Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. november 11., csütörtök Átmeneti otthon Dombóváron Gondozóházat vehetnek igénybe a rászorulók a közel­jövőben Dombóváron. A város új negyedében már elkszült — új épületszárnyként, az idősek napközi otthonához kapcsoló­dóan — a szociális létesít­mény, ahol a megnyitást köve­tően egy-egy alkalommal tíz gondozott lel kényelmes át­meneti otthonra. Legföljebb két hónapot tölthetnek majd egyvégtében az épületben azok az ápolásra szorulók, akiknek a gondozását a hoz­zátartozók átmenetileg nem tudják vállalni. Megfoghatatlan vagyonrész Bizonyos mértékig fantom- vagyonnak tekinthető — egye­lőre — az a „juss”, amivel a társadalombiztosítás rendel­kezik. A 300 milliárd forintos vagyontömeggel ugyanis csak akkor gazdálkodhat a tb, ha a PM és a tb vezetői meg­egyeznek az e vagyonnal való gazdálkodás törvényterveze­téről. Vitás még, hogy ki ke­zelje ezt a vagyont, és az is, hogy milyen arányban része­sedjen belőle a két önkor­mányzat. Az utóbbiak vezetői 55-45 százalékot látnak jónak a nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat javára, a PM szerint viszont 90-10 százalék a he­lyes arány... Félnek a magányosságtól Sokan tartanak attól, hogy öregségükre magukra marad­nak és támasz nélkül kell le­élni életük utolsó éveit. A ma­gánytól, az életkörülmények romlásától félnek az idős em­berek például Németország­ban is — ezt tanúsítja az a fölmérés, melynek során 16 és 69 év közötti polgárokat kérdeztek meg. Minden har­madik lakásban egyedülálló ember lakik; egy év alatt szá­zezerrel nőtt és tavaly már meghaladta a 12 milliót az egyszemélyes háztartások száma. A berlini lakások fel­ében egy személy él; a magá­nyosok aránya a nyugati tar­tományokban magasabb, mint a keletiekben. Téli üdülés Hajdúnánáson Nyolc kétágyas szobát kínál a kispénzű nyugdíjasoknak pihenésre egy összkomfortos üdülőházban a Hajdúnánási Nyugdíjasklub. Az üdülőház a helyi Ruhaipari Kisszövetke­zeté, s a klubbal történt meg­egyezés keretében vehetik igénybe a nyugdíjasok, ele­nyésző — a jövedelmükhöz mért — térítési díj ellenében. A szobák 6-12 napos turnu­sokban adnak szállást. Az üdültetéssel kapcsolatban a Somogy Megyei Nyugdíjasz- szövetségnél részletes tájé­koztatást adnak. Új konyha, összefogásból Két fontos létesítményt: egy 300 adag ebéd elkészítésére alkalmas konyhát és egy új ét- tertmet adtak át rendeltetésé­nek Gyönkön a Módszertani Szociális Otthonban. A beru­házás 42 millió forintjába ke­rült az építtetőknek, de meg­osztoztak a költségeken: a ki­adások nagyobb részét a me­gyei önkormányzat vállalta magára, csaknem 3 millió fo­rintot pedig a település lakos­sága adott össze, hogy a fon­tos — régóta várt — létesít­mények elkészülhessenek. EGYIK HOZTA A MÁSIKAT Egyszerre huszonhármán ülnek az asztalhoz Illés Ferencné: — A gyerekek és az unokák adják a min­dennapok boldogságát Fotó: Török Anett Ne kullogjon az áremelkedések után A bérkiszámlázáshoz igazodjon a növelés mértéke Hat gyereknek — öt fiúnak és egy lánynak — adott életet a marcali Illés Ferencné. Fér­jével az idén augusztusban tartották aranylakodalmukat. Ha az egész család összejön, huszonhármán ülnek asztal­hoz. — Bácsalmáson születtem, ott ismerkedtem meg vasutas férjemmel, s ott is házasod­tunk össze — meséli az asz- szony. — Két fiút Bácsalmá­son szültem, a többi gyerek ott jött világra, ahova a férjemet éppen helyezték. Makó után Algyő következett, ahol állo­másfőnök lett az uram. A ne­gyedik fiú a szegedi kórház­ban született, az ötödik azon­ban már Somogybán. 1954-ben költöztünk Marca­liba, s egy év múlva megszüle­tett a legkisebb fiam, 1958-ban pedig a lányom. Ahogy hallgatom lllésnét, szavaiból érzem: életének leg­fontosabb eseménye mindig a gyermekáldás volt. A csecse­mősírás gyakran verte fel a vasutaslakás csendéjét. S amikor arról faggatásom, nem nézték-e rossz szemmel a szomszédok, hogy egyik után jött a másik, így válaszol: — Kezdetben igen, de ami­kor önálló vasutaslakásban él­tünk, nem háborgatott ben­nünket senki. Magunk voltunk, szomszédok nélkül. Én mindig büszke voltam a gyerekeimre, és most is az vagyok. A hatgyerekes asszony volt cukorrépa átvevő, alkalmi bérszámfejtő, s amikor a lur­kók már felcseperedtek, a Mechanikai Művek marcali gyáregységében kereste ke­nyerét: szállításvezetőként dolgozott. — A vasút sohasem fizetett jól — jegyzi meg. — Ezért is éltünk olykor-olykor elég ne­hezen. A nyári szünetben a gyerekek is dolgoztak, hogy jusson télire. Bár megviselt az élet, mégis boldog vagyok. A legnagyobb örömömet a gye­rekeimben és most már az unokáimban lelem. Öt fiam és a kislányom is egészségesen született, tudtuk taníttatni őket, becsületesen megállják helyüket építésztechnikus­ként, banktisztviselőként, mérnök-tanárként, műsze­részként, tanítónőként, hiva­tásos katonaként. Ez minde­nért kárpótol... Illésné napjai betegápolás­sal telnek. Férje 23 évig volt állomásfőnök Marcaliban, most szinte teljesen magate­hetetlen: egy baleset tette nyomorékká. Amikor a marcali asszonynak van némi szabad ideje, előveszi a családi fény­képeket, s emlékei között ku­tat. Ilyenkor kisimulnak arcán a ráncok. Lőrincz Sándor A múlt héten közöltük a Gazdaságkutató Intézet Rt előrejelzését arról, miként alakul az idén a lakosság jö­vedelme. Ebben szó esett — egyebek között — arról iá, hogy a nyugdíj a háromszori növelés összhatásaként tö­megében mintegy 20, egy nyugdíjasra vetítve körülbe­lül 18 százalékkal emelkedik. Többekben — nyugdíjasok­ban — ellenérzést keltett az rt-nek ez a megállapítása, s elmondták: nem igaz az, hogy a nyugdíjak az idén 18 száza­lékkal nőnek, az meg végképp nem felel meg a valóságnak, hogy az emelkedés mértéke eléri a 20 százalékot. A növe­kedés ezeknél az adatoknál jóval alacsonyabb! Ez a ködö­sítés csak arra jó, mondták, hogy tovább szítsák az aktív dolgozók és a nyugdíjasok között már amúgy is meglevő ellentéteket, hiszen az állítás szerint a bérek növekedése elmarad a nyugdíjak emelke­désétől... Csakhogy ez így nem igaz! Csupán tovább kell olvasni a Gazdaságkutató Intézet Rt előrejelzését. Abból ugyanis kitűnik, hogy „a bruttó átlagke­reset 25, a nettó 21-22 száza­lékkal növekszik... A vállalko­zói szféra jövedelmének ala­kulásáról év közben nehéz megbízható képet alkotni, de további bővülést feltételezve az intézet 30 százalék feletti jövedelemnövekedést prog­nosztizál erre az évre.” Vagyis a szakemberek is arra a vég­következtetésre jutottak, mint amit a nyugdíjasok a saját bő­rükön tapasztalnak: a nyugdí­jak növekedése — az említett arányszámok tanúsága sze­rint is — a többszöri emelés el­lenére sem tart lépést a bérek emelkedésével. S ezt így nincs jól, ezen kell mielőbb változtatni. Érdemes sorra venni, ho­gyan alakultak az idén a nyugdíjemelések. Tényként beszélhetünk az év elején kifi­zetett 10, illetve a szeptemberi 4 százalékos emelésről, to­vábbá az úgynevezett kom­penzációs emelésről (ez utóbbit azok kapták, akiknek a nyugdíja bizonyos határok kö­zött mozog). S ezekben a na­pokban, hetekben várható a postás azzal a 4 százalékos emeléssel, amit kilenc hó­napra visszamenőleg állapí­tottak meg, s amit egy ősz- szegben egyszeri juttatásként folyósítanak a nyugdíjasok­nak. Novemberben tehát a postás kétszer csenget: egy­szer ezzel a pénzzel, másod­szor pedig az ebben a hónap­ban amúgy is esedékes nyug­díjjal. A mostaninál áttekinthe­tőbb, egyszerűbb lehetne és az egyébként érvényes törvé­nyek szelleméhez igazod­hatna a nyugdíjemelések rendje, ha a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat terve valóra válna. Az önkormányzat el­nöksége ugyanis azt java­solja, hogy a számos bizonyta­lansági tényező elkerülése végett a jövőben januárban emeljék a nyugdíjakat, s ké­sőbb, amikorra már tisztázód­nak az előző évi bérkiáramlás adatai, már csak követő kor­rekcióra lenne szükség — an­nak viszont már nem lenne a következő évre áthúzódó ha­tása. Hernesz Ferenc Téli előadássorozat Kaposváron Mégegyszer a kiegészítésekről Ki, mikor és mennyit kap (hat)? Mint ismeretes, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a jövő hét közepén adja postára az egyösszegű nyugdíjkiegé­szítést, tehát az érintettek még novemberben megkap­hatják az őket megillető ellátást... A kiszámítás alapja az októ­ber havi ellátás összege, s az egy hónapra eső emelés kilen- szeresével csönget majd a pos­tás. Ezt a pénzt az október havi ellátástól elkülönítve, tehát nem a „nyugdíjnaptárban” feltünte­tett napon folyósítják. A no­vemberi és decemberi járadé­kot az eredeti, vagyis az októ­berivel azonos, emelés nélküli összegben fizetik ki, azokon a napokon, amelyek az éves „nyugdíjnaptárban” szerepel­nek. Az egyösszegű kiegészí­tésre, amely az októberi jára­dék 4 százalékos emelésének a kilencszeresét tartalmazza, az jogosult, aki öregségi teljes, rokkantsági vagy baleseti rok­kantsági nyugdíjban, illetve át­meneti járadékban részesül, föltéve, hogy ellátását 1993. ja­nuár 1-je előtti időpontban álla­pították meg. A havi emelés összege az ő esetükben nem lehet kevesebb 300, illetve több 1000 forintnál. Megjár a 4 százalékos eme­lés az öregségi résznyugdíjas­nak, az özvegyi és a szülői nyugdíjasnak, továbbá a bal­eseti özvegyi és szülői nyugdí­jasnak is; náluk az emelés ösz- szege minimum 250, maximum 700 forint lehet. A folyósított el­látás összegétől függetlenül havi 420 forint emelés illeti meg azt, aki saját jogán és özvegyi jogon is jogosult nyugdíjra, te­hát egyesített ellátásban része­sül. Négyszázalékos, de legfel­jebb havi 250 forint emelést kaphat a baleseti járadékos. Az emelés kiszámításánál nem szabad figyelembe venni a házastársi pótlékot, a házas­társ után járó jövedelempótlé­kot, a családi pótlékot, a nem társadalombiztosítási ellátáso­kat, továbbá a személyes sza­badságot korlátozó intézkedés nyomán megállapított és folyó­sított kárpótlást és azt a pótlé­kot, amely az 1991. évi XII. tör­vény alapján járó nyugdíjkiegé­szítés helyére lépett. A kárpót­lásra és a pótlékra az egyéb címen járó emeléstől függetle­nül, önállóan is mégjár a 4 szá­zalék emelés. (Folytatása jövő csütörtökön, a Nyugdíjasok oldalán) A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete külön vezetőségi ülésen vitatta meg és fogadta el a téli, illetve kora tavaszi klubrendezvények tervét. A program összeállításánál fi­gyelembe vették a korábbi rendezvénysorozatok tapasz­talatait, a kaposvári nyugdíja­sok, továbbá a Háziasszonyok Klubjának igényeit. A foglal­kozásokat — amelyeken a klubtagok családtagjait, bará­tait, ismerőseit is szívesen lát­ják— ezúttal is a Szakszerve­zetek Házában, a 62-es te­remben 15 órakor tartják — erről tájékoztatott Székely Sándor, az egyesület elnöke. Az első összejövetelre, amelyen az előadássorozatot megnyitották, tegnap került sor, s a házigazdák a közgaz­dasági szakközépiskola öreg­diákjait látták vendégül. A téli-tavaszi program: December 1: A Mikulás-nap (amely a Háziasszonyok Klub­jának hagyományos, mindig sikeres rendezvénye) közös előkészítése. Január 5: Pótszilveszter — ugyancsak a nyugdíjasegye­sület és a Háziasszuonyok Klubjának közös rendezvé­nye. Január 19: A nyugdíjasok adófizetéssel kapcsolatos tudnivalóiról tart előadást és válasszol az érdeklődők kér­déseire az Apeh illetékes munkatársa. Február 2: Irodalmi est kere­tében Berta Árpád költőt látják vendégül. Február 16: Farsangi össze­jövetel. Ezt a találkozót is kö­zösen szervezi a nyugdíjase­gyesület, illetve a Háziasszo­nyok Klubja. Március 2: Az időskori meg­betegedésekről tart előadást, egészségügyi tanácsadást dr. Kárpáti Kálmán nőgyógyász. Március 16: Útiélményekről rendeznek diafilmmel illuszt­rált beszámolót. Március 30: A biokertész­kedés módszereiről és előnye­iről ezúttal is, mint az előző években már oly sokszor, Ke- szerice Károly látja el fontos tudnivalókkal az érdeklődőket. Egészségünk védelmében címmel dr. Gueth Gyula orto­péd-főorvos is előadást tart a kaposvári nyugdíjasegyesület téli klubfoglalkozási programja keretében. A szponzor Gyakran ismétlődő kép Ka­posváron, a hónap bizonyos napjain, a „nagyposta” előtt: vagy tízen-húszan ott várják a pénespostást, hogy átvegyék tőle a nekik címzett küldemé­nyeket: nyugdíjat, járadékot... Arrafelé jártamban egy idős asszonyt többször is láttam már a járdán álldogálni. Máskor, más napokon virágot árul a vá­ros egyik igencsak forgalmas pontján, s ez meg is indokolja a posta előtti várakozást: nem ér rá otthon, a lakásán várni a postást... Láttam, hogy amint hozzáju­tott a pénzéhez, s a mellette álló fiatalassszonnyal együtt fordult be a postahivatalba. Minthogy ezúttal nekem is ott volt dolgom, feladásra váró csekkjeimmel követtem őket ahhoz az ablakhoz, amelyiknél a pénzbefizetőket fogadják. A két nő közül a fiatalabb ró­zsaszínű pénzesutalványt töl­tött ki, amíg várták, hogy az ab­laknál rájuk kerüljön a sor. Közben az idős asszonyt kér­dezte, és egy pillanatra megállt kezében a golyóstoll: „Még a régi címen lakik?” A néni rábó­lintott. A kérdező írt, de tovább faggatózott: „Most is háromez­ret küld neki?” A válasz gyors és tömör volt: „Annyit.” Aztán bizonytalanul hozzátette: „Ta­lán többet kellene, mert megint romlott a forint... De nem megy, mert nekem is többet kell fizet­nem a boltban meg a számlá­soknak, mint tavaly ilyenkor. ír­jad csak lelkem azt a háromez­ret!” A fiatalaszony írta a számo­kat, a betűket a pénzesutal­ványra, és csöndben azt mondta: „Még ez az egy év, és akkor végez az egyetemen.” Arra meg csak rábólintott, amit az öregasszony hozzáfűzött: „Orvos lesz! Szülész...” H. F.

Next

/
Thumbnails
Contents