Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-07 / 183. szám

22 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. augusztus 7., szombat Huszonhat önkormányzat érdekeltségével kft-vé alakul a moziüzemi vállalat Zöld út a Somogyfilm szekerének Új színek a Szivárványban — Az üzemeltető kedvezményekkel kezd (Folytatás az 1. oldalról) — A vállalat áprilisban adta át a mozikat, valamint az üzemeltető vagyont a helyi önkormányzatoknak, és ugyanazzal az aktussal vette vissza vállalati üzemeltetésre. Erre a mozikkal rendelkező helyi önkormányzatokkal kö­tött megállapodás alapján ke­rült sor. Miként sikerült meg­győzni ennek jóságáról a helyi testületeket? Együtt a nagy halak ellen — A mi elképzelésünk az volt, és ebben valóban sikerült az érintett polgármesterekkel egyetértésre jutnunk, hogy maradjon együtt a megyei mozihálózat — felelte dr. Né­meth János igazgató. — Ha ez ugyanis nem így történne, a mozi üzemeltetője nem tudna egyenrangú partnerként tár­gyalni a filmforgalmazóval, ki­szolgáltatottá válna. A legki­szolgáltatottabb pedig maga a néző lenne. Ha működőképes hálózatot tudunk egyben tar­tani, ha nem szigetelődnek el egymástól a községek, ha nem önállóan jelennek meg a piacon, ez egy erőközpontot jelenthet, megteremtheti az egészséges piaci egyensúlyt. — Eszerint ezt az egyen­súlyt veszély fenyegeti? — Igen, mivel a nagy film- forgalmazók sajátos módsze­rekkel igyekeznek megsem­misíteni a konkurenciát. Az az erőfölény, amit ők képviselnek gazdasági és filmpotenciával, ezt szeretnénk kiegyensú­lyozni. Hogy ne következzen be az, ami egyszer ebben a szakmában a Mokép abszolút monopolhelyzetével már be­következett, mert Magyaror­szágon ők mondták meg, mi­lyen filmeket szeressenek az emberek. Ebben az esetben szintén ez történne, mert azt a versenyhelyzetet, ami kiala­kult, megszüntetné. A forgal­mazói diktatúra magával hozná, hogy a jelenlegi 43 százalékos részesedésük he­A kaposvári Szivárvány: az ősszel már büfé is lesz (Fotó: Király J. Béla) lyett, erre már volt példa, akár 55-öt is kérhetnének a filme­kért. — Gazdaságilag mire szá­míthatnak az önkormányza­tok? — Ebben a rendszerben megszűnik a korábbi kereszt- befinanszírozás, a nyeresé­ges mozikból nem áramlik át a pénz a veszteségesekbe. A balatoni mozik várhatóan az előbbi, míg mások, legalábbis egy részük az utóbbi kategóri­ába tartoznak majd. Ahol nye­reség képződik, ott leszámítva a mozi közvetlen költségeit, az utolsó fillérig átutaljuk az ön­kormányzatnak. A vesztesé­ges mozik esetében a helyi testület dönti el: szükséges­nek tartja-e a szolgáltatást, és ha igen, a költségvetéséből kell megfinanszíroznia azt. Csurgó külön utakon Gyakorlatilag most már zöld utat kapott az eredetileg el­képzelt átalakulás: a vagyon­átadó bizottság határozata jog­erőre emelkedett. Ennek alap­ján létrejöhet a működtető va­gyonra épülő, szolgáltató kft. Csurgó kivételével, ez ugyanis az egyetlen település, amely­nek testületé nem értett egyet a kft alakításával. Mivel azon­ban ehhez teljes egyetértés kellett, Csurgó megkapja a 216 ezer forintos, a várost megillető vagyonrészt. így minden akadály elhárul az át­alakulás útjából. — Becslésem szerint no­vemberre sikerül az állami vál­lalatból mára önkormányzati vállalattá vált céget kft-vé ala­kítani. Addigra készül el az önkormányzatok engedélyez­tetésével az átalakulási tör­vény által előírt üzleti terv. — Milyen néven fut majd a kft? — Jelenleg a Somogyfilm Moziüzemeltető és Szolgál­tató Kft nevet tartjuk kifejező­nek, ha ennek valami akadá­lya merül föl, akkor fantázia­nevet választunk. Belép a képbe a Flamex Kaposvár önkormányzata nemrég kiírt egy pályázatot a Szivárvány filmszínház üze­meltetésére, amit a magyar Flamex Filmforgalmazó és Moziüzemeltető Kft és a me­gyei moziüzemi vállalat közös pályázata nyert el. Jelenleg már e cég üzemelteti a kapos­vári filmszínházat a megyei moziüzemi vállalaton keresz­tül, amely megbízásos szer­ződés keretében biztosítja a működést. — A Flamex-szel kötött megállapodás azért is fontos a leendő kft számára, mert ma­gába foglal egy szélesebb együttműködést. Ahol ugyanis kizárólagosan e cég szolgál­tat, azt az üzletet áthozza ebbe a kft-be, vagyis átadja a szolgáltatást nekünk. Ez azt jelenti, hogy Fejér megyében 24 moziban szolgáltatunk majd a jelenlegi 30 somogyi és 10 tolnai mozi mellett. No­vemberre már létrejöhet egy körülbelül hatvan moziból álló hálózat, ahol a Somogyfilm szolgáltat majd. — A mozilátogató közönség észrevesz-e majd valamit a kft-vé alakulásból? Lesznek-e lényeges változások? Amit mindebből a néző lát A legfontosabb, hogy a néző nem jár rosszabbul. Úgy hiszem, ez sem semmi. A má­sik pedig az, és ez a kaposvári Szivárvány mozira értendő, jobban is jár. Egyrészt meg­maradnak a helyárövezetek, holott az országban ez már ritkaságszámba megy. A szerződés értelmében újra lesz büfé, ez szeptember vé­gére elkészül. A Flamex vál­lalta a mozi részleges fölújítá­sát is. Külön tárgyalást folytat­nak majd a dolby sztereotech- nika beépítéséről, amire szin­tén gondol a forgalmazó cég. Az öt évre kötött szerződés negyedik évében pedig a bérlő tárgyalásokat kezdemé­nyez a bérbe adó várossal egy esetleges szerződéshosszab­bításról. Ha ez létrejön, a Fla­mex vállalja a teljes fölújítást. Az együttműködésből jelen­tős kedvezmények is szár­maznak. A filmek pénteki be­mutatónapján az első elő­adást a nyugdíjasok ingyen, a többi látogató 50 százalékos kedvezménnyel tekintheti meg. Szeptember végétől ez már élni fog. Igaz, már egy megemelt helyárú jegy kerül majd a felébe, hiszen a válla­lat augusztus elsejétől maga­sabb áfával dolgozik. A mélypontról nincs zuhanás A Szivárvány filmszínház lá­togatóinak száma az első fél­évben 67 ezer volt, 3 ezerrel több mint ugyanezen tavalyi időszakban, állapítja meg a statisztika. Dr. Németh János szerint ennek komoly jelzésér­téke van: — Véget ért a „zuhanórepü­lés”. A tavalyi mélypontról nincs lefelé mozdulás. Balassa Tamás Rt- vé alakul a kiadó Tankönyv­boltot nyitnak a megyében A tankönyvek 80 százalékát a Nemzeti Tankönyvkiadótól ren­delik az iskolák — annak elle­nére, hogy már több mint 40 ki­sebb kiadó ad ki tankönyvet. Tavaly óta azonban 40 száza­lékkal drágultak kiadványaik, így egy-egy könyv 100 forint. Ez ma még mindig a legolcsóbb. A gyerekek viszont a piaci árnak csak a 40 százalékos állami tá­mogatás fölötti 60 százalékát fi­zetik. Az idén 1400 féle kiad­ványból 16 millió példányt nyomtat a Nemzeti Tankönyvki­adó. A megrendelt könyvek 95 százaléka július végére elké­szül. Ábrahám István igazgató el­mondta azt is, hogy a vállalat fi­nanszírozási gondjai megszűn­tek, hiányaik pótlására ugyanis állami garanciájú hitelt kaptak. Gondok vannak viszont a ter­jesztéssel — tette hozzá az igazgató. Az iskolai tankönyv­igények nem pontosak, a taná­rok a várható diáklétszám sze­rint rendelik meg a tankönyve­ket, így szeptemberben derül csak ki a hiány vagy az, hogy felesleges példányok marad­nak. Az ebből származó gondok enyhítésére e hónap közepétől tankönyvbolt nyílik a megyék­ben, s itt árusítják majd a Nem­zeti Tankönyvkiadó kiadványait. A boltokban vásárlók is megkap­ják a gyerekeknek járó évi 40 százalékos kedvezményt abban az esetben, ha felmutatják az iskola igazolását. A tankönyvek szabad forgalomba — teljes áron — a rendelések kielégítése után, szeptember közepén ke­rülnek. Az igazgató, azt is bejelen­tette, hogy az ÁV Rt-nél döntöt­tek a Nemzeti Tankönyvkiadó részvénytársasággá alakításá­ról. A 100 százalékos állami tu­lajdonú cég igazgatótanácsá­ban ezután a minisztérium, a ki­adó, a pedagógus-szakszerve­zetek és a bankok képviselői is helyet kapnak. „Engedjék meg, hogy szeressük őket!” (3.) Joskar-Ola jelképe Marina, akit tréfásan mari Marinak nevezünk, készséggel csatlakozik a delegációhoz Joskar-Olában, Mari El Köztár­saság fővárosában. Mindjárt meg is kérdezzük, mit jelent az „El” az ország nevében. Nos, ez a szócska nem más, mint „föld”. Tovább faggatózunk: hogy lehetséges, hogy e távoli vidék szülötte ilyen csodálatosan beszél magyarul? Amiből az elnöknek volt része bőven a rokonlátogatás so­rán, a szíves vendéglátás Megkésett elismerés Megszaporodott az utóbbi időben Kárpátalján az emlék­tábla-avatás. Most Ungváron került emléktábla annak az épületnek a falára, amelyben csaknem 20 éven át — 1937-től 1955-ben bekövet­kezett haláláig — élt és alko­tott Erdélyi Béla, a kárpátaljai festészet kiemelkedő alakja. Csaknem négy évtizedre megkésett elismerése ez a ki­váló festőművész alkotótevé­kenységének. Hiszen életé­ben semmilyen erkölcsi elis­merésben nem volt része, nem kapott címeket, kitünte­téseket. Kapott viszont szem­rehányást, dorgálást, üldöz­ték a hatóságok. Pedig valóban nagy mű­vész volt, maradandó életmű­vet hagyott maga után. Euró­pai műveltségű, széles látó­körű ember volt, s talán éppen ez tette őt nem kívánatos személlyé a hivatalos körök szemében. A másság, a felvi- lágosultság, az újítói szellem volt a „vezérelve”. A múlt sokáig rányomta bé­lyegét emlékére. Sokadiknak a sorban 38 évvel halála után kapott most emléktáblát, je­lent meg domborműbe gyúrt arcmása, az immár róla elne­vezett utcában álló ház falán. Sz. B. Marina hat évvel ezelőtt te­lepedett Magyarországra, fe­leségül vette egy dunántúli le­gény. Azóta itt él, angoltanár egy főiskolán, és szerencsé­sen megismerkedett a számí­tástechnikával. Néhány héttel ezelőtt még Európa nyugati csücskében, Skóciában járt, és szinte onnan utazott Mari­földre, a szüleihez. Mariföld népe Vacsora közben a döbbe­nettől majd leesünk a székről: Marina, e világot látott, művelt fiatalasszony nem beszéli sa­ját kisebbségi nyelvét — a ma­rik nyelvét. Annak idején tilos, sőt szégyen volt megszólalni ezen a nyelven: kiölték belőlük még a vágyat is, hogy megis­merjék, hogyan beszéltek az őseik. A Mari El Köztársaság mindössze 23,2 ezer négyzet- kilométer, és 750 ezren lakják. A finnugor mari őslakosság­hoz 342 ezren tartoznak, de összlétszámúk a köztársasá­gon kívül települtekkel mint­egy 700 ezer. Rajtuk már ha­tározottan felismerjük az erős mongoloid beütésről tanús­kodó vonásokat. Ez a követ­kezménye a hosszú ideig tartó török-tatár szomszédságnak. Jó néhány kilométerre Jos- kar Ólától, a „vörös várostól”, egy hatalmas fenyőerdő kö­zepén, gyönyörű tó partján ta­láljuk szállodánkat, gyógyvíz­zel, szaunával. No, gondoljuk magunkban, olyan helyen jár­hatunk most, amit a helybéliek közül is kevesen fedezhettek fel, legföljebb akiknek szép, nagy, fekete, megkülönbözte­tett jelzésű járművek dukáltak. Váratlanul eltérünk a meg­adott programtól. A szervezők megkérdezik Göncz Árpádot, van-e kedve meglátogatni egy pogány imahelyet. Természe­tesen „igen” a válasz, de nyomban azt is elárulják, bi­zony, nem lesz könnyű a ki­rándulás a meredek hegyolda­lon. „Én benne vagyok” — mondja az elnök úr —, engem minden érdekel, mindent látni szeretnék. A pogány asszony Azt már nem tudjuk meg soha, hogy Joskar-Olától nem messze, egy hegyoldal­ban „elrejtett” pogány imahely „védelmezőjét” hogyan szó­lítsuk. Szerény, csontig aszott, görnyedt asszony, akinek valami különös fény csillan a szemében, ahogyan Göncz Árpádot köszönti. Messzire vezet bennünket. A csapatnak láthatóan nem erőssége a hegymászás, rá­adásul csúszós és helyen­ként meglehetősen meredek a keskeny ösvény. A hely­színre érve pedig először érezzük az e vidéken nagyra termett „harapós" szúnyogo­kat. Évszázadok, évezredek ,,kövültek meg” az imahelyen, íme, itt egy csöpp, érintetlen kultúra az ősi szokásokkal, hagyományokkal. A pogány asszony úgy vezeti körbe a magyar elnököt, mintha a vi­lág legnagyobb, legdrágább, legféltetebb kincsét tárná elé. Számára bizonyosan az is. Mielőtt visszaindulunk, egy ablak nélküli, pici építménybe fémpénzt dob Göncz Árpád, mint mindenki, aki megfordul e szent helyen. A jó másfél órás, kimerítő barangolás után lihegve té­rünk vissza az autókhoz, bu­szokhoz. Az idős, gyönge te­remtés még ellátja néhány jó- tanácssal, ismerettel a várat­lan kitérőt tevő idegent. S az a különös fény a szemében egyre inkább meggyőz ben­nünket, hogy a legnagyobb erő éppen a joskar-ola-i po­gány asszony birtokában van. Talán ezért választotta Göncz Árpád jelképül őt. Első „felfedezők” Komiföldön is többször hallottuk, hogy arrafelé nemhogy magyar államfő, de egyetlen ország vezetője sem járt. A mariknál is érez­zük ezt minden pillanatban, hiszen ahogyan Csavajnur faluhoz közeledünk, az em­berek arcán, tekintetéből lát­juk: az első idegen „felfede­zők” vagyunk itt, az Isten háta mögött. Amikor azután a vendégváró falut elérjük, elemi erővel hatott ránk a döbbenet — a látvány. (Folytatjuk) László Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents