Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-30 / 228. szám
1993. szeptember 30., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Beszélgetés a soha fel nem növő gyermekről Liget-ankét Kaposváron „Mint ahogy gyereket nemzeni is ifjontian praktikus, a folyóiratkészítésbe is célszerű akkor belevágni, amikor még nincsen fájós derék, deres haj, mert ha szoptatni nem is kell, a folyóirat minden másban hasonlatos a kisgyermekhez. Csak ez soha fel nem nő. Folyóiratot tehát fiatalon kell csinálni” — állította Horgas Béla és Levendel Júlia, a Liget című folyóirat két szerkesztő-kiadója azon az anké- ton, amelyet a megye könyvtárában rendeztek a Kaposi Őszi Napok keretében, s amelynek ők voltak vendégei. Persze nem szükséges a praktikumot figyelembe venni, ők maguk sem vették komolyan. Saját tevékenységük rá a bizonyság: ugyanis mindketten korosodó szülőkként vállalkoztak e „gyermek” létrehozására. Sokéves huzavona után 1989-ben egy cseppet sem érdekelte őket fiatalságuk hiánya, mikor végre lehetőség nyílt útjára indítani az új irodalmi és ökológiai folyóiratot, a Ligetet. A két szülő egymás szavába vágva mesél: 1986-ban már majdnem létrejött a folyóirat. „A népfront szárnyai alatt akartuk megjelentetni, merthogy a népfront volt az, ami efféle renitens dolgoknak fedezékül szolgálhatott. Dörzsöltek voltunk, ki nem mondtuk volna a világért sem azt a szót, hogy folyóirat. A kalendárium mellékleteként igyekeztünk „eladni” a lapot. ” Persze mégsem voltak elég dörzsöltek, mert épp a cél előtt leállították. Most azonban — teszik hozzá rögtön — nem állítja le őket senki: nem tiltják, nincs alibi, kifogás, mentség. — Amekkora a tehetségünk, olyan a Liget — mondják —; semmire sem hivatkozhatunk. Van mit, kivel és van miből csinálniuk. A fő kérdés ma, az hogy kinek. „Sokszor elszörnyülködünk: akad még egyáltalán aki olvassa ezeket a mi könyveinket, a folyóiratunkat? Hiszen hovatovább az olvasó ember egy külön szekta lehetne. Figyeljétek, ott megy az a pasi, az még könyvet olvas...” Olyannyira kérdés a kinek?, hogy a Liget rendszeres vendége a zúzdának. Persze ez ma Magyarországon a színvonal kiváltsága. (Az Élet és Irodalomnak például egyhar- mada kerül e nevezetes helyre.) Ám a zúzda azzal a „surmó”-val, akik tologatják a kibontatlan, koszos, megtaposott, „meggyalázott” csomagokat, ennek ellenére sem tud a pokolnál szebb képet ölteni a színvonalas irodalom előállítóinak szemében — derült ki Levendel Júlia panaszából. Csak az afféle levelek szolgálnak némi vigaszul, mint: kedves Horgas úr, égen-föl- dön hiába keresem Balassa Péter új könyvét, azonnal küldjön belőle két példányt, mert sürgős szükségem van rá. „Ha minden városban csak egy ilyen bolond akad, aki időt és postaköltséget nem kímélve egy Balassa-kötetért ácsingózik, már nem dolgoztunk hiába”— mondják. Végig mosolyogtak. Pedig amiről beszéltek, többször volt szomorú, mint vidám. Persze azért jó hír is akad: elmondták, lesz Liget-akadémia az egyetemi színpadon és indul Liget-vitakör is, havonkénti rendszerességgel. Minden együtt volt, hogy kellemesen teljék el az este. Horgas Béla még legújabb versét is — Mostarról szól — elhozta Kaposvárra. Némi hiányérzetet talán az okozhatott, hogy bár Horgas Béláról, Levendel Júliáról és a folyóirat-készítés technikájáról sok mindent megtudtunk, magáról a Ligetről és amiért a Ligetet szerethetjük, csak kevés szó esett. Nagy László A bükkszentkereszti konferencia tanulságai A többség gondja: a kisebbség Lehetőségek a nemzeti identitástudat megtartásában — Kell a tankönyv minden szinten A többség problémája az, hogy a kisebbségeket milyen jogok illetik meg, tehát a többség gondja a kisebbségek gondja — mondta Dión van den Berg, a Hágai Egyházközi Béketanács vezetőségi tagja, a bükkszentkereszti kisebbségi konferencia tapasztalatait összegző sajtótájékoztatón. A diósgyőri római katolikus egyházközség és a hollandiai, tilburgi Heikant-Quirijnstok egyházközség rendezésében félszáz magyar, délvidéki, erdélyi és kárpátaljai, valamint holland egyházi és világi résztvevője tárgyalt három napon át a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről. Előbb plenáris, majd szekcióüléseken vitatták meg lehetőségeiket a nemzeti identitás- tudat megtartására. Lukács Tamás, az Ország- gyűlés emberijogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke kiemelte: az új magyar kisebbségi törvény európai szinten is példamutató. Dalmai Árpád, KMKSZ beregszászi járási szövetségének elnöke arról beszélt, hogy Kárpátalján a gazdasági nehézségeken kívül a kivándorlás és az emiatt bekövetkező etnikai felhígulás is gondokat jelent. A magyar kultúra ápolásához szükség lenne tankönyvekre és minden szinten magyar nyelvű oktatási intézményre. A vajdasági magyarok szövetségének küldöttei — Hegedűs Attila és Vér Krisztián — az ott élő magyarok létszámának tragikus visszaeséséről beszéltek. Afshin Ellian, a holland delegáció tagja a felebaráti szeretet fontosságáról szólva rámutatott: a kisebbségi problémák csak akkor lesznek megoldhatók, ha a gazdagabb emberek hajlandónak mutatkoznak anyagi javaik egy részét megosztani a rászorulókkal. Több száz éves gyűjtemény kiállításon Régvolt századok órái Aranyozott, faragott talapzaté asztali óra 1780-ból A budavári Mária Magdolna templom tornyában már 1553-ban gépóra mutatta az időt. E nevezetes időmérőről a török leírások is megemlékeznek. Magyar- országon hatszáz éves múltra tekint vissza a gép- órakészítés. Éppen száz évvel azután, hogy Angol honban konstruálták az első gépórát, már Besztercebánya is büszkélkedett saját készítésű toronyórával. A pest-budai órásság a 16. században nem elszigetelt jelenség, a török uralom után pedig valódi fellendülését élte ez a mesterség. A 17. században órás céhek szerveződtek Nyugat-Magyarorszá- gon és Budán. S ezt követően élte fénykorát a hazai óramí- vesség. Hetven remekmívű órát láthat a közönség a Kiscelli Múzeum Pest-budai órák és órások című kiállításán ezekben a napokban. Valamennyi tárgy a múzeum saját gyűjteményéből való, abból a kollekcióból, amelyet több mint száz éve gyűjt a fővárosi múzeum. Pest, Buda, Óbuda hetven órásának nevét, munkáját ismerhetjük meg. A kisebb-na- gyobb szerkezetek látványa mellett egy listát is olvashatunk az ismert műhelyek nevével. A 17. században, amikor az ingaóra megjelent, elegáns lakások, gazdag családok vásárolták az időmérés e fényűző kellékét. Nem múlt el száz év és az óra szinte közszükségleti cikké vált Magyarországon is. Míg korábban aranyból, ezüstből formázták az óratokokat, most rátértek az olcsóbb, könnyebben megmunkálható fa alkalmazására. (Megjegyzendő, az óratok készítés külön szakma, az órás sohasem készített tokokat, csak szerkezeteket. A tok mesterei fémöntők, asztaMúzeális értékű fotográfiák 150 év képei a tatai tárlaton A hazai fotográfia 150 éves múltját reprezentáló kiállítást nyitottak hétfőn a Kuny Domokos Múzeumban. A tárlatot 38 fővárosi és vidéki múzeum gyűjteményéből állították ösz- sze. A több száz értékes és érdekes fénykép között olyan neves mesterek alkotásait is közszemlére tették, mint André Kertész, Klösz György, Erdélyi Mór, Beszédes Sándor, Heller József. A korabeli fotóalanyok között szerepel Petőfi Sándor, Paul Verlaine, Arany János, József Attila, Strobl Alajos, Erzsébet királynő és Ferenc József. Ugyancsak múzeális értékűek azok a fotográfiák, amelyek az 1890-ben megnyitott első tatabányai szénbányáról, az 1879-es szegedi árvízről, avagy a Vaskapu-csatorna építéséről tudósítanak. A kiállítás október végéig látogatható. A hazai múzeumok képviselői számba vették, hogy gyűjteményük milyen értéket képvisel és hogyan lehetne e képeket hiteles forrásként hasznosítani — például a történelemírásban. Az elhangzottak szerint hihetetlenül nagy tömegű fotóanyaggal rendelkeznek a múzeumok. Sok azonban a még feldolgozatlan, raktárakban porosodó anyag, különösen a vidéki intézményekben. losok, díszítőiparosok voltak.) A faborítású óra pedig nemcsak elsődleges célját, az idő mérését hivatott szolgálni, hanem a lakás díszítését is. A legszebb, lábon álló órák éppen a 18. század termékei. Megjelentek a kis órák zsebben, gyűrűként viselhető formában. S a zsebórátok készítés külön műfajjá vált. Visz- szafogott mértéktartás, precíz, gondos munka, művészi hajlandóság jellemezte e korban a pest-budai órásokat, akik semmivel nem maradtak el Európa órásmestereitől. Nem is csoda, hiszen tanulóéveiket sokszor országról országra vándorolva töltötték a legények. S jó érzékkel megtanulSzuperprodukció született Emile Zola egykor nagy vihart keltett regényéből: filmre került az észak-franciaországi bányák múlt századbeli életét naturalista hűséggel megörökítő műve, a Germinal. Ez minden idők legdrágább francia filmje, a két óra negyven perces alkotás 160 millió frankba került, világhírű művészeket és sokszáz főnyi statisztériát vonultat fel, — s máris vitákat váltott ki. Claude Berri, a jólismert francia rendező nem először nyúlt igényes irodalmi és a francia múltat felidéző témákhoz. Kritikusainak egy része szerint szinte betűhíven ragaszkodik a regényhez, mégis képes volt azt átültetni a filmszalagra úgy, hogy az önálló film, ne csupán illusztráció legyen — mások viszont éppen ebbe a kategóriába sorolják. Vannak, akik politikai mondanivalóját tartják elavultnak és eltúlzottnak, hiszen nem csupán a keserű bányászsors múlt el egy évszázad alatt, hanem maguk a bányák sem léteznek már: az utolsó aknára nemrég került rá a lakat. Ismét mások egyenesen azt állítják, hogy „rossz hírét kelti” az észak-francia vidéknek — viszont hívei szerint nem csupán látványos, hanem mélyreható, Zola mondanivalójának lényegét megragadó alkotás született. Hogy mennyire naturalista, vagy realista a film, az vita tárgya lehet a szakkörökben — de hogy látványos és tak mindent, amit a kor technikában és m ívességben produkált. A szakma jeles alakja, Reuschman J., akinek kétoszlopos asztali óráját láthatjuk az egyik vitrinben, München leghíresebb műhelyében tanult. Sorolhatnánk a művészileg megformált órákat és mestereiknek nevét. És különlegességként a budai városháza toronyórájának szerkezetét vagy egy kályhacsempét, amelynek mintázata időmérőket ábrázol. Elmélyedésre, emlékezésre késztet a kiállítás, s arra, hogy megfeledkezzünk az idő múlásáról. (Kádár) megragadó alkotás, azt aligha vitatják. A Germinal főhőse Etienne Lantier, a munka nélkül sodródó fiatal, aki belekerül a múlt század észak-franciaországi bányászainak keserves, sötét, de mégis mélységesen emberi világába. Ennek a szerepnek alakítója meglepetés: egy népszerű énekes, Renaud alakítja. Fő „tanítómesterét”, a bányászok sorsának javításáért a maga sajátos módszereivel küzdő Maheu-t viszont a legismertebb francia filmszínész, Gérard Depardieu eleveníti meg. Néhány más „nagy név” a produkcióból: Bonne- mort alakítója Jean Carmet, Chavalé Jean-Roger Milo, Maheude az immár évtizedek óta az élvonalban lévő, furcsa nevű színésznő, Miou-Miou. Maheu lánya, Catherine Judith Henry, aki nemrég az év ígérete címet nyerte el a filmművészek díjainak kiosztásánál. Souvarina, az anarchista Laurent Terzieff. A film bemutatója a nagyközönség számára szerdán lesz a francia mozikban. Ezzel egy- időben több kiadó is megjelenteti a legkülönbözőbb árú kiadásokban Zola regényét, s a könyvesboltokba kerülnek olyan művek is, amelyek részint a film 146 napig tartó forgatásának körülményeit örökítik meg, részben az egykori bányászsorsot idézik fel, okmányszerű hűséggel. Kis Csaba Zsarukabaréval kezd a Mikroszkóp A Zsarukabaré felújításával indítja az évadot egy hét múlva a Mikroszkóp színpad. Mikó István Én vagyok a hunyó című kabaréjának bemutatóját a hónap végére tűzték ki, a Bölények című összeállítás pedig napjaink aktuális kérdéseit villantja fel. Ez utóbbiban fellép Kállai Ferenc, Sinkovics Imre, Agárdy Gábor is. Pályázat igazgatói állásra A pécsi Gandhi Gimnázium és Kollégium pedagógiai vezetői állásának betöltésére pályázatot írt ki a Gandhi Alapítvány kuratóriuma. A cigány gyermekek különleges helyzetéhez igazodó oktatást és nevelést, valamint a továbbtanulásukhoz esélyt nyújtó intézmény élére egyetemi képesítésű tanárok pályázatát várják, akik a Gandhi Alapítvány pedagógiai koncepciójához illeszkedő részletes vezetői elképzelésüket és szakmai önéletrajzukat is benyújtják. A pályamunka elkészítéséhez szükséges és a gimnázium működésére vonatkozó részletes információk személyesen vagy postai úton szerezhetők be a Gandhi Alapítvány pécsi, János utca 11. szám alatti irodájából. Nyelvoktatói központ Új létesítményekkel gyarapodott a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola, amely központi támogatásból és világbanki hitelből 100 millió forintot költhetett az idén'beruházásra. Az avatóünnepségen Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára adta át a korszerű nyelvoktatói centrumot, valamint a környezettudományi, az olasz és az ukrán tanszéket, illetve a Hungarológiai Intézetet. Az oktatási intézményben névadóünnepséget is tartottak. Ingyenes előadás nyugdíj asoknak Pierro Chiara Jöjjön el egy kávéra hozzánk című darabjának október 2-i bemutatójával harmadik évadját kezdi az Újpest Színház. Székhelyi József művészeti vezető elmondta: a hivatalos bemutató előtt ma ingyenes előadást tartanak nyugdíjasoknak. További terveik között szerepel Pozsgay Zsolt Törődj a kerttel című alkotásának színpadra vitele, valamint más társulatok meghívása. így valószínűleg látható lesz az Operaház balettművészeinek táncszínházi estje. Elképzeléseik szerint 10-12 előadást tartanak havonta. Dabas-Sári fenntartásokkal A Dabas-Sári iskolában valamennyi tanuló számára megkezdődött az oktatás. Az önkormányzat döntése szerint az oktatási intézmény épületét megosztották az egyház és a felekezetileg semleges ön- kormányzati iskola között, mégsem került végleg nyugvópontra a sok vihart kavart iskolaügy, az összes tanuló egyharmadát oktató egyházi iskola ugyanis kifogásolja, hogy a tizenhat tanteremből csupán hatot kaptak, nyolc osztálynyi diák számára, s nem jutott nekik tanári és az igazgatói szoba sem. A helyhiány miatt két osztálynak a folyosón tartották az órákat. Szuperprodukció Zola regényéből Filmen a Germinal
