Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-11 / 237. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. október 11., hétfő' Hitélet — ma A Somogyi Hírlap augusztus 21 -i számában Kaposvár: erkölcsi intelmek címmel tudósított az augusztus 20-i ünnepségekről. Az írás öt mondatban tudósít az ünnepi szentmiséről, ebből két mondattal nem tudok egyetérteni. Nem a Sefag bűne a pusztuló kastély „— Ne legyen komédia a mise! — szólt a hívekhez.’’ Ha <h így szólt volna hozzám Balás Béla, azt enyhén szólva sértőnek éreztem volna és nem kezdenék e cikk megírásához, abban bízva, hogy gondolataimmal az ott jelenlévő hívek többségének véleményét tolmácsolom. Számomra azért jelent különösen sokat a püspök úr miséjén való részvétel, mert ő Isten üzenetét különleges erővel és hitelességgel tudja közvetíteni. Van ereje és bátorsága, hogy a szentmise hagyományos keretein, a liturgián túl Istennel való beszélgetését a jelenlevők előtt — mindannyiunk épülésére — saját szavaival hangosan, elmélyült imádság formájában közölje. Ez történt az említett misén is. Még el sem kezdődött a szertartás, amikor elcsendesedést kért, ami a hívő ember számára egyértelmű, hogy imát, Isten felé fordulást jelent. Az idézett mondat önkényes kiemelés abból az imából, amelyben kérte Isten kegyelmét és jelenlétét, valamint a hívek lelki aktivitását, Isten felé fordulását, mert ha nem fogadják az Urat, akkor nincs értelme, hogy ösz- szegyűltünk, akkor csak komédia lenne ez a mise. „Szent István életét, családi viszonyait is profánul megközelítve próbálta országos lelkigyakorlatra ösztönözni a híveket. " A Magyar értelmező kéziszótár szerint a profán szó a következő jelentéseket hordozza: világi, nem vallási, kegyeletsértő, tiszteletlen, hétköznapi, közönséges... Aki nem tudja, hogy a vallás átszövi a hívő ember egész életét, annak profánnak tűnhet Jézus minden példabeszéde, mert örökérvényű igazságait a hétköznapi, egyszerű ember számára érthető, a mindennapi élethez kötődő képekben jelenítette meg. Vagy gondoljunk csak a szombati kalásztépésre! (Máté 12:1-8) A vallás és a vallásosság fogalmához a köztudatban még most is hozzátapad valamiféle kegyeskedő, álszent póz. Pedig a XX. század végére nemcsak a tudományok és a technika szinte követhetetlen fejlődése jellemző, nemcsak a művészeti kifejezésformák idomultak a modern ember életérzéséhez, hanem az egyház is megtalálta és az új evangeli- zációval egyre inkább megtalálja az utat a ma emberének leikéhez. Ahogy Jézus beszédén kortársai közül sokan megbotránkoztak, korunk emberénél gyakran ugyanez tapasztalható. Mert a modern felfogású papok éppen olyan egyszerűen, érthetően és világosan szólnak hozzánk legégetőbb gondjainkról, ahogy annak idején Jézus tanított. Kár lenne ezt nem észre venni, nem értékelni vagy helytelenül értelmezni. Semmit sem éreztem profánnak a szentbeszédben sem, ellenkezőleg: a tettekre sarkalló, gyakorlati értelemben előrevivő szemlélet nélkül, ami az elhangzottakat jellemezte Szent István nem tudott volna államot alapítani. Ha tudni akarjuk, hogy kik vagyunk, nyíltan fel kell vállalni, hogy honnan jöttünk: igenis pogá- nyok voltunk, innen emelt ki minket a kegyelem első királyunk életműve által. Számomra pontosan azt közvetítette ez a mise, hogy nem szabad hagynunk ezt az életművet elveszni és ezért mindannyiunknak lehetőségeinkhez mérten tenni kell: világosan, érthetően és jól érzékelhetően. Jézus Krisztus vonzásában világosságban járni, közösségben lenni Vele és egymással. Véleményem szerint ehhez az úthoz sokkal nagyobb segítséget kellene adnia a napi sajtónak, ahol a vallásos elmélyülést szolgáló írásokat szinte egyáltalán nem lehet megtalálni. Példaértékű kezdeményezés lenne, ha egy-egy mélységében, aktualitásában fontos vallásos témát körkérdésekre bontva adna közre a lap a különböző felekezetű egyházak papjai, lelkészei között. Az azonos kérdésekre érkezett válaszokat pedig felekezetek szerint tagolt írásokban sorozatként lehetne közölni. Megfelelő színvonal esetén egy ilyen jellegű cikksorozat felvilágosítást, eligazítást és fogódzót nyújtana a lelki hovatartozásukat illetően bizonytalan, helyüket kereső emberek tömegeinek. A téma megközelítése, a hozzáértő kérdések kiválasztása, az összeállítás hangvétele és mélysége azonban egyértelműen megköveteli, hogy a munkát olyan újságíróra bízzák, aki maga is gyakorló keresztény. Monspart Judit A Somogyi Hírlap szeptember 3-i számában Rácz Tünde nagyatádi olvasó lehangoló képet festett a pusztuló Nagyatád, -simongáti kastélyról. Az állapot, amelyről írása szól, a féktelen emberi indulatokról árulkodik. „Vajon mi lesz a sorsa és egyáltalán kié most?” — kérdezi. Ennek megválaszolása előtt hadd ismertessem meg az olvasókkal a kastély újabbkori történetét. Az épület 1961 -ig erdőgazdasági központként működött, majd 1965-ig kutatóintézet kísérleti állomása volt. Ekkor vette át a nagyatádi tanács, benne lakásokat alakított ki. Miután az átmeneti szállásigény lecsökkent, a város a kastélyt üzemeltetni már nem tudta, 1985-ben eladta A posta Somodori István balaton- lellei lakos a Somogyi Hírlap augusztus 12-i számában tette szóvá a hírlapelőfizetéssel kapcsolatos kifogását. A balatonlellei postahivatal hírlapárusítással foglalkozó alkalmazottja információhiány miatt adott ügyfelünknek téves felvilágosítást. A díjfizetés a későbbiek során megtörtént, így lemondásra nem került sor. A panaszost a csatolt másolat szerint tájékoztattam. A tájékoztató így szól. „Értesítem, hogy a Somogyi Hírlap augusztus 12-i számáazt a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak. A Sefag elképzelése szerint a már elhasználódott, de még jó állagú épületet vadászkastély, illetve nyári ifjúsági üdülő céljára alakította volna át. Az átépítésre építészeti tervek születtek, de a megvalósítás — elsősorban pénzügyi okok miatt — meghiúsult. A Sefag annyit tudott tenni, hogy az épület állagának megóvását, a terület őrzését és a kastélyt körülvevő 5 hektáros védett park rendszeres ápolását elvégezze. Miután látszott, hogy a kastély hasznosítására vállalati keretek között nem lesz mód, a még mindig értékes park-kastély együttes megóvása, szakszerű kezelése érdekében a város vezetésével közösen intenzív tárgyalások kezdődtek 1990-től. Szóba került a gyógyában megjelent hírlap előfizetési díj elfogadásával kapcsolatos felszólalását megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg. A Magyar Posta Vállalat Pécsi Postaigazgatósága és az Axel Springer Budapest Kft által a Somogyi Hírlap c. napilap terjesztésére vonatkozó lapterjesztési szerződés értelmében az előfizetés felvételét és a díjak beszedését a tárgyhót megelőző hó utolsó előtti munkanapjáig fogadják el, független attól, hogy új vagy régi előfizetésről van szó. A postahivatal tévesen érszati turizmus, szociális, szabadidő- és sportcélú hasznosítás is. Több tucat érdeklődő után 1991. június 28-án adásvételi szerződést kötöttünk a DSZP Kereskedő, Fejlesztő és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társasággal. Ettől az időponttól kezdve a kastély már nem a Sefag tulajdona, így az állagmegóvásról és hasznosításról az új tulajdonosnak kellett, illetve kell gondoskodnia. Tudomásunk szerint a kft-nek olyan elképzelései voltak, hogy visszaállítja a kastély eredeti állapotát és turizmus céljára hasznosítja. Azért, hogy az elképzelések nem váltak valósággá, a Sefagot és nagyatádi erdészetét felelősség nem terheli. Bogdán József a Sefag nagyatádi erdészetének igazgatója telmezte a szerződésben foglaltakat, ezért elnézését kérem. A hivatal vezetőjének jelentése szerint a későbbiek során történt díjfizetéssel továbbra is a lap előfizetője maradt, mely ténynek őszintén örülök. A postahivatal felé intézkedtem, hogy hasonló eset ne forduljon elő. Kérem, hogy a jövőben — a gyorsabb ügyintézés érdekében — forduljon panaszával a hivatal vezetőjéhez. Az okozott kellemetlenségért szíves elnézését kérem.” Szlávecz József osztályvezető elismerte a hibát Az Apeh vár Máriafürdői hiánycikklista A Somogyi Hírlap szeptember 22-i és szeptember 24-i számában foglalkozott az Apeh bírságolásával, s a parlamentben is interpellált ez ügyben dr. Suchman Tamás somogyi országgyűlési képviselő. Sajnos, az Apeh nem vett tudomást az érintettek kétségbeeséséről és továbbra is folyamatosan küldi a bírságokról szóló határozatait. Kétségbeesetten azt kell tapasztalnunk, hogy az Apeh Somogy Megyei Igazgatóságán nem látnak embereket a kirótt bírságolási összegek mögött. En és férjem és még sokan mások is a kisnyugdíjasok közé tartozunk, így nem az unalom vagy üzletelési vágy, hanem a hétköznapok pénzigénye teszi szükségessé, hogy nyáron fizetővendéglátásból (utazási irodán keresztül) némi plusz jövedelemhez jussunk. így történt ez 1992-ben is. Plusz bevételünk igazán szerény: 8700 forint volt mindkettőnk részére. így a kirótt 5000 forint plusz 5000 forint bírság kétségbeejtően nagy büntetés számunkra. A tény az, hogy a lapot olvasva sem tudjuk, miért bírságoltak meg bennünket. Nem fedi a valóságot Antall Attila adóügyi igazgatóhelyettes válasza arra a kérdésre vonatkozóan, hogy miért nem figyelmeztettek a büntetés előtt. A felszólítás biztos nem lett volna hatástalan, mert már akkor felkerestük volna az Apeh helyi hivatalát és felvilágosítást kértünk volna, amivel el lehetett volna kerülni közel 9000 ember zaklatását, nem is számolva a felesleges fellebbezéseket, panaszokat, egyéb leveleket és természetesen a kétségbeesett felháborodást. Mi ugyanis legjobb tudásunk szerint elvégeztük az adóbevallást, eleget tettünk a fizetési kötelezettségünknek. A tévé, a rádió és még a sajtó termékeiből sem lehet egyszerű embernek a rendeleteket megérteni, egyrészt azért, mert ha valamilyen okból kimarad a tájékoztató egy részének hallgatása vagy olvasása, már a megértése szinte lehetetlen. Másrészt azért, mert a szakkifejezések megértése magában véve is nehéz. Ebből adódóan a rendeletek megértése nem olyan egyszerű, nekünk pedig kispénzű embereknek pár ezer forint plusz bevételből lehetetlen adószakértőt fogadnunk az adóbevallásunkhoz. Kérem — valószínű sokunk nevében —, hogy lapjuk foglalkozzon ismét e témával. Próbálják meggyőzni az illetékeseket, hogy nemcsak mi, adófizetők követtünk el mulasztást, hanem ők is felelősek egy bizonyos fokig azért, hogy az adóbevallási tájékoztatóhoz miért nem mellékelték a megváltozott rendelet ezen részét. Ezen tények figyelem- bevételével kérjük az Apeh vezetőit, hogy tekintsék semmisnek a kiküldött bírságokat és a következő időszakokban az éves adóbevallási nyomtatványokhoz mellékeljék a megváltozott rendeletek alapján előírt kötelezettségeket, illetve az azokról szóló tájékoztatót. Véleményünk szerint ilyen közérthető tájékoztatás után már jogosabb a felelősségre- vonás. A leírtak alapján kérjük sajtóbeli szíves segítségüket. Simon Gyuláné Siófok, Klapka Gy. u. 70. Balatonmárián immár a második szezonban nem lehet háztartási fűtőolajat kapni, most már Marcaliban sem, mert a benzinkutasok ezzel nem „foglalkoznak”, őket ne piszkálja senki. Annak rendje és módja szerint megigényeltük a ht-jegyet, még annyit sem, amennyi a nyaraló nagysága után járt volna, mert ha tartósan kell fűtenj, hazamegyünk. Tessék elképzelni, erre még példa nem volt, mert a lakosság életéhez szükséges alapellátás — A Somogyi Hírlap 1993. szeptember 20-i számában jelent meg Darabos De- zsőné panasza. Darabos Dezsőné leveléből több lényeges dolog kimaradt — mely így teljesen sötét képet fest hivatalunkról, illetve a képviselő-testületről — mégpedig az alábbiak: Darabos Dezsőnének, illetve a község 14 év alatti gyermekinek fejenként 1000 forint támogatást adtunk az iskola befejezése után, hogy az őszi tanév elkezdéséhez nyáron megvásárolhassák a kellő eszközöket. Igaz, ezt vásárlási utalvány formájában osztottuk ki, hogy ne tudják a szülők másra költeni, például italboltban hagyni a készpénzt. Ezzel egyidőben minden gadányi nyugdíjas, illetve rokkantnyugdíjas 700 forint vásárlási utalványban részesült. drága pénzért — biztosítva volt. Miért vagyunk kiszolgáltatva a benzinkutak kezelői kénye-kedvének? Már nem éri meg — ilyen nagy munkanélküliség mellett —, hogy ht-fűtőolajat áruljanak? — Nálunk nincs vezetékes gáz, és eddig ez volt a legolcsóbb fűtési megoldás, megtoldva a nyarat, október 15-ig. A másik probléma; pénteken, szombaton újságot sem lehet kapni. A postán áruló újságos nem rendel, csak igen keveset, az újságárus-pavilonok bezártak, ameA vásárlási utalványok értéke 180 ezer forintot tett ki, amely szociális keretünk terhére lett kiutalva. Képviselő-testületünk 1993. augusztus 11-én határozatot hozott, ez szerint ön- kormányzatunk átvállalja iskolásaink könyveinek és füzeteinek számlák ellenében történő térítését; amely szeptember hónapban meg is történt. Ezt személyesen közöltem Darabos Dezső- nével és leányával is, érdeklődésükre válaszolva. Minden évben rendezünk Mikulás-ünnepséget • a gyermekeknek ajándékkal kedveskedve nekik, valamint nyugdíjasnapot, ahol élelmiszercsomagot adunk át a meghívottaknak. Ezek a rendezvények eddig is díjmentesek voltak, és minden esetben bál tarkította ezeket a napokat. 1993. augusztus 21-én lyik nyitva tart, ott csak idegen nyelvű termékek kaphatók. Kérem tisztelettel: itt is a „békakoncepció” érvényesül? Nagyon sok pécsi, kaposvári, kanizsai öreg nyugdíjas él ezen a településen nyaranta, ősszel, aki megszokott egy normális komfortfokozatot. Egyre jobban ellehetet- lenedünk és az alapellátás egyre jobban visszaszorul. Giersig Károlyné Pécs, Rét u. 33/1. sz. alatti lakos, Balatonmáriafürdő, Árvácska u. 16. sz. alatti nyaralótulajdonos községünk fennállásának 800. évfordulóját ünnepelte, ezért képviselő-testületünknek kötelezően meg kellett tartani ezt a nevezetes ünnepet. Hogy augusztus 20-án egy egésznapos, ingyenes bált tartottunk volna? Ezért szomorú vagyok, asszonyom! Darabos Dezsőnét fia is támogathatná, de sajnos, a fia inkább a bűnözést választotta édesanyja és tetvérei támogatása helyett. Azt pedig nem teheti meg egy ön- kormányzat sem, hogy mindenkit felvállaljon erején és lehetőségein felül. Köszönöm, hogy nyilatkozhattam, és remélem, a szerkesztőség ezentúl legalább az arra illetékes hivatalt is megkeresi, mielőtt egy levelet leközöl. Németh János Gadány polgármestere T—1 • • . • • 1 SS Fütyülős bíró lett a városgondnok A Somogyi Hírlapban augusztus 24-én megjelent „Ez bosszantja Arany Lajost” című írásra érkezett az alábbi válasz. A panaszos és szomszédja között az a bizonyos Arany János-i madár énekel disszonáns dallamokat. A versbéli bíró szerepét kénytelen voltam eljátszani, minek következtében a megoldás — a felek úri becsületszava szerint — be fog következni. Az egyik fél a saját telkéről kifolyó esővizet a terep elegyengetésével el fogja vezetni, a másik fél pedig a valóban balesetveszélyes vízterelő szomszéd- bosszantót elbontja, illetve úgy alakítja ki, hogy többé már senki bokáját és ideg- rendszerét ne sértse. A történet ott tér el az említett verstől, hogy itt a bíró járt pórul, mert a megoldásig négy helyszíni szemlére került sor a közpénzekből fizetett munkaidőt, üzemanyagot használva, más fontosabb ügyek elintézése helyett; és olybá tűnik — ezt kimondja a sajtó betűje —, hogy a közterületek iránti érzéketlenség hovatovább a mélybe taszít bennünket. Kedves Polgártársak! Mennyivel szebb lenne az életünk, ha békével megosztoznánk a fülemüle énekén! Hartner Rudolf városgondnokság vezető Az érem másik oldala
