Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-08 / 235. szám
I 6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. október 8., péntek Berlioz Miséje 160 év múltán A brémai Szent Péter székesegyházban 160 esztendő elteltével újra bemutatták Hector Berlioz francia zeneszerző újból felfedezett Ünnepi Miséjét. A közönség óriási tetszéssel fogadta a művet, amelynek teljes partitúráját 1991-ben találták meg a St. Carolus Bor- romeus templomban Antwe- penben. A 14 tételből álló művet az Orchestre Revolution- naire et Romantique és a Monteverdi Kórus adta elő. Libri: csődmegállapodás Végre sikerült megállapodnia a még 1992-ben csődöt jelentő Libri kft-nek, az Állami Könyvterjesztő Vállalat utódjának a hitelezőivel. Az egyezség értelmében mintegy 420 hitelezőnek lehetősége nyílik arra, hogy üzletrészre váltsa a Libri Kft mintegy 400 millió forintos adósságát. Az Állami Vagyonügynökség határozata szerint az állami tulajdonban maradó üzletrészt tender kiírásával privatizálják, s törekednek a könyvesboltok profiljának megőrzésére, a könyvkereskedelem védelmére. Angolul a Kolibri Színházban A Kolibri Színház angliai turnéja után Budapesten is műsoron tartja a Karamazov testvérek, illetve a Kukacmatyi (Wormhenry) című meséjének angol nyelvű előadását - jelentette be sajtótájékoztatón a jelenlevőknek Novák János igazgató. Az angliai háromhetes turnéra október 6-án utazott el a társulat. A Kolibri október 17-én új bemutatót tart: a kolozsvári „Übü király” rendezője, Kovács Ildikó állítja színre új darabját. Ennek címe: Adjátok vissza Pinocchiót! Százéves a villamosmérnök-képzés A budapesti József Műegyetem, szinkronban az akkori fejlett világgal, 1893-ban létrehozta az első magyar elektrotechnikai tanszéket, s ennek élére a nemzetközi hírű feltalálót és mérnököt, Zipernowsky Károlyt, a transzformátor egyik feltalálóját nyerte meg — emlékeztetett a kezdetre Selényi Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos- mérnöki és Informatikai Karának dékányhelyettese az önálló villamosmérnöki oktatás kezdetének 100 éves jubileuma alkalmából tartott emlékülésen, a Budapesti Műszaki Egyetemen. Áz ünnepségen Pungor Ernő akadémikus, tárcanélküli miniszter, az OMFB elnöke arról beszélt: száz éve a magyar villamosipar Európa élvonalában volt. Áz OMFB elnöke hangsúlyozta: reméli, hogy az a múlt, amire hajdan a nemzetközi világ felfigyelt, feléled és minél gyorsabban jut előre az ország gazdasági érdekei szempontjából fontos területeken. Pert nyert a csabai volt színidirektor A Békés Megyei Munkaügyi Bíróság hatályon kívül helyezte a Békés megyei közgyűlés azon márciusi határozatát, amelyben az visszavonta Tímár Zoltánnak, a Békés megyei Jókai Színház igazgató-főrendezőjének a kinevezését. A közgyűlési határozatot ugyanis törvénysértőnek ítélte a munkaügyi bíróság, mert — véleménye szerint — nem valós indokokkal vonták vissza a kinevezést. „Perújrafelvétel” Marie-Antoinette ügyében Párizsban bemutattak egy színdarabot, amelynek főhőse a kivégzett Marie-Antoinette királyné. Minden előadáson a közönség mondja ki fölötte az ítéletet. A darabot a párizsi Sportpalota fedett csarnokában adják elő. A címe: „Marie-An- toinettenek neveztek”. Szerzője az ismert avantgardista Robert Hossein, aki már régóta „revizionista” nézeteket hangoztat Marie-Antoinette ügyében. Á színdarab első részének előadása után megkérik a közönséget, döntse el az 1793. október 16-án hazaárulás miatt kivégzett királyné sorsát. A nézők minden előadáson választhatnak, jóváhagyják-e a halálos ítéletet, vagy felmentik az osztrák születésű királynét. Módjuk van börtönbe vetni, vagy száműzni is. A színdarabot a közönség ítélete alapján fejezik be minden előadáson. A színdarab újra felélesztette azt a vitát, amely 1989-ben a Francia Forradalom 200. évfordulóján lángolt fel. Akkor több mint tízezer monarchista „gyászünnepséget” rendezett a Concorde téren, ahol a guillotine állott. Marie-Antoinettet Francia- országban még mindig egy mondása révén emlegetik legtöbbször. Amikor közölték vele, hogy a nép panaszkodik, mert nincs kenyere, azt mondta: „Egyenek kalácsot!” Német, magyar, cigány gyerek egy osztályban Szülök az egyetlen olyan település Somogybán, ahol ilyen nagy számban — 65-70 százalékban — élnek németek. A 850 lelkes község polgármestere, Wirth József éppen ezért tartja oly fontosnak, hogy a közeljövőben meginduljon a két tannyelvű, nemzetiségi oktatás. — Még a rendszerváltás előtt, 1989-ben felvetődött a különválás gondolata — mondta a polgármester. — Ezzel együtt a nyolc osztály visszaállítása is célunk volt, s a jövőre gondolva, megterveztettünk egy új iskola- épületet. A régi megmarad, s mellette létesülne egy új szárny, nyolc tanteremmel. Az iskolaépítés gondolatával nem kellett barátkozniuk a falulakóknak, hiszen valamennyien a kezdetektől támogatták. Kor- szerű(bb) körülmények között, tágas tantermekben folyna az oktatás, amelyhez már most megvan a jól képzett szakembergárda. Négyen jelenleg végzik a főiskolát, s egyik szakuk a német. Az egyik osztályban a padokban kilenc (!) gyerek. Előttük német könyv és füzet. Sorjáznak a kérdések, magasba lendülnek a kezek. A tanárnő csak németül beszél, a tanulók értik minden szavát. Magyar, cigány, sváb szülők gyerekei figyelnek a tanári szóra, s birkóznak az újabb és újabb feladatokkal. Igazán ideális csoportlétszám — állapítjuk meg, miközben a pótpados tantermekre, a 35-40-es létszámú városi osztályokra, s a hajdani nyelvAz ideális csoportlétszám garancia a hatékony nyelvtanulásra oktatási metódusra gondolunk... A családi házból óvodává „avanzsált” épületben huszonegy lurkó. A szépen feldíszített termekben nemcsak a játékra, hanem a némettanulásra is van mód. Az óvónő bemutató foglalkozást tart. A csöppségek némelyike félénken mutatkozik be. Elárulják azt is, mi a jelük. Az óvónő természetesen rögtön javítja a kiejtést. Sok képpel, sok játékkal halmozza el a kicsiket. A három-öt éves gyerekek pedig örömmel fogják egymás kezét, énekelnek, verset, mondókát mondanak — németül. A polgármestertől tudom, majdnem ötven általános iskolás gyerek él a faluban. Mivel az alsó tagozatot az alacsony létszám miatt összevonják, az épülő nyolc új tanterem bőven elég lesz. A beruházás — a tervek szerint — 12 millióra rúg, amelynek hatvan százalékát Szuloknak kell előteremteni. Az állami költségvetés csak így biztosítja a maradék negyven százalékot. Az önkormányzatnak (Fotó: Török Anett) éppen ez a legnagyobb gondja. E pénzszűke világban nagy erőfeszítés ez. Iskola pedig — vitathatatlan — kell a falunak. A polgármester abban bízik, a nemzetiségi oktatást megcélozva, kapnak majd támogatást, így könnyebben összejön a beruházás összege. Az üres tantermeket azonban korszerűen be kell rendezni. A legóvatosabb becslések szerint is legalább kétmillió forint kell erre. Újabb erőpróba az önkormányzatnak... Lőrincz Sándor Az iskolaépítő Szülök ÉVADNYITÁS IDEJÉN Társulatok és vendégek Próbálgatják a függönyhúzó kis motorokat, olajozzák a zsinórpadlás csigáit, takarítják az öltözőket; ahogy ez így őszelőn illik: sorra nyílnak a színházak. Hol új igazgatókkal, hol az újonnan kinevezett régiekkel. Zsámbéki Gábor ez utóbbi kategóriába tartozik, s ő beszélt egy furcsa jelenségről, jóval az évadkezdés előtt, egy sajtótájékoztatón. Aratni a babért A budapesti Katona József Színház — amelynek ő az igazgatója — alapító tagja az Európai Színházi Uniónak nevezett igen rangos társulásnak. Még tavaly elhatározták, hogy tevékenységi körüket kibővítik, évenként fesztiválokat is rendeznek. (így kerül majd sor a második ilyen találkozóra Budapesten, október vége és november eleje között.) Amikor az idei programot megbeszélték, kiderült, hogy a nagyhírű nyugat-európai társulatok nem tudnak legjobb produkcióikkal jönni, csak az a darab áll rendelkezésükre, ami a vendégjáték idején műsorrendjükön szerepel. Az ok egyszerű: valójában nincs is társulatuk. Egy-egy darabra összeszedhetik ugyan az ország legjobb színészeit, de azok csak a szerződésben megállapított előadásszámban (és ideig) állnak a rendelkezésükre, aztán szétugranak. így például csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a filmekből világhírű Michel Piccoli most Budapestre jön, mert éppen szereplője a párizsi Odeon színház Magyarországra látogató produkciójának. — Hát éppen ez az — mondják meg írták sokan, támadva oly sokszor a magyar színházi sturktúrát. — Ott bezzeg mindig a legjobbakból válogathatnak, így születhetnek a szuperprodukciók. Nálunk egy-egy színház vezetőinek, rendezőinek abból a készletből lehet csak válogatniuk, ami éppen az állandó társulat személyzeti raktárában található. S a kisszerű kompromisszumok laposítják el a hazai teátrumi életet. Ez azonban csak féligazság. Sőt: csak negyed. Vagy tán annyi se. S nemcsak azért, mert például a Katona József Színház azért aratja oly sűrűn a babért a világban, mert lényegében ugyanazzal a szereposztással tudja szállítani a színház világpiacára Csehov Három nővérét, immár lassan egy évtizede. (Miként az Operettszínház nyári müncheni sikereinek is egyik fontos komponense az állandó társulat.) A színház szelleme Van ennél sokkal nyomosabb ok az állandó társulatok mellett: az együttes munka. Színházbarátok körében elég megemlíteni Kaposvár legendás műhelyét, de ha valaki ezt csak a vidéki kényszerű együttélés szerencsés melléktermékének gondolja, annak éppen a Katona mutathat másik példát. Innen aztán igazán viszik a színészeket filmezni, de még másik színházba is vendégjátszani. Minden külföldi kritika kü- lön-külön is felfedezi: az a körülmény, hogy az együtt dolgozó művészek jól ismerik egymás szellemi és fizikai reakcióit, hogy igényes rendezés esetén mindig valami újat szeretnének kibányászni önmagukból, különlegesen doppingoló tényező a színházi munkában. Az összecsiszolt- ság, az együttlélegzés az előadás minden másodpercében olyan utánozhatatlan atmoszférát tud teremteni, ami valósággal beszippantja a nézőtér figyelmét. Mindezt pedig csak olyan személyiségekkel lehet elérni, akik hosszabb távon együtt dolgoznak, értik egymást, és elfogadják azt a nehezen meghatározó valamit, amit egy színház szellemének szoktak nevezni. Lehet ugyan koncepcióról is elmélkedni, az elképzelésről, hogy az adott társulat kiknek és milyen színházat kíván csinálni, de az ilyen nagyképű meghatározások rendszerint a nyilvánosságnak meg a pénzt fizető fenntartóknak és támogatóknak szólnak. Végülis a lehetőségek és az igényes elképzelések ütközéseiből csiholódik az a szikra, ami — jó esetben — egy meghatározott színházi szellemet gyújt lángra. Változatosságot Akkor hát maradjon minden együttes a saját köreiben, míg csak új szerződések fel nem kavarják a megszokás csendes állóvízét? Szó sincs róla! Szerencsére a kockázatot is vállaló szabadúszó színészek és rendezők olyan vendégjárást rendeznek, ami a „csak belülről építkezünk” elzárkózásának nem kedvez. Most már csak az a gond, hogy ezt a nagy vendégjárást a társulatok állandó tagjai és persze a színházat fenntartó intézmények fogadják el, hiszen ez többletkiadásokkal jár. A közönség, mint ahogy szereti a jól összeszokott „saját” társulatot, a változatosságot is mindig örömmel fogadja. Bernáth László ...egyszerűen minden • Bevonulunk a NATO-ba? • Szigorít a pápa? • Hová süllyed Moszkva? • Ipari növekedés vagy délibáb? i i 1 i
