Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-16 / 216. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KAPOSVÁR 1993. szeptember 16., csütörtök Könyv készül a testvérvárosi kapcsolatokról Bath, Schio, Glinde és Csíkszereda után Tverbe ka­pott meghívást Balog József kaposvári fotóművész. Mihal Anderson tveri fotóművész a közeljövőben látja vendégül a kaposvári alkotót, aki készülő, testvérvárosi kapcsolatokról szóló könyvének fotóanyagát gyűjti. ( Liget-ankét Kaposváron A Kaposi Őszi Napok elne­vezésű színes rendezvényso­rozat egyik kiemelkedő ese­ménye lesz a kaposvári Me­gyei és Városi Könyvtárban szeptember 20-án tartandó est. 19 órakor rendezik meg a Liget című folyóirat ankétját. Levendel Júlia és Horgas Béla, a folyóirat szer­kesztő-kiadói találkoznak az olvasókkal. Magánorvosi szerződési feltételek Kaposvár Megyei Jogú Vá­ros Közgyűlése megtárgyalta a vállalkozói és magánorvosi szerződési feltételek felülvizs­gálatáról szóló előterjesztést, s úgy határozott, hogy a házi­orvosi feladatok ellátására magánorvossal vagy vállal­kozó orvossal csak akkor köt szerződést, ha a körzet mű­ködési kiadásaira a társada­lombiztosítási finanszírozás fedezetet biztosít. A fedezet meglétének vizsgálatánál a Népjóléti Gondnokság vezető­jének nyilatkozatát kell alapul venni. Az egyház szociális tanítása Dr. Kovács K. Zoltán, a Ba- rankovics Alapítvány vezetője Az egyház szociális tanításá­nak hatása a magyar társada­lomra címmel tart előadást Kaposváron. A Keresztény Ér­telmiségiek Szövetségének helyi csoportja által rendezett előadás ma este 5 órakor a Megyei és Városi Könyvtár nagytermében kezdődik. Gépbemutató a V árosgazdálkodási Rt-nél Az ausztriai Rasant Johann Nussmüller Schwanberg a Kaposvári Városgazdálkodási Rt-vel közösen rendezi meg gépbemutatóját. A 42 lóerős Kommunál-trak alapgép nyári és téli üzemeltetéssel is mű­ködtethető. A gépbemutatót szeptember 23-án 9 órakor tartják a Városgazdálkodási Rt Cseri úti telephelyén. Testvérvárosok a fesztiválon Sorra érkeznek Kaposvár testvérvárosaitól azok a leve­lek, amelyekben megerősítik: jövő tavasszal képviselőket küldenek a tavaszi fesztiválra. Az előrejelzések szerint mű­vészeti együttesek, zenészek jelentős számban képviselte­tik magukat. Szakácsok mennek Olaszországba Két turnusban két-két hétre kaposvári szakácsok és ven­déglátós szakemberek utaz­nak olaszországi munkavég­zésre. A tavalyi jó tapasztala­tok alapján nagy várakozás előzi meg a testvérvárosban végzendő somogyi „szakmai bemutatót”. ÚJJÁSZÜLETIK A SZECESSZIÓ (?) Tiffany titkok tudója Átalakulóban a polgári értékrend — Az olasz vadász csókja — Az ipari kultúrából s az építészeti alkalmazásból ha­zánkban kitörlődött az üvegművészet — állítja Molnár Fe­renc. A kaposvári üvegmú'ves ólomüveg- és Tiffany munká­ival azt a folytonosságot próbálja megteremteni, ami a nyugati kultúrában mindig megvolt. Vár utcai műhelyében mí­ves Tiffany-tükrök, asztali és állólámpák, ólomüvegképek születnek. Bár üvegműves a szakmája, amit csinál, jóval több ennél. Művészet, amely- lyel a megyében egyedüli, s az országban is csak néhá- nyan készítik az ólomüveg- és Tiffany-termékeket. A szakma szeretetét a családból hozta magával. Édesapja, Molnár János üvegcsiszoló üzemet működtetett hajdan a Széche­nyi téren. Generációk nőttek fel keze alatt. Az üvegcsiszo­lást és a foncsorozást, a dísz- tükörkészítést tőle tanulta fia, aki mindig körülötte tüsténke­dett. — Feleségemmel 1984 óta foglalkozunk Tiffanyval — mondja. — Mi újra felfedeztük ezt a technikát, s német útja­inkon szereztük be az alap­anyagot, az eszközöket, és időközben bújtuk a szakiro­dalmat is. Próbáltuk megvaló­sítani azt, amit megálmod­tunk. Mindig más és más mo­tívumok kerülnek ki kezünk alól. Talán ez adja munkánk szépségét. — Mi a Tiffany darabok titka? — Ehhez igazi megszállott­ság kell, különben nem megy. A hagyományos ólomüvegtől annyiban különbözik, hogy ha­tásosabb, részletgazdagabb megjelenést érhetünk el. Olyat, amilyet az ólom szerke­zete nem tesz lehetővé. Hogy melyik a kedvenc stí­lusuk? A szecessziós haszná­lati és dísztárgyakat kedvelik. Azt vallják: ehhez kötődnek leginkább. Élet van bennük, nekik ez a szép. Munkáikban egy jó értelemben vett polgári értéktudat kialakítására vállal­koznak, ám mint mondják: elég nehéz volt közel kerülni az emberekhez. A Fő utcai ki­rakatot két évig „szokták” a já­rókelők, ám a csodálkozás már mólóban. A Molnár-féle termékek így készülnek a Tiffany-tár- gyak (Fotó: Kovács Tibor) egyre több otthon díszei. De a bőszénfai, a hidasi templom üvegei, a balatonlellei Korfu vendéglő „balatoni életképe” is az ő kezük nyomát őrzik. Svédországba, Németor­szágba, Olaszországba szin­tén eljutottak már lámpáik, tükreik. A rekeszekben szebbnél szebb Tiffany-üvegek. Néme­lyik olyan, mint egy festmény. Mindegyik Németországból való, mivel idehaza még nem lehet hozzájutni a speciális technikával készül üvegtáb­lákhoz. Ahhoz az alapanyag­hoz, amely Molnárék által vö­rösrézzel körbevett virágszi­rommá, levéllé, csigává formá­lódik. A feleségtől, Sámson Valé­riától tudom: a szabás, tisztí­tás, csiszolás, sablonkészítés, fóliázás, felrakás mérhetetlen összpontosítást igényel. Egy-egy lámpa elkészítése több hétig tart. Most álmennye­zeten dolgoznak. Egy pécsi lakásba kerül majd, megfelelő miliőbe. A tervek már meg­vannak, s a munka a jövő ta­vaszig kitart. A megrendelők általában tudják, mit szeretnének; gyak­ran a mesterrel együtt tervezik meg az adott tárgyat. A kivite­lezés így még érdekesebb. Többen évek múltán is vissza­térnek a Molnár-házaspárhoz. Ám az az olasz vadász még nem jelentkezett újabb Tif- fany-termékért, aki a Fő utcai kirakatból vetette be az egyik lámpát, s örömében megcsó­kolta az üvegcsodát. Lőrincz Sándor Újra ép a Zsolnay-kút Hónapok óta szúrja a sze­münket a sétálóutcán az ivó­kutat fedő deszkaburkolat, amely a megrongált alkotást védi az újabb vandál kezek­től. Bank György, a városgaz­dálkodási rt-nél elmondta, hogy a pécsi Zsolnay-gyár- ban elkészültek a javítással. A kút eltört tartórészét némi­leg robusztusabb alakban formálták újjá, így a jövőben talán ellenállóbb lesz a tá­madásokkal szemben. — Az egész építményt el kellett távolítani, mert a javí­táshoz be kellett áztatni a ke­rámiát — mondta Bank György. — így persze a be­szívott Víz jelentősen meg­növelte a kút súlyát, csak da­ruval tudtuk a helyére állítani. — Mikor ihatunk megint a kútból? — Ha az időjárás kedvező lesz és a cementes ragasz­tóanyag gyorsan szárad, azonnal levesszük a védő- burkolatot. Legkésőbb pén­teken újra gyönyörködhetünk a város kedves díszében. V. J. Körkép a kaposvári közétkeztetésről Kevesebben kérik az üzemi ebédet Tojásos rántottleves, rántott szelet burgonyával és sava­nyúsággal — ezt kapták az előfizetéses étkezők a Kapos étteremben. Naponta jó néhá- nyan megfordulnak itt — épp­úgy, mint a többi étteremben, ahol ezzel is bővítették üzleti profiljukat. — A környék vállalati, bolti dolgozói és nyugdíjasai ebé­delnek nálunk — mondja Kis- iván István, a Kapos étterem üzletvezetője. — Hetente száz, százhúsz vendéget je­lent ezt. A napi menüt nyolc­vanöt forintért kínáljuk; rend­szeresen van húsétel, főzelék és szezontól függően gyü­mölcs. Az idősebbekre is gondol­tak: nemcsak munkanapokon, hanem szombat-vasárnap is ebédelhetnek. Kaposváron több étterem, vállalat foglalkozik a tömegét­keztetésekkel. Van, ahol csak néhány tucatnyi a megren­delő, s van olyan is, ahonnan ezerszám szállítják ki az ada­gokat. Az étkeztetésben is sok a változás. A megkérdezettek egyöntetűen állították: lénye­gesen kevesebben igénylik most az üzemi ebédet. Pár esztendeje a nagy gyárak, üzemek sok százas megbízá­sokkal keresték fel az étter­mek konyháit — manapság ezek a számok jóval kisebbek. Városszerte ismert a Béke Söröző. Munkanapokon kap­nak itt meleg ételt az előfize­tők. — Elsősorban a környéken A Kapós konyháján mintegy 150 előfizetőnek főznek levő hivatalok, kft-k munkatár­sai jönnek hozzánk — mondta Kilián László üzletvezető. — Az utóbbi hónapokban mint­egy százan fizetnek elő, köz­tük húsz-huszonöt a nyugdí­jas. Egy ebéd ára kilencven forint, s általában háromfogá­sos. Mint az üzletvezető el­mondta: ügyelnek arra, hogy két héten belül ugyanaz az étel ne kerüljön az asztalokra. Kaposváron a legtöbb ételt a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat szállítja az előfizetők­nek. Változatos a megrende­lők sora: az óvodáktól az álta­lános és középiskolákig, üze­mekig, és sok idős ember ke­resi fel őket. — A három konyha össze­sen 2200 adag étel elkészíté­sét vállalja — mondta Beke Zoltánná megbízott területve­zető. — Ebből mintegy ezer­nyolcszáz adagot az iskolák­nak visznek. A legtöbbet a Ki­nizsi Pál Általános Iskola, a magyaregresi iskola és a köz- gazdasági szakközépiskola rendeli. A tanulóknak az ebédért — amiben rendszeresen talál­ható sertés- vagy halhús, főze­lék, gyümölcs — nyolcvanöt forintot kell fizetniük. — Van-e haszna a tömeg- étkeztetésből a vállalatnak? — Már több mint négy évti­zede ez a fő profilja a Me­csekvidéki Vendéglátó Válla­latnak. A közétkeztetésből szerény, ám biztos a bevéte­lünk. Harsányi Miklós Az órások régi márkás órák után vágynak Olcsó órának a napsütés is árt — Jó szívvel nem merem rábeszélni a fiamat, hogy ezt a foglalkozást folytassa — mondja Neményi István órás­mester. — A szakma kezd visszaszorulni. Sok üzlet meg­szűnt, volt olyan órás, aki ka­zánfűtőnek ment. A Neményi órásüzlet 25 éve működik a Kossuth Lajos utcá­ban. A céget még a mester nagyapjának a nevelőapja ala­pította 1875-ben. A kvarcórák tömeges megje­lenésével a hagyományos órák javítása nagymértékben visz- szaesett. Az órás szakma jel­lege megváltozott. A nagy mennyiségben piacra dobott tucatáruval — az olcsó előállí­tás miatt — szétszedhetetlen, javíthatatlan konstrukciókat bocsátanak ki a gyárak — vá­zolja a helyzetet Neményi Ist­ván. A 800-1000 forintos kar­órákra egy-egy elemcserén kí­vül a kuncsaft nem is költ töb­bet, mert komolyabb javítást nem ér meg az óra. Hasonló a helyzet a fali- és ébresztőórák­nál is. — Az olcsó kvarcórák any- nyira rossz minőségűek, hogy elveszik a javítás szépségét. A gyenge konstrukcióból adó­dóan sok a reklamáció, de hát születési hibát nem lehet kijaví­tani — jegyzi meg az órás. Neményi István a régi, külön­leges órákat kedveli, közülük is inkább a karórákat — mert azokhoz tudás, precizitás kell. Szívesebben foglalkozik már­kás órákkal, amiket javítás után nyugodt lélekkel tud ki­adni. Sipos Endre 1957 óta dolgo­zik órásként. — Az emberek 75 százaléka kvarcórákat hoz javítani. Több­ségük silány áru, bóvli. Ezt ré­gen úgy hívták, hogy paraszt- vakítás. Na, vakulj paraszt! — mondták a vásározók és elad­ták a mutatós, de ócska holmit — meséli a mester. — Mennyiben más a kvarc­órák javítása mint a mechanikus óráké? — A mechanikus órát javí­tani átlátszóbb dolog, mert tu­dom, minek mi a funkciója, és ha minden tüzetesen, ponto­san javítva van, akkor annak jónak kell lenni. Á kvarcóráknál merőben más a helyzet. Ott csak a műszerre lehet hagyat­kozni. Csak a mechanikus órákra adok garanciát, mert a kvarc­óra — akár javítás után — at­tól is elromlik ha megsüti a nap. Ha műszálas ing van va­lakin és a dörzsölés következ­tében sztatikus áram keletke­zik, az áramkör kap egy erő­sebb lökést, és máris tönkre­megy az óra. Vagy a tekercs egyszerűen elszakad. Egy ilyen óra tekercse a hajszálnál 50-szer vékonyabb huzalból van. Sipos Endre legszívesebben a mechanikus órákat javítja. Azokat csukott szemmel is összerakja. Szerinte egy svájci mechanikus szerkezet ipari remekmű. A kvarcóra meg egy gépsoron összerakott valami, közel sem olyan szép mint egy márkás svájci vagy francia óra. S. Pap Gitta Behozható a lemaradás Kaposváron az építési telkek és ingatlanok eladásoknál jelentkező lemaradás — a szakemberek szerint — az idei második félévben még behozható. Erre a gyorsításra an­nál is inkább szüksége van a városnak, mert a késésben levő ügyek miatt az eladásokból származó önkormányzati bevétel is elmarad az év elején tervezettől.

Next

/
Thumbnails
Contents