Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-29 / 252. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. október 29., péntek Megszólalhat * Erden az orgona A napokban újra megszólalhat az érdi református templom különleges komputeres orgonája, amely egy nyári villám- csapás következményeként tönkrement. Az országban egyedülálló, 38 regiszteres orgonát — amelyet számítógép vezérel, mégsem szintetizátorhangot ad, hanem egy sajátos hangképfelbontásos technikán alapulva „klasszikus hangokon” csendülhetnek fel belőle a dallamok — a hívők adományából és a helyi önkormányzat anyagi hozzájárulásával 1,5 millió forintért vásárolták a német Ahlborn cégtől. Antikvár könyvek árverése Aprónyomtatványokat, kéziratokat, térképeket, évkönyveket, egyházi és vallástörténeti munkákat, földrajzi köteteket, hadtörténeti kiadványokat, mese- és ifjúsági regényeket, versesköteteket, történeti munkákat, szakács- könyveket bocsátanak a többi között árverésre az Ex Libris Antikvárium 15. aukcióján az Országos Széchényi Könyvtárban. A könyvbarátok licitálhatnak többek között Koguto- wicz Manó Magyarország megyének térképe című munkájára, és Ady Endre Az új Hellász című kötetére. A West Side Story a sátorszínházban Elkészült a Vígszínház ideiglenesjátszóhelye, a Nyugati pályaudvar melletti sátorszínház. Leonard Bernstein West Side Story című zenés játékát már itt mutatja be a társulat. A világhírű musicallel nyitotta meg évadját a Vígszínház. A látogatók a sátor körül kialakított parkon áthaladva léphetnek be az együttes új játszóhelyére. A Fővárosi Kertészeti Vállalat 26 előnevelt fát ültetett el a sátor körül. Az előadásokat egyszerre 499 néző tekintheti meg. Illyés versei Illyés Gyula Összegyűjtött verseit jelentette meg a költő születésének közelgő 91. évfordulója tiszteletére a Szép- irodalmi Könyvkiadó Kft. A három verseskötet Illyés Mária, a költő leányának jelenlétében mutatták be az írók Boltjában. Domokos Mátyás, a kidvány szerkesztője elmondta: Illyés hatalmas költői életművének eddigi legteljesebb kiadását vehetik kézbe az olvasók. A három kötet időrendben adja közre a műveket. Az Összegyűjtött versekben helyet kaptak a kötetekben már napvilágot látott lírai alkotások mellett az ez ideig nagy valószínűséggel csak lapokban, folyóiratokban, antológiákban publikált alkotásai. Az illyési életmű teljes feldolgozása még várat magára. T andíj -koncepció A hallgatói önkormányzatok országos szövetsége elfogadja az általános tandíj kötelezettséget, de nem a felsőoktatási törvényben foglaltak szerint. Véleményük szerint a tandíjat a képzés befejezése után, a szülői fizetés meghatározott százalékában kellene fizetni. Előzetes számításaik szerint a tíz éven át tartó 3 százalékos fizetés már rentábilissá tenné az oktatást. Ezt az összeget a felsőoktatás fejlesztésére kellene fordítani. Ha ehhez hozzá tennék a költségvetés felsőoktatásra előirányzott összegét, akkor egy alapot hozhatnának létre, amely lehetővé tenné, hogy a befizető is tudja hová kerül a pénze , és az összeg felhasználása is ellenőrizhető legyen. Megkésett rekviem A fotókkal, térképekkel gazdagon illusztrált kötet összeállítására az országban elsőként a Somogy Megyei Levéltár vállalkozott. A könyv bemutatóját ma 19 órakor a kaposvári Megyei és Városi Könyvtárban tartják a szerzők részvételével E kötettel tisztelettel adózunk azok emlékének, akik megjárták a golgotát, a Kapóstól a Donig, és akiket a második világháború halálgépezete szeretteiktől végképp elragadott. — Ezekkel a sorokkal veheti kézbe az olvasó — feleség vagy testvér, gyermek és barát — a Somogy Megyei Levéltár legújabb, Somogy megye a II. világháborúban című kötetét. A Szabó Péter és Szili Ferenc — a történettudományok kandidátusai — szerkesztette könyv a Somogy megyei és a kaposvári önkormányzat, valamint a Mecenatúra Alapítvány anyagi támogatásával a Kaposvári Nyomda Kft-ből került ki. Szakály Sándornak, a történettudományok kandidátusának előszava nem mentes az érzelmektől. Nem is lehet, hiszen olyan kötetet ajánl mindannyiunk figyelmébe, amely nemcsak a háborút megjárt társaknak, vagy a soha haza nem térők családjának jelent(het)i az évtizedekkel ezelőtti szörnyű valót, hanem a mostani fiataloknak is adalékul szolgál tanulmányaikhoz. S e megkésett rekviem talán figyelmeztet is... „...ezen előszóval visszatérek iskoláim egykori színhelyére Somogyba, Kaposvárra. Oda, ahova a második világháború somogyi katonái közül nagyon sokan soha nem térhettek vissza. Oda, ahonnét ezrek kerültek hadifogolytáborba, a mindent elnyelő gulágokra. Ők valahol ismeretlen tömegsírokban — az ország határain kívül és belül—alusszák örök álmukat. Tömegsírok, krematóriumok emlékeztetnek rájuk. Emlékeznünk, emlékeztetnünk azonban nekünk, utódoknak és túlélőknek kell. A lopva gyújtott gyertyák, a fájdalmas, de csendes sóhajok ideje lejárt. A tisztességes főhajtás megjár mindazoknak, akik életüket adták a Hazáért, vélt vagy valós igazságokért, szenvedtek halált származásukért, másságukért. Nekünk nem szabad különbséget tennünk! Az elesettek, a meghaltak, a meggyilkoltak, az eltűntek mind a mi halottaink. Szívünkben és emlékezetünkben kell, hogy éljenek" — olvashatjuk az előszóban. Szabó Péter a második világháborús, illetve az azt megelőző években létrejött somogyi alakulatokról ír. Tanulmányában elemzi többek közt a 10. gyalogdandár megalakulását és tevékenységét, valamint a tatár-hágói visszavonulást, s Budapest védelmét. Bősze Sándor a háborús hátország történetéről szólva Somogy gazdasági helyzetén túl a munkaügyi és szociális kérdéseket is nagyító alá veszi, s miután a megye politikai viszonyairól értekezik, a háború somogyi eseményeit, vonatkozásait is ismerteti. A háború somogyi utóhatásait Füzes Miklós elemzi. A csaknem tizennégyezer második világháborús somogyi áldozat felsorolása előtt dr. Szili Ferenc megjegyzi: az áldozatok pontos feltárása a teljességre törekvés ellenére sem valósulhatott meg. Jóllehet a megye községeinek és valamennyi településének halotti anyakönyvi kivonatát áttekintették. A hiányos bejegyzések azonban nem tették lehetővé a pontos regisztrálást, ezért igénybe vették az adatközlőket is, akik összegyűjtötték az áldozatok listáját. Az idő rostáján viszont feltehetőleg jópáran kiestek, s a háborút követő évtizedek nagy társadalmi migrációja is nehezítette a munkát. Kaposvár katonaáldozatait is csak hiányosan tudják közölni. És ezután jönnek a nevek... Községsoros névjegyzékben olvashatjuk az áldozatokat, s azok főbb adatait. Almamelléktől Inkéig, Kerekitől Zsibó- tig. Képzeletbeli, közös sírba temetve katonákat, polgári személyeket, zsidókat, német nemzetiségieket. Mindazokat, akik jeltelen sírokban és tömegsírokban nyugszanak. Valahol Oroszországban, és a hajdani hadak útján, Európában. Lőrincz Sándor Alapítvány a kisiskolák újraindításáért Vonzó a német nyelvoktatás Tornaszoba épült Kálmáné sán A hetvenes évek elején a kálmáncsai iskolában megszűnt a felsőtagozat. Azóta a gyerekek a közeli Homokszentgyör- gyön tanulnak. Az utóbbi években azonban a szuloki iskola is vonzza a tanulókat. A kötelező német nyelv oktatás bevezetése több kálmáncsai szülőt ösztönzött arra, hogy gyermekét, még a nagyobb távolság ellenére is a szuloki iskolában taníttassa. A Homokszentgyörgyre iskolabusszal utazó 15, Szulokba pedig a menetrend szerinti járattal ingázó 10 diáknak a kálmáncsai önkormányzat teljes egészében megtéríti az utazás költségeit. Ez személyenként évi 3000 forint kiadást jelent. Ugyancsak magára vállalta az önkormányzat a napközis gyermekek évi 500 ezer forintos teljes térítési díját. Nagy Terézia jegyző elmondta: a decemberig szóló támogatást a jövő évebn is igyekeznek biztosítani a nehéz szociális körülmények között élő gyerekeknek, a többieknek azonban januártól a teljes díjnak csak az 50 százalékát tudják átvállalni. Ebben az évben egyébként a tankönyveket is teljes egészében az önkormányzatvásárolták meg a diákoknak. Az 1993. évi „válást” követően Kálmáncsa igyekezett fejleszteni az ittmaradó 1-3. és 2-4. osztályos bontásban tanuló diákok környezetét. A két tanteremhez egy tavaly kialakított napközis szoba csatlakozik; az iskola közelében építettek egy korszerű tornaszobát is a kicsiknek. A berendezést a napokban várják. A két pedagógust és egy napközis nevelőt alkalmazó intézményre összesen 1 millió 200 ezer forintot költöttek. Az aránylag alacsony gyermeklétszám ellenére az idén 7 végzős diák folytathatja tanulmányait a megye középfokú intézményeiben. Várnai Ágnes A pörbölyi tömegszerencsétlenség után hozta létre a Kisiskolákért Alapítványt Szekszárd önkormányzata azzal a szándékkal, hogy a körzetesítés miatt megszüntetett kisiskolák újraindításához támogatást nyújtsanak. A kuratórium most bejelentette: az alapítványt országossá szeretnék bővíteni, hiszen a körzetesítés hátrányait másutt is megsínylették az iskolák. A gond országos méretű; sok helyre kellene visszavinni legalább az alsó tagozatot. Az alapítvány közérdekű és nyitott, bármelyik szervezet és önkormányzat csatlakozhat hozzá, s nemcsak pénzzel, hanem más eszközökkel is. Az alapítvány a tanintézetek fenntartási költségeihez kíván hozzájárulni egy-egy alkalommal több- százezer forinttal. A Kisiskolákért Alapítvány székhelye: Szekszárd, Béla király tér 8. — a polgármesteri hivatal épülete. Az alapítvány bankszámla száma OTP 840-7559-2. Néphagyomány és tárgyi emlékek Falutörténetet ír a lábodi múltkutató Három évtizede kutat a múlt emlékei után Mike Györgyi. A lábodi tanárnő még most, nyugdíjas éveiben is gyűjti a néprajzi relikviákat. Értékes gyűjteménye a lábodi művelődési házban tekinthető meg. — 1963-ban kezdtem el igazán foglalkozni e munkával — mondja. — Honismereti szakkört vezettem; évenként 10-15 gyerek csapódott hozzám, s többnyire nyolcadikig megmaradtak. Sőt, voltak olyan tanítványaim, akik Nagyatádról jártak vissza egészen az érettségiig. A szakkör először iskolai volt, majd a művelődési ház lett gondos gazdája. A bemutatott tárgyak többségét Lábodon gyűjtötte, csak néhány került ide Csurgóról. A relikviák után a gyerekek is lelkesen kutattak, s örömmel hozták padláson talált „kincseiket”. A jelenlegi gyűjtemény 1985-ben állt össze. Korábban csak gyűlt-gyűlt a rengeteg anyag, de nem leltünk megfelelő helyre. A nagy vitalitású tanárnő így kalauzolja a látogatókat: — A háztartás, az állattartás, a kenyérsütés, a szövés-fonás témaköréből van a legtöbb tárgy. A tojásfestés, a faragás szintén jelen van itt. Ezeket a képeket — mutat a 48-as forradalom és szabadságharc illusztrációira — a kiegyezés utáni években minden jobb paraszti családban meg lehetett találni. Megsárgult levelek lapulnak a tárlóban. Édesapja — aki negyvenkét évig tanítóskodott Lábodon — bukkant rájuk a grófi kastély padlásán. Az egyik levelet akkor olvasta fel a tanárnő a tanítványainak, amikor a Magyar nyár, 1918 című verset tanította. „A vulkán forr, kitöréssel fenyeget” — betűzzük a levélben... A másik érdekesség: egy levél a bankból, amely Széchenyi Emilnek szól. Ebben felszólítják a fiatal grófot, hogy fizessen, mivel lábon eladta a termést, szállítani viszont elfelejtett. A három évtized alatt tizennyolc pályázat született. Valamennyit közösen készítette a gyerekekkel. Minden pályamunka helyezéssel tért vissza. Kiadványokkal is gazdagodott a helytörténetírás. A nyomtatásban megjelent falucsúfolók, a népi tojásfestés, a népi gyermekjátékok és a szobabelsők mind-mind beszédes bizonyítékai a lábodi népéletnek, a gazdag hagyományvilágnak. Az elmúlt hónapokban a helyi kábeltévében vezetett sorozatot. A szüreti mulatságok, a farsang képei elvened- tek meg, és a község jelképeiről, történetéről is élvezettel mesélt. Egy emlékezetkönyvről szóló film szintén helyet kapott a sorozatban. Ez egy érdekes református egyházi iromány, amelyre Hosszúfalun bukkant. A község földművelő népéről is beszélt, és nem feledkezett meg az iskolatörténetről sem. Jelenleg egy tájszótár gyarapításán dolgozik, és szeretné mielőbb elkészíteni Lá- bod települési kataszterét. Minden házigazdát megkeres majd, hogy felderítse: visszamenőleg ki lakott az épületekben. No, és a publikációkról sem mondott le. Folyamatosan dolgozza fel Lábod történetét, és saját családjának a történetével is foglalkozik. Mike Györgyi nemcsak a helybéli múltkutatóknak segített. Rónai Béla, Deme László, Balogh Lajos, Knézy Judit többször is megfordult nála. L. S. Siker a második premieren szereposztással Bécsi Trub, botránnyal A Trubadúr — Szabó István rendezésében, Zubin Mehta vezényletével — második szereposztású bemutatója a bécsi Operában tomboló sikert hozott. Nem úgy a világsztárokkal tartott első előadás. Ilyen rosszízű megmozdulásra nemigen volt még példa a bécsi Operaházban. A második előadáson a közönség lelkes bravózással jutalmazta az ismeretlen nevű, de remek teljesítményt nyújtó művészeket: Michele Cridert Leonora, Dennis O’Neilt Manri- coa szerepében, s bár játéka meg sem közelítette Ágnes Baltsat, szép hangszínével megnyerte a közönséget az Azucenát éneklő lengyel Sta- fania Toczyska. Az előadás egésze igen nagy sikert aratott, s ezt sokan önmagában is elgondolkodtatónak tartják. Pár nappal a premier után már nyílt titok, hogy a bécsi opera szervezett büntetés színhelye volt: az állóhelyen már előadás előtt lehetett tudni, hogy botrány lesz; erre a helyre botrányt szervező klikk váltott jegyet. A megmozdulás célpontja — s különösen a második bemutató után ez szinte egyértelművé vált: az operaigazgató loan Holender, sőt a kulturális miniszter Rudolf Schölten volt. A második szereposztást be nem várón kritikák a szakmai kifogásokon túl igen nagy teret szentelnek a jelenségnek: annak, ami az előadás iránti nemtetszésnek ürügyén a bécsi Operaházban történt. Ha koncepció nem is tetszett, ha a magas cé megbicsaklott és hibás volt Leonora nagy áriája — s mindezt a lapok igen élesen bírálták —, a tüntetés, a „buh-koncert” akkor megengedhetetlen. A Die Presse részletesen kitért arra is, mennyire önmagát minősítette az a megengedhetetlen stílus, ami a premieren eluralkodott. Egy másik nap, a Neue Kronen Zeitung politikai kommentárban foglalkozott vele. Messzemenő következtetéseket vont le, pontosabban idézett a bécsi Operából nemrégiben megjelent kötetből. Ezt a részt, amiben Hitler ifjúkoráról, a bécsi Opera állóhelyén eltöltött időről van szó; arról, hogy nemcsak teatralizmust, de ott in- toleranciát is tanult... A második, nagy sikerű előadás után Szabó Istvánt a művészbejárónál kis csoport várta, és szószólójuk elmondta: ők értik az üzenetet, hiszen maguk is ott álltak 1945 után a lerombolt operaház előtt. Szászi Júlia
