Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-13 / 265. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — INTERJÚ 1993. november 13., szombat Széchényi-érem kutatóknak Nagy családban nőtt fel, s nagy család az elnök álma A Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc szellemi örökségének ápolására hozták létre a nevét viselő emlékérmet. Idei kitüntetettje Baranyainé Bónis Éva és Fehér Géza, a gyűjtemény két megbecsült munkatársa, aki évtizedekig ki­emelkedő tevékenységet vég­zett; tudományos munkásságu­kat az országhatárokon túl is ismerik szakmai körökben. Ba­ranyainé B. Éva fő kutatási terü­lete az ókori pannónia fazekasi­parának története, Fehér Géza munkája az oszmán-török textí­liák és ötvösművekhez fűződik. Néprajzi hagyaték Vásárhelyen A Vásárhelyi Testámentum alapítvány átadta a Tárkány Szűcs Ernő néprajzi akadé­miai doktor tudományos ha­gyatékát Hódmezővásárhely képviselőjének, Krizslic István Péter levéltárosnak. Tárkány professzor a népi jogszokás­kutatás világszerte elismert művelője volt, 1981-ben jelent meg sikeres műve, A magyar jogi népszokások címmel. Néprajzi és szociálantropoló- giai szakkönyvtára, a kézirat­tára, dokumentációgyűjtemé­nye kiemelkedő értékű. Naponta hírműsor Szekszárdiból Naponta ad hírműsort hétfő­től a helyi eseményekről a szekszárdi közszolgálati tele­vízió, a lakosság ugyanis egyre inkább igényelte a jobb tájékoztatást. Szekszárdon éppen ötéves kábeltelevízió­zás, a műsoridő pedig annyi, mint a Pécsi Körzeti Tv adási­deje. A napi 10-15 perces hír­adókat ezentúl rendszeresen kiegészítik élő adásokkal is. Giesswein Sándor emlékülés Giesswein Sándor emlék­ülést rendez hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia Törté­nettudományi Intézete, a Kato­likus Püspöki Kar egyháztörté­neti bizottsága, a Barankovics Alapítvány és a Justitia et Pax Bizottság az ELTE bölcsészet­tudományi karán. Giesswein Sándor pápai prelátus, politikus és publicista pályájáról, keresz­tényszociális tanításairól és pedagógiai nézeteiről tartanak előadást a történészek. Értelmiségiek Kárpátalján Megtartani a terület intellek­tuális erőforrásait, elejét venni az „agyak” külföldre vándorlá­sának — ezt a célt tűzte maga elé az újonnan alakított Kárpá­taljai Magyar Értelmiségiek Társasága. Alapelve: minél műveltebbek az állampolgá­rok, annál gazdagabb az ál­lam. A szervezetet Dupka György író vezeti, a Kárpátal­jai Magyarok Kulturális Szö­vetsége kulturális bizottságá­nak az elnöke. Konferencia a bükki barlangokról A Bükk óriási kincset jelent az észak-magyarországi tér­ség számár, azért is, mert az ottani karsztokban fellelhető és még a kutatók számára is titkot rejtő barlangok kiváló minőségű ivóvizet rejteget­nek. Ezek megőrzése, gazda­ságos felhasználása fontos feladat. A bükki barlangok ku­tatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményeiről háromnapos tanácskozást rendeztek Mis­kolcon az egyetemen, a Bükki Nemzeti Park igazgatósága és a Barlangkutató Társulat szervezésében. Orbán Viktor bízik a Fidesz-humorban A kisgazdák reménye - Két mondat a félfordulatról - Csúcsminisztériumot - Állapotjelentés a pártról (Folytatás az 1. oldalról) A feleségem nem ment vissza a második gyerek után dolgozni. Egymaga vál­lal minden terhet, így tudom csinálni ezt a munkát. A nagycsalád mindkettőnknél hagyomány. Mi hárman va­gyunk fiútestvérek, a felesé- gemék hárman voltak lá­nyok. — Ilyenkor meg szokták kérdezni: a feleség nem érzi úgy, hogy háttérbe szorul a politikus férj mel­lett? — Az én feleségem az el­lenkezőjét érzi. Azt, hogy előtérbe akarják cibálni, merthogy a feleségem. Nem szeretett velem eljönni foga­dásokra, ahová azért hívják, mert az én feleségem. Azt tartja: ne azért legyenek kí­váncsiak rá, mert az én fele­ségem, hanem saját maga miatt. Ma is Lévai Anikóként szerepel mindenütt, és nem Orbán Viktornéként. A maga életét éli: jogász. A feleségem Szolnokról való. Az apósom ott kis­gazda. Talán lehetett hallani róla, hogy torgyánista kis­gazda. A kárpótlás ügyében aztán birkapörkölt mellett volt vele néhány hangosabb beszélgetésem, de ennek el­lenére semmi gond: jól meg­vagyunk. Az apósom ma­gángazda, nem ment be a tsz-be az ötvenes években sem. Nagygazdának mond­ható, állattartással foglalko­zik. Két-háromszáz birka mindig van a tanyán, bár azt hogy pontosan mennyi van, nem árulja el. Állítólag egy juhásztól nem várható hogy megmondja mennyi birka van. Mindig azt feleli, hogy sok, vagy azt, hogy annyi mint a múltkor. — Azt mesélték, hogy amikor megnyílt a kárpót­lás lehetó'sége a politikus vó' is akták halmazával a hóna alatt járt-kelt kárpót­lás-ügyben. — Olyan komplikáltak vol­tak a kárpótlási kérdőívek, hogy nekem is, aki pedig részt vettem a törvényelőké­szítésben, kétszer visszaad­ták hiánypótlásra. De végül körülbelül 80 hold földet vissza vett a család. — Ez az ön érdeme. — Én ellene voltam a kár­pótlásnak annak ellenére, hogy anyagilag jól járt a csa­lád. Az egész mezőgazda­ság szempontjából azonban rossz intézkedésnek tartom. Ha valaki megnézi hogy a pártpolitikusok más pártok­ban mennyire népszerűek, akkor az látható, hogy a kis­gazdapártban a pártelnök után én vagyok a legnépsze­rűbb politikus. Azért elég széles körben tudják hogy én is falusi vagyok. A kisgazda körökben elég köztudott az is, hogy a családom egyik része mind a mai napig kife­jezetten kisgazda szimpati­záns. Érdekes, hogy a kis­gazdapárt tagsága körében én népszerűbb vagyok, mint a sajátunkat leszámítva , bármelyik pártban. — Ez a népszerűség — gondoljuk — nem esik rosszul. — A Kisgazdapártban igen sok becsületes ember van. Ha van generációs alapon szerveződő párt, akkor az nem a Fidesz, hanem a Kis­gazdapárt, amely nem más, mint az 1945-47-es gazda­körök meghosszabbítása. Ezek az emberek — köztük az én apósom is — együtt voltak fiatal gazdák, jártak a gazdakörbe, együtt vitték őket katonának, kit a Don-kanyarig, kit Ukrajnáig. Együtt lettek kulákok, együtt vették el a földjüket, és együtt maradtak ki a tsz-ből. Most olyan erőseknek érzik magukat, mint amilyenek va­lójában, s a földeket művelés alá akarják vonni. Nekem nem velük, hanem a párt el­nökével van problémám. — A Fidesz milyen me­zőgazdaságról álmodik? — A kárpótlással azért nem értettünk egyet, mert úgy gondoltuk az a lehető legköltségesebb, és a leg­bonyolultabb módja annak, hogy magántulajdonosi me­zőgazdaság alakuljon ki Ma­gyarországon. Abban egyet­értés volt egyébként a Kis­gazdapárttal, hogy hosszabb távú cél a kis- és középgaz­daság lehet az országban. Mi akkor azt kérdeztük: ha ez a cél, akkor milyen út vezet oda? Szerintünk az az út ami a kárpótláson keresztül megy rendkívül kacskarin- gós, sok veszteséggel jár, és nem lehet tudni, hogy rajta mikorra érünk oda. Látha­tóan ez az aggály bennünket igazolt: a kárpótlás kifejezet­ten megrendítette a tulajdo­nosi biztonságot Magyaror­szágon az agrárpiacon és ennek a kárát most látjuk. Mi azt mondtuk, hogy a té- eszeket hagyni kell szét­menni, ha szét akarnak menni: nevesíteni kell a va­gyont, és miután ez megtör­tént, mindenki viheti a va­gyonát ha akarja. Ha akar újra társulhat. A mi felfogá­sunkban tehát olyan mező- gazdaság van, amelyben vannak szövetkezetek; igaz, nem régi kolhozszerűek, ha­nem olyanok amelyek ma­gántulajdonosi társuláson alapulnak, ahol mindenki tudja mennyi az övé, ha akar kiválhat és viheti a vagyonát. Ugyanakkor helye van eb­ben a közép-paraszti birto­koknak a kis birtokok, sőt a háztájiaknak is. Ami fontos most — én a vidéket járom, és próbálom népszerűsíteni ezt —, hogy akik nem szö­vetkezetekben vannak, ha­nem kis- és közép parasztok, azok mindenképpen formál­janak vagy alakítsanak érté­kesítési szövetkezeteket. Ha ezt nem teszik meg, akkor úgy látom hogy fönnmarad a mai helyzet, amikor ki van­nak szolgáltatva a fölvásár­lóknak. Hiába lesznek tehát ők lelkes, odaadó és hatéko­nyan működő őstermelők, ha nem lesz értékesítési szö­vetkezet, amelybe tömörül­jenek, akkor ki lesznek szol­gáltatva a lánckereskede­lemnek. Ezt pedig minden­képpen meg kell akadá­lyozni, mert különben tönkre fognak menni. Ezt próbálom mindenhol mondani, de nagy az ellenállás: a kis- és közép magángazdák mindjárt va­lamilyen reflexből ellenérzé­sekkel viseltetnek. Pedig az értékesítésnél mindenkép­pen szükség lenne rá. Kü­lönben bajba kerülnek, már most láthatóan bajban is vannak. — A Fidesz a gazdaság- politikában félfordulatot akar elérni. Mit jelent ez a félfordulat? — A gazdaságpolitikában állásponttal rendelkező poli­tikai erők ma azt mondják, hogy miután óriási mérték­ben megnőtt a költségvetési hiány, elsősorban antiinflá­ciós és költségvetési hiányt csökkentő politikát kell foly­tatni. Mi azt valljuk, hogy a költségvetési hiány növeke­désében olyan automatiz­musok épültek be, hogy csak a költségvetési kiadások visszafaragása ön magában nem jelenti a helyzet megol­dását. Szerintünk a kiút a gazdasági növekedés meg­indulása lehet. Meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek a gazdasági növe­kedést szolgálják, és a beru­házások volumenét növelik. Konkrét javaslatokat is tet­tünk. Ezekért megtámadtak bennünket, mind az MDF, mind a Szocialista Párt olda­láról. Konkrétan azt javasol­tuk; a költségvetési törvény- tervezetben szereplő mini­mál adót ne vessék ki a vál­lalkozókra, töröljék el a for­rásadót is. Azoknak a vállal­kozóknak pedig akik a nye­reségüket kimutatják és be­fektetik, adjanak vállalkozói nyereségadó kedvezményt a befektetésük mértékéig. Ezen kívül vissza kell állítani a lakásépítéseknél az áfa visszaigénylés lehetőségét. Ha nem a közvetlen áfa visz- szaigénylést állítják vissza, akkor tegyék leírhatóvá a la­káskölcsönök kamatterhét az adóalapból. Ez most nem lehetséges. Ezek az intézkedések nem fognak egy pillanat alatt gaz­dasági növekedést indukálni, de bizonyos gazdasági rész­területeken növekedést tud­nak serkenteni. Egész fordu­lat akkor lenne, ha az antiinf­lációs megfontolásokat is föladtuk volna. Somogy a ha­todik megye ahol járok. Min­denütt vállalkozói fórumokat tartottam, 100-150 vállal­kozó jelent ott meg. Azt kér­tem tőlük, hogy egészítsék ki elképzeléseikkel azt amit mi gondolunk. Mindenhol a vál­lalkozók körében a lehető legteljesebb támogatást ta­láltuk. Nehogy azt higgye bármelyik Somogyi Hírlap olvasó, hogy amit mondtunk az csak a vállalkozók szá­mára kedvező gazdaságpoli­tika. Azt hisszük, hogy Ma­gyarországon a legsúlyo­sabb szociális probléma a munkanélküliség. A munka- nélküliséggel szemben pedig a leghatékonyabb módszer a munkahely teremtés. Mun­kahelyteremtés akkor van, ha van beruházás, és gaz­dasági növekedés. Ebben a felfogásban a vállalkozók nem haszonélvezői, hanem partnerei és eszközei egy kormányzati gazdaságpoliti­kának. — Fordítsunk a szón: mi­lyen állapotban van a Fi­desz? — Jó állapotban van: a Fi- desz-humort egyelőre még nem vesztettük. Két szlogen is járja most a Fideszen be­lül. Az egyik úgy szól, hogy Szájer Józsit többet nem szabad senkivel szemben el­indítani, mert akit legyőz, az kilép a pártjából, mint ahogy kilépett Pozsgay Imre és Fo­dor Gábor. A másik szlogen; olyanok vagyunk, mint a régi magyarok. Menekülést szín­lelünk, és hátrafelé nyila- zunk. Ez nekem azt bizo­nyítja: nem vesztettük el a humorunkat, s addig nagyon nagy baj nem lehet. A hely­zetünk persze nem rózsás. Egyetlen párt sem tudja könnyen megemészteni azt, ha népszerű politikusa el­hagyja. A veszteségünk számszerűen nézve nem sok. Az egész Fideszből a több mint tízezer tagból kö­rülbelül 25-26 kilépőnk lesz. Veszteség, hogy az egyik ki­lépő, Fodor Gábor, s ő rend­kívül népszerű ember volt és maradt ebben az országban függetlenül attól, hogy a tag­ságon belül rendkívüli mér­tékben megromlott a megíté­lése. Senki nem szereti ha cserbenhagyják. Egy ilyen veszteséget nem könnyű el­viselni, de a Fidesz-tagok be­látták; ha megrendül a Fi­desz egy alelnökének el­vesztésében, akkor nem le­het komolyan venni. Ha va­laha az életben kormány­zatba kerülünk, ott miniszte­rek szoktak megbukni, időn­ként a miniszterelnököt kell elcsapni, időnként át kell alakítani a kormányzati pártmintát, valamelyik pártot ki kell hagyni a koalícióból, s meg kell hozni nagyon sok népszerűtlen lépést. Ezek igazán meg tudnak rázni egy pártot. Azt mondták nekem Szabolcsban meg Hajdúban ahol voltam, hogy ennek a pártnak azt is el kell viselnie ha a párt elnök elhagyná a pártot, ami nem áll szándé­komban. A párton belül nem rossz a hangulat. Mindenki a kampányra való fölkészülés­sel foglalkozik, a megyékben pedig írják a megyei progra­mokat. A párton belül leküz­döttük a problémát, most az a feladat, hogy a közvéle­ményben is megtegyük ezt. De ehhez kell még két-há- rom hét. — Miről szólnak a me­gyei programok? — A Fidesznek van orszá­gos gazdaságpolitikája, de minden megyében kell lenni egy fejlesztési koncepció­nak. A parlamenti képviselők ha bekerülnek bármely me­gyéből, a Fidesz általános gazdaságpolitikáját képvise­lik a parlamentben. Ezen túl, reményeink szerint, saját egyéni kerületük és megyé­jük gondjaival is foglalkoz­nak. Nekem az lesz a dol­gom, hogy az elkészülő 20 programot összeillesszük majd. A megyei programokat a választási kampány elején nyilvánosságra kell hozni. A somogyi arról szól majd, hogy a Fidesz hat jelöltje mi­lyen jövőt kínál ebben a me­gyében, ha elképzelései kormányzati pozícióra emel­kednek. — A mostani kormány nem jutott el addig, hogy regionális gazdaságpoliti­káját megfogalmazza. — Nagyon bátortalan kormány volt abból a szem­pontból, hogy nem nagyon engedte decentralizálni a fej­lesztési forrásokat. Márpedig a hitelgaranciától a regioná­lis fejlesztési alapokig igazá­ból jó döntéseket nem lehet Budapesten hozni arról, hogy melyik vállalkozónak milyen beruházásra mennyi hitelt érdemes és mennyi könnyítést kell adni. Azért nem volt regionális fejlesz­tési programja ennek a kor­mánynak, mert nem volt át­fogó gazdaságpolitikai prog­ramja sem. Ennek oka nem egyszerűen intellektuális hi­ányosság. Azért nem volt programja, mert a négy vagy öt gazdasági területtel fog­lalkozó minisztériumban kü­lönböző gazdaságpolitikai programokat próbáltak vég­rehajtani, és a minisztériu­mok között nem volt hiear- chia. Előfordult például az Antall-kormány idején olyan, hogy másfél éven keresztül két-három egymással rivali­záló gazdaságpolitikai stra­tégia volt a kormányon belül, és senki nem döntötte el, hogy melyik a helyes. Kádár Béla elképzelései és Kupa Mihály gazdaságpolitikája ilyen értelemben széttartó gazdaságpolitikák voltak. Ezt másfél évig engedte a mi­niszterelnök. Ez azért van, mert nincs a miniszteriális rendszer jól megszervezve. 'Ha van egy gazdasági csúcsminiszter és világos a hiearchia, akkor a gazdasági csúcsminiszter felel a gaz­daságpolitikai stratégia for­málásáért. A többi gazdasági ügyekkel foglalkozó minisz­ternek nincs módja arra, hogy rivalizáló gazdaságpoli­tikát valósítson meg. Ez hi­ányzik a mostani kormány­zatból. Ezért rögtön a kor­mányalakítás után bárkire is kerül ez a felelősség, a te­endő az, hogy létre kell hozni egy gazdasági csúcsminisz­tériumot, egyébként ugyanez a széttartó, rivalizálásra épülő gazdaságpolitika ma­rad. S ez nem lenne szeren­csés. — Említette, hogy meg­vannak a képviselő-jelöl­tek Somogybán. Lehet tudni, hogy kik ők? — Nem akarjuk a neveket még nyilvánosságra hozni, nem akarunk az elsők lenni; mert mindig ezeket kezdik el először támadni. Még nem jelöltük meg a miniszterel­nökjelöltet sem. Az ország 70-80 százalékában már döntöttünk arról, hogy kik in­dulnak, csak nem hozzuk nyilvánosságra a nevüket. — Melyik párt áll most a legközelebb a Fideszhez? — Nekünk van egy kon­cepciónk; a liberális blokk gondolata amit a debreceni kongresszuson döntöttünk el. A lényege, hogy sem a konzervatív pártokat nem szeretnénk még négy évig kormányon látni, sem azt, ha a szocialisták visszajönné­nek. Ezt egyetlen módon le­het megelőzni, ha a liberális középerők, vagy szabadelvű középerők megpróbálnak egymással egyetértésre és együttműködésre jutni. En­gem ebben az országban nem úgy ismernek, mint a szabaddemokraták feltétlen és nagy barátját. Mégis én voltam, aki a Fideszen belül a szabaddemokratákkal való együttműködést kezdemé­nyeztem. Nem érzelmi ala­pon tettem ezt, hanem azért, mert úgy láttam, hogy a két célt másképp nem lehet el­érni, csak összefogással. A szabaddemokratákkal, az Agrárszövetséggel és a Vál­lalkozók Pártjával próbálunk négyes középkoalíciót fölépí­teni vagy választási blokkot kialakítani. Egyébként az egy másik dolog, hogy ki mit gondol, melyik párthoz érzi magát közel. Nekünk van egy koncepciónk: liberális blokk fölépítése. Ez most a cél. — Köszönjük a beszél­getést. Kercza Imre Lengyel János

Next

/
Thumbnails
Contents