Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-17 / 268. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. november 17., szerda Kincskereső az iskolákban Hazánkban ma egyetlen irodalmi és kulturális folyóirat szolgálja a 10-14 éves korosztályt, a Kincskereső. A lap ebben az évben fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli. Mit ígér a jubileum alkalmából a folyóirat tématerve? Elsősorban a hagyomány folytatását, az emberi és nemzeti kultúra szolgálatát. Ezen belül kalandos és kamaszos írásokat, sulitörténeteket és igazi történelmet, szerelmet és természetbúvárlást, fantasztikumot és játékot, na és persze sók-sok humort. Fontos helyet kap a folyóiratban a szülőföld, az anyanyelv szeretete, a verselemzések. A szerkesztők tematikus összeállítást terveznek a sport és az irodalom kapcsolatáról. Persze az évforduló legnagyobb ünnepe az lenne, ha minél többen olvasnák a diákoknak sok értéket nyújtó folyóiratot. Ezért döntöttek úgy, ha egy iskola tíz példánynál többet rendel a lapból, akkor példányonként 12 forint kedvezményt adnak. A lap több pályázatot, vetélkedőt indít és készséggel fogad olvasóitól minden ötletet. Mondások története Úgy mondják, hogy akit az ember nagyon félt, azt a széltől is óvja. Ezt a mondást Arany János is idézte, mikor így írt a Toldiban: „Úgy, anyám! Kecsegtesd ölbeli ebedet, ójad fúvó széltül drága gyermekedet”. Vajon, akit fújó széltől féltettek, azt a megfázástól féltették? Korántsem! Őseink hite szerint a szélben, különösen a forgószélben démonok, boszorkányok és más, a szél szárnyán közlekedő ártó szellemek tanyáznak. így hát ükapáinknak igencsak volt mitől rettegniük, ha szél kerekedett. A magyar nyelvben e hitből ered a szélütés szavunk, a gu- taütéses emberről azt tartották, hogy „átalment rajta a forgószél”, gonosz szellemek szállták meg. Jó megfigyelő vagy? A 1 2 9 6 5 8 4 7 3 B 1 2 7 9 6 5 8 3 4 C 1 2 7 8 9 6 5 4 3 D 1 2 5 6 9 4 3 8 7 E 1 5 2 8 7 9 6 3 4 F 1 2 5 7 8 3 9 6 4 G 1 2 4 7 3 8 5 9 6 H 1 2 7 3 4 5 8 6 9 I 1 5 3 7 2 4 6 9 8 J 1 2 5 6 9 4 3 8 7 K 1 2 7 5 6 9 8 4 3 L 1 5 8 3 4 7 6 2 9 Az ábrán betűvel jelzett számsorokat láthattok. Első látásra mindegyik más és más. Azonban ha alaposan után- nanéztek, találtok két olyan számsort, amelyben a számok egyformán követik egymást. Keressétek meg, melyik az a két sor, amelyik azonos! A hangyák és a karóra Gyűjtögetés közben egyszer a hangyák egy karórára bukkantak, méghozzá egy aranyozott, csillogó-villogó karórára. Ott ketyegett a homokos parton. Körbejárták, megmászták a csúszós üvegtetejét, gyönyörködve hallgatták egyenletes tik-takját. Tanakodtak, mitévők legyenek, végül úgy döntöttek, jelentik a dolgot a hangyakirálynak. — Mindenképpen el kell szállítani! — jelentette ki a hangyaboly vezére, aki titokban arról ábrándozott, hogy ő lesz majd a hangyák királya, és a kerek világon senkinek sem lesz olyan órája, mint neki. — Magam irányítom a hadműveletet! — mondta a király és máris indult díszes gyaloghintójábán. Nagy csinnadrattával meg is érkeztek a helyszínre. Bizony elállt szeme, szája hangya-őfelségének, mikor meglátta a szép műszert. — Minden oldalról száz-száz hangya fogja meg, és irány a palota! — intézkedett. Ahogy a sok hangya belekapaszkodott, az óra ugyan megmozdult, de mindenki más-más irányba akarta húzni, így csak egyhelyben topogtak, végül összegabalyodtak, egymás hegyén-há- tán bukdácsoltak. De a hangyakirály nem tágított, újra kiadta a parancsot: „Előre, a hangyavárba!” Még nagyobb lett a fejvesztettség, a kavarodás, — de előre nem jutottak. Sokadszori kísérlet után, előállt a legkisebb hangya. — Bölcs király! Megbocsáss, hogy szólok, de egy irányba kellene csak húzni az órát, akkor biztosan el tudnánk vinni! A király összeráncolta a homlokát, nem vallotta be, hogy igaza van a kis hangyának, viszont kiadta a parancsot: a sereg egyik fele húzza, a másik fele tolja a csodás szerkezetet. És lássatok csodát, elindult az óra! Húz- ták-vonták göröngyökön át, néha elbukott a sereg egyik fele, de felálltak és szorgalmasan továbbvonszolták. Egyszercsak az óra vijjogni kezdett, a hangyák egy része megrémült, elfutott, még a hangyakirályt is ott felejtették. A következő pillanatban egy hatalmas árnyék vetődött rá. — Hát hogy került ide az órám? — csodálkozott Sa- nyika, merthogy az övé volt az óra. Fürdeni ment, lerakta a tóparton. Az óra csipogása meg azt jelezte neki, hogy vége a lubickolásnak, haza kell menni. Fölcsatolta a karjára, ruhájából kirázta az odamenekült hangyákat és elment haza. A hangykirályt azóta biztosan hazaszállították alattvalói, és talán még egy órát is vettek neki ajándékba. Törő István Nagyanyó süt Haja fehér, mint a hó, Tortát süt a Nagyanyó! Most a habot keveri, Örül annak a Zoli. Milyen ügyes a keze! Hangja meg édes zene... Tudja Zoli: az a jó, Amit süt a Nagyanyó! Királyoknak cukrásza, Nem csinálja utána... Nem mind torta, a torta, Jobb ez annál százszorta. Szíve jósággal teli, Azt a habba keveri, A szeretet zamatját Mások meg nem adhatják! Ezért olyan nagyon jó, Amit süt a Nagyanyó, Öröm minden falatja, S örül ő, hogy adhatja! Szarka Zoltán Nem a mi hibánk! Földtörténeti érdekesség A naprendszer legnagyobb krátere A tudósok legújabb kutatásai szerint az a kráter, mely a Mexikói-öböl és a Yukatán félsziget északi csúcsán található, a legnagyobb kráter a naprendszerben. A tudósok megítélése szerint mintegy hatvanötmillió évvel ezelőtt olyan hatalmas meteorit csapódott a földre, melyhez hasonló egy milliárd évenként fordul elő a naprendszerben. Ez az óriás meteorit áttörve a föld légkörét olyan hatalmas erővel csapódott a föld felszínére, hogy a robbanás nyomán sziklák és por szállt fel egészen a sztratoszférába, elsötétítve a napot, az utolsó ítélet pillanatait idézve. A becsapódás nyomán mintegy 300 kilométer átmérőjű kráter keletkezett. Egyes feltételezések szerint ez a meteorit okozta a dinoszauruszok pusztulását a földön. Mások ezt vitatják, mondván: bármilyen nagy pusztítást okozott a meteorit, az ütközés mégsem volt elég nagy ahhoz, hogy az egész földön változást gyakoroljon. Az viszont tény, hogy a kráter létezéséről régóta tudnak, keletkezését a krétakor végére számítják. És az is lehetséges, hogy a becsapódás okozta hatás a föld vonzás-súlypontját is megváltoztatta. Lóháton Szólások, tévedések A ló és az ember sajátosan „bensőséges” kapcsolatát ezideig még nem sikerült megfejteni. Ez a kapcsolat még inkább mélyebb, ha kisgyerekről van szó. Ilyenkor a ló még sokkal óvatosabb. — Anyu! Hát miért nem vágtázik velem? — kérdezi Gergő a mamáját. (Fotó: Török Anett) Talán azért, mert a ló csak egy cseppnyi terhet érez a hátán, nincs, aki határozott kézzel irányítaná — ezért hát úgy gondolja, most békésen legelészhet. Közben a „cseppnyi teher”, a kisfiú lóhátról szemlélheti a világot. És ez is nagy élmény! Olykor tévedünk szándékunkon, akaratunkon kívül. Megesik, hogy valaminek lexikonokban is utánanézünk, de a válasz mégsem pontos, mert a tudomány, a kutatás azóta ismét továbblépett... Hogy lehet oroszlánt fogni? — hangzik a rég ismert találós kérdés. A válasz: át kell szitálni a sivatagot, és ami kihull, az a homok, ami fennmarad, az az oroszlán. Hogy ki áll neki átszitálni a sivatagot, — nos ez mindenkinek magányügye. Végülis nem kényszer az oroszlánfogás! A bökkenő csupán az, hogy hiába szitálja át az ember a sivatagot, egy fia oroszlán sem fog fennmaradni a rostán, — ugyanis a si vatag- ban nem él oroszlán! Bolond, is lenne őkelme, ha ott telepedne le, ott élne. Hogyan is biztosítaná magának abban a kietlen homoktengerben a napi megszokott húsadagját?! Sajátos, furcsa dolog, hogy amikor ezt a találós kérdést megfogalmazták, hittek abban, hogy az oroszlán kedveli a sivatagot. Mi több, még a sivatag királyának is kinevezték. Például Petőfi is így ír A rab oroszlán című versében: „Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll az oroszlán, a sivatag királya”. Korántsem költői fantáziából született ez a kép, mert még a természettudósok is hittek a sivatagi oroszlán létezésében a múlt század végéig. Aztán kiderült: rosszúl tudjuk ezt a dolgot. Óvodás sarok Ovis találkozó Szokatlan tény, de az esti órákban is fény szűrődik ki az óvodából. Gyerekek csapata csivitel, ölelgetik egymást, kezet fognak az óvónőkkel. Kuporognak a kis székeken, hiszen öt év alatt némelyikük úgy megnőtt, hogy alig ismerni meg. Ezúttal visszajáró vendégek voltak: a Honvéd utcai óvoda öt éve ide járt gyermekei találkoztak. Az óvodák történetében ritka esemény, hogy csoportosan visszatérnek a volt ovisok emlékezni az itt töltött, felejthetetlen három évre. Két gyermek kivételével, akik sajnos betegek voltak, mindanyian visszajöttek. Már az első osztály elvégzése után, egyenként meg-megjelentek, hozták az iskolai bizonyítványukat, megmutatták kedvenc Erika és Kati nénijüknek. Akkor született meg a gondolat, hogy találkozzanak majd „hivatalosan” is öt év múlva. A szervező, a kezdeményező egy volt ovis, Puskás Viktória volt. Telefonok, megbeszélés, egyeztetés — mindent vállalt, és lám sikerrel. Az egykori szokáshoz híven letelepedtek a mese-szőnyegre, és sorban beszámoltak mi történt velük azóta. Az óvonénik örömmel tapasztalhatták, hogy az óvodában kezdődött barátságok legtöbbje ma is él. Sokan sportolnak, zenét tanulnak, pályázatokra verseket, mesét írnak. A beszámolókat uzsonna követte, maguk hozták a csemegéket, aztán kívánságukra Margit néni elmesélte nekik a régi, kedvenc meséjüket a Kisegérke farkincáját. Játszottak körjátékokat, táncoltak magnóra, — a szülők pedig, akik elkísérték gyerekeiket meghatot- tan nézték a bensőséges ünnepet. A példa követésre méltó! Rohanó világunkban nagy kincs az összetartozás ápolása. Báli Györgyné Halacskák az akváriumba Tíz halacskát kell szétosztani három akváriumba. Úgy osszátok el, hogy a középsőbe legyen három halacska — rajzoljátok bele —, a bal oldaliba háromnál kevesebb, és a legtöbb hal a jobb oldaliba kerüljön. Keressetek más megoldást is, de úgy hogy az akváriumokban levő halak száma ne legyen tíznél több! 4 l ( t
