Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-15 / 266. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. november 15., hétfő Barátságépítő történészek Maciej Kozminski nagykövet: Egy avítt könyv található Magyarországon a lengyelek történelméről Maciej Kozminski lengyel nagykövet Fotó: Csobod Péter Fonyódon lengyel történészkonferenciát a függetlenség visszaszerzésének het- venötödik évfordulóján. Ez alkalmat adott arra, hogy a múltról a legfrissebb, hiteles kutatási eredményeket ismertessék. A konferencián részt vett Maciej Kozminski, Lengyelország budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Tőle kérdeztem: az átalakuló Kelet-Európa milyen hatással van a lengyel-magyar barátságra? — Közeli kapcsolataink alakulása egyenes folytatása az évszázados hagyományoknak. A gyorsan változó világban a rendszerváltás előtt némileg torzult a rólunk kialakult kép Magyarországon. Politikai manipuláció volt. Ezt a helyzetet kell most orvosolnunk. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a lengyelországi eseményekről a magyar kommunista kormány megtévesztő képet adott. A lengyel példát rossz csillagképnek tartotta. Preventív indoktól vezérelve a médiákban és más úton is azt hirdette, hogy a lengyelek nem akarnak dolgozni, inkább sztrájkolnak. Sőt, azt is sugallták, hogy a lengyelek magatartása veszélyezteti a magyarországi viszonylagos jólétet. Ahhoz, hogy olyan kép alakult ki rólunk, amilyen, annak volt egy másik összetevője is: az itt megjelenő lengyel seftelők is hozzájárultak ahhoz, hogy ne alakulhasson is ki rólunk kedvezőbb kép. Bizonyos intolerancia mutatkozott az emberekben, akik nem ismerték és nem elemezték a valós helyzetet. A KGST gazdasági helyzete teremtette azt, ami bekövetkezett a hetvenes-nyolcvanas években. Valójában létrejött egy kiskereskedés, amely nem keltett rokonszenvet a lengyelek iránt. — Napjainkra mi változott a két nép közeli kapcsolatában? — A politikai érdeklődés iránya Nyugatra mutat, s nem feltétlenül a szomszédok felé. Ez egyrészt érhető reakciója az előző időszaknak, amikor a hirdetett internacionális jelszavak ellenére nem volt meg a tényleges együttműködés. A piaci viszonyok nem alakultak kedvezően a közép-keleti országokban, ezzel jár többek között az, hogy egymás kultúrájának a megismerésére sem igen törekszünk. Nincs pénz fordításra, nagyobbrészt megszűnt a művelődés állami támogatása, és nem jöttek még létre azok a formák, amelyek egészséges támogatást biztosítanának. Nem születtek még meg azok a kiadók, amelyek a piacon is megállhatnák a helyüket. Ez hátrányosan befolyásolja a kulturális javak cseréjét. Politikai akadályt nem látok, viszont vannak súlyos anyagi korlátok. Ezeket kell áttörni. — A fonyódi — s a hozzá hasonló — történészkonferencia mivel járulhat hozzá a lengyel-magyar barátság ápolásához? — Én ezt a konferenciát elsősorban népszerűsítőnek tartom, noha jelentős lengyel történészek mutatkoztak be, hiteles képet adva történelmünkről. A hallgatóság első kézből ismerhette meg a lengyel történetírás javát. Néhány hónapon belül a konferencia anyagát magyarul megjelentetjük. Ezzel is pótolni szeretnénk a hiányos ismereteket népünk történelméről. Sajnos, mindössze egy avítt, kevésbé hiteles könyv található Magyarországon a lengyelek történelméről, ez még az ötvenes években jelent meg. És van egy lengyel szerzőtől fordított lengyel történelemkönyv is, amelynek épp az a fogyatékossága, hogy a XX. századdal foglalkozó fejezete nem éppen a legszerencsésebb. Horányi Barna „Elhagyott” csecsemők Amerikában Az amerikai egészségügyi minisztérium adatai szerint 1991-ben csaknem 22 ezer újszülöttet „felejtettek” az amerikai kórházakban. Ennek a jelenségnek leggyakrabban a szegénység, az AIDS-fertőzöttség, a hajléktalanság és a kábítószer-függőség az oka — vélekednek azok a tisztségviselők, akik az árvaházak csaknem félmillió lakójának családi hátterét vizsgálták. A nagy kérdés: hogyan tovább? Rocard törékeny győzelme Hat hónappal a katasztrofális választási vereség után a francia szocialistáknak sikerült „összezárni soraikat” és — legalább a felszínen — elsimítani a vezetésen belüli ellentéteket. A problémák rendezését a tagság kényszerítette ki, amelynek elege volt az „elefántok” — a párt vezetőit hívják így — állandó acsarkodá- sából. Kérdés azonban, hogy ezzel a mostani kongresszussal valóban megindul-e a választók bizalmának visszahódí- tása, avagy a pártnak majdnem tízévi kormányzás után hosszas ellenzéki szerepre kell felkészülnie. Amiben a tanácskozás egyértelmű eredménnyel zárult, az a vezető személyének kijelölése. A szocialisták három évre megválasztott újdonsült első titkára, Michel Rocard kétségkívül jelentős lépést tett nagy álma felé: bár erről a kongresszuson egy szó sem esett. Megnőtt a valószínűsége, hogy ő lesz a párt jelöltje az 1995-ös elnökválasztáson. Ezt csak a többi rivális vezető „lázadása” vagy a pártban még mindig hatalmas befolyással rendelkező államfő ellenkezése akadályozhatná meg. Ezért Rocard a kongresszuson mind a két irányban jelentős gesztusokra kényszerült. A most vele szövetkező, de egyébként rivális áramlatok képviselői számos posztot kapnak a párt vezetésében — ennek összetételéről már döntöttek —, másrészt pedig az új első titkár beszédeiben többször is kiemelte a jelenlegi államfő történelmi szerepét a szocialista párt létrejöttében és megerősödésében. Rocard egyébként már eddig is igyekezett figyelembe venni az Elysée-palota lakójának törekvéseit: függetlenül az elnökkel való nem túl jó kapcsolatától, tudja, hogy a szocialisták számára hatalmas segítséget jelenthet Mitterrand. Amiben viszont a kongresz- szus adós maradt az igazi válaszokkal, az a program kérdése. A szocialisták — mint egyik egykori vezetőjük nyomban a tanácskozás után leszögezte — nem várhatják a hatalomra kerülést pusztán a jelenlegi kormányzat nehézségeitől. Saját, a jobboldaltól eltérő, vonzó és főleg megvalósítható ígéretekkel kell előállniuk. Márpedig kétséges, hogy a négynapos munkahét óvatos helyeslése, avagy az esélyegyenlőtlenség elleni küzdelem általánosságokban megfogalmazott elve elég lesz-e a választók megnyeréséhez. S. Tóth László A KÉZENFEKVŐ BEFEKTETÉS Kamatozó Kincstáijegy A Kamatozó Kincstáijegy 1 éves befektetés, melyre biztosan számíthat. Most november 15- 19-ig jegyezhető! Ki mondta, hogy 1 évre nem érdemes lekötni a pénzét? A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves lekötésű értékpapír, amelynek kamata évi fix 23%!* A Kamatozó Kincstárjegyet a magánszemélyek mellett intézmények is megvásárolhatják. Az 1 éves futamidő alatt az értékpapír tőzsdei forgalmazásra kerül. A Kamatozó Kincstárjegy állami értékpapír, visszafizetését az állam garantálja. Az Ön követelése nem évül el, bármely értékesítő fiók köteles visszaváltani a Kamatozó Kincstárjegyet. Ha azonban az 1 éves futamidő lejárta előtt szeretné visszaváltani Kamatozó Kincstárjegyét, csak a névértéknek megfelelő összeget kapja kézhez. A Kamatozó Kincstárjegy most november 15-19 között jegyezhető. Es biztosan számíthat rá később is, minden hónapban. *A 23%-os fix évi kamat bruttó kamatot jelent. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Budapest, Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt.: 7401 Kaposvár, Széchenyi tér 2., Marcali, Nagyatád, Siófok, Barcs, Balatonboglár, Fonyód, Tab • MNB Somogy Megyei Igazgatóság 7400 Kaposvár, Széchenyi tér 4. fi AT o> K.ÄÄy 4 4 i
