Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

1993. szeptember 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 13 Kálmán Imre Siófok díszpolgára lesz Siófok város önkormányza­tának testületé elfogadta a Kálmán Imre posztumusz díszpolgári kitüntetésére, il­letve a híres zeneszerző ne­vével fémjelzett alapítvány lét­rehozására tett javaslatot. En­nek célja Siófok legnagyobb szülötte, az operett fejedelme emlékének ápolása, a műfaj felélesztése, a múzeum to­vábbfejlesztése és operett­fesztivál szervezése. Az ala­pítvány nyitott: csatlakozhat hozzá minden magán- és jogi személy, itthon és külföldön egyaránt. Zamárdiban maradt a Viharos Balaton Tallós Ilona festményeiből szerveztek tárlatot Zamárdi­ban. A nagy sikerű kiállítás képeit most csomagolja össze az élete egy részében Zamár­diban alkotó festőművészről elnevezett Alapítvány. Egy ki­vétellel: a Viharos Balaton című képet az önkormányzat­nak ajándékozták. Filmeztek az „Ördöngösök” Zsurzs Éva rendező filmet forgat Szigligeti Ede „Csikós” című művéből. A felvételek néhány epizódja a zamárdi Kocsi csárdában és környé­kén készült A hét elején a len­gyeltóti „Ördöngösök” tánc­csoport tagjai — akiket asz- szisztálni hívott meg a ren­dező — játszadozó gyereke­ket alakítottak a felvéte­lek során. A fesztiválra felépül a közösségi ház A jövő nyári földvári feszti­válra adják át a Balaton-parti település legnagyobb beruhá­zását, a központban emel­kedő közösségi házat. Nagy­terem színpaddal, klubhelyi­ségek kapnak helyet az épületben, s mindez egybeé­pül az általános iskola konyhá­jával, éttermével. A munkála­tok a tervezett ütem szerint ha­ladnak. Naponta nyolc-tíz fiatal keres munkát A Siófokon működő Munka­társ közvetítő irodába naponta 8-10 álláskereső látogat. A munkalehetőség ma is több, mint a munkanélküli. A héten főképp frissen végzett középiskolások, illetve a nyári szezonmunkából elmaradók kopogtatnak az állásközvetítő ajtaján. Eddig 175 tonna angolnát fogtak A Balatoni Halgazdaság tíz hajója közül nyolc folyamato­san angolnát fog ki — elekt­romos hálóval — a tó nyugati medencéjében. Tekintettel a Balaton alacsony vízszintjére, az idén nem eresztettek le vi­zet a Sió-csatornán, így csak hálóval lehet gyéríteni az ál­lományt. Eddig 175 tonnányi „kígyóhalat” fogtak ki. A másik két hajó a siófoki kikötőből in­dulva a keleti medencében busára halászik eresztőháló­val. Napi 5-10 mázsa busa a zsákmány. Ilyen volt ez a balatoni nyár Zár a nyári Balaton. — Igazi panaszra nincs okunk — mondta Katus Lajos, a Bala- tonlellei Fürdőegyesület elnöke. — Örülünk annak, hogy az 1904-ben megalakult szerveze­tünk 1992. június 20-án újjáala­kult, és ismét egyféle érdekkép­viseleti szerve lehet a magán-, il­letve vállalati üdülőtulajdono­soknak. Előbbiek száma Lellén 129, az utóbbiaké 21. Legalább ennyire jó dolog, hogy a helybeli önkormányzattal szemben az érdekeiket nem kell igazán vé­deni: ahol csak lehet, segít a képviselő-testület. — Az idény? — Július 15-ig most is a pan­gás volt, aztán hirtelen ötvenez­ren lettek az amúgy csak ötezer lakosú Balatonlellén, majd egy kurta hónap múltán vége lett az inváziónak. Vagy tízezerrel töb­ben jöttek, mint tavaly. Végkiárusítás Balatonbogláron, a Platán strand előterében csak egy árus tart nyitva, a Pecsenye- sütő. — Szeptember 10-ig mara­dunk — mondja Gáspár Tímea, a gyorsan sülő finomságok eme kis fészkének egyik al­kalmazottja. — Az alig egy hónapig tartott főidényben öten dolgoztunk itt, zárásig már csak ketten leszünk. — Bitte zwei Kola und zwei Bier — szakítja félbe beszélge­tésünket egy kétgyermekes német házaspár; épp az imént szálltak ki a hazautazás minden nyomát magán viselő mikrobu- szukból. Lassan, nyugodtan iszogatnak: nem zavarja őket, hogy az eső alighanem elveri a balatoni utószezont. A balatonkeresztúri „Fekete Macska” bár berendezését a tulaj újságban hirdeti végkiárusí­tásra. Jó lett volna szóra bírni, de találkozni vele szinte lehetet­len. így csak remélni lehet, hogy a Schwarz Katz könnyű szívvel búcsúzhat a fűszeres balatoni nyáréjszakáktól. Csak a szezon ért tehát vé­get. A Balaton — gondjaival, örömeivel — velünk marad. Egymillió éjszaka — Tíz százalékkal esett a for­galmunk a tavalyi évhez képest — summázott dr. Kovács Mik­lós, a Siótour Rt. elnök-vezér­igazgatója. — Mondhatni: az előzetes várakozásainknak megfelelően alakult. Az egymil­lióhoz közelít a vendégéjszakák száma. A vendégek zömének, körülbelül háromnegyedének kempingjeinkben biztosítottunk szállást. Többségük Németor­szág keleti feléből érkezett. A nyaralótelepeink működtek a legnagyobb kihasználtsággal, ezért a cég távlati fejlesztési el­képzelései között is ezek bőví­tése, illetve újak létesítése sze­repel. Több valutát váltottunk, mint tavaly, pedig borzalmasan sok feketéző zavarta a munkánkat. A kirándulásszervezéseink idén nagyon jól sikerültek; 12 száza­lékkal haladta meg ez irányú bevételünk az előző szezonét, pedig ezen a területen is nagy a Ha én egy utazási iroda dolgozójaként valutaváltással foglalkoznék, bizony állandó izgalommal telnének a nap­jaim. A falon elvágólag beiga­zítanám a valuta- és csekktá­jékoztatókat, s félóránként fa- xoznék a Magyar Nemzeti Bankba: milyen éppen a kü­lönféle pénznemek árfolyama. Fiókomat is rendben tartanám szerfelett, hogy ha az ellenőr konkurrencia. A vezérigazgató elmondta: hogy néhány apróbb tételtől eltekintve az összes fel­vett hitelt, 190 millió forintot visszafizették, ami a szezon be­indításához, illetve a működés­hez volt szükséges felvenniük. Pedig a piac már régóta csak az inflációtól jelentősen lemaradó árakat hagy érvényesíteni. A fej­lesztésekhez így mindenképp tőkebevonására van szükség; az egyik német partner például 100 ezer márkányi kamatmen­tes kölcsönt ad, hogy ezzel fi­nanszírozni tudják a vizesblok­kok felújítását. A cég pénzügyi helyzete a rendkívül kedvezőtlen körülmé­nyek ellenére nem romlott. Jó hajós­szezon volt A személyhajózás évi ötven­millió forintos veszteséget okoz, de a Mahart Balatoni Hajózási Kft-jének igazgatója, dr. Kopár István mégis jókedvűen érté­kelte az idei szezont. — Az ál­lami támogatás megszűnése miatt keletkezett a hiány költ­ségvetésünkben — mondta. — A Balaton azonban hajók, vitor­lások nélkül halott víz lenne, ezért meg kellett keresnünk azokat az új lehetőségeket, amelyeket kiaknázva életben tarthatjuk a személyhajózást. Létesítettünk két kempinget, s ezek tele voltak már ezen a nyá­ron is vendégekkel, és ipari te­vékenységet végzünk. Fontos­nak tartjuk azt is, hogy a jó szakembereket megtartsuk, ezért is 25 százalékos béreme­lést hajtottunk végre. — Az eredmény? — Nem folytatódott a csök­kenő tendencia, és én ezt már jó eredménynek tartom. A hajókon kevesebben keltek át a tavon, viszont a kompokat jóval többen használták, mint tavaly. Feltű­nően sok, a korábbinál ötezerrel több autóbuszt szállítottunk az idén: ez a szervezett turizmus erősödését jelenti. Összesen hárommillió utast vártunk ebben a szezonban hajóinkra, s bár a végleges adatok még nem áll­nak rendelkezésre, én biztos vagyok abban — az eddig is­mert részeredmények tükrében —, hogy teljesíteni tudjuk ter­vünket. 467 ember a vízből Ha valaki nem panaszkodik az idei nyár időjárására, az Ma­darász Zoltán rendőr százados, a balatoni vízi rendészet pa­rancsnoka. Mert nem a napsü­téses órák számára alapozza véleményét, hanem arra, hogy igen kevésszer tombolt vihar a tavon. A Balatonra jellemző gyors viharban csak július 31-én volt részük, s érkezését jóelőre jelezte a meteorológiai szolgálat is. így a vízi rendészet felkészült — és 30 embert mentettek ki a hullámokból. Az idén húsz em­ber fulladt a Balatonba. Első fokú viharjelzést 39 esetben, másodfokút 49-szer rendeltek el. Ezek során és egyéb esetek­ben 467 embert mentettek ki. A balesetek elemzésénél furcsa ellentmondásnak látszik, hogy elkéri a végzettségemet, nyelvvizsgáimat, tanfolyama­imat bizonyító papírokat, ne kelljen mázsányi papírkupac­ban keresgélnem. A páncél- szekrényt rendszeresen letö- rölgetném vizes szivaccsal, az éjjeliőr ruháját mindig frissen vasaltatnám. A pult legtetejére állítanám a bankjegyek való­diságát vizsgáló készüléket, bárki jól láthassa — de főképp sekély parti szakaszon, a Siófok előtti vízterületen heten fulladtak vízbe. Szabálysértési feljelentést 548 esetben kezdeményeztek a rendőrök, a bírság összege pe­dig egymilló-százezer forint. Kü­lönböző helyszíneken 151 alka­lommal tartottak előadást a vízi sporteszközök használatáról, a fürdőzés és csónakázás szabá­lyairól, veszélyeiről. Ezeket ki­lencezren hallgatták meg. S úgy látszik, nem hiába, mert az idén kevesebb volt a halálos baleset. A szépítő utószezon A „Balaton” Üdülő Hotel Kft 25 üdülőépületben fogadta a nyara­lókat. Több mint kétezer hely várt éjszakai lakóra. A vendégek pihenését, szórakozását 246 dolgozó biztosította. A jelentős siófoki vállalkozás központjában, a tíz hektáron el­terülő Hotel Azúrban a nyár ta­pasztalatairól beszélgettünk: — A vendégek szervezett csoportokban érkeztek — mondta Gyimesi József ügyve­zető igazgató. — Jelenleg 35-40 hazai és külföldi utazási irodával van kapcsolatunk. Az idei nyárra német, holland és osztrák ven­dégek érkeztek hozzánk. A for­galom közepesnek értékelhető; körülbelül annyian kerestek fel bennünket, mint tavaly. Sok függ az utószezontól, egy kel­lemes időjárású, hosszú ősz még sokat segíthetne. A szállo­dák egy kivételével nem fűthe- tők, így hideg idő esetén nem tudtunk fogadnak vendéget. A „rosszlányok” parizere — Nem volt jó nyár, de azért a pénzünknél vagyunk — sum­mázta a szezont Csonka Vil­mos, a siófoki Fő utca éj­jel-nappal nyitvatartó mini élel­miszerboltjának vezetője. — 1991-ben nyitottunk: az az év nagyon jól sikerült. Tavaly már volt visszaesés, idén ez tovább folytatódott. Inkább a szegé­nyebb, keleti német tért be — ők voltak most többségben min­denhol a Balaton-parton —, akik csak kis tételben vásároltak. A a gyakorta megjelenő ellenőr, aki zord ábrázatával még azt is kutakodni szokta: 50 dollár fölötti váltásnál feljegyeztem- e a külföldi turista útlevelének a számát. Hetente el kellene szállíta­nom a pénzt a bankba, a köte­lező tájékoztatókat napra ké­szen javítgatnám. S az sem mindegy, hogy a számfejtés bizonylatai három példányban magyarokra az a jellemző, hogy nagyon megnézik, mit és meny­nyiért vesznek, s csak a legfon­tosabbat teszik a kosárba. A szezon végén az olaszok kisebb hada lendített a forgalmon. — Megérte éjszaka „virrasz- tani”? — Igen, még az egyre nö­vekvő konkurencia ellenére is. Igény van nyáron az éjjeli nyitva- tartásra. Akkor fogynak a sze­szes italok, a pezsgő, a sör. Igenám, de idén már csak na­gyon kevesen vitték ezeket kar­tonszám. Tavaly még nem győz­tem pótolni az italkészletet... — Kik voltak az éji vendé­gek? — Diszkóba tartó vagy onnan jövő fiatalok, átutazók — mivel jó, központi helyen vagyunk —, no, és a közelből a „rosszlá­nyok”, mindig más-más urak társaságában. A nyár elején még nagy hajnali bevásárláso­kat csaptak, a legdrágább felvá­gottból mértem nekik. Augusz­tus húszadika tájékától már ők is áttértek a parizerre. Folyt a folyékony kenyér — Volt olyan napunk is, ami­kor 130 000 palack sört vásárol­tak tőlünk — emlékezett Nádasi Lászlóné, a Kanizsai Sört For­galmazó Kereskedelmi Kft igaz­gatója Siófokon. — Jóval többet is megittak volna a nyaralók, de nagyon sok vállalkozó inkorrekt árrést alkalmazott. A Balatonit, amit mi 26 forintért adunk nekik, sokszor 45-ért árulták, a 40 fo­rintos zöld Holstenért pedig 110 forintot kértek... A saját sze­memmel láttam! Ötven-hetven kilométeres körzetben kínáljuk a kanizsai söröket, de szállítunk például Eger melletti kis falvakba is — folytatta Nádasi Tamásné. — A tavalyi adatokhoz képest 20 százalékkal csökkent a forgal­munk. Ez a sokszor esős időnek volt „köszönhető”, no, és az sem a mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy rengeteg import sört hoz­nak az országba különböző cé­gek. Az üdítő nagyon jól fogyott: megesett, hogy 250-300 hekto­litert is elvittek egy nap. A Pepsi megfelelnek-e a követelmé­nyeknek alaki és tartalmi ol­dalról egyaránt. Szóval vigyáznom kellene, mert bármely hiányosság a működési engedély elveszté­séhez vezethetne — hiába adóznék tisztességesen. Igaz: a kedélyes mosolyt viszont akár sutba is dobhatnám: amire az ellenőr átverekedné magát az irodám előtt feketén valutázó gengsztereken, lenne időm ábrázatomat úgy rendezni, mintha jól érezném magamat ezen a világon. Czene Attila volt a legkedveltebb. S vásárlóik nagyon keresték a Balatonbog- lári Borkombinát termékeit is. Az ország nyári kapuja Az ország egyik legnagyobb füves repülőtere a siófok-kiliti, forgalom szempontjából pedig a második Ferihegy után. Még­sem elégedettek az üzemeltetői. — Ezen a nyáron nem jöttek be elképzeléseink — mondta Gidáli József, a repülőtér veze­tője. — Úgy egyharmados a le­maradásunk a tavalyihoz ké­pest. Most landolt idén a 381. repülőgép, tavaly 520 volt. Ér­dekes, hogy a magyar érkezők száma nőtt. — Nyaraló vagy átutazó ven­dégek jöttek? — Az előbbire készültünk iga­zán, de a legtöbbjük tovább­ment innen. Pedig elkülönített parkolót építettünk azok szá­mára, akik itthagyják gépeiket. Mintha még „kóstolgatnának” csak bennünket. — De azért a repülőtér hírét elviszik? — Mondhatom, jó hírünket keltik, hiszen eddig a többség elégedett volt a körülményekkel. Fontos lenne a nagyobb propa­ganda is, ajánlhatnánk sétare­püléseinket és egyéb szolgálta­tásainkat. Az persze csak az egyik oldal, hogy mit szeretnék én. Lehetőségeink ugyanis kor­látozottak, nem utolsósorban a repülőtér bizonytalan jogállása miatt. — Még mindig nem egészen polgári repülőtérként üzemel­nek? — Állami tulajdonban, a hon­védség kezelésében működünk. Nem soroltak bennünket az önálló, regionális egységek közé, annak ellenére, hogy kie­melt idegenforgalmi centrum közelében vagyunk. így aztán hiába lennének meg az elképze­lések a továbbfejlesztésre — én magam igen nagy lehetőséget látnék ebben, ha lenne rá pénz... nehezen mozdulnak el a „holtpontról”. Még csak kevesen értették meg, hogy minőségi tu­rizmus nem képzelhető el meg­felelő repülőtér nélkül. Jöhetne a gazdagabb turistaréteg, hoz­hatná a pénzt az állam, az ide­genforgalom számára. Először fejleszteni kellene, s azután iga­zán „jó kis” összeget lehetne ki­szedni belőle. Ma még csak a pénzt viszi, hiszen a külöldiek helyi ki- és beléptetését végző határőrt és vámost is mi fizetjük, s nem az állam. Pedig az ország kapuja vagyunk ekkor... Készítette: Czene Attila, Fónai Imre, Kun G. Tibor, Ondrejovics László, Lang Róbert A valutaváltó mosolya

Next

/
Thumbnails
Contents