Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-11 / 212. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. szeptember 11., szombat A FARAGÓ BÜSZKESÉGEI Az életre keltett fa rabja Az orvostudomány árvája Dr. Nagy Gyula: Az orvostörténelem nélkül nem értjük a jelenünket — Nem anyagi érdek fűz a fa megmunkálásához; egy­szerűen szeretek dolgozni vele — mondja Baranyai Sán­dor, aki 15 évesen a kaposvári bútorgyárban szerzett műbú­torasztalos-bizonyítványt. A Zselic erdeinek fáiról úgy be­szél, mint féltett, pompás kin­csekről. A fáról, amely keze nyomán — mind motívumai­ban, mind pedig formavilágá­ban a népi hagyományokat hűen tükröző — csodás hasz­nálati tárgyakká varázsolódik. Baranyai Sándor műhelye művészien rumlis: gépekkel, szerszámokkal, fával van tele. A gépeket, a gyalupadot lehe­letnyi finom fűrészporréteg bo­rítja. — Nem kaptam meg a népi iparművész címet — mondja. — Most már nincs is szüksé­gem rá. A célom az, hogy ezt a hagyományőrző és ipari te­vékenységet ötvöző munkát a sikeres vállalkozás szintjére fejlesszem. Hobbiként, „má­sodállásban” dolgozom a fá­val, amelynek ha valaki a bű­völetébe esik, az rabul is ejti, szenvedélyévé válik. Imádom áfát! Baranyai Sándor 25 évig volt rendőr, jól ismerik és kmb-sként is szerették a falu­ban. Eredeti szakmájától és a szeretett fától soha nem sza­kadt el: folyamatosan dolgo­zott. Míves, Balaton-felvidéki és belső somogyi motívumok­kal díszített alkotásai hazai és nemzetközi kiállításokon, népművészeti vásárokon öregbítették megyénk fafara-, goinak hírnevét. 1987-ben a nürnbergi világkiállításon — 12 ezer résztvevő között — harmadik díjat kapott. Két garnitúráját jutalmazták ezzel, és egy közös szabadalmat az azóta elhunyt Rostás József­fel. , Ez a szabadalom egy módszer, amelynek segítsé­gével a hagyományos népi motívumokat tömeggyártással lehet felhasználni a lakások díszítésére. Falujában társadalmi mun­kában restaurálta a templom szószékét. Baranyi Sándor kezemunkáját dicséri a helyi kultúrház teraszának dekora­tív fakorlátja is. — Büszke vagyok arra, hogy Kaposváron, a Petőfi ál­talános iskolában László Fe­renc rajztanár ismertette meg velem az alkotás örömét. Ezt később már „csak” fejleszteni kellett. Büszke vagyok arra is, hogy bár én nem lettem mű­vész, nagyon sok barátom el­érte ezt a rangot. És büszke vagyok 22 éves tanítvá­nyomra, Hideg Gyulára is, aki már jobban farag, mint én. Míg a nyers alapanyagból — a motívumok tervezésétől a faragásig — kész szék-hát­támla lesz, eltelik két-három hét, aztán a garnitúra elkészí­tése már alig egy hónap. Baranyai Sándor, akinek szenvedélyévé vált a famunka (Fotó: Török Anett) A szépséges, zsűrizett bú­tordarabokat a budapesti Folk­lór Vállalaton keresztül érté­kesíti. Ezek a súlyukban ne­héz, ám motívumaikkal mégis könnyedséget sugárzó szé­kek, asztalok nem egy életre készülnek, az unokák is gyö­nyörködhetnek bennük. — Volt-e olyan alkotása, amelyiktől nehéz szívvel vált meg? — Minden darabtól! A Gyu- szival majdnem sírunk, amikor elviszik a bútort. Mert vele vi­szik azt a rengeteg küszkö­dést, gyötrődést is, amelynek nyomán bútor lesz a fából. Tamási Rita Ficzere Mátyás képviselő visszatért a koronghoz Idősebb és fiatalabb hódolói­nak egyaránt tetszett Ficzere Mátyás tudománya az Alpok-Ad­ria nemzetközi vásáron. Az SZDSZ-es országgyűlési képvi­selő kaposvári népi iparművész házastársával, Szíjártó Rékával közösen vásárdíjat is nyert. A kiállításra látogatók pedig azt is megtudhatták, hogyan készülnek a remekművek. Hamar kiderült: Fic­zere Mátyás a korong mögött az igazi: kezei gyakorlottan formálták a hideg agyagot, amely a „simogatás” hatására szinte megelevenedett. Az új, születő formában mások számára is érthető volt a gondolat. A gép, a holt agyag egyaránt enge­delmeskedett neki; amikor koron- gozott, őszinte érdeklődés kísérte minden mozdulatát. Akik régebb óta ismerték, tudták: a nagy kerá­miák készítésében szinte utolérhe­tetlen. A falitálak, korsók és vázák gazdag szakmai ismeretről, díjai pedig elismertségéről tanúskodnak. A szakma művészi fokon valóban a kisujjában van. Három éve adta a fejét képvise­lőségre, ám azóta már többször is nyilatkozott arról: a parlamenti cik­lus után nem kívánja újra jelöltetni magát: visszatér mesterségéhez. Sokak szerint jól választ! Az agyag az ő igazi világa. Gyereksereg leste érdeklődve Ficzere Mátyás kézmozdulatait (Fotó: Kovács Tibor) Dr. Nagy Gyula: ” ...mindig voltak kiváló orvostörténésze­ink...” (Fotó: Kovács Tibor) — Az orvostörténelem kicsit amolyan mostohagyermeke az orvostudománynak — mondta dr. Nagy Gyula a Ka­posi Mór Megyei Kórház bőr- gyógyászati osztályának főor­vosa, a Bőrgyógyászat Törté­nete Francia Társaság egyik alapító tagja. — Magyaror­szágon soha nem kutatták és nem oktatták intézményesen ezt. Pedig az Osztrák-Magyar Monarchia gyökerein nevel­kedett honi orvostörténelem­nek szép hagyományai van­nak. Ma ha egy orvos publikál, akkor elsősorban szorosan a szakterületéhez illeszkedő témát választja. Ez biztosítja ugyanis leginkább számára a szakmai előmenetelt. Ennek ellenére mindig voltak kiváló orvostörténészeink. Dr. Nagy Gyula példaként Benedek Ist­ván és Berde Károlyt említette. — Berdéről ma is példát ve­hetünk. A magyar nép derma- tológiája címmel 1840-ben napvilágot látott kötete szak­mai, néprajzi és irodalmi szempontból is elsőrendű munka. Ilyen polihisztorokra vagy legalábbis ennyire elhi­vatott néprajzosokra, orvostör­ténészekre volna szükség ah­hoz, hogy a Somogybán is fe­hér foltnak számító egész­ségügyi-történeti kutátás népi aspektusait feldolgozzuk. Dr. Nagy Gyula a Jászság­ból származott Kaposvárra, s a bőrgyógyász főorvos mind­össze hat éve „tévedt” az or­vostörténeti kutatások terüle­tére, azt követően, hogy meg­védte kandidátusi értekezé­sét. Elődjének, dr. Franki Jó­zsef tőorvosnak, a Kaposi Mór és Gruby Dávid életét, mun­kásságát bemutató tanulmá­nyai inspirálták írásra. A ne­ves, kaposvári születésű és vi­lághírnévre szert tett bőrgyó­gyász, Kaposi Mór születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból rendezett emlékülésre, Franki József főorvossal, kö­zös kiadványt állított össze. Az első orvostörténeti reflexiót a Der Hautarzt című rangos német szaklap is publikálta. Ezt követően Párizsban, 1989-ben a Bőrgyógyászat Története Francia Társaság egyik alapító tagja lett. A kap­csolat élő: több publikációja is megjelent azóta a francia szaklapban. Tavaly, a Kaposi Mór emlékszobor avatásakor a Francia Bőrgyógyász Társa­ság levelező tagjává válasz­totta és megkapta a Magyar Bőrgyógyász Társaság emlé­kérmét is. A hét végén rende­zett XXXV. somogyi orvosna­pok kapcsán kérdeztük: vol- tak-e művelői Somogybán az orvostörténelemnek? — Dr. Csurgó Jenő nagyon szép monográfiában, 1882-ig terjedően írta meg a kaposvári kórház történetét — felelte. — Ma dr. Bodosi Mihály nyugal­mazott főorvos dolgozik meg­szállottan a folytatásán. Az idestova két kötetnyire nőtt munka kiadás előtt áll. A szá­zadfordulón volt igazgatója kórházunknak dr. Szigeti Gyula Sándor. 1898-99-ben, európai tanulmányútja alkal­mával abban a párizsi Tar- nier-Cochin kórházban is megfordult, ahol ma a vendé­gelőadónk, dr. Daniel Wallach professzor is tevékenykedik. Számára fordítottam le Szigeti Gyula tapasztalatait, amelye­ket a hajdani veseműtét során szerzett. A tanulmányút kéz­zel írott másolatát egyébként a kísérletes-sebész kongresz­szus alkalmával dr. Rozsos István jóvoltából kézbe is ve­hették a résztvevők. A kortárs kutatók közül dr. Csapiáros Zsuzsanna, dr. Bogdán Ta­más, dr. Mohr Tamás és dr. Báthory Éva törekvései re- ménykeltőek. Az orvostörténelem műve­lése sok lemondással és ke­vés sikerrel jár. Publikálási le­hetőség mindössze az Orvosi Hetilap Horus rovatában van, és a kongresszusokon, ta­nácskozásokon is ritkán érin­tik ezt a témakört. Dr. Nagy Gyula főorvos szerint az or­vostörténelem olyan, akár a történelem: nélküle nem értjük meg a jelenünket. — Az orvostörténelem az orvostudomány árvája — mondta. — Az ember ezt vagy csinálja, vagy nem. Ha vál­lalja, akkor inkább hobbiként tegye. De csak magas szinten ér­demes vele foglalkozni. _ Várnai Ágnes Faipari és Kereskedelmi Kft 7400 Kaposvár, Dombóvári út 1. Telefon: 82/316-600, 60/368-168, Kínálatunkból:- fenyő épületfa, gerenda 4-8 m 16 900 Ft/m3-tól- fenyőfürészáru 25-50-65-75 m 15 000 Ft/m3-től- tölgy épületfa 18 900 Ft/m3- fa-és műanyag ajtók és ablakok- lépcső-és korlátelemek, tölgy 580 Ft/fm- fenyő 420 Ft/fm- barkácsáru- zárak, vasalatok- méretre szabott laminált bútorlap- lambéria, (osztrák, csiszolt) 552 Ft/m2- tetőcserép .- felületkezelő anyagok, ragasztók- bútorok Az árak az Áfát nem tartalmazzák ! Érdeklődésüket tisztelettel várjuk naponta 8-17 óráig. (18143)

Next

/
Thumbnails
Contents