Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-28 / 200. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — SZÁRSZÓ ’93 1993. augusztus 28., szombat Püski A haza azt jelenti: tenni kell érte Történelem születik Szárszón ? — A jövőt szabad árulni, a múltat nem Püski Sándor Szárszón mindenütt ott van. Halk a szava, tömörek a mondatai: mégis mindenki figyel rá. És mindenre figyel. Azt látom, hogy két fia és a felesége segíti. Azt, hogy miként osztják meg a munkát nem tudom, de mindenről tudnak. A keddi sajtótájékoztatón az újságírók azt firtatták, miért s hová tűnt el előadása után Für Lajos? A kínos csöndet, amelyben érezni lehetett a zavart tanácstalanságot egy ősz hajú, törékeny asszony törte meg. Halkan mondta: „Hol lenne? Elment az urammal ebédelni”. Püski Sándorné volt. Aztán megjött a 83 éves Püski Sándor. Kérdezni akartam, de sietett. Intett, menjek vele. Követtem: a lendülete lepett meg. Harminc évvel idősebb nálam, de amikor megálltunk én szedtem szaporábban a levegőt. — Hogyan lehet megőrizni így a kondíciót? — Nem tudom — neveti el magát. — Azt szokták mondani: kérdezz meg idősebb férfiakat! Az az egyetlen szerencsénk, hogy testi egészségben — de lelkiekben sem — volt soha különösebb bajunk. Tőlünk éhen halhattak volna az orvosok. Remélem, hogy továbbra sem szorulunk rájuk. Szárszón sokféle vélemény hangzott el a héten. Aki beszélt erről, az szinte szó szerint ugyanezt mondta: Püski Sándor nélkül a szárszói találkozó nem jöhetett volna létre. Nincs alapítvány, amely finanszírozni tudná, s szervező sincs, aki így a pagoda alá gyűjthette volna a magyarságért gondolkodókat. Szakadó esőben, egy fa alá húzódva idézem ezeket a mondatokat Püski Sándornak. — Ez köszönhető annak, hogy 1943-ban se jöhetett volna a kiadóm nélkül létre — feleli —, a református egyháznak azt a bizonyos zárt területét felhasználva tudtuk megrendezni. Ez a mostani találkozó is így jött létre. Végszükségben. — Végszükségben? — Az 1994-es választások előtt szerettünk volna egy felmérést a nemzeti oldalról, hogy mi várható. Ha nem készülünk fel az 1994-es választásra, akkor veszítünk: széthullott majdnem mindegyik nemzeti párt, kilátás sincs arra, hogy be tudják vinni a szavazófülkékbe a szavazásra jogosultakat. Ha nem tudják bevinni őket, akkor eleve veszett ez az ügy. A másik, ami nagyon fontos, hogy a szavazók a nemzeti pártokra szavazzanak, hogy ebből kijöhessen egy, a jelenleginél erősebb koalíció. — Abból a párbeszédből, amely itt lezajlott, milyen következtetéseket von le a szervező, Püski Sándor? — Azt, hogy erre megvan a kívánság. Azt nem tudom csak, hogy ezalatt a 6-8 hónap alatt, ami még hátra van a választásokig, ezt közvéleménnyé tudják-e formálni. — Az 1943-as szárszói találkozónak 50 év után is van mondanivalója a mának. Az 1993-asnak lesz-e ilyen hosszútávú hatása? — Nem tudok jósolni, de szeretnénk ezt elérni, mert elég utolsó esély az, hogy még mielőtt kialakul egy másfajta rend itt, ami nem kedvez a magyarságnak, átformáljuk a saját képünkre a társadalmat. — Folytatása lesz-e a mostani Szárszónak? — Ha lesz ennek a mostaninak valamilyen kis eredménye, akkor lesz folytatása is! Akár évenként is megrendezhetjük, de nem tudom most ezt előre megmondani. — Az ön hívó szavára sokan jöttek el most. — És még többen jöttek volna, ha tudtunk volna több helyet szerezni és fedelet biztosítani nekik. Ilyen rossz időben, mint amilyen most van, kisült, hogy még ez is sok, mert nem tudunk fedelet adni mindenkinek. Kétezer ember eljött volna, ha lett volna hely. — A Püski házaspárnak miért fontos az, hogy eljöjjenek? — Az egész életünk ebben telt el, és ezzel szeretnénk is befejezni azt. Most már a vége felé közeledünk, és nem mindegy, hogy mit hagyunk a gyerekekre, az unokákra és az egész hazára. — Püski Sándor sokáig nem élt Magyarországon. — Csak 19 évig, de az elég sok volt. — Egy történeti időszak. — Azért majdnem minden évben hazajöttem, amikor jöhettem. — És mi indította arra, hogy 19 év után hazajöjjön? — Eleve az, hogy annyira jutott a magyar társadalom, hogy elviseli az én kiadói tevékenységemet, s akkor én azonnal jöttem. Azért mentem ki, mert itthon nekem nem lehetett magyar könyveket készíteni, ehhez ki kellett menni New Yorkba. Hát ez a tragédia. Amikor ez ismét lehetséges volt, azonnal jöttem haza. A lehetőség 1988-ban következett be, és 1989-ben már itthon voltam. Püski Sándor (Fotó: Lang Róbert) — Úgy tapasztalom, hogy a Püski Kiadó kedvelt. Milyen alapon választják ki a szerzőket? — Szerelem alapján. Nincs más, meg aki ide tartozik felfogásban a magyarság szempontjából, azokat szeretjük eleve, és azokat választjuk. — Ma a könyvkiadás válságos Magyarországon. — Nem könnyű most se, de annyit elértünk, hogy most már saját bolti forgalmunk van, valamennyire fenntartjuk még ezt, legalábbis amíg még nekünk egyáltalán fenn lehet tartani. — És ebből a forgalomból a politikára is áldoznak. — Hát persze. Másra nem is. A mi megélhetésünkre már nem sok kell. A gyerekeink is rendben vannak, tehát nem létkérdés a dolog. Négy volt, abból három él még, és hát egy csomó unoka! De mindegyiknek megvan a maga élete, mindegyik kialakította a maga egzisztenciáját. — Látom, hogy a fiai is itt vannak... — Kettő itt van... — Segítenek? — Egyik most jött haza New Yorkból, mert a könyvesboltunkat ő folytatja ott tovább, amíg haza nem jönnek ők is. Remélem, ha majd amire nekem abba kell hagynom, akkor ők folytatják. — Azért ne hagyja még abba. — Hát nem is akarom. Nem sietek el még. — Lesz-e fejlesztése a Püski-könyvhálózatnak? — Nem. Azzal nem bírunk. Az elején próbálkoztam, nem lehet számon- tartani, és nem lehet mindenütt ott lenni. Nekem az elég, hogy ezt az egy dolgot tudom csinálni, és hogy itthon vagyunk. — Szárszón holnap befejeződik a tábor. Lesz folytatása? — Remélem. Kercza Imre A szárszói pagoda, — az előadások színhelye, és a szálláshelyül szolgáló katonai sátrak között áll a puritán lakókocsi. Lakója Kruchió Lajosné, és három leánya; a kilenc esztendős Márti, meg a kisebbek, Zsuzsanna és Melinda-Bianca. — Csupa idős ember beszél itt arról, hogy a nemzet legnagyobb problémája hogy nincs szaporulat, fogy a magyar — mondta. — Én most jutottam el először életemben a Balatonra, s ez is csak annak köszönhető, hogy békéscsabai cégem beutalóhoz juttatott. — A férjem már nem tudott eljönni. Ötezer forintot raktunk félre nagy nehezen az itteni két hétre, s bizony még jégkrémre sem jut. Fürdünk hát, amikor jó az idő. A szeszélyesen érkező zivatar, a szeles augusztus is oka, hogy a diplomás óvónő vállalata idetelepített lakókocsijából gyakran hallgatja az előadásokat. — Számos gondolat hangzik el — értékelt. — Csak attól félek, hogy az ötletek nem jutnak majd el a megvalósulásig. Az is érdekes, amikor séta közben híres emberekkel találkozunk, akiket eddig csak a televízióból vagy az újságokból ismertünk. Nagy meglepetéssel tapasztalom egyébként, hogy sok közöttük az iszákos — nekünk nem jut egy üveg sörre sem. Amikor majd a férjem lejön utánunk az utolsó napokban, az autóban fog aludni. — Ahhoz, hogy tényleg szaporodjon a magyar, segíteni kellene a kisgyermekes házaspárokon, meg a fiatal értelmiségen — mondta még a háromgyerekes családanya. — De sajnos a kisemberekkel manapság senki nem törődik! Közben eljött a vacsora ideje. Húsra nem jut: a legolcsóbb tartalmasabb ennivaló is 220 forintba kerülne a büfében adagonként, ők meg ugye négyen vannak. így hát főznek. De Márti a legnagyobb nem volt boldogtalan, amikor azt közölte az újságíróval, hogy a túróstésztát, a palacsintát, meg a sült krumplit szereti a legjobban. Könyvek között akadtam Gondos Tamásra, az előadóterem bejáratánál. A könyvek között, melyekről Kruchióné szomorúan említette, hogy nem is megy arrafelé, ne fájjon a szíve — neki bizony régóta nem jut rá pénze. A nagy Magyarország térképét kezében forgató fiatalember — mint később elmondta — Budapestről érkezett, de somogyi gyökerekkel, itteni rokonsággal bír. — Bogláron nyaralok egy haverommal, aztán gondoltam: átjövök, belehallgatok a tanácskozásba — mesélte. — Engem nagyon meglep, hogy alig látni fiatalt, a jelenlévők, de főképp a felszólalók java nosztalgiázó öregember, de legalábbis túl van az ötvenes évein. A másik, amin csodálkozom: Somogy megyéből még nem találkoztam senkivel! No nem mintha arcról ismerném az itteni embereket, országgyűlési képviselőket vagy polgármestereket, de amióta észrevettem, hogy kitűzőjük tanúsága szerint egymás mellett három USÁ-ból érkezett úr üldögél amott a büfénél elkezdtem figyelni a jelenlévőket. A legtöbb újságíró ezek szerint a Magyar Fórumtól, a Pesti Hírlaptól meg a TV-Híradótól érkezett. Ez nekem is érdekes! — Vesz könyvet? — Nem tudom. Lehet, hogy igaza volt a havernak, aki inkább elment a csajokkal fürödni. Majd később derül ki: része voltam-e egy történelmi pillanatnak, vagy sem. Krizsán György Grazban élő grafikus — jól megy odakinn a sora. Előtte az asztalon üres söröskorsó, kezében toll, jegyzetel. — A haza nekem azt jelenti, hogy tennem kell érte valamit — magyarázta az ismerkedő mondatok után. — Túl sok itt a panasz — persze mondhatják, hogy én könnyen beszélek, mert Schillinget kapok a munkámért. De ez nem igaz: nagyon keveset fizettek nekem, amikor 1956-ban gyerekfejjel kikerültem. Meg kellett tanulnunk a nyelvet, a technológiát, sok türelemmel, hogy tovább léphessünk. Ha erre lenne itt is erő, nyugodtság, akkor Magyarország is előbbre juthatna. 40 évig bírták az emberek — 1956-ot leszámítva — az orosz uralmat, a kommunizmust, persze akkoriban még mindenki sütögethette a saját pecsenyéjét. Most csak egy kis türelemmel kellene viseltetniük Európa iránt. — Sok nagyon értelmes gondolat hangzott el eddig is — tette hozzá. — Az a véleményem azonban: ha a felszólalók elhagyták volna mondataikból a „nemzet” szót, fele annyi idő alatt végeztek volna. Az ország ragyogó elméi vannak jelen, de — sajnos — konkrét problémafelvetésről és megoldási javaslatról még nem hallottam. Aztán búcsúzóul azt mondta. — A politikus a jövőt árulja, nem helyes, ha a múlttal is ezt akarja tenni. Elindult, hogy valamiféle új szállást keressen, mert beázott a sátra. Czene Attila Azok a vevőink, akik október 15-ig a DÉLTÜZÉP Rt. Baranya, Somogy, Tolna megyei tüzép-telepein legalább 0,6 tonna LB-KNAUF NEMESVAKOLATOT vásárolnak, 1993. november 2-án sorsoláson vesznek részt! A nyeremény: 1 db PIROS OPEL CORSA személygépkocsi! Bővebb felvilágosítás a tüzép-telepeken! Keressék fel egységeinket, érdemes! DÉLTÜZÉP (16893) Az IRODA az Ön vállalatának névjegye Napjainkban új gazdasági kihívásokkal és esélyekkel kell szembenéznünk. Ezzel a háttérrel, az irodaberendezések minőségével szemben támasztott követelmények egyre nőnek. A munkahelyek emberközpontú szervezése, a munka iránti öröm és a teljesítőképesség alapfeltétele az igényesen és kényelmesen berendezett iroda. NÉMET, OLASZ, HAZAI irodabútorok BÚTORHÁZ Kaposvár, Zselic Áruház Nyitva: hétfő-pétek 9-18-ig, Tel.: 82/317-515, 316-453 szombaton 9-13-ig
