Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. augusztus 9., hétfő Európa nincs túl a mélyponton Nincs túl a válság mélypontján a recesszióval és a makacsul növekvő munkanélküliséggel küszködő Európai Közösség — ez derül ki a brüsszeli EK-központ jelentéséből. A felmérés szerint nyoma sincs a gazdasági fellendülésnek a közöspiaci térségben, sőt a jelenlegi, 10,3 százalékos átlagos munkanélküliségi ráta a jövő év közepére az eddig soha nem tapasztalt 12 százalék fölé emelkedhet. Prágai vádirat Wallis ellen A prágai katonai bíróságon elkészült a vádirat Václav Wallis, az 1989 utáni csehszlovák titkosszolgálat (FBIS) volt ügynökének ügyében. Azzal vádolják, hogy 1992-ben hivatali posztjával visszaélve államtitkokat szivárogtatott ki és adott el Viktor Kozenynak, a Harvard beruházási cég igazgatójának. Wallist 3-10 évi börtönb,üntetésre is ítélhetik. Zsidó gimnázium nyílt Berlinben AII. világháború óta első alkalommal nyitottak zsidó gimnáziumot Németországban. A berlini intézménybe összesen 23 tanulót várnak — mondta Uwe Mull igazgató. A 17 gimnazista mellett hét tanulóval úgynevezett reáliskola is indul. A zsidó gimnázium Ber- lin-Mitte városrészben van, amely az üldözések előtt a zsidó közösség központja volt. Lengyelország ismét szigorít Lengyelország nem tárja szélesre az ajtót az Oroszországi Föderáció és a FÁK állampolgárai előtt, akik munkát keresni jönnek az országba. Ezt Irena Wojcicka lengyel munkaügyi miniszterhelyettes közölte, moszkvai látogatásának végeztével. Még e hónapban új rendszert vezetnek be a Lengyelországban munkát kereső FÁK-állampolgárok számára; vízumhoz és munka- vállalási engedélyhez kötik lengyelországi alkalmazásukat. Légitársaságok gyilkos versenye Esetenként a 35 százalékot is elérik azok a kedvezmények, amelyeket a legnagyobb amerikai légitársaságok nyújtanak a gyilkos árverseny most kezdődött legújabb szakaszában. A nyári utazási csúcsszezon vége felé közeledve elsőként a harmadik legnagyobb, a Delta Air Lines döntött úgy, hogy a szeptember 15-e és december 15-e közötti utazásoknál a teljes ár egyharmadával csökkentve kínálja jegyeit. A Delta ármérséklő lépését gyorsan követte a Continental Airlines is. „Puccs” fenyeget Moszkvában Az orosz kormány által végrehajtott esetleges „gazdasági puccs”-nak a veszélyére figyelmeztet a Nyezaviszimaja Gazeta. A lap — jól értesült forrásokra hivatkozva — azt írja: a kormányban többségben vannak a gazdaságba való nagyobb állami beavatkozás hívei, s esetleg megpróbálják alapjaiban megváltoztatni a kabinet gazdasági irányvonalát. A lap ezzel az Oleg Lobov vezetésével az 1995-ig terjedő időszakra kidolgozott csomagtervre utal, amely államilag ellenőrizné az árakat és központilag osztaná el újra a beruházási kereteket. Hiányzó tízmilliárdok fékezik az amerikai űrkutatást Amikor a Discovery űrrepülőgép fellövését júliusban először az indítás előtt 30 másodperccel, után azután ismételten, végül hetekkel el kellett halasztani, már senki nem lepődött meg: az elmúlt években szinte az volt a rendkívüli, amikor a gépek elsőre, a kitűzött időpontban elindultak. A maximális óvatosság érthető, hiszen ki feledhetné a Challenger szörnyű tragédiáját, amikor 1986 januárjában, élő tv-közvetítésben az egész világ láthatta a robbanást, hét űrhajós drámai halálát. Azóta a három maradék gép túlnyomórészt tudományos feladatoknak tesz eleget, de nyílt kérdés, hogy meddig. A gépek kifejlesztésének fő indoka ugyanis az volt, hogy olcsó, megbízható űrjármű álljon rendelkezésre az állandó amerikai űrállomáshoz, ahonnan a 21. században a Mars, majd a többi bolygó meghódítására indulnak az asztronauták. A politikailag megváltozott világban és az anyagi lehetőségeit illetően megváltozott Amerikában azonban egyre kétségesebb, hogy lesz-e valaha űrállomás és hogy meddig repülnek még a Discovery és társai. Az űrállomásról 1958-ban beszéltek először, a NASA, az újonnan létrehozott amerikai űrhajózási hivatal tudósai. A cél az volt, hogy látványos választ adjanak a „Szput- nyik-sokkra”, a szovjetek előnyére az űrkutatásban. Mivel azonban nem volt világos, mikorra készülhet el és milyen célokat szolgálhat egy űrállomás, John Kennedy elnök elutasította a tervet és úgy döntött, hogy az amerikaiak lesznek az elsők a Holdon. Tíz évvel később, százmilliárd dollár felhasználásával, Armstrong és társai eljutottak a Holdra — a NASA pedig tovább tervezte az űrállomást, mondván, hogy az 8 milliárdból kifejleszthető. 1980-ra lett volna kész, száztagú személyzettel. A grandiózus terv jelzett költségéről a tervezők is tudták, hogy képtelenül alacsony, ám úgy gondolták, hogy többet — nyilvánosan — nem lehet kérni és idővel majdcsak megszerzik a szükséges forrásokat. Megindult az űrrepülőgép-program, 1981-ben fellőtték az első, ismételten felhasználható űrjárművet és a NASA azzal érvelt, mennyire olcsó, hiszen egy repülés „csak" 414, millióba kerül. Kiderült azonban, hogy a fejlesztési és egyéb járulékos költségeket is számítva valójában 1,7 milliárd egy út — tehát a gép sokkal drágább, mintha a terheket hagyományosan, rakétákkal juttatnák az űrbe. A NASA azonban nem adta fel, akkor sem, amikor kitűnt, hogy a Freedom (Szabadság) űrállomás végül is több, mint 30 milliárdba kerülne. A terv támogatói azzal érvelnek, hogy elsőrendű foglalkoztatási kérdésről van szó, hiszen a NASA kereken 20 000 mérnöknek, technikusnak ad munkát, a beszállító cégeknél pedig további 55 000 munkahely függ az űrállomástól. Az ellenfelek szerint viszont, akik között immár a törvényhozók többsége is ott van, az ország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a súlyos költségvetési hiány, az orvoslásra váró szociális gondok közepette további tízmilliárdo- kat költsön űrkutatásra. A szaktudósok többsége eleve ellenezte az állomást, mondván: a pénzt a presztízs-vállalkozás helyett sokkal hatékonyabban fel lehetne használni, a feladatok jelentős részét robotok is elvégzik az űrben — sokkal olcsóbban, emberi életek kockáztatása nélkül. A NASA a folyó költségvetési évben 2,1 milliárdot kapott az űrállomásra, jövőre lényegében ugyanennyit irányoztak elő, azzal a kikötéssel, hogy a programot alapvetően át kell dolgozni, a költségeket radikálisan le kell szorítani. A NASA, a sorozatos űrrepülőgép-kudarcok után is fogadkozik és lobbizik az új, az „olcsó” űrállomás érdekében, amely „csak” feleannyiba kerül. A tervek készülnek, de egyre kevesebben hiszik, hogy a Freedom belátható időn belül keringeni fog a Föld körül. Hiányzik ugyanis a fő mozgató erő: nem kell már a Szovjetunióval versengeni a legkorszerűbb, katonai célra is felhasználható technológia alkalmazásában, hivatalosan is felhagytak már az űrvédelmi programmal. Sőt: legutóbb arról született megállapodás, hogy a szovjetek által kifejlesztett Mir űrállomás eredményeit a két fél közösen használja majd fel az űrkutatásban. Heltai András BIRKÓZÓ KONSZERNEK NÉMETORSZÁGBAN A Lopez-ügy Hetek óta egy spanyol név tölti meg a német sajtót. Ám ezúttal nem Mallorcáról, még csak nem is Ibizáról van szó, hanem egy kopaszodó, mogorva vállalati menedzserről, akinek az Opeltől a Volkswagenhez történt átpártolása a legel- keseredettebb cégháborút indította el német földön. Az ok: a sajtó — és a rendőrség — adatai szerint Jósé Inacio Lopez tavasszal, amikor „gazdát cserélt”, magával vitte Wolfsburgba előző munkaadója néhány szupertitkos dokumentációját: tervrajzokat, modell-leírásokat, technológiai vázlatokat. Az Opel Rt — és az anyacég, a detroiti General Motors — székhelyén máris „ipari kémkedést” emlegetnek és példás felelősség- revonást szorgalmaznak. Ennek nyomán a Volkswagen első embere sem volt rest, és ellentámadásba ment át. Ferdinand Piech „sárdobálással” vádolta a rivális „amerikai konszernt”, s közölte: ebben a nemtelen háborúban „minden lehetséges eszközt megragad, hogy a végén a VW legyen a győztes”. Igaz ugyan, hogy az Adam Opel Rt-ben évtizedek óta a General Motors a főrészvényes, ám ettől az autógyár még nem kevésbé német üzem, mint a VW, hiszen a dolgozóinak 90 százaléka német, s az eladott kocsik javarésze is Németországban talál vevőre. A nacionalista labdát hasonló módon ütötte vissza Hans Wilhelm Gab, az Opel felügyelő tanácsának tagja... A színpadon, a tv-kamerák előtt játszódó „tortacsata” mögött azonban igazi dráma zajlik, s alaphangját az autóipar világméretű recessziója adja meg. Az első félévben 25 százalékkal esett vissza a német autógyárak termelése, s egy esztendő leforgása alatt százezer autóipari munkás veszítette el munkahelyét. De ez még csak a kezdet: szakmai körökben arra számítanak, hogy a jövő év közepéig még ugyanennyien jutnak hasonló sorsra. Nemcsak az autógyárak, hanem elsősorban a beszállító cégek feje fölött is ott lebeg Damoklész kardja: Lopez, a „könyörtelen” azt tervezi, hogyaVWkocsikhoz részegységeket, alkatrészeket szállító mintegy 1200 cég közül csak százat hagy életben — a többiek nem kellenek. Moszkva polgármestere, a nagy pernyerő Jurij Luzskov, Moszkva polgármestere az idén már a nyolcadik becsületsértési perét nyerte meg. A jogi siker mellé nem kevés pénz is jár — igaz, csak rubelben. S nincs ez másként most sem: az illetékes bíróság egymillió rubel kártérítést ítélt meg a polgár- mester javára, miután az orosz tévé egyik talk-show-já- ban „gengszternek” nevezték. A legújabb győzelmét — a nyolcadikat az idén — Luzskov egy kommunista ifjúsági szervezet vezetője, egy tévéstúdió és egy televíziós produceri iroda ellen aratta. A moszkvai városi bíróság arra kötelezte Igor Maljarovot, a Komszomol vezetőjét, hogy 15 ezer rubelt (átszámítva: mintegy 15 dollárt) fizessen Luzskovnak, mivel „gengszternek” titulálta, s ez a Kom- szomol-vezető szerint „az arcára is van írva”... Mindez nem volt elég: a „Vid” független produceri Tv-stúdió és az osztankinói tévé, amely sugározta a műsort, 500-500 ezer rubelt kell fizessen a moszkvai polgármesternek „fájdalomdíjként”. Luzskov akárhányszor a becsületére törnek, perel. Sajtójelentések szerint becsület- sértési pereinek száma már meghaladta az ezret. Az orosz főváros első embere máris következő perére készül, amely augusztus 15-én lesz. Az alperes: Mihail Gorbacsov, aki azzal gyanúsította meg Luzskovot, hogy beosztottainak engedélyezi dácsák építését — az adófizetők pénzéből. „Engedjék meg, hogy szeressük őket!” (4.) Csavajnur csodája Csavajnur a Göncz látogatástól a többszörösére nőtt. Az embernek olyan érzése támad, mintha országos népünnepély forgatagába kerülne. A kétezres falucska földes főutcáján legalább 15 ezren topognak, táncolnak, tolonganak, hogy minél többet lássanak a magyarokból. Tánc órákon át Ütemesen szól a dob, a népviseletbe öltözött lányok és legények órákon át, fáradhatatlanul táncolnak. Úgy felverik a port, hogy lélegezni is nehéz. Ételt, italt kínálnak az idegeneknek, és nincs menekvés: a helyi specialitásokat meg kell kóstolni. Fiatalasszony nyújt felém egy díszes csészét. Nem sok kedvem van megízlelni az erjesztett fekete kenyeret, a kvaszt, de valahogy legyűrök egy fél kortyot. Lovas kocsikra ülnek a vendégek, és végigvonulnak a főutcán, a tömeg pedig hömpölyög a menet után. A házak ablakaiban, faállványokon, a fákon emberek ezrei könyökölnek, lógnak fürtökben. Amennyire magával ragadó a csavajnuri népünnepély, olyan bájos, családias egy másik országbeli falucska, az Udmurt Köztársaságban található Bag- ras Bigra vendéglátása. Hamarabb érünk a helyszínre, mint a hivatalos delegáció, így aztán egy igazi „főpróba” szemtanúi lehetünk. Nagy, fehér masnis lánykák, kezükben virágcsokorral, vezényszóra futnak előre és vissza, mintha a magyar államfő elé rohannának. Göncz Árpád helyett most még a tanítómesterük, egy középkorú asszony — egyik szemén fehér kötéssel — áll az út közepén: Ő int a kislányoknak, mikor indulhatnak. Huncut fogadás A köztársasági elnököt a falu legszebb házában fogadják, a vendéglátó egy 69 éves aszÉtellel, itallal kínálták a magyarokat. A háttérben a tömeg, amely végigkísérte Göncz Árpádot Csavajnur főutcáján szony. Amikor megtudja, hogy Göncz Árpád korban illik hozzá, egy huncut mosollyal a szája szegletében megkéri az elnök kezét. A frigy azonban a „látogatás rövidsége miatt” elmarad... Sorozatunk következő részében izgalmakban bővelkedő vidéken „fogunk talajt”. Egy tajgá- ban élő népes családhoz kopogtatunk be, ahol a ház ura két barátja mellé fogad egy harmadikat is. (Folytatjuk) László Erzsébet \ i k „Haditanács” Houstonban, az Apolló-13 útja idején
