ tete­jén” fekvő ország egyetlen nagy katonai településsé változott. A kínai hadsereg az elmúlt hó­napban felépített egy gigantikus kaszárnyakomplexumot a tibeti főváros, Lhásza külső kerületei­ben: megfigyelők szerint az épü­letegyüttes a pekingi gyorshad­testek főhadiszállása lesz. Az 1965 óta „autonóm terü­let” státusával rendelkező Ti- betben a megszálló hatalom egyre inkább imperialistaként viselkedik. Most kettős taktikát folytat: egyrészt gazdaságilag szorosan Kínához akarja kötni Tibetet, másrészt új csapatokat állomásoztat ott, hogy rögtön el tudja fojtani a zavargásokat — vélekedik Beja és hozzáteszi: ami a vallást illeti, Peking pon­tosan tudja, hogy abból pénzt csinálhat. A hatvanas évek „kul­turális forradalma” alatt lerom­bolt buddhista templomokat és kolostorokat, amelyeket a kínai vörös gárdisták pusztítottak el, most a pekingi központi kor­mány támogatásával helyreál­lítják. Tibet vallási vezetőjének, az 1959 óta indiai száműzetésben élő dalai lámának Ihászai palo­táját nagyvonalúan felújították. Helmut Kohl német kancellár ötnapos hivatalos látogatása is azt jelezte, hogy Németország a kínai demokratikus megmoz­dulások véres leverése után négy évvel, az emberi jogok fo­lyamatos, durva megsértését figyelmen kívül hagyva, kész a szorosabb együttműködésre Pekinggel. Amint a titkos utasításokból kitűnik, a kínai kommunista rendszer arra törekszik, hogy a nemzetközi közvélemény elis­merje Tibet feletti uralmát. A propagandának a Nobel Béke-díjjal kitüntetett dalai láma ellen kell irányulnia. A Kí­nai Kommunista Párt Központi Bizottsága propaganda osztá­lyának helyettes-vezetője egy beszédében úgy foglalt állást, hogy a kínai propagandának nevetségessé kell tennie a da­lai lámát. A cél az, hogy szét­zúzzák a szeparatista erőket Tibetben. A dalai láma ugyanakkor az emberi jogok elképzelhetetle­nül súlyos megsértésével vá­dolta a kínai kormányt. Szerinte egyebek között magzatelhaj­tásra illetve sterilizációra kény­szerítik a tibetieket, és kulturá­lis népirtást hajtanak végre ha­zájában. A növekvő nyugatlanság mi­att a kommunisták 1992-ben kampányt indítottak a tibeti „nacionalizmus” ellen. Több mint 60 szerzetest bebörtönöz­tek. Az Amnesty International nevű emberi jogi szervezet ugyancsak figyelmeztetett arra, hogy a megszálló hatalmak rendkívüli brutalitással fojtanak el minden ellenzéki megnyilvá­nulást. A kínai rezsim ellenzőit piegkínozzák, vagy önkénye­sen évekre börtönbe zárják. A hatóságok arra is fel vannak jogosítva, hogy az embereket mindenféle vád vagy bírósági eljárás nélkül börtönözzék be il­letve küldjék átnevelő tábo­rokba. A gyermekek megkín- zása vagy bántalmazása szin­tén a kínai biztonsági erők min­dennapos tettei közé tartoznak Tibetben. A letartóztatottakat megerőszakolják, felakasztják, puskatussal ütik vagy elekro- sokkal kínozzák. i

Next

/
Thumbnails
Contents