Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-05 / 181. szám
[ 14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. augusztus 5., csütörtök Olcsó(bb) pihenés Gyulán Viszonylag olcsó üdülési lehetőséghez juthatnak a nyugdíjasok Gyulán. A kínálat különösen azok számára figyelemre méltó, akik már nem jutottak kedvezményes utalvánnyal támogatott nyaraláshoz, mert a jegyek bizony igencsak gyorsan elfogytak. A gyulai Erkel Hotel kétágyas (nem pótágyazható), zuhanyozófülkés szobáinak ára július 1 és augusztus 31 között teljes ellátással — vagyis szállásai és napi háromszori étkezéssel — naponta és személyenként 1007 forint, ugyanaz az ellátás ebéd nélkül 742 forint. Állat menhely Hogy mire nem fordítják pénzüket a tehetősek, számos példát hallottunk már erre a világ minden részéből, s minden értesüléshez hozzátehettük: mindenki azt tesz a pénzével, amit akar, lelke rajta... Egy nyugalmazott holland katonatiszt, Arno van der Valk például kiöregedett cirkuszi oroszlánoknak, lovaknak, kutyáknak, tigriseknek létesített otthont a hollandiai Nijeberkoop- ban, mondván, ha az idős artistáknak van otthonuk, miért ne lehetne a kivénhedt cirkuszi állatoknak is? A holland úr a „nyugdíjas” állatok otthonának berendezésére és fenntartására költi minden pénzét, hogy a befogadottak a lehető legjobb körülmények között élvezhessék vendégszeretét. Jelenleg éppen 130 négylábú haszonélvezője van a nyugdíjas katonatiszt gesztusának. Szolgáltatóház a rászorulóknak Megrendelőket fogad — igaz, egyelőre csak kísérleti jelleggel — Székesfehérváron a nyugdíjasok igényeinek kielégítésére létesült szolgáltatóház. Főként azok támogatását tűzték ki célul, akinek a nyugdíja nem éri el vagy csak alig haladja meg a tízezer forintot. Már a megnyitást követőfen sokan a szolgáltatóház iparosaival — a hat nyugdíjas és az egy munkanélküli mesterrel — végeztették el tévékészülékeik,' rádióik, háztartási gépeik, óráik, szemüvegeik javíttatását. Az idős szakemberek nem kérnek munkadíjat, csak a beépített anyag árát számolják fel. A szolgáltatóház épületét a városi önkormányzat ingyen adta a székesfehérvári nyugdíjasegyesületnek, s tervezik: ha több nyugdíjas szakember is munkára jelentkezik, bővítik az eddig nyújtott szolgáltatások körét. Mosdósi friss levegő A betegeknek kevesebbet kell várniuk, hogy a gyógyulásukat elősegítő szanatóriumokba jussanak — ezt mutatják az idei év első részének tapasztalatai. A módosított társadalombiztosítási törvény szerint évi huszonnyolc napot tölthetnek az állami szanatóriumokban ingyenesen a gyógyulni vágyók (tavaly kilenc szanatóriumban összesen 2500 beteg keresett gyógyulást). A különböző helyeken különböző betegségcsoportokat gyógyítanak — a szívbeteg gyerekeket például Sop- pronban és Budapssten a Szabadság-hegyen, a felnőtteket Balatonfürden kezelik. A légzőszervi, tüdő-, illetve asztmatikus panaszokkal küszködőknek az orvosi kezelésen kívül friss, tiszta, egészséges levegőre van szükségük, ezért ők Mátraházán, Kékestetőn és a megyénk határain kívül is jól ismert. Mosdóson találhatnak gyógyírt. A magány nagy úr Szebb napokra várt a gigei gazda Két óriástuja vigyázza Bécsi József gigei portáját. A hetvenkilenc esztendős gazda 16 éve él egyedül, ám bírja a magányt. A ház körüli kert ad munkát bőven, s a faluban lakó lánya és az Oszto- pánba költözött fia is gyakran meglátogatja. Ahogy hogylétéről faggatom, indulatosan tör ki: — A legnagyobb bajom az, hogy amíg a kisnyugdíjasnak 6-7 ezer forinttal befogatják a száját, addig az országgyűlési képviselők 150 ezerrel sem elégszenek meg. Kérdem én, mindez hova vezet? Nekünk, akik végigdolgoztuk az egész életet, csak ennyi jár? Fia megnyugtatja édesapját, akit arra kérünk: meséljen, idézze fel tevékeny életét. — Szomajomban, a mostani Kaposfőn születtem — mondja a napcserzett bőrű ember, akinek arcára, kezére mély barázdákat szántott az Idő. — Az első osztályt még ott végeztem, de a másodikat már Gigében jártam — emlékezik. — Alig hétévesen már a mezőn dolgoztam: kötelet csináltam az aratóknak. Minden munkát megtanultam. Ott voltam a szántásnál, a vetésnél, az aratásnál. Nyolc évig jártam masináim... Bécsi József: — Mindig égett a munka kezem alatt (Fotó: Kovács Tibor) — Harminckét kataszteri holdon dolgozott a család. Ez a földterület négy részből tevődött össze, ezért nem tettek ku- láklistára. Feleségemet 1935-ben ismertem meg. Szép lány volt, ő is itt lakott Gigében. Összeházasodtunk és jöttek a gyerekek. Orosz hadifogságban is voltam, s amikor végre hazajöhettem, ismét a munka volt a mindenem. Lovak, tehenek álltak az istállóban, disznót is hizlaltunk. Műveltük a földet. Égett a munka a kezünk alatt. A gyerekeket becsülettel felneveltük, s amíg tehettük, anyagilag is támogattuk őket. Fiától tudom: apja nem akarta visszakérni a földjét. (Kell a fenének! — mindig ezt hangoztatta.) Ő adta be a kárpótlási kérelmet, de még nem tisztázódott: kapnak-e valamit. Bécsi József most csak a szőlőben kapálgat, s minden tavasszal elvetemé- nyez. Néhány éve még disznai is voltak, most azonban üres az ól. Amióta nincs piaca a hízónak, egyet sem tart. Mégcsak egy macskája sincs... Korábban, míg élt a felesége, ha nem volt megmelegítve az étel, inkább nem evett. De mára beletanult a főzésbe. A magány nagy úr! S hogy mi a kedvence? A káposzta, de az minden mennyiségben, s bármely formában! Búcsúzóul megjegyzi: — Sok évet leértem már, de sohasem gondoltam, hogy az idős emberekre ilyen sors vár. Én szebb napokról álmodtam. S hogy ez nem így lett, már-már hidegen hagy, hiszen én kifelé megyek az életből. De mi lesz a fiatalabbakkal?! Lőrincz Sándor SZERETVE FÉLTENI Nagyszülőknél nyaral a gyerek Jó, tudom, nyári vakáció alatt a gyereknek a tanévkezdést emlegetni, nagyfokú illetlenség és miegyéb, de hát nem kerülhetem meg: még majdnem egy hónap van hátra a szünidőből szeptemberig, s ezt az időt sok unoka a nagyszüleinél tölti. A falun élő nyugdíjas nagyiknál, akik mindent megtesznek azért, hogy az unoka frissen, kipihenten, egészségesen, élményekben gazdagodva térjen haza a szüleihez. S ezt a szándékot többnyire sikerül is valóra váltani... Akkor, ha a nagyszülő nem kényszeríti saját akaratát a gyerkőcre, s nem egyedül készíti el a hetekre szóló programot, hanem beleszólási lehetőséget kínál az unokának, sőt önálló „akciók” lehetőségét is biztosítja számára. Számításba kell venni, hogy a gyereket a szülők is ellátták utasításokkal, intelmekkel, mielőtt útnak indították, s nem helyénvaló, ha ezeket a nagyi nem veszi figyelembe, eseteleg homlokegyenest más, ezek megszegésére késztető igényeket támaszt. Hosszú időn át a gyerek legrosszabb álmaiban kísért az ilyen vakáció, s legközelebb ahelyett, hogy kiváncsi türelmetlenséggel várná a szünidőt, szorongással számolgatja a hátra lévő napokat. Sok nyugdíjas őriz emlékeket a nagyszülőknél töltött hetekről. Jó és rossz emlékeket, persze. Ma már, felnőtt fejjel és nagyszülői tapasztalattal a háta mögött tudja, hogy az, amit annak idején, évtizedekkel ezelőtt gyermekként rossz néven vett a nagymamától, nagypapától, tulajdonképpen az ő javát szolgálta, csak éppen nem sikerült megértetniük vele ezt a szándékot. Pedig a vakáció nem arra való, hogy unokák és nagyszülők borsot törjenek egymás orra alá, hanem, hogy az együttlét szűkre szabott ideje alatt jól érezzék magukat. Hiszen az a rövid idő, amit egy év alatt így együtt töltenek, arra sem elég, hogy istenigazából megismerjék egymást... A nagyszülő, miközben igyekszik mindenben az unokák kedvébe járni, nem feledkezhet meg arról, hogy éppen a szeretet, a féltés jegyében kell következetesnek lennie. Azért, hogy a gyermek később kitörölhetetlen emléknek tekinthesse a nagyinál töltött nyári vakációt. így olyan értékeket adhat át az egyik generáció a másiknak, amelyek segítenek a helyes emberi-erkölcsi tartás, a teljesebb életismeret kialakításában. Ha a nagyszülőknél töltött szünidő eléri ezt a célt, hasznára lesz a szeretve féltett unokának az emberré válásban. H. F. Leltározás közben is ugyanúgy folyósítják a járadékokat Látogatás az „új" főigazgatóságon Miközben a nyugdíjbiztosítási önkormányzat a megalakulása utáni első' teendőkről tárgyal, a társadalombiztosítás budapesti központi székházában szinte minden változatlan: a földszinti hivatali szobák előtt nyugdíjasok hosszú sora vár ügyes bajos dolgai elintézésére. A Vili. emeleten jóval kisebb a forgalom: itt van dr. Barát Gábornak, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének az irodája. — Leltároz a hivatal? — kérdeztük a főigazgatót. — Olyan értelemben igen, hogy most, az önkormányzat megalakulása után elsőrendű feladat a világos helyzetkép kialakítása. Például annak tisztázása, hogy pontosan mennyi a kinnlevőségünk, mennyi adósság behajtására van esélyünk, kapunk-e vagyont, ha igen, mit és mikor... — A múlt évet több mint 31 milliárdos hiánnyal zárta a társadalombiztosítás, ebből 9 milliárd a nyugdíjbiztosítást terheli. Az idén a tervezett hiány 40 milliárd, ezen belül 23,5 milliárd a nyugdíj-ágazaté. Nagy kérdés, hogy miként rendezhető ez a hiány. — A társadalombiztosítás adósainak tartozása mintegy 100 milliárd forint. Erre keresztet vetnek? — Szó sincs róla. Jóné- hány adóssal már sikerült megállapodásra jutnunk. Hajlandók vagyunk részletfizetési kedvezményt adni a törlesztésre, esetenként még a késedelmi kamat elengedéséről is szó lehet. Sajnos, sok adósunk csődeljárás, felszámolás alatt levő cég. — Az egészség- és nyugdíjbiztosítás szétválása, új alapokra helyezése nyilván leköti az apparátus erőit. Nem okoz ez zökkenőt a járadékok folyósításában? — Az átalakulás minden nagy és sürgős feladatával szemben elsőbbsége van a nyugdíjasok ellátásának. Ez vonatkozik a régi nyugdíjasokra és azokra is, akiknek járadék-ügyét ezekben a hetekben kell intéznünk. Az év eleje óta nem módosultak a jogszabályok, semmmi nem indokolhatja a folyósítások esetleges késedelmét. Mindenki a megszokott időben kézhez kapja tehát a járadékát. Folyamatos a most nyugállományba vonulók ellátásának kiszámítása is — akinek pedig 30 napon belül nem tudjuk lezárni az ügyét, annak átmenetileg nyugdíj-előleget folyósítunk. Szabó Margit Lekésett csatlakozás Lekéstem a kaposvári vonatra a csatlakozást a fonyódi vasútállomáson. Négy perc áll a Kanizsa felől érkező rendelkezésére az átszálláshoz, ami elegendő is lenne, ha a kanizsai pontosan érkezne, s nem késne mondjuk, mint most is, tizenkét percet. Igaz, ez a késés ilyen nagy jövés-menésben, mondhatnánk bagatell, amolyan „Józsi, írja a többi- hez!"-dolog. Régen jártam Fonyódon. Ennek a településnek számomra mindig volt valami különleges aurája. Azóta, hogy utoljára ott jártam, városi rangra emelkedett. Most a bő három óra jó alkalom volt arra, hogy beleszagoljak a balatoni főszezon fonyódi aurájába. S mit tapasztaltam? Elsősorban az aura eltűnését. Az egykori varázs felszívódását. Ennyire megöregedtem volna? I Nincs kedvem a 180 forintos halászlére, a rántott pontyra, de még csak a 160 forintos sertéspörköltre sem. Nem beszélve a 90 forintos Cornettó fagylaltról — pedig volna rá pénzem. Egyszer igen... Ami viszont jó: sok az általános iskolás korú gyerek itt, a déli parton. Keszthelytől Fonyódig legalább is ezt láttam. Remélhetően azon túl is így van... KerTi Többet kapnak a hadirokkantak, a nemzeti gondozottak Lassan megszokjuk már, hogy ősszel emelkednek egyes nyugellátások összegei és egyéb juttatások díjai. (Sajnos, szinte ugyanakkor vagy már előbb meg kell barátkoznunk fogyasztóiár-nö- vekedésekkel, egyes szolgáltatási tarifák és energiahordozók árának emelkedésével.) Most október elsejétől az eddiginél több pénzt visz a postás havonta például a hadirokkantaknak és a hadiözvegyeknek. Náluk a havi pénzellátás havi összege ekkortól: a 65 százalékos és az azt meghaladó hadirokkantság esetén 6000, az 50 százalékos, de a 65 százalékot el nem érő mértékű rokkantság, valamint a hadiözvegyek esetében 3000 forintra nő. Újdonság, hogy októbertől a korábbitól eltérően már az 50 százalékot meghaladó mértékű hadirokkantság esetén is jár a pénzellátás. Ugyancsak október elsejétől emelkedik a nemzeti gondozási díj havi összege is. Az eddig havi 5000 forintban részesült nemzeti gondozottak október elseje után 6000, akik pedig 2500 forintra voltak jogosultak, most 3000 forintot kapnak. Mindebből következik, hogy az emeléseket illetően a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a nemzeti gondozottak sem rövidülnek meg a nyugdíjasokkal szemben: az emelésre mindegyik csoportnál azonos időben kerül sor. Csúcsjavítási kísérlet k
