Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1993. szept. 18., szombat SZÍNES HÉTVÉGE MÉRLEGKÉSZÍTÉS HELYETT MÉRLEGJAVÍTÁST Esélylatolgatás a ránkszakadt világban Katona Tamás: Illik bemutatni az országnak azt a kevés jót, amit azért felmutathatunk Mi maradt a Monarchiából? (Folytatás az 1. oldalról) — A független médiáktól elvárható az objektivitás. Ami azonban a pártsajtót illeti, aligha képzelhető ez el. — Nem is ez a feladatunk — mondta Katona Tamás. — Ugyanakkor el lehet azt is mondani, hogy a sajtó is kezdi felfogni: valóban nagyon nehezen megoldható kérdés, hogy a hír legyen tárgyilagos, miközben a vélemény lehet szubjektív. Azt is, hogy az aljasság ott kezdődik, amikor a hírekhez nyúlnak hozzá, és elferdítik. Úgy gondolom, hogy ezen a téren kevesebb gond lesz, mintha, mondjuk, egy évvel ezelőtt lettek volna választások. — Milyen lesz a kormánypárt választási stratégiája, államtitkár úr? — Alapvetően figyelembe kell venni, hogy az MDF és az SZDSZ is annak esett áldozatul, hogy „gyűjtőpárt” volt. Ez volt „a” két nagy párt. A legkülönbözőbb elveket valló emberek gyűltek össze, ki az egyik, ki a másik pártban. Most kezd valami természetes átrendeződés bekövetkezni. Ebben a helyzetben az MDF számára az a legfontosabb, hogy egy nyugati, professzionista párttá alakuljon át. A kampányt nekünk igazából az utolsó hetekre kell majd összpontosítani. Úgy gondolom, meg kellene akadályozni azt, hogy ez a választási kampány a Parlamentben folyjék. — Hogyan látja az esélyeket? — Azt hiszem, hogy a három nagy csoport egyformán jó esélyekkel indul. A szocialisták biztos nagyon megerősödve kerülnek ki a választási küzdelemből. Mindent el fogunk követni, hogy ne erősödjenek túlságosan... Aztán ott van a két liberális párt és a konzervatív pártok... Nem hiszem, hogy bármelyik csoport abszolút többségre tenne szert. A valószínűségszámítás koalíciós kormányt sejtet a jövőre is. Úgy érzem, az MDF-nek mindent el kell követnie, hogy ez a koalíció ne egy szocialista-szabaddemokrata koalíció legyen. Ez az ország — elég szomorúan — kényszerpályán van a gazdaságban, és most a túlélésért harcol, és talán az év végére várható először valami kevés jó ebben a dologban. Az a tény, hogy a hazai össztermék több mint 50 százalékát már a magánszféra állítja elő, azt jelenti, hogy a piac lesz ebben az országban, amely szabályzóig hat, és nemcsak emel, hanem csökkent is árakat. És végre-valahára, a mélyponton túlkerülve talán szerényen az ipari termelés is emelkedni fog. Azt gondolom tehát, hogy megfelelő tájékoztatás esetén az állampolgárok jelentős része ezt a tényt tudomásul fogja venni, és ha eljön a választás, nem fog újabb kalandokba bocsátkozni. — Államtitkár úr! Egyre több gonddal küzd az ország, a lakosság jelentős részének életkörülményei komoly aggodalomra adnak okot. — A világgazdaság szörnyű állapota a szegényt jobban sújtja, mint a gazdagot. Ez mindig is így volt, és fájdalom: mi a szegényekhez tartozunk. Az ország pénzügyi helyzete, a költségvetés állapota az egyik rendkívül nagy gond, bár eddig ezt sikerült úgy áthidalni, hogy az eladósodás abszolút számban se növekedjék, és a nettó adósság jelentősen csökkenjen. Ennek ellenére továbbra is sarkalatos kérdés az ország pénzügyi működőképességének megőrzése. Ránkszakadt a világ. Az átalakulás egyben azt jelentette, hogy nemcsak nálunk, de a térség minden országában, a szocializmus összeomlásával összeomlott a volt szocialista országok piaca. Márpedig a magyar gazdaságot egyoldalúan felfűzték a szovjet igények kielégítésére. Ezt Marcaliban is nagyon jól tudják az emberek, hiszen itt az elektrokondenzá- torok teljes egészében szovjet piacra készültek. Összességében a piacvesztés oda vezetett, hogy egy halom olyan üzem, amely termékeit főleg erre a piacra gyártotta, sokszor áthidalhatatlanul nehéz helyzetbe került. Szerencsére, a munkanélküliség még mindig alacsonyabb mértéken stabilizálódott, mint a jóslatok, amelyek egymillió körül vonták meg a határt. Ezzel szemben munkanélkülieink száma hatszázezer alatt maradt. — Ez a „pozitív mérleg” korántsem lehet megnyugtató a rengeteg érintett és hozzátartozói számára, nem beszélve a fiatalokról, az önálló életet kezdeni nem tudókról. — A legnehezebb helyzetben ők vannak, de jelen körülményeink között annak is örülhetünk, ha számuk nem emelkedik. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a pályakezdők képzése, átképzése talán egy fokkal jobban sikerült, mint ahogyan a munkaügyi tárca azt optimistán elképzelte. Úgy gondolom, ezen a téren tudunk valami szerény eredményt felmutatni. És ilyen nehéz helyzetben illik is bemutatnunk ennek az országnak azt a kevés jót, amit azért felmutathatunk — mondta a Somogyi Flírlapnak adott nyilatkozatában Katona Tamás miniszterelnökségi politikai államtitkár. Kun Géza Tibor Létezik-e egyáltalán közép-európai film, közép-európai televízió? A kérdés annál indokoltabb, mivel Klaus cseh miniszterelnök még a Közép-európai Kezdeményezés nevű politikai alakulatot is megkérdőjelezte. Igaz, mégis eljött Budapestre, hogy részt- vegyen a Kék tárgyalásain. A kultúrában minden esetre már több is történt, mint közös közlemények kiadása. Megrendezték Keszthelyen az I. Balaton Fesztivált, amelyre majdnem pontosan ugyanazoknak az államoknak a televíziói kaptak meghívást — és jöttek el —, mint a politikusok csúcstalálkozójára. Itt volt Ausztria és Horvátország, Szlovénia és Szlovákia, Magyarország és Olaszország, Csehország és Lengyelország. Némi túlzással azt is mondhatnánk: itt volt a Mo- narchia.A kérdést tehát úgy is fel lehet tenni: maradt-e valami közös hagyománya a Monarhcia kultúrjának? Nehéz válaszolni. Egyrészt, mert a monarchia szétesése óta több, mint hét évtized telt el, ami azt jelenti, hogy azóta már a harmadik generáció él ezeken a tájakon. Másrészt: már a szétesés pillanatai előtt az volt az egyik legfontosabb feszítőerő, hogy minden náció jelezni, megmutatni kívánta a maga különbözőségét. Harmadrészt: még két-három évtizeddel ezelőtt is, ha valaki megérkezett Pozsony, Zágráb, vagy éppen Debrecen vasútállomására, azt érezhette: ugyanabban az országban jár. Azóta viszont a közös emlékek kőbe formált nyomait, az épületek nagy részét is elbontották. Dehát mindez a múlt. Mit mutat a jelen? A keszthelyi találkozó inkább véletlenszerű, mint tudatos válogatás, s ahogy az országokat 2-3 tévéjáték és dokumentum, meg kultúrfilm reprezentálta, még nem nagyon alkalmas távlatos igazságok megfogalmazására. Egy két felszínes észrevételre azért, a nagyobb szabású félrehallás (félrelátás) kockázatával is vállallkozha- tunk. Az egyik ilyen feltűnő jelenség például: a sűrű határok nyomasztó jelenléte a térség lakóinak életében, ezen a tájon ugyanis minden nagyobb nekirugaszkodás nyomán országhatárokba ütköznek az emberi szándékok, törekvések. És ezek a határok — legyenek azok külsők vagy belsők, lelkiek — mindig korlátozó érvényűek. Magyarul: megsínyli ez a világ, hogy az egykor nagy birodalom útjain, ma minduntalan útleveleket, sőt vízumokat kell felmutatni. A határok átjárhatóságának vágya egyértelműen kiolvasható volt a Keszthelyen látott munkákból. Egy másik tünetegyüttes. A romantikára, az érzelmek fel- tupírozására való hajlam. A nagy indulatok néha még különleges látványban is kifejezést kapnak, ami elég természetes, ha filmről van szó. (Jellemző példáját adta egy szlovák film, amelynek üldözött, antifasiszta ifjú hőse úgy hal meg a film utolsó kockáin, hogy kínjában tótágast áll egy dunai határhídon (már megint itt a határ!), s az egyik oldalon szlovák határőrök, a másikon magyar csendőrök eresztik belé a puskalövedékeket. Végül — talán a romantikus túlzások ellenhatásaként — továbbra is jellemző e tájék művészeire az erős kísérletező, absztraháló hajlam. Akkor most van szellemi utóélete a monarchiának vagy nincs? Magának a monarchiának valószínűleg nincs. Az elmúlt hét évtized azonban nagyon sokszor azonos helyzeteket teremtett, a sok tekintetben azonos starthelyzetből induló országokban. (Olaszország és Ausztria persze inkább a kivételek közé tartozik). Ezért aztán a művészeti törekvésekben is sok rokonvonást fedezhetünk fel. A törekvésekben és nem a művekben. Mert az egyes műalkotásokon félreismerhe- tetlenek a nemzeti jegyek. Dehát így, ettől kerek a világ. S ettől még nagyon jó kezdeményezés a keszthelyi fesztivál. Remélhetően jövőre több idő jut az előkészítésre és akkor egy, az ideinél körültekintőbb válogatás ezt még inkább igazolni fogja. S akkor tán biztosabb képünk lesz arról is: mi maradt a monarchiából. Bernáth László A kisebbség fő célja a fennmaradás Hambuch Géza: A magyarországi németség nagyon szerény népcsoport Nincs más feladatunk, mint az eredeti: a kisebbség fő célja a fennmaradás, a Magyarországon élő németek mindig ezért fáradoztak. A demokrácia azonban új lehetőségeket biztosított számunkra, az október 22-én életbe lépő kisebbségi törvény pedig lényeges változást hoz — mondta Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének ügyvezető elnöke a Somogyi Hírlapnak. — Elsősorban a gondolkodásmód megváltozását várjuk ettől — folytatta —, a többségi nemzet s a kisebbség részéről. A magyar nemzettől toleranciát és támogatást várunk, magunktól pedig nagyobb aktivitást, valamint azt, hogy céljainkat az eddigieknél bátrabban nyilvánítsuk ki. Sok községben már csak a sírkövek tanúskodnak arról, hogy valamikor ott német emberek éltek. Vissza kell „hódítani” nyelvünket, identitásunkat. Nagyon fontos az a tudat, hogy a nyelvnemzet nem feledkezett meg rólunk. Ma Magyarországon Németország tekintélyének köszönhetően sem szégyen németnek lenni. — Mit ért céljaik bátrabb kinyilvánításán ? — Úgy gondolom, a magyarországi németség nagyon szerény népcsoport. Az elmúlt néhány évtizedben békésen éltünk együtt, nem nyilvánították úgy ki az igényeinket, mint például a határainkon túl élő magyarság. Azt a készséget, toleranciát várjuk a többségi nemzettől, hogy azonos jogokat élvezhessünk, hogy lehessen például istentiszteletet tartani németül, hogy a rádió, a tévé — nagyobb óraszámban — több műsort sugározzon az anyanyelvűnkön. — Milyen tapasztalatai vannak? — Jók is meg rosszak is. — Somogybán? — Itt, sajnos, csak néhány községben — többek között Ecsenyben, Szulokban — élnek számottevően németek. Remélem, a törvényadta lehetőségeket megragadva visszahódítják majd elfelejtett nyelvüket. — A szövetségnek milyen kapcsolatai vannak Németországgal? — Ebben az esztendőben — az itt élő németség révén — a német belügyminisztériumtól 2,8 millió márka támogatás érkezik; a német külügyminisztérium majdnem ugyanennyit ad. Elképzelhető, hogy ez a hatalmas összeg, mintegy 5-6 millió Hambuch Géza (Fotó: Lang Róbert) márka, nem „jönne” Magyar- országra, ha mi nem lennénk itt. Természetesen ez nem csak a németség érdekeit szolgálja, hanem a velünk együtt élő magyarság és más nemzetiségű lakosság is élvezi ennnek előnyeit. A szövetség kapcsolatai Németországgal igen sokrétű. A szövetségünk keretében 1988-ban létrejött magyarországi németek alapítványához hasonló alapítványt hoztak létre Stuttgartban; mindkettő feladata a községek, városok, iskolák közti partnerkapcsolat segítése. — A somogyi, német nemzetiség lakta települések hogyan tudnak bekapcsolódni a szövetség munkájába? — Az emberek sokáig azt sem merték bevallani, hogy németek. Remélem, hogy ezek a sebek hamarosan begyógyulnak, s egy olyan új generáció nő fel, amelynek nem kell elszenvedni mindazt — a kitelepítéstől a vagyonelkobzásig, a jogfosztott- ságtól az üldöztetésig —, amelyet szüleik, nagyszüleit* átéltek. Hiszen elsősorban a fiataloknak kellene talpraáll- niok... Tamási Rita Művészi alkotások Balatonboglárnak A „Pro űrbe” emlékplakettet, valamint a díszpolgári megbecsüléssel járó emlékgyűrű tervezetét érdemes művészekkel készíttette el a balatonboglári önkormányzat. Illés Gyula budapesti, valamint Csíkszentmihályi Róbert, szentendrei alkotó e két munkán túl a városnak ajándékozták a „Madár” című domborművet, a 198 centiméter magas, mészkőből készült „Legény” c. szobrot. Köztéri elhelyezésükről hamarosan döntenek. KÁF-oklevelek 14 terméknek Tizennégy vállalkozás képviselője vette át a héten a Kiváló Áruk Fóruma emblémaviselési jogot tanúsító oklevelet. A megkülönböztető jelet minden évben meg kell pályázni, s csak szigorú Kermi-minősítések alapján ítélik oda. Megkapta többek között a KÁF jelzést az Alföldi Porcelángyár Rt Beatrice étkészlete, az Apenta ásványvíz, a Frigolux fagylalttárolója és a Zalahús Rt — az utóbbi 3 termékére is. Világrekordkísérlet a dráma napján A magyar dráma napját sajátos világrekord-kísérlettel kívánja emlékezetessé tenni Siposhegyi Péter színműíró: arra vállalkozott, hogy szeptember 23-án — egy újságcikk alapján — kilenc óra leforgása alatt egészestés színdarabot ír. Ily módon felháborodását is kinyilvánítja, amiért e napon színházaink egyetlen új magyar darabot sem mutatnak be. Phare-hitel révén inkubátorház A kezdő vállalkozók segítésére úgynevezett inkubátorházat hoznak létre Szombathelyen — osztrák és angol szakemberek segítségével. A terv megvalósításához a szervezők már rendelkeznek egy húszmillió forintos alappal, másrészt a Phare-program keretében pályázat útján szerezhetnek negyvenmillió forint hitelt. ír „kocsma” i nyílt Megnyílt az első kelet-európai Irish Pub Budapesten, s ezt valószínűleg további ír „kocsmák” is követik. A pub megnyitásra a cég több mint 10 millió forintot költött, és jelentős apporttal szállt be. Kutya találta meg a kábítószert Kábítószer-kereső kutya segítségével találtak kábítószert egy gépkocsiban elrejtve a határőrök a gyulai átkelőnél. Egy német és egy török állampolgár jelentkezett belépésre, és az ellenőrzés során a kábítószert kereső kutya a gépkocsi kesztyűtarlójából egy cigarettás dobozt emelt ki. Mint kiderült, ebben 49,5 gramm hasist rejtettek el.
