Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-30 / 201. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — SZÁRSZÓ -1993 1993. augusztus 30., hétfő Nyilatkozattal ért véget a szárszói fórum Sorskérdésekről nemzeti összefogással (Folytatás az 1. oldalról) Tegnap a zárónapon nyilatkozatot fogadtak el. Ebben az áll, hogy a tanácskozás résztvevői nézeteik sokfélesége mellett is a nemzeti összefogás megteremtésére törekedtek. Egyetértettek abban, hogy történelmi, erkölcsi és politikai felelősséget kell vállalni a magyarság megmaradásáért, életerejének növeléséért és jövőjének biztosításáért. Őrizni, ápolni és gyarapítani kell a nemzeti kultúra tárgyi és szellemi értékeit, biztosítani a nemzet és az ország szuverenitását, érdekeinek érvényesülését, megőrizni az alkotmányos állam kereteit, folyamatosan és határozottan fejleszteni a demokrácia és a jogállam intézményrendszerét. A nyilatkozat szerint ki kell dolgozni és meg kell valósítani a nemzet és az ország átfogó modernizációs programját, biztosítani, hogy az ország népe békében éljen. Meg kell teremteni a szociális béke feltételeit, valamennyi állampolgár létbiztonságát, munka- és megélhetési lehetőségeit. Erre figyelemmel a nyilatkozat szükségesnek ítéli az élet feltétlen tiszteletét, a magyar nemzet fogyásának megállítását, a család védelmét, a több gyermek neveléséhez szükséges feltételek biztosítását, a Kárpát- medencében élő magyarokért vállalt közös felelősséget a hazai termelés és piac megóvását, a magyar termékek támogatását, a tulajdon biztonságát, a tulajdon igazságos és arányos elosztását, széles hazai tulajdonosi réteg kialakítását. Kifejezi azt a kívánságot, hogy az ország földje maradjon nemzeti tulajdon, a magyar állam az önkormányzatok és a magyar állampolgárok tulajdona. A nyilatkozatban az áll, hogy szükség van az információs hatalom demokratizálására, az önkényuralmi bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonására — az idő múlására tekintet nélkül —, a mindenkori hatályos magyar törvények szerint. Arról is szól, hogy az országba való betelepülés a letelepedés szabályozását, korlátozását és ellenőrzését, a fejlett európai államok most kialakuló új jogy- gyakorlatának figyelembe vételével kell szabályozni, s szükségesnek tartják a nyilatkozat elfogadói azt is hangsúlyozni, hogy a pártérdekek, politikai csoportok hatalmi érdekei ne emelkedhessenek a nemzeti érdekek fölé. A nyilatkozat befejező gondolata így hangzik: ”Az ország nemcsak háborúban veszhet el, békében is. A veszélyt érzékelve mégis úgy véljük, új korszak nyílhat hazánk történetében és közéletében egyaránt. Ha a nemzeti sorskérdések szolgálatában egyetértők kölcsönös bizalommal vitatják meg közös gondjaikat és különböző nézeteiket, mint a családban. Történelmi jelentőségű eredmény lenne, ha az újraválasztott országgyűlést már ez a szellem jellemezné.” A szárszói tábor résztvevői aláírással közzé tett nyilatkozatot szombaton fogadták el, de tulajdonképpen már péntek délben készen állt. Megalkotásában jelentős szerepet vállalt Csurka István, aki az elmúlt hetet csaknem teljes egészében Szárszón töltötte. Kérdésözön rendszer- váltásról, reményekről Szombaton a plédekbe burkolózott hallgatóságnak jelentette be Fekete Gyula, hogy a szárszói tábor közakarata azt kívánja, lehetőleg minél többen szólalhassanak meg. Az elmúlt napokban ugyanis a részvevőknek a fele sem kapott szót. A kétórás fórum sem pótolhatta az elmaradást sokakban bennfulladt a szó. A kérdések özönére Pozsgay Imre, Csurka István, Szűrös Mátyás válaszolt. A privatizá- cóval kapcsolatos kérdésre Pozsgay Imre így reagált: — Felelőtlenül történt. A sietség sem segít ezen. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz a beígért „tavaszi nagytakarítás”, a rendcsinálás a hivatalokban, intézményekben, Csurka így válaszolt: — Az ígéreteket a pártok, a kormány nem tartották be. A szándékot hiányolja a társadalom. Az bizonyos, hogy nem lesz rövid folyamat. Kovács Andor, a Doni Bajtársi Szövetség vezetőségi tagja azt kérdezte: a szárszói tábor képes lesz-e tisztázni a politikai erővonalakat? Pozsgay Imre válaszában kifejtette, hogy a konferenciát szellemi műhelynek tekinti. A politkai erővonalak kitapintására gyűltek össze a jelenlevők. Csoóri Sándornak is jutott kérdés. Az Amerikából hazalátogatott Nyeste Zoltán kérdésére — miért nőtt 2 éve a széthúzás Magyarországon? — így válaszolt: — Bizonyos vagyok abban, hogy változtatni csak azon lehet, amit megismerünk. Szellemileg kellene előkészíteni, hogy a jobbak egysége megteremtődjön, de a politika mindig közbeszól. A szellemi élet újrateremtése nélkül politikai egységet sem tudunk teremteni. Arra a kérdésre, miszerint milyen garancia van a Csoóri Sándor által az előző napokban említett nemzeti kerékasztal baloldaltól való megtisztítására, hárman is válaszoltak. Pozsgay Imre azt emelte ki: talán majd kiderül, hogy nem elsősorban jobb és baloldal tengelyén, hanem a nemzettel való azonosulás és elkötelezettség vagy az ellen való fellépés jegyében kell ezt a kérdést vizsgálnunk. A következő válaszadó, Csurka István annak a többször hangoztatott álláspontjának adott hangsúlyt, miszerint ő a tisztességes baloldallal bármikor kész az együttműködésre. Az ember először is embernek születik, aztán magyarnak, és csak ezután tagja valamely pártnak — ezt már Szűrös Mátyás mondotta, aki a továbbiakban a letagadhatatlan eredményeket, így a népszuverenitást, a szabad és demokratikus választásokat méltatta. Mint mondotta: a nép nem tudta ugyan mire szavaz, de azt tudomásul kell vennünk: leszavazta a régit. A SZOMBATI VITA Irodalomról és művészetről Fekete György A levezető elnöki tisztet szombaton Fekete György művelődési helyettes államtitkár töltötte be, és a sok felszólalásra jelentkező miatt lemondott beszéde megtartásáról. Csupán néhány fogalom tisztázását bocsátotta előre, így azt, hogy a kultúra nem egyéb, mint minden emberinek a gyűjtőfogalma, az ehhez szükséges intézmény- rendszer működtetése, személyeinek a menedzselése. Hozzátette: a kultúrával foglalkozók legnagyobb dolga, hogy az ideálisát és szükségeset egyfolytában megfogalmazza, bárki van hatalmon, bárkinek bármilyen ambíciója van. Czine Mihály „bölcsészkari irodalomóráján” elhangzott: a jó olvasmányoknak és az irodalmi kultúrának is része van abban, hogy a rendszerváltás, a pártokká való szerveződés és a választási küzdelem is viszonylag elfogadhatóan történt. Szárszót a mértéknek nevezte, és elmondta: maradjon változatlanul a gondolkodás, a körültekintés, a magyarság és Európa, az emberség és a humánum mértéke Szárszó neve. — Mondandómat ott szeretném folytatni, ahol annak idején Lakiteleken abbahagytam. — kezdte Makovecz Imre. Mindenekelőtt arról beszélt, hogy létrehozták a Koós Károly Egyesülést, amely könyv- és folyóiratkiadással, szabad iskolák működtetésével, és egy a céhrendszerekhez hasonló posztgraduális építészképzéssel foglalkozik. A rendszerváltással egyidő- ben meghirdették saját maguknak azt, hogy az országot újjá kell építeni, és az újjáépítéshez egy konkrét szisztémát kell kidolgozni. Ennek sarokpontjairól is szólt az építész, így a szennyvízelvezetés megoldatlanságáról. Ahogy ma nem forrás a kereszténység általában az emberek számára, úgy már nem lehet forrása az életnek az a víz, amely a kutakból jön, mert mérgezett. Magyarország olyan, mintha amputálták volna az emberek lábát és karját, és a már megcsonkított testek viszketnek. De ha csak sírunk, és ezt a sírás nem Tornai József szűnik, nem követi csendes és kemény munka, akkor mindig csak sírhatunk, vélte Makovecz Imre. Tornai József, a Magyar írószövetség elnöke bevezetőjében azt hangoztatta, hogy „mi az érzelmek tudói vagyunk." Ám a költő erre jócskán rácáfolt racionális gondolataival. — 1990-től egy új Magyarországot találunk. Ezt az újat még nem ismerjük, mi írók sem. Ennek az új Magyarországnak a legfőbb ismertetője: a szabadság. Vannak, akiket ez a szabadság gátlástalanná tett, alamuszivá, s van, aki eladta önmagát. Ez a szabadság olyan, mint a gyógyszer, amely egyben méreg is, ha rosszul adagoljuk. Az anyanyelvről szólva kifejtette: — Ha ezt is elveszítjük, mindenünket elveszítettük. A magyarság nem monokultúrát teremtett, együtt él a zene, az irodalom, a tánc. Azért legyőzhetetlen ez a kultúra, mert Európa minden változását megélte és magába szívta. Ezért ez a kultúra halhatatlan. Szervatiusz Tibor: Szoborterv A szobrászművész nem ideológiákkal, hanem kővel, fával dolgozik. A 1943-as, illetve az idei szárszói tanácskozás tiszteletére emlékmű felállítását tervezik a szervezők. Kivitelezésével Szervatiusz Tibor szobrászt kívánják megbízni, akitől azt kérdeztük: mi vonz egy művészt politikai fórumra. — Az értelmiség gyűlt itt össze, mert az ország és a nép nagy veszélyben van. Meg kell fogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek kivezető utat mutathatnak. A művészetben a dráma a legmagasabb rendű műfaj, én drámában gondolkodom. Úgy, hogy ebben a fel- emelkedés is benne van, benne lehet. A szabadság sajnos csak formálisan következett be, mert a nemzetközi erőviszonyok rabjai vagyunk. Andrásfalvy Bertalan: A sorskérdések sorsszerűsége Az érzelmileg kultúrálatlan lélek csak a durva és erős hatásokra reagál, üvöltő zenének nevezett hangzavarra, akciós- és horrorfilmre, szemérmetlen szexre, amelynek gyakrabban megfelel a másokkal szembeni türelmetlenség, szadizmus, brutalitás és idegengyűlölet, a közéletben, magánéletben, a politikában, és a jugoszláviai harcban — mondta Andrásfalvy Bertalan exminiszter országgyűlési képviselő. A nemzet fogyásáról elmondta: hiába apellálunk szigorú törvényekre, amelyek ezt megállítják. A nemzetpusztító magatartás, az alkoholizmus, a drogok, ez a teljesen depressziós hangulat nem értelmi, hanem érzelmi kérdés. És nem lehet rábeszélni fiatal anyákat, hogy szüljenek a nemzethalál felidézésével. Azt az életörömöt kell visszaadni nekik, hogy örömük és vágyuk legyen gyermeket nevelni. Andrásfalvy Bertalan eszmefuttatása végén, a hely szellemében kiemelte: itt Szárszón pedig hajtsuk meg fejünket, és kezdjük magunkon a rendszerváltást. Szokolai Sándor nemzeti operát ír Szokolai Sándor előadásába beleszőtte, majd a sajtó- tájékoztatón kifejtette, hogy az idén hat operát fejezett be. Felesége „ötletére” fogott bele Margit, a hazának szentelt áldozat című operájának komponálásába, amelyhez a librettót Nemeskürty István írta. — A zene nem csinálhat történelmet — fűzte hozzá, s kifejtette, hogy mégis ezzel a művével kívánja kifejezésre juttatni magyarságát. Tervei között szerepel egy opera 1956-ról is. Szokolai Sándor . Szárszó Szárszó-fogalom. A párbeszédre való hajlandóságot és alkalmat jelenti. Szárszó hivatkozási alap is Azoknak akik elmentek és azoknak is akik távol maradtak. Szárszón — pontosabban Szárszó és Szemes között körülbelül félúton, a Hullám-kemping pagodája alatt —■ ahol a hét elején még frissítő, a hét végén pedig már borzongatóan hideg volt a balatoni szél — egy héten át folyt a szó nemzetpolitikáról, benne magyar megmaradásról, európaiságról, jelenről, s jövőről, gazdaságról, benne piacról és piacvesztésről, földről és a föld népéről, kultúráról benne értékről és értékek pusztulásáról. A találkozót napra pontosan ötven évvel az 1943-as szárszói találkozó után rendezték meg, s a pagodával szemben a könyvárusnál ennek az emlékezetes magyar élettábornak az előadásait és hozzászólásait tartalmazó kötetet árusították. Püski Sándor mondta: ez a legteljesebb kötet; benne van minden fontos és megőrzésre érdemes beszéd, hozzászólás. Az is, amelyik a korábbi két kiadásból kimaradt. Megszámoltam: tizenkét előadást — közte Veres Péter, Németh László, Erdei Ferenc gondolatait, László Gyula kutatási eredményeit (ő egyébként a mostani 50 évvel későbbi találkozón is részt vett) adja közre, és közöl 29 hozzászólást is. Miközben a mostani szárszói találkozó hozzászólóit hallgattam azon gondolkodtam: 50 év múlva — vagy akár 5 év múlva is — hányra emlékezünk majd, s hányat válogatna be értékként egy kötetbe a kiadó. „Nehéz ma szólni, jobb ma hallgatni. A bölcs tudja mennél olcsóbbak a szavak, annál drágább a hallgatás. Ma pedig olcsó a szó, élő nyomtatott egyaránt...” Kodolányi János mondta ezt 50 évvel ezelőtt szárszói bevezető előadásába. Mit mondana, ha a mai szárszót összegezné? Kercza Imre Bakos István: Regionális egyetemeket Az oktatási törvény négy éves előkészítésében vett részt Bakos István, aki hozzászólásában kifejtette: — A legfontosabb feladat az első felsőoktatási törvény megvalósításában a személyi, a tárgyi feltételek biztosítása. Autonómiát követelnek az intézmények, új finanszírozási elvet, az érettségin alapuló szabad továbbtanulás és a társadalmi esélyegyenlőség feltételeinek a megteremtését. Elmondta: regionális egyetemeket kívánnak létrehozni. Az egyetemes magyar pedagógiai kiemelkedő alakjainak a példáját kívánják követni. — A magyar egyetemi és főiskolai ifjúság keresi a közösségteremtés lehetőségeit — mondta. — Ám ezeknek a működtetését a pártpolitika fölé kívánják helyezni. Szárszó szellemére utalva kifejtette: a tetteken a sor. Tudósítóink voltak: Balassa Tamás, Czene Attila, Horányi Barna, Lang Róbert
