Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-22 / 221. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. szeptember 22., szerda PÁLYÁZAT Baba-világ Vannak gyerekek, akik megőrzik kedves, gyerekkori társaikat. Aztán, ha szülők, vagy nagymamák lesznek keresnek az egykori gyerekszoba zugában egy kis sarkot, és ott életre kel a régi babavilág. Vannak olyanok is — és egyre terjed ez a divat napjainkban — akik tudatosan gyűjtik a különböző korok babáit. Hiszen mint mindenben, itt is változik a divat, és a babák, küllemükben, ruházatukban egy kicsit mindig „árulkodnak” a korról. A füllentés „nagymestere” Élt-e Münchhausen? Sziporkázó történeteit, az álom és a valóság cselekményszerű keveredését a világirodalom „hitelesítette”. Münchhausen báró csodálatos utazását szárazon és vizen, haditetteit, és vidám kalandjait, ahogy ezt elmesélte baráti körében, kancsó mellett, 1758-ban írta Gottfried Bürger német költő, majd éppen száztíz évvel ezelőtt Kari Immermannak köszönhetően megismerhette a világ Münchhausen sziporkázó füllentéseit. De vajon volt-e valóságos alapja a történetnek? Élt-e valaha is a nagy mesélő? A köztudat szerint ugyanis Münchhausen, aki hajánál fogva húzta ki magát a bajból és sok mulatságos helyzetet élt meg, csupán regényfigura. Ám valójában „csak” azzá lett, annak előtte hús-vér emberként éldegélt az 1700-as évek derekán azon a vidéken, ahol a Weser folyó erősen kacska- ringózik a Bodenwerder közelében, az erdővel benőtt hegyoldalak között. Ez a vidék híres volt gazdag vadállományáról, itt állította fel agyafúrt csapdáit Madarász Henrik, a későbbi német király, és itt járta az erdőt, mezőt Boden- werder birtokának tulajdonosa, Hieronymus Kari Frid- rich Münchhausen. Idős korában a kis kerti pavilonjában, mikor rágyújtott tajtékpipájára, gyakran mesélt alkalmi hallgatóságának. A rögtönzés igazi mestere volt. Ahogy jobban belemelegedett a történetbe, szinte átalakult maga is, és az igazság észrevétlenül füllentésbe csapott át, a valóság a kitalálással keveredett. A nagyotmondó báró élete különben sem szűkölködött valódi kalandokban. Tizenkilenc éves korában ment el hazulról szerencsét próbálni, s többek között Oroszországban, Erzsébet cárné szolgálatában küzdött a törökök és a svédek ellen kapitányi rangban. Bodenwerder mai turista szenzációja a Münchhausen ház, ahol ma múzeum is van. Kevés hely van a világon, ahol egy irodalmi hősnek, illetve annak élő modelljének állítottak múzeumot. (ABC Europress) Gyufarej t vény Négy gyufát úgy vegyetek el, hogy a megmaradók öt négyzetet alkossanak. Hétvégi kirándulás ősszel Vége ugyan a nyárnak, de az őszi családi kirándulások is sok örömet, felüdülést jelentenek. Az édesanya legfőbb teendője rendszerint az élelem elkészítése. Legcélszerűbbek e célra a szendvicsek, de mindig készítsünk e mellé, most még bőven kapható zöldséget, paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt. Romlandó, olvadó élelmiszereket ne vigyünk magunkkal, és olyat sem, ami után sok vizet kell inni. Tegyünk el viszont minden családtagnak pehelykönnyű műanyagpoharat és vigyünk műanyagkulacsot, melyet megtölthetünk limonádéval vagy üdítővel. Rendszerint az édesapa feladata, hogy mindezt összecsomagolja a hátizsákba, vagy az utazótáskába, ügyelve arra, hogy semmi se maradjon ki (kés, labda, kötszerkészlet, só stb). Ősszel különösen fontos, hogy a család rétegesen öltözködjön; reggel hűvös van, délre felmelegszik, de délután ismét hamar hűl a levegő. Az már szinte természetes, hogy csak kényelmes, kirándulásra alkalmas lábbeliben szabad elindulni. A kirándulás talán legüdítőbb része a családi labdajáték; minden gyerek boldog, ha a szüleivel játszhat. A másik nagy öröm lehet, a természet kincseinek gyűjtése. A közösen szedett mezei virágcsokor a vázában tartva, sokáig emlékeztethet a kirándulás élményeire. Törő István Szivárvány Szél tekereg, nyúl kesereg, vándorsáska sír, nyekereg, elmegy a Nap, az ég beborul, csorog a zápor, hull cudarul, két kicsiny, félős szellőlányka, néz ki az égbolt nagy ablakán, ezer színével a láthatáron tündöklik, trónol a szivárvány. Az első rajzocska Szebi már három hete járt óvodába. Lassan megismert mindent, tudta a játékok helyét és azt is megtanulta, hogy amivel már nem játszik, azt vissza kell tenni a polcra, a helyére. Anyukája az egyik ámulatból a másikba esett, mert otthon sem hevertek már a játékok a földön. Ám, ha mégis, a maradékkal nem birkózott meg a három éves csöppség, hát megfogta a mama kezét és kérte: Te is segíts, Mama! Szebi minden nap valami új dologgal lepte meg szüleit, az egyik annyira sikerült, hogy majdnem a hálószoba tükre lett az áldozat. Az eset úgy kezdődött, hogy amikor érte ment a mama az óvodába, a faliújságon sok kis rajzot talált, és az egyiken felfedezte csemetéje jelét. Bizonytalanul fordult az óvónőhöz: — Ugye segített Szebinek? — Azt nem! — állította az óvónő. Az anyuka hitetlen- kedve csóválta a fejét és hazafelé az úton is erről beszéltek. Otthon futott a hálószobába, ugra-bugrált a tükör előtt, néha megállt, mutató ujjával körberajzolta fejét, aztán odabökött a szemére, meghúzta az orr és a száj vonalát, végül mintha lőtt volna a kis kezével kinyújtott karral nekiesett a tükörnek. A felszabadult táncból, rajzból szerencsére nem lett baj. Aztán leült a kis asztalához, először rajzolt egy körformát és utána szép sorba mindent, ami kellett egy igazi fejecskére. Egyszóval, Szebi eljátszotta otthon, hogy hogyan készült a rajz az óvodában. A mama így értette meg igazán: valóban senki sem segített gyermekének az óvodában a rajzolásnál. Igazán az lepte meg, mikor Szebi visszafutott az asztalán hagyott rajzhoz és folytatta a munkát. — Van lábam is, Mama! — kiáltott anyjának. Édesanyja eltette ereklyéi közé ezt az első rajzocskát is. Másnap az óvodába Szebi csoporttársaival együtt ismét a tükörfalhoz futott, táncoltak, tornáztak, mókáztak, figyelték magukat. A mozdulatok egyszer majd megjelennek a rajzokon. Báli Györgyné Állati beszélgetés A kis barna Maci odaosont az Emu ketrecéhez és szemmel láthatóan derűsen társalognak egymással. Hogy miró'l folyik a szó? Az emberi fül és értelem, vallószínű sohasem fogja megfejteni. Az azonban bizonyos, hogy nem ellenséges szándék vezérli a diskurzust. Hogy aztán mindez Emu, vagy Maci nyelven folyt-e — azt szintén örökös titok fedi. (Fotó: Gyertyás László) Madártörténelem Senki sem tudja, hogy milyen régóta élt már a Bölcs Huhu, a tudós bagoly a Ködkucsmájú Hegy barlangjában. Csak az a bizonyos, hogy halomban hevertek nála a könyvek, melyekben a madarak történetét írta meg. írt éjjel, és írt nappal évszámra nem látták őt sem a rokonai, sem a barátai. Egyik rokona, aki végre látni akarta, ilyen munkában találta. — Hát élsz-e még Huhu koma? Láthatod! A műveim megtöltik az otthonomat. — Aztán mi hasznát vesszük ennek? — kíváncsiskodott a látogató. — Ebben van a madarak története a világ teremtésétől kezdve. — Szép, szép! — mondta a látogató töprengve — de ha én ezt mind el akarnám olvasni, nem ehetnék, nem áthatnék életem végig, csak olvasnom kéne! A Bölcs Huhu elgondolkodott ezen; mert mit ér a madártörténelem, ha senki sem olvassa el?! Újra megírom, határozta el, csak rövidebben! Míg körmölt egy éneklő fülemüle szállt a barlangjába. — Mit háborgatsz? Nem látod, milyen nagy munkában vagyok? — Bocsáss meg, madarak bölcse! Ha elmondod, min dolgozol így elmélyedve, én hálából eléneklem hegyen-völgyön. A Bölcs Huhu az asztalán sorakozó tizenkét könyvre mutatott:, — íme ezekben van a madarak történelme! — Nem élek én addig, míg ezt mind eléneklem! — szomorodott el a kis fülemüle — Bocsáss meg, hogy megzavartalak! — és kiröppent a barlangból. Bölcs Huhu csak nézett utána, majd feltette a pápaszemét és újra írni kezdett. „Furcsa világ, ez a világ, hogy az ég madarainak olyan rövid életet ád!” — ezt írta a könyv első lapjára és a tizenkét könyvet egy könyvben megírta. Már éppen az utolsó oldalnál tartott, mikor egy ökörszem a könyv szélére szállt. — Mit dolgozol, madarak legkülönbje? — kérdezte az ökörszem. — Egyetlen kötetben megírtam a madarak egész történelmét. A Bölcs Huhu azt várta volna, hogy ökörszem erre rep- desni kezd a boldogságtól, ehelyett szomorúan megrázta a fejét. — Hát hogyan fogjam én a kis karmaim közé ezt az óriási könyvet?! Nem csinálhatnád-e egészen kicsire? Az okos beszédre csak bólogatott a Bölcs Huhu, és bár nagyon fáradt volt, oly csepp könyvbe kezdte írni a madarak történetét, hogy még egy kolibri is elbírta volna. Megőszült, mire elkészült vele, be is aranyoztatta, hozzá, hasonló nem volt a világon. Éppen becsukta a könyvet, mikor egy szarka köszönt rá: — Megpenészedsz Bölcs Huhu, ha sohasem jössz közénk! Éppen válaszolni akart, de a torkán akadt a szó. A szarka ugyanis meglátva az ici-pici csillogó aranykönyvet, se szó, se beszéd lenyelte szőröstől-bő- röstől. És mire a bagoly magához tért a rémülettől, már se híre, se hamva nem volt a szarkának. Hogy mi történt a tudós bagollyal az már sohsem derül ki. De egy bizonyos: azóta nincs a madaraknak madárírta történelmük! Szarka Zoltán Bolygónk védelmében Harmadszor hirdet pályázatot bolygónk védelmében a Tehetséges gyermekekért Alapítvány, a Fővárosi Állat- és Növénykert, az Egészség- és Környezet- védelmi Nevelési Központ, valamint a Pestújhelyi Nevelési Ház. A képzőművészeti és biológiai vetélkedőre 12-14 éves tanulók munkáit várják. A képzőművész-palánták 3 darab A/3-as méretű, szabadon választott technikával készült plakáttal pályázhatnak, a biológiai témakörben pedig 2-3 oldalas, önálló dolgozatot kell eljuttatni a Tehetséges gyermekek Alapítvány címére. (Budapest 1156 Pattogós u. 6-8). A győztesek és a helyezettek értékes jutalomban részesülnek. Óvodás sarok
