Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-09 / 261. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. november 9., kedd Különgyűltemény átadása Szabad György, a magyar törvényhozás elnöke az Országgyűlési Könyvtárban bensőséges háziünnepség keretében felavatta a Magyar Parlamenti Különgyűj- temény Deák Ferencről elnevezett, illetve Kossuth Lajos nevét viselő, a külföldi parlamentek és nemzetközi szervezetek különgyűjtemé- nyének otthont adó termeit. A házelnök beszédében méltatta a magyar múlt két nagy államférfijának elévülhetetlen érdemeit külön is kitérve arra, hogy mindkettőjük pályáján megkülönböztetett szerep jutott könyveknek s a belőlük merített ismereteknek, tudásnak. Babits-Illyés szavalóverseny Országos vers- és prózamondó verseny volt a szekszárdi Művészetek Házában. A versenyt Babits Mihály születésének 110. és Illyés Gyula halálának 10. évfordulóján rendezték. A három napon át tartó elődöntőben 78 felnőtt és 13 egyetemi, főiskolai hallgató szerepelt a két költő műveinek előadásával. A vetélkedőt, amelynek fővédnöke lly- lyés Gyuláné, támogatja a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyar Művelődési Intézet, Tolna megye önkormányzata és sok számos szervezete, intézménye. A verseny döntőjét november végén tartják Szekszárdon. Jeney Zoltán az új elnök A Magyar Zeneszerzők Egyesületének új elnöke — titkos szavazással — Jeney Zoltán zeneszerző lett — tájékoztatott Bácskai Irén, az egyesület ügyvezető titkára. A korábbi elnök, Lendvay Kamilló professzor egészségi állapota miatt mondott le tisztségéről a közgyűlésen. Hegyvidéki kulturális napok Erkel Ferencre emlékeztek a már harmadszor megrendezendő begyvidéki kulturális napokon. A Diana utca 7. számú ház falán — ebben az épületben halt meg 100 évvel ezelőtt a zeneszerző — megkoszorúzták emléktábláját. Az ünnepséget követően a Jókai Klubban Erkel életét és korábbi feltáró pályázatokat hirdettek általános és közép- iskolásoknak, valamint rajzpályázatot az óvodásoknak és az alsó tagozatos kisdiákoknak. A március közepéig tartó eseménysorozat része lesz egy kórustalálkozó, több kiállítás, vetélkedők és polgárfórum. Grafikai biennálé Miskolcon Az idén decemberben ismét Miskolc ad otthont a magyar sokszorosító grafika nemzeti tárlatának. A XVII. országos grafikai biennáléra az idén 202 művész 537 alkotással jelentkezett, közülük a zsűri 121 művész 227 munkáját ajánlotta kiállításra. A biennálé eseményeihez kapcsolódóan A sok és az egy a grafikában címmel magyar művészettörténészek részvételével szakmai tanácskozást is rendeznek. „Az író nem rosszkedvű, csak a helyzete változott meg...” Másfajta vers kell Beszélgetés az írószövetség elnökével Fiatalok látogatják az olvasótermet Gyertyái Albert falujában szeretik a könyveket A közelmúltban városunkban járt Tornai József a Magyar írószövetség elnöke, és mivel egy korábbi, Kaposvárott rendezett irodalmi fórumon az alkotók borús hangulatáról szólt, fél év múltán ismét azt kérdeztük tőle: miért rossz kedvű manapság a magyar író? — Ez a kérdés eleve egy utcába akarja bevinni a válaszadót, ezért ha megengedi, nem közvetlenül erre a kérdésre válaszolok. Nem mondhatjuk egyértelműen, hogy olyan rossz kedvű lenne magyar író. A magyar író is szembe került azzal a helyzettel, ami Nyu- gat-Európában már általános, nevezetesen, hogy nem automatikusan adják ki a könyvét. Tehát minden alkalommal meg kell küzdenie a könyve megjelenéséért, ám ez a küzdelem nem reménytelen. Hazánkban ma egy csomó alapítvány működik, és van egy könyvtámogató kuratórium, amelyhez a könyvkiadók által elfogadott kéziratok javaslata fut be, s valójában itt dől el, hogy a kiadásra ajánlott könyvet támo- gatják-e vagy sem. — Térjünk át az irodalmi folyóiratokra. Állítólag ezekből is egyre kevesebb jelenik meg, és így a publikálási lehetőségek is beszűkültek. — Hazánkban van egy úgynevezett „magyar mirákulum”, ugyanis jelenleg csaknem hatvan irodalmi lapunk van. Ezek olyan félelmetes szívóerővel működnek, hogy szinte vadásznak a kéziratok után. Ezt én nem tartom a legrosz- szabb helyzetnek. Tehát egy olyasfajta szomorúságról, mint amivel korábban találkoztunk, ma már nem beszélhetünk. Gondjaink, bajaink természetesen vannak, ám már kezdünk hozzá edződni az új helyzethez. Ennek tudható be az is, hogy ma már tízesével kérik felvételüket az írószövetségbe. Mert úgy vélik, írónak lenni ma azt jelenti, hogy jelen lenni egy kultúrában. — Egy Franciaországban élő magyar költőnő, Molnár Katalin a közelmúltban azt mondta, hogy a költők már régóta csak egymásnak írnak, a vers már nem létezik. — Egy egy nagyon sommás vélemény, amelyben természetesen sok igazság van. Ha egy olyan civilizáció, mint például most a miénk, elkezd oly mértékben kommersszé válni, mint ahogyan ez ma tapasztalható, akkor amiként az a hatvanas években nyugaton már megfigyelhető volt, a költészet az első vesztes. Ennek ellenére ma még van annyi szeretet a magyar anyanyelv és a sokszáz éves magyar költészet iránt, hogy verseket még mindig sokan olvasnak. Figyelemre méltó viszont az a változás, amely a 18-20 évesek irodalmi ízlésében bekövetkezett. Ők egészen más irodalmi elképzelésekkel olvasnak, de olvasnak. Ezt kell az idősebb írótársaimnak, meg a lapszerkesztőknek is figyelembe venniük. G. J. Gyergyai Albert európai hírű író és műfordító, a francia kultúra elkötelezettjének és honi istápolójának szülőfalujában, Nagybajomban egy tekintélyes, 14 ezer 229 kötetet számláló könyvtár áll a lakosság rendelkezésére. Horváth Éva megszállott könyvtárosként már 30 éve őrködik az értékes kötetek fölött és szerez újabb híveket a Gutten- berg-galaxisnak. A kultúrház pici szobájában, mostoha körülmények között, zsúfolt könyvespolcok árnyékában is teremtett alkalmat az írói estekre, egy-egy új alkotás bemutatására. A könyvtár 1978-ban új otthonba, a volt orvosi rendelőbe költözött. A helybeli önkormányzat anyagi támogatásával ebben az évben 650 ezer forintért teljes tetőcserét csinált a gamesz és a legfontosabb belső munkálatokat is elvégezték. Az évi költségvetésből 1 millió 168 ezer forintot fordítanak a könyvtárra; 87 ezer forintot költenek könyvekre, folyóiratokra.. A 3800 lakosú településen 600 állandó olvasót jegyeznek s a több, értékes, régi kiadványt őrző tékából évente 629 olvasó, mintegy 10 ezer kötetet kölcsönöz. Népszerű a folyóiratkölcsönző, ahol 30 féle napilap és folyóirat között válogathatnak a betérők. Lemezjátszó, magnetofon, televízió és videolejátszó áll a művelődni vágyók rendelkezésére. Az utóbbin a megyei könyvtár videotárából kölcsönzött filmeket is láthatnak a betérők. Az olvasótermet — és ez nagyon biztató — főleg a fiatalok veszik igénybe. Sajnos, az utóbbi években a könyvek árának rohamos emelkedése miatt kevesebb kötettel gyarapodik az állomány. Az ön- kormányzat azonban ügyel arra, hogy a kötelező és ajánlott irodalmat reprezentáló könyvekhez mindig hozzájussanak a diákok. (Várnai) Négymillió dollár támogatás Amerikából A Lauder iskola tervei A magyar származású amerikai üzletember, Ronald S. Lauder által létrehozott alapítvány és a Fővárosi Önkormányzat együttműködése alapján várhatóan a jövő év elején megkezdődhet az 1990-ben alapított Lauder Javne Közösségi Iskola új épületegyüttesének kivitelezése. A honismereti szakkör volt az alkotói bölcső Mozaikok Miklósi múltjából Egy régi kép a Miklósi múltját felidéző kötetből Az alapító R. S. Lauder úgy vélte, hogy a 3-18 év közötti magyar gyermekek számára magas színvonalú zsidó oktatást nyújtó, nyitott világi iskola építésének első szakasza már 1995 végére elkészülhet. Székely Gábor főpolgármester-lie- lyettes — aki a Fővárosi Ön- kormányzatot képviseli az alapítványban — elmondta: az önkormányzat bízik abban, hogy az alapítványnak 99 évre ingyen átadott 2,2 hektáros Budakeszi úti telken felépülő iskola színesíti majd Budapest mai, egyszínű iskolarendszerét. A főpolgárpester-helyettes kifejezte azt a reményét is, hogy a régi magyar hagyományokat újjáélesztő alapítványi jellegű iskolaforma vélhetően ismét elterjed hazánkban, ezáltal ugyanis jelentősen gazdagodhat a civil társadalom. Az alapító 4 millió dolláros támogatása lehetőséget teremt a 24 tantermes elemi és középiskola nagy részének megépítésére. Egyes létesítményekhez, például az uszodához és a tornateremhez a szülők és a szponzorok támogatását is várják. Kérdésekre válaszul elhangzott: az iskolában, ahol évente 50-70 ezer forintot költenek egy diákra, nincs és nem is lesz tandíj. A szülők lehetőségüknek megfelelően járulnak hozzá a működési költségekhez. Szó esett arról is, hogy nem zseniképzésre törekednek, csupán azt szeretnék, hogy a gyerekek önállóan gondolkodva, fejlett vitakészséggel rendelkezve, a képességeiknek megfelelő sokoldalú képzésben részesüljenek. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium történetében több szempontból is jelentős ez az év. Én csak egy eseményt, a Mozaikok Miklósi néphagyományából és történetéből című, karcsú kiadvány megjelenését emelem ki. Mégpedig azért, mert az intézmény — és talán elődje — történetében nem fordult elő, hogy egy harmadikos diák munkája önálló kötetben jelent volna meg. Ezúttal pedig ez történt. Forintos Henrietta helytörténeti dolgozatát — amellyel előkelő helyet szerzett az országos versenyen — jelentette meg a megyei közgyűlés kisebbségi és vallásügyi bizottsága. A dr. Marek János vezette honismereti szakkör volt az alkotói bölcső, s a szerző szisztematikusan dolgozta fel kedves faluja, a németek lakta Miklósi múltját, értékes néphagyományait. A tanulmányban helyet kapott a külső-somogyi kisközségből „malenkij robotra” kényszerített emberek visszaemlékezésfüzére is. A Donyec-medencében töltött két és fél esztendő... A dr. Marek János és Várnai Károly szerkesztette kötetnek a gazdag fotóanyag és dokumentumgyűjtemény — azon túl, hogy forrásértékű — reprezentatív megjelenésű. Verkman József tanácsnok előszavában így ajánlja e kötetet: „Ma hazánkban minden téren az újjáalakulás folyamata zajlik. Mindenki, akár vallási, akár etnikai kisebbségek vagy bármely önkormányzat keresi a maga arculatát, s ha ezt a tisztességes törekvést elő lehet segíteni, hát tegyük. Forintos Henrietta dolgozatát ezért is szívesen ajánljuk az érdemes olvasó közönség figyelmébe és pártfogásába. (Lőrincz) Feltárás: tavasszal Erkel Ferenc halálának 100. évfordulója Hazám, hazám, te mindenem „A művész szép erénye a szerénység, de eljő a pillanat, amikor a szerénységnek bátorsággal kell párosulnia. Eljő az idő, amikor a tanítvány mesterré lép elő. Ha gyáva vagy, inas, tanuló maradsz holtodig.” Pozsonyban e szavakkal engedi útjára Klein professzor tanítványát, az ifjú Erkelt — írta róla Gál György Sándor Hazám, hazám, te mindenem című életrajzi regényében.) 1810. november 7-én, Gyulán született ifj. Erkel József (a Wenckheim-uradalom kántora) és Ruttkay Klára második gyermekeként Erkel Ferenc. Eleinte apja tanította, majd Pozsonyba küldte a bencés gimnáziumba, ahol Klein Henrik vezetése mellett alkalma nyílt megismerkedni Liszt Ferenc és Bihari János művészetével is. Kolozsvári évei után 1834-ben Pestre költözött és eleinte zongoraművészként ismertette meg a közönséget az európai kortárs szerzők műveivel (pl. Chopin). 1837-ben megnyílt a Magyar Színház, melynek zenei vezetőjeként rendkívül sokat tett az opera- és hangversenyélet fejlesztéséért. 1840-ben itt mutatták be első operáját, a Bátori Máriát, s ekkor kapta meg a színház a „Nemzeti” jelzőt. 1844-ben a himnusz-pályázaton Erkel Ferencnek Kölcsey költeményére komponált műve nyerte el az első díjat. 1848-ban, a forradalom kitörésekor együtt harcolt Kos- suth-tal, Petőfivel, Jókaival. Ekkor mint zeneszerző látszólag hallgatásba merült, de 1861-ben mutatta egyik legjelentősebb művét, a Bánk bán című operát, az uralkodói önkény elleni éles kiáltást, szembenézve a cenzorokkal is. A magyar nemzeti opera megteremtője Erkel; műveiben — a témák mellett — magyaros zenei fordulatokkal, verbunkos stílusú hangszereléssel. „Kevesen tudják és sohasem emlegetik, hogy már Erkel Ferenc elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép felé, a népet a zene felé közelíteni lehet. Egész sor népszínmű zenéjét írta meg, népdalok felhasználásával” — írta róla Kodály Zoltán. 1853-ban Erkelmegalapította a Filharmonikus Zenekart, majd 1875-ben a Budapesti Zene- akadémia igazgatója lett. 1885-ben írta meg utolsó operáját, az István királyt, a budapesti Operaház felavatására (augusztus 20-án mutatta be a televízió!”. 1887-ben a Nemzeti Színház félévszázados jubileumára írta meg az Ünnepi nyitányt, melyben felhangzik Egressy Béni Szózatának részlete is. 1893-ban hunyt el. Hogyan emlékezünk Erkel Ferencre? Az Operaháznál a szobra, a Zeneakadémián emléktábla áll. Egy film 1952-ből, Keleti Márton rendezésében, Pécsi Sándor főszereplésével. S a jelenben: a Magyar Pszichiátriai Társaság zeneterápiás szekciójának e hónapban esedékes konzultációs napjának programjában is szerepel Erkel emlékét felidéző előadás: dr. Vértes László főorvos tartja. Sőt a helyszínen, a Fővárosi Terézvárosi Polgármesteri Hivatalban (VI., Eötvös u. 3.) egy kiállítás is megtekinthető „Erkel Ferenc képes levelezőlapokon” címmel. S itt Somogybán? A Nemzeti Filharmónia első ifjúsági bérletes hangversenyének műsorát Erkel előtti tisztelgés szellemében állították össze. November 22-én Marcaliban, 23-án Barcson és Nagyatádon, november 24-én pedig Balatonboglá- ron és délután fél 2-kor Kaposváron, a városi művelődési központban hallgathatjuk meg az emlékkoncertet. Nagy Gabriella Ezüstpénzek a szántón Fémpénzeket fordított ki a mezőgazdasági munkagép Jászalsószentgyörgy határában végzett őszi talajművelés során a héten. A munkát végző mezőgazdasági szakember a területen 670 darab érmét szedett össze és adott át a szolnoki Damjanich János Múzeumnak. A régiségtár numizmuatikusai megállapították, hogy értékes ezüst dinárokról van szó, amelyek Zsig- mond korából a XIV. század végéről és a XV. század elejéről származnak. A megjelölt lelőhelyen fémkeresővel Tálas László múzeumigazgató még további húsz érmét talált. A jelek azonban azt mutatják, hogy több kincset is rejt a föld, a jelenlegi talajviszonyok azonban nem teszik lehetővé az eredményes kutatást, ezért a feltárómunkát tavasszal folytatják. < r ¥
