Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-11 / 263. szám
1993. november 11., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Sose halunk meg — már a videopiacon is Gyuszi bá’ után a főhős, Polacsek antipatikus Lehotka Gábor és a Vikár kórus hangversenye Ősbemutató Kaposváron Az idős mestert Zákányi Zsolt üdvözölte (Fotó: Török Anett) A Sose halunk meg azon ritka magyar filmek közé tartozik, amelyek nyereségesek. Év eleji bemutatója óta az ország 16 nagyvárosában ösz- szesen 2192 előadáson vetítették. Elmondható tehát, hogy Gyuszi bácsi, a vállfaárus történetén eddig több mint kétszázezer néző fakadt harsány kacajra vagy éppen elszorult a szíve. Fentebbi adatok a budapesti Hunnia moziban hangzottak el tegnap azon a sajtó- tájékoztatón, amelyen a Sose halunk meg alkotói, producerei és forgalmazói számoltak be a mozi amerikai fogadtatásáról, videopiacra dobásáról és a Patika című tévésorozat forgatásának megkezdéséről. — A hihetetlenül szigorú és mértékadó amerikai lapkritikák szuperlatívuszait éppúgy nem hittem el, mint hogy a vál- faárusításból meg lehet élni — mondta Koltai Róbert, a film színész-rendezője a megjelenteknek. Mint ismeretes, a Sose halunk meg-et Los Angelesben és New Yorkban vetítették, miután a megjelent kritikák nagy elragadtatással méltatták a magyar filmet. — Ez megszabja ott egy film sikerét vagy bukását. Hál’ Isten itt az előbbiről volt szó, a nézők ugyanúgy vették a poénokat, és ugyanúgy szerették a filmet, mint itthon — mondta Koltai. A filmet Oscar-díjra is jelölték, és február elejéig dől el, hogy melyik kategóriákban szállhat versenybe az Oscar szobrocskáért. A stáb azonban nem ül tétlenül, elkészült ugyanis a Patika című tévésorozat első három, egyenként harmincperces epizódja, amelynek a vágása folyik a napokban. Főhőse Polacsek Norbert patikus, aki egykor beatzenész volt, és ismét zenekart alakít. Lemezt adnak ki uzsorakölcsönből, és persze kudarcot vallanak. A filmbéli bonyodalmak mellett, amelyeket most szemérmesen elhallgatunk, a sorozat gyártása körül sem ment minden simán. Nógrádi Gábor forgatókönyvíró erről elmondta: az ötlet februári megszületése után áprilisban keresték meg a Magyar Televízió egyik vezetőjét, majd júliusban kaptak a vetítésre vonatkozóan visszautasító választ. Pedig ingyen ajánlották föl a sorozatot — mondta az író, és noha már a film forgatását elkezdték, még mindig nincs szerződés a Patikára. Az biztos — mondta Koltai —, hogy azzal a televíziós vezetővel már nem tárgyalunk, aki miután azt mondta, hogy márciusig nincs adásidő és mi megkérdeztük, hogy utána van-e, annyit felelt, hogy azután sincs. Mindenesetre a tizenhárom részesre tervezett sorozat leghamarabb jövő szeptemberben kerülhet képernyőre. Addig azonban sok minden történhet... — mondta újságírói kérdésre válaszolva Nógrádi Gábor. A Hunnia moziban elhangzott: megjelent a videopiacon a Sose halunk meg videovál- tozata. Hamarosan lakossági megrendeléssel is hozzá lehet jutni, amelyet Koltai Róbert kérésre külön szöveggel ellátva személyesen dedikál. Balassa Tamás Ritkán fordul elő. Bizonytalan, hogy milyen lesz a fogadtatás, mert még soha nem hallotta a művet a közönség. A magyar közönség. Mert a Leonardo atya kezdeményezésére elindult, már IV. nemzetközi Madonna énekversenyen a Róma melletti Colle di Fuo- riban már megismerhette és gyönyörködhetett benne a közönség, és a zsűri a legjobb műnek járó első helyezéssel jutalmazta Halmos Lászlót, a Magyar Mária-énekek szerzőjét, és első díjjal a művet Zákányi Zsolt vezényletével előadó Vikár Béla Vegyeskart is. Hétfőn este mi is meggyőződhettünk róla, hogy ismét megérdemelt volt a siker: eddig háromszor vettek részt ezen a versenyen és minden alkalommal Halmos-művel nyertek. A kompozíció, amelyet a szeptemberi versenyre írt a szerző a kórus számára, Mária népének egyszerű — vagy inkább csak annak tűnő — csodálatos szerkesztésű feldolgozása. S a kórus ihletett előadása a lelkünk mélyéig hatolt. Mivel a szerző nem lehetett jelen Olaszországban a díjátadáson, így a kórus két tagja most nyújtotta át neki tiszteletteljes és kedves szavak kíséretében az aranyserleget. Halmos tanár úrnak születésnapi ajándék is volt ez a koncert: november 10-én töltötte be 85. évét. 1931-ben fejezte be tanulmányait a Zene- akadémián zeneszerzés szakon; tanárai közt volt Bárdos Lajos is. Győrben telepedett le. Tanított a Hittudományi Főiskolán, és a székesegyház karnagya volt. Megalapította a Palestrina Kórust. Hatvanéves munkásságának elismeréseként 1991-ben II. János Pál pápa a Szent Szilveszter Pápai Lovagrend keresztjével tüntette ki. Az est másik neves szereplője Lehotka Gábor orgonaművész volt. Nagyon örült, hogy sokkal jobb az orgona, mint 1985-ben (akkor járt itt legutóbb), élvezet rajta játszani. Ezt érezni is lehetett felszabadult és kifinomult stílusán, nem kellett technikai akadályokkal küszködnie. Megörvendeztetett bennünket egy 1988-ban írt saját szerzeményével is, a Francia szvittel. Franciaországi útjai és nagyrabecsült francia zeneszerzők inspirálták e „táncfüzér” megkomponálására. Az eredeti barokk szvitekkel azonban csak annyiban rokon, hogy rövid, karakterisztikus tételekből áll: Kis fúga, Dialógus, Ornamentika, stb. Nagyon szubjektív, hogy kire hogyan hat egy zene, főként, ha kortárs mű. Számomra nagyon-nagyon a XX. század végéről szólt, a háborúk borzalmáról (Penderecki Hirosima emlékezete is felrémlett előttem), hiába a „barokkos” keret. (Többen kimentek, mint ahogy egyre többen kapcsolják ki a televíziót, ha a híradó megy.) De volt benne lassú, mély, megrendítő befeléfordu- lás és optimista befejezés. Lehotka Gábor, a Zeneakadémia tanára 1979 óta komponál, elsősorban magának, de mindig ajánlja valakinek. Nem kutat poros kották közt, könyvtárak mélyén régi, de még fel nem fedezett művek után azért, hogy valami érdekességet tudjon nyújtani a közönségnek, inkább ír egy merőben újat. És milyen jól teszi. Nagyon kellemes hangulat (a szó nemes értelmében) és szeretetteljes légkör volt hétfőn este Kaposváron a székesegyházban. Sok ilyen kellene. Nagy Gabriella Kitüntetés a tehetségért és eredetiségért Fókuszban a tankerületi központok Goncourt-díj Maalufnek a Tanioszi szikláért Párizsban átadták a francia irodalmi élet legtekintélyesebb elismerését, a Goncourt-díjat. Ezt még a század elején hozták létre a legkiemelkedőbb, francia kiadásban megjelent regények díjazására. • • Önkormányzati szakemberek az oktatásról Az idén három esélyes — Michel Braudeau, Angelo Rinaldi és Amin Maaluf— pályázott: az elsőnek a műve egy apa és fia kapcsolatát boncolgatja, a második történelmi jellegű regény, a harmadik szerző írása pedig egy libanoni kis falu mindennapjairól szól. A díjat végül Maaluf regénye, a „Tanioszi szikla” nyerte el. A Goncourt-díj nyertese — híven a hagyományokhoz — csak jelképes, ötvenfrankos összeget kap oklevelével. Ám az így szerzett hírnév később meghozza az anyagi elismerést: a szerző legalább kétszázezer példány eladására számíthat művéből. Ezzel egyidőben osztották ki Párizsban a Renaudot-díjat is, amellyel az írók „tehetségét és eredetiségét” tüntetik ki. Ezt az elismerést Nicolas Brehal kapta, „Égitestek” című regényéért. Franciaországban a mostani hét a különböző irodalmi díjak jegyében telik, s az odaítélő szerveztek között heves harc folyik az elsőségért: amelyik előbb adja hírül nyertesének nevét, az a nagyobb publicitásra számíthat. Általában a Concourt volt az első a sorban, de épp az előbbi ok miatt az idén megelőzte a nők által odaítélt Femina-díj. A közoktatási törvényből adódó önkormányzati oktatás- irányítási feladatokról cseréltek véleményt Debrecenben kétnapos tanácskozásukon a Megyei Jogú Városok Szövetsége oktatási bizottságának tagjai. Az önkormányzati szakemberek egyebek mellett elemezték a Tankerületi Oktatási Központokkal (TOK) való együttműködés eddigi tapasztalatait, illetve jövőbeli lehetőségeit. E napirend kapcsán szinte minden résztvevő — érkezett az ország bármely részéből — egybehangzóan közölte: gyakorlatilag semmilyen kapcsolat nem létezik az önkormányzatok és e kormányzati regionális oktatási szervezetek között. Eddig egyetlen megyei jogú város önkormányzatának sem sikerült együttműködési megállapodást kötnie a tankerületi központokkal. A debreceni tanácskozás résztvevői véleményt cseréltek arról is, hogy szerintük „szükség van-e a városi felsőoktatás-politikára”. A kérdés kapcsán Mazsu János, a vendéglátó Debrecen alpolgármestere munkacsoport megalakítását indítványozta, amely kidolgozza, miként lehet megjeleníteni a felsőoktatás-politikában az önkormányzati érdekeket. Nyolcvannyolc Picasso-művet árvereztek el New Yorkban Nyolcvannyolc Picasso-alkotást — festményeket, rajzokat és szobrokat — árvereztek el New Yorkban. A Sotheby’s árverezési csarnok az előzetesen becsült 22,6 millió dollár helyett 32 millió dolláros bevételt mutatott ki. Régészeti leletek az Árpád-korból Az alkotásokat egy Svájcban élő amerikai, Stanley J. Seeger gyűjtötte össze 13 év alatt. A legmagasabb árat az 1932-ből származó „Nők és gyermekek a tengerparton” című festményért fizették: 4,4 millió dollárt. A festményt egy amerikai gyűjtő vásárolta meg. David Nash, a Sotheby’s modern művészeti osztályának igazgatója azt mondta az AP amerikai hírügynökség tudósítójának, hogy a gyűjteményt olyan ember állította össze, aki Picasso egész munkásságának keresztmetszetét kívánta bemutatni. Az árverés előtt több szakértő aggodalmának adott kifejezést, hogy a piac nem elég erős ennyi Picasso-mű megvételére. De mind a nyolcvannyolc alkotást a becslési érték fölött adták el. A festményeken és rajzokon kívül, amelyeket Picasso a század- fordulótól a század közepéig alkotott, egy bronzszobor is szerepelt a gyűjteményben. A legérdekesebb darab egy üveggel borított kerámiagép volt. A második legdrágábban elárverezett darab a „Pohár, virágcsokor, gitár, palack” című festmény volt, ez 2,3 millió dollárért kelt el. A vevők között főleg amerikaiak és svájciak voltak találhatók. A Sotheby’s vezetői megjegyezték, hogy új vevők is feltűntek az árverésen. A Gyöngyös-Barabás között tovább épülő M3-as autópálya nyomvonalán megkezdődött régészeti feltárás első lelete egy Árpád-kori lakóház. A Nyíregyházától néhány kilométerre fekvő Polyák-bokor térségében bukkantak rá az ásatást irányító múzeológusok. A mintegy hétszáz négyzet- méteres terület feltárása során rábukkantak a házhoz tartozó kemencére is. Találtak továbbá két bronzkorból származó hajtűt, melyek szíves megmunkálással készültek annak idején. Az eddigi ásatások során előkerültek kő- és Árpád-kori edénytöredékek, illetve csontdarabok. Az M3-as tervezett szabolcsi nyomvonalán, Császárszállás határában is dolgoznak a múzeológusok, ott eddig — hajdani bronz- és római kori települések helyén — hatvanegy, régen szemétgyűjtésre szolgáló gödröt tártak már fel. Witold Gombrowicz emlékkiállítás Az Operett, az Esküvő, az Yvonne, burgundi hercegnő című művek világhírű szerzőjére emlékeznek a budapesti Lengyel Kultúrában. A tegnap nyílt kiállításon Witold Gombrowicz lengyel író, színpadi szerző életét és munkásságát mutatja be. A tárlat gerincét az a fotóanyag képezi, amelyben helyet kaptak a családi felvételek és egyes darabokról készült másolatok. A tárlat november 25-ig tekinthető meg a Nagymező utcában. Anyanyelvűnkről Kecskeméten A Délvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról, és hazánk minden részéből érkezett főiskolai oktatók részvételével nemzetközi anyanyelvi konferenciát tartott Kecskeméten a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság. A konferencia szervesen kapcsolódik a közel- múlban elhunyt Lőrincze Lajos által is kezdeményezett, az anyanyelv ápolását célzó, húszéves múltú szakmai tanácskozások sorába, kibővítve a résztvevők körét. Könyvbemutató az Operaházban A Pesti Szalon Könyvkiadó gondozásában megjelent Balázs Bélának A Kékszakállú herceg vára című, fotókkal gazdagon illusztrált szövegkönyve. Ugyancsak a napokban látott napvilágot a Tevan kiadónál A csodálatos mandarin című Bartók Béla-Lengyel Menyhért kötet. Az előbbi magyar és angol nyelven is megjelent, a fotók a darab régi operaházi előadásait örökítik meg. Mindkettőt a Magyar Állami Operaházban mutatták be a sajtó képviselőinek. A Áron Nagy Lajos festményei A nyolc éve elhunyt Áron Nagy Lajos festőművész és népszerű pedagógus fiatalkori műveiből nyílt emlékkiállítás Székesfehérváron. A Szent István Király Múzeum, valamint hazai és külföldi magán- gyűjteményekben őrzött alkotásait mutatja be a művész születésének nyolcvanadik évfordulóján. A tárlatot az év végéig tekinthetik meg az érdeklődők a székesfehérvári Vörösmarty teremben. A Leány vásár az Operettszínházban A Leányvásár című népszerű Jacobi Viktor művet tűzte műsorra a Fővárosi Operettszínház. A bemutatót holnap tartják a Nagymező utcában. Lucyt Sáfár Mónika, Tom Miglest Sasvári József játssza és énekli. A nagyoperettet Tasnádi Csaba rendezte. Verseghy-emlékülés Szolnokon Verseghy Ferencre, Szolnok neves szülöttére emlékezve tudományos ülést rendeznek a hét végén a Ti- sza-parti városban. A magyar művelődés jeles alakja 1757-ben született; az emléke előtt tisztelgő tanácskozás ezúttal a nyelvművelő és statiszta Verseghyt mutatja be a résztvevőknek. A kétnapos programon neves hazai literá- torok tartanak előadásokat a költő-nyelvtudós munkásságáról. Ehhez kapcsolódva a Verseghy-bibliográfia első része is megjelent, előfutáraként egy hosszabb lélegzetű tudományos kutatásnak. * f 1