Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

1993. október 28., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Operaalapítvány Budapesten Erkel Ferenc Opera Alapít­vány alakult Budapesten. Célja az erkeli hagyaték meg­őrzése, és 1996-ig — Magyar- ország fennállásának 1100 éves évfordulójáig — szeret­nék a 100 éve elhunyt zene­szerző nyolc operáját kiadni lemezen, kazettán és CD-n. A megjelentetésekkel egyidőben a darabokat színpadon is be akarják mutatni. A centená­rium alkalmából pályázatot ír­nak ki új magyar történelmi opera megalkotására. Az ala­pítvány első tervezett bemuta­tója a Magyar Állami Opera­házzal közösen színre vitt Dó­zsa György című opera lesz. Falfestmény 500 négyzetméteren Békéscsabán az épülő ja- minai római katolikus temp­lomban elkészült Patay László Munkácsy-díjas festőművész összesen félezer négyzetmé­ter nagyságú falfestménye. Patay László hat segédjével alkotta meg a nagy méretű fal­festményt, amelyen 530 alak szerepel. A szinte az egész templombelsőt beborító, mű­vészettörténeti szempontból is figyelemre méltó alkotás nem csak bibliai jelenteket ábrázol, szentek, történelmi szemé­lyek, a város méltóságai s az istenháza megalkotásában részt vevők arcképei is helyet kaptak a seccón. Kossuth-emlékév Az 1994-es Kossuth-emlé­kév — Kossuth Lajos halálá­nak századik évfordulója — alkalmából a Magyarok Világ- szövetsége pályázatot hirdet 10 és 22 év közötti határokon túli magyar fiatalok számára. A legfeljebb ötven gépelt oldal terjedelmű pályamű témája: Kossuth Lajos emigrációs élete, a Kossuth-hagyomány ápolása az ország határain kí­vül. A pályázók 1994. április 1-jéig küldhetik el írásaikat a Kossuth Szövetség címére: 1203. Budapest, Lajtha L. u. 7. Kérik a pályázókat, hogy pá­lyaművükön tüntessék fel ne­vüket, címüket, életkorukat és iskolájukat. A pályázat ered­ményhirdetése 1994. szep­tember 19-én lesz. Tölgyfakereszt a Don mellett Elkészült a baktalórántházi erdészetnél az az öt tölgyfake­reszt, amelyet a II. világhábo­rúban hősi halált halt magyar honvédek és munkaszolgála­tosok doni temetőiben állíta­nak fel. A Fényeslitke Alapít­vány tagjai nyári útjaik során eddig 11 keresztet juttattak rendeltetési helyére. Esélyek a pedagógusképzésben Elkészült a jövő évi egyetemi és főiskolai felvételi szabály­zat. A tanárképzés irányszá­mai az előző évhez képest alig változnak, a tanító képzés irányszámai mintegy 10 száza­lékkal növekednek. A tanár­képző intézményekben — az ELTE budapesti kara, a Gyógypedagógiai Tanárképző főiskola és a TF kivételével — már idén lehetővé tették, hogy aki kívánta, a választott szak­pár egyik tárgyából tegyen csak felvételi vizsgát; ez eset­ben a másik szak tantárgyának szerzett pontszámait a közép­iskolai eredményei alapján számították. A négy főiskola továbbra is fenntartja ezt a kedvezményt, kisebb szűkíté­sekkel. Az átjelentkezést az in­tézmények csak akkor fogad­ják el, ha a pályázó ezt jelent­kezési lapján kérte, később már nem lehet módosítani. A Szovjetuniótól a Független Államok Közösségéig HETVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN Történelmi konferencia Szigetváron Az Orpheuszt Szeretetre méltóbb alakja kevés van a modern magyar irodalomnak, de a különösségben sem akad sok párja Kormos Istvánnak (1923-1977). Költó'társai közül talán mindenki kedvelte őt, ami nagy ritkaság. A hozzá írott ver­sek sora gazdag antológiát töltött meg, s e művek nem kis része még a költő életében keletkezett. Kormos István kiváló műfordító és nagyszerű szerkesztő volt Nemcsak a település híres történelmi múltját őrzi és ápolja példaadóan a mai Szigetvár, a hely szellemé­hez tartozik a történettudo­mány iránti szélesebb körű érdeklődés is. Egyebek kö­zött erre is utalt a tegnap délelőtt kezdődött három­napos konferenciát kö­szöntő Kurucsai Csaba, a Baranya megyei közgyűlés alelnöke. Történészek, politológusok széles körű részvételével a Szovjetuniótól a Független Ál­lamok Közösségéig címmel elemeznek olyan kérdéseket, amelyek jelenünk izgalmas po­litikai, diplomáciai problémáira is utalnak, s amelyek egyszersmind tudományos megközelítést és választ igé­nyelnek. Ormos Mária törté­nész, akadémikus „Marxizmu­sok a századfordulón" című előadása valójában tovább tá­gította a címben jelzett téma­kört s a korszak ideológiai, poli­tikai tablóképét rajzolta meg a szocialista-szociáldemokrata, az anarchista és a szindikalista (önmagukban is igen össze­tett) irányzatok eszméiről és mozgalmairól. Azzal a szelle­mes és meglepő kijelentéssel kezdve: legjobban talán maga Marx csodálkozott volna el a II. Internacionálé pártjainak és teoretikusainak rá hivatkozó, egységet erőltető skolasztiká­ján és dogmatikáján. No, meg azon is, hogy olykor nyíltan, olykor leplezetten megfogal­mazódtak polémiák is, mind a gazdasági, mind a társadalmi végkövetkeztetésekről. Igen érzékletesen mutatta be, hogy a döntően agrártársadalmi többségű Oroszországban mi­ért és miként szerveződött bol­sevik „elitcsapattá” a mun­Veszprémből Siófokra köl­tözött a Hazánk című havonta megjelenő irodalmi, kulturális folyóirat, amelynek 5. 6. és 7. számát már Somogybán szer­kesztették. Szapudi András főszerkesztő elmondta, hogy a kétezer példányban megje­lenő folyóiratot a Hazánk Ala­pítvány adja ki, amelyet Ka­posváron jegyeztek be. Fő tö­rekvésük, hogy a populáris mondanivaló és stílus jegyé­ben mindenekelőtt a dunántúli irodalomnak, művészetnek biztosítsanak alkotói fórumot; kás-osztályérdekekre csupán hivatkozó mozgalom. A kor személyiségei új, tárgyilago- sabb megközelítést és bemuta­tást igényelnek — példázta az előadás — mindenekelőtt Bernstein esetében, akit eddig csupán „revizionizmusa” tett híressé. Mint ahogy nagy figyelmet kap ismét Oroszországban, sőt talán reneszánszát is éli Fjodo- rov — pontosabban a „fjodoro- vizmus” — a technika megszál­lottja, akit a korábbi időkben ünnepeltek, aztán indexre tet­tek, majd megint divatba hoz­tak. A természet leigázását sürgető és a „technikai ész” di­adalát hirdető teoretikus (aki ugyan nem publikált egy sort sem, tanait követői tették közzé) nagy hatással volt a bolsevik és az eszer értelmi­ségre. (Rög)eszméi kimutatha­tóak a munka militarizálásá- ban, a gigantomán természet feletti uralmi szándékban, a társadalom átalakító techni­kákban. Erről Görög Tibor nyu­galmazott egyetemi tanár tar­tott érdekfeszítő előadást. Be­mutatta, hogy az észre való egyoldalú hivatkozás akarva-akaratlan vezetett mégis irracionalizmushoz, s azt is, milyen ökológiai, társa­dalmi következményekkel járt ez. A centralizált akarat nyo­mán született eredmények, a „nagy tett” prófétájának köve­tése — úgymond: a szocioop- timizmus és a technooptizmus ötvöződése — az összeomlás, a társadalomtorzulás előidéző­ivé váltak. A konferencia témái közt szerepel a válság, stabilizáció és a rendszerváltás problema­tikája; a nemzetiségi kérdés a FÁK-ban; a Gorbacsov-jelen- ség, s a politikai struktúra gátló tényezői. T. T. a versek, novellák, memoárok mellett az értékre figyelő szemle-rovattal, esszékkel, ri­portokkal s a tájegységi ha­gyományokat elevenen tartó honismereti írásokkal. A folyó­iratot változatos összetételű — szellemi partnerekből, me­cénásokból álló — baráti kör támogatja. A szerkesztőség székvárosának önkormány­zata az érdeklődés gesztusá­val fogadta a Hazánkat: száz példányt fizetnek elő a testület és a helybeli intézmények számára. Ugyanakkor életéről — élet­rajzi értelemben — alig tudunk valami biztosat. Az egyébként nyílt szívű ember ez ügyben rendkívül zárkózott volt, s még családtagjai, barátai is inkább csak találgatásokra hagyat­kozhattak. Ha meg is tudtak egy-egy adatot a költőtől, ha­marosan annak módosított változatát hallhatták — ugyancsak tőle. A Kormos-le­genda legfőbb formálója tehát ő maga volt. S nemcsak származását, életének első két évtizedét tekintve, hanem a későbbiekre vonatkozóan is. S ugyanígy legendásította költői munkásságát. Tünemé­nyes, kócosán tündéri pálya­kezdését a fordulat évétől kezdve hosszabb hallgatás követte, s igazából csak az 1971-ben megjelenő Szegény Yorick című gyűjteményes kö­tettel válik nem csupán az élő irodalomnak, de a magyar líra egészének is kiiktathatatlan klasszikusává. E könyvben új- raírtan adta közre korai ver­seit, műveinek nem egyszer ellenőrizhetően fiktív keletke­zési évszámokat adott meg, megteremtve egy olyan egy­séges költői pályaképet az 1943-tól kezdődő versanyag­gal, amely történetileg ugyan nem egészen így formálódott, de mégis olyannyira hiteles, hogy semmi értelme a kötöz- ködésnek. A költő tehát nem­csak műveket alkotott, hanem pályaképet, s melléje még egy költői életrajzot is. Okkal szokták orpheuszi al­katnak nevezni, elsősorban az abszolút költőiséget, költészet és élet szinte teljes egymásba olvadását, másodsorban pe­dig e líra szerelemmotívumá­nak meghatározó voltát értve rajta. Az Orpheusz-szimbólum klasszicista vagy romantikus értelmezéseihez képest más azonban Kormos életművé­ben a költő-kép. A pótolhatat­lan veszteség fájdalma azo­nosít ugyan, de Kormos ezt nem csupán a dal édes zené­jével ellenpontozza, hanem azzal is, hogy a bohócnak, a clownnak a modern művé­szetben oly meghatározó sze­repét is magára ölti, iróniát és rezignációt, édes-álmot és pokol-képzetet, önfeledtséget és végzetet érző komorságot egyesítve benne. Orphe- usz-Kormos ezért nem Ham­let, hanem Yorick szerepével azonosul, bár a végső kér­désben egyek: lét és nem-lét költő KORMOS ISTVÁN: Szegény Y őriek halálon túl kicsit mondjuk ötszázöt évvel senki nem tudja rólam hogy én valék Yorick Koponyám partra vetve fűrésszel elfelezve egy jó öreg sírásó pohárnak kinevez széléről kortyint fecske Hajha barátaim akkor már ti se lesztek Valaha magyarul éneklő nyelvemet árva ükunokáim a kutyának se mondják mert nyelvem elrohad szívem is elrohad mivelhogy aki élt rohad egy miccenésre Dunnyogtam nagymamá­nak tarló tű-tengerén mezítláb átszaladtam lábam csont dobverő lett ujjam a betűkön motozgatott riadtan sillabizálva ó- s újtestamentumot térdeltettek sarokba nagy vödröket cipeltem vállam kulcscsontja orsó térdemben stroncium Sakkoztam veletek röhögtem veletek ha ültem veletek nem voltam veletek Báthory utca 8 nyaktilóm fabrikáltam csak elértem gyalog Atlanti partokat Kormos családnevem anyámtól örököltem keresztelésben Istvánt mint ama vértanú sok néven szólítottak Pistika Piska Pista utóbbi főleg lónév volt amíg lovak voltak Cicelle Cormieux végül csak Yorick voltam azaz szegény Yorick (1966) ügyét tartják a legfontosabb­nak. Verseinek nem a száma a magas, hanem a rangja. Ki­váló műfordító és nagyszerű — a pályakezdőket mindhalá­lig segítő — szerkesztő volt, s a hazai gyermekirodalomnak is klasszikusa. Bármit tett — elemi erővel játszhatott, s végül is talán már nem is szerep ez, hanem a személyiségnek kitörölhetet­len, lényegi jegye. Vasy Géza A Hazánk Siófokon HASZNOS ISMERETTERJESZTÉS TALÁLKOZÓHELYE Csodák Palotája és Tudományos Játszóház Kötcsei örömök A látvány, a logika, a kreatív játékosság, a hasznos ismeret- terjesztés találkozóhelye lesz a Csodák Palotája, amelynek megvalósítását az Eötvös Lo- ránd Fizikai Társulat kezde­ményezte, hogy hazánkban is legyen helye a tegnap és a holnap tudománya, valamint a mai kor embere közötti párbe­szédnek. A tudományos ját­szóház megvalósításának ter­veiről sajtótájékoztatón szá­molt be az ELFT Csodák Palo­tája program menedzsere, Ká­dár Edit. A Csodák Palotájában természettudományos jelen­ségek, műszaki törvényszerű­ségek szemléltető bemutatá­sával, kísérletek segítségével ismerkedhetnek majd meg a lá­togatók. A palota fontos része lesz az Interaktív Tudományos Játszóház, ahol a kiállított tár­gyakat ki is lehet próbálni, játszva lehet tanulni. A Csodák Palotája és Tudományos Ját­szóház a tudományos ismeret- terjesztés, az iskolai oktatás, a műszaki-tudományos szolgál­tatások, vállalkozások, klubok céljait szolgálja. Az Eötvös Lo- ránd Fizikai Társulat több sza­kaszban tervezi a palota meg­valósítását. 1993 őszén versenyt hirdet­nek „Kreativitás 1994” címmel konstrukciós és logikai játékok, számítógépes programok lét­rehozására, természeti jelen­ségeket bemutató interaktív eszközök megalkotására. 1994 tavaszán, az európai kulturális hónap programsorozatához kapcsolódva játszóházat hoz­nak létre magyar Nobel-díja- sok, tudósok, mérnökök mun­kásságának bemutatására, a technika által ihletett mobil szobrok, számítógépes animá­ciók kiállítására. 1996-ra egy nagyobb alapterületen szeret­nék kialakítani az Interaktív Tudományos Játszóházat, ahol a külföldi tudományos jel­legű múzeumok és alapítvá­nyok anyagait is bemutatnák. A takarékosság a jövő útja — ezzel a címmel hirdettek országos rajzpályázatot, amelybe somogyi iskolák is bekapcsolódtak. A közelmúltban rendezett területi megmérettetésen Ba- latonboglár, Balatonlelle, Szemes, Szárszó, Látrány és Kötcse tehetséges tanulói­nak munkáját bírálták el. Az országos pályázatra a köt­csei általános iskola negye­dik osztályos tanulója, a te­leki Németh Krisztina alko­tása jutott be. Kovács György iskolaigaz­gató elmondta: nemrég nyolc kötcsei pedagógus Csillagó gyermekeiért elnevezéssel negyvenezer forint alaptőké­vel alapítványt hozott létre. Kötcse, Nagycsepely és Te­leki diákjait érinti, s az a célja, hogy támogassa a tanulmá­nyi, a kulturális és a szabad­idős tevékenységet. Az ala­pítvány nyitott, felajánlásával bárki támogathatja. Egy harmincötször tizenöt méteres sportudvart is kiala­kítottak a közelmúltban Köt­ésén. Az 1,2 millió forintos beruházásból az iskolakertet is parkosították, s a sportud­varra kivitték a vizet is. A költséget részben céltámoga­tásból teremtette elő az in­tézmény; a földmunkákat a helyi szövetkezet végezte. (Lőrincz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents