Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-27 / 199. szám
1993. augusztus 27., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Megemlékezés Kastélyosdombón A fiatalkorúak szociális foglalkoztatója fennállása tizedik évfordulójáról emlékeztek meg a napokban Kastélyosdombón. Erre az alkalomra meghívták az intézmény korábbi vezetőit és kiállítást is rendeztek az elmúlt tíz év munkáiból. A kis ünnepség végén a gyerekek megtekintették az István a király című rockoperát. Faluházat avatnak Rinyaújlakon Faluházat avatnak holnap Rinyaújlakon. A programban szerepel többek között Arany Bálint, egykori néptanító emléktáblájának leleplezése. Dr. Sipos Imre kisgazdapárti országgyűlési képviselő pedig a bel- és külpolitikai helyzetről tart előadást. Majd mező- gazdasági gépeket mutatnak be: például traktorokat, permetezőgépeket és talajművelő gépeket. Barcs megszünteti a szociális foglalkoztatót Barcs város képviselő-tes- tülete elrendelte a szociális foglalkoztató megszüntetését. Úgy döntött, hogy bérbe adják az ott levő eszközökkel együtt. A bérleti díjat egymillió forintban állapították meg, viszont 50 százalékos kedvezményt kap az aki, húsz rehabilitált dolgozót foglalkoztat. Ha szeptemberig nem akad vállalkozó, akkor kft-t alakítanak. Újabb múzeumi kiadvány Megjelent a „Gyökerek” című honismereti folyóirat legújabb száma. A Dráva Múzeum időszakos kiadványának legújabb füzete a barcsi régészeti kutatásokat összegzi. Többek között a középkori Valkó templomának régészeti feltárásáról olvashatunk benne, valamint XVI—XVII. századi Magyarország kerámiatípusairól. Emlékművet állítottak Komlósdon Falunapot tartott Komlósdon. A második világháborúban elesett hősi halottak tiszteletére állított emlékmű avatása tette ezt a napot ünnepélyessé. Kiss Pál polgár- mester beszélt a hősökről, akik életüket áldozták a hazáért, s ismertette a háborúban elesett öt komiósdi halálának körülményeit. Császár Bíró Zoltán csokonyavisontai református lelkész és Bódi György katolikus plébános az emlékezés szomorú tényeket feltáró mozzanatait mondta el. Végül a kegyelet virágait helyezték el a lakosok. Példát teremtve Horváth Ferenc pedagógiai díjat kapott a megyei közgyűléstől (Fotó: Török Anett) — Az volt a szerencsém, hogy beosztottja lehettem Horváth Istvánnak, a nagyatádi kollégium nyugalmazott igazgatójának és Kiss Jánosnak a nagyatádi szakmunkásképző nyugalmazott igazgatójának — mondja. — Ők ketten még a régi néptanítók utolsó generációjának kiválóságai; tőlük tanultam a gyakorlati pedagógiát, az iskolaszervezést. Az én munkámban az övéké is benne van, s erre büszke vagyok. Horváth Ferenc, a barcsi Erdészeti, Vízépítési és Vízügyi Szakközépiskola igazgatója vallja ezt, aki országosan is új, korszerű műveltséget nyújtó nevelő-oktató iskola kialakításáért, pedagógiai munkásságáért, a szakmai képzés magas színvonalú megvalósításáért kapta meg Somogy megye pedagógiai díját. Csaknem másfél évtizede igazgatja a barcsi intézményt. A taranyi születésű fiú Nagyatádon érettségizett, és képesítés nélküli tanítóként helyezkedett el. 1965-70-ig Háromfán tanított, s közben szerzett biológiai-földrajz szakos tanári diplomát is Pécsen. Kilenc évig kollégiumi nevelőként, Nagyatádon kereste kenyerét, s Debrecenben megszerezte a középiskolai tanári oklevelet. 1979-ben került jelenlegi munkahelyére. — Az intézmény annak idején Vízügyi Szakközépiskola és Gimnázium volt, s akkor vonták össze a középrigóci Erdőművelő, Fakitermelő Szakmunkásképzővel. Tehát mielőbb meg kellett teremteni a szakképzéshez szükséges tárgyi és személyi feltételeket. Az volt a cél, hogy a technikusi minősítést is meg tudják szerezni a tanítványaink. Ennek jogát sikerült megkaparintani az erdész és a vízügyi tagozaton is. 1984-ben újraindult a gimnázium, amivel én ugyan egyetértettem, de feladatként nem vállaltam volna fel, ha a város érdeke nem ezt kívánta volna. 1986-ban indult a kéttany- nyelvű szakképzés a vízügyi tagozaton. Ezt a képzési formát országosan elsőként szervezte meg a barcsi iskola. Annak ellenére, hogy a szakmai főhatóságok nemigen hittek abban, hogy az ötletet eredmény követi majd. A barcsiak azonban bizonyítottak, s azóta már az erdész tagozaton is folyik kéttannyelvű képzés. Két éve elnyerték a világbank által finanszírozott programban való részvételt. E képzési forma idén ősszel indul, csakúgy, mint a hatosztályos gimnázium. — Az örökösen változó iskolaszerkezet tartalmilag mindig más és újabb feladatot jelentett. Felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező mérnököket kellett Barcsra telepíteni. Nem volt könnyű, de a város mindig segített. A letelepedő kollégáknak lakást adott. így kialakult egy rendkívül képzett, viszonylag fiatal, ütőképes tantestület. Horváth Ferenc kollégáira a legbüszkébb, hiszen ők is fogékonyak az újra, s nem rettennek vissza a váratlan feladattól. 1984 óta óta az iskolavezetés energiájának nagy része viszont arra megy el, hogy megőrizzék az intézmény életképességét, mivel a fenntartó nem mindig tudja biztosítani a zavartalan működés feltételeit. Mára azonban elmondható: a barcsi iskola — komoly bázisvállalati rendszerrel maga mögött — országosan is elismert; gyakran emlegetik a Barcson folyó, példa értékű képzést egy-egy szakmai konferencián. Lőrincz Sándor „A termelő zsebéből vesznek ki mindent” Családi farm, gondok között A ketrecekben jól fejlett nyulak tömege, az ólban egyetlen disznó... A gazdáék afféle kétlaki életet folytatnak. Komlósdon tartják a sertés többségét. A férj kora reggel motoron robog, hogy megetesse a jószágokat, a feleség pedig odahaza addig ellátja a nyúlállományt. — Jelenleg három anyakoca van — mondja Csutak Jánosné—, de hamarosan hatan lesznek. Magyar lapájt tartunk, szerintem a legjobb hústermelők közé tartozik. Gazdálkodásunk azonban néhány éve veszteségbe torkollott. A sertés ára alacsony volt, a táp ára viszont emelkedett. Másnak a szegénységén egyesek jól meggazdagodtak. A termelő zsebéből vesznek ki mindent... A legnehezebb időszakot akkor éltük meg, mikor a Kaposvári Húskombinát fizetőképtelen volt. Nekünk 100 ezer forinttal tartozott. Nyulakkal is foglalkoznak, kaliforniai fajtájúakat tartanak. A korábbi 28 anyanyúl-állo- mány jelentősen megcsappant: egy betévedt kóbor kutya 70-et tépett szét. — Bízom abban, hogy az állattartásnak lesz jövője — mondja hozzá Csulak János. — A hízó kilónkénti felvásárlási ára 80-90 forint között van. Nyolchetes korukban nálunk a malacok elérik a 30 kilót is, egy kocától elvárunk közel tíz kismalacot. Hathónapos korukban adjuk el. Most a Za- lahússal kötök szerződést, talán velük jobb üzletet csinálok. A komiósdi portán 180 ezer forint értékben berendezett istálló található. Családi vállalkozásban építették mindezt. Örököltek két kataszteri hold földet is; már csak arra várnak, hogy megkezdjék a földek kimérését. Mert ősszel szeretnének vetni... Gamos Adrienn Barcs nótaszerző apátplébánosa Ötven évvel ezelőtt hunyt el Barcson Huber Gyula apátplébános, ismert nótaszerző. Szerzeményei közül a Csendesen, csak csendesen országos visszhangot keltett. Blaha Lujzának az ünnepelt színésznőnek legkedvesebb számai közé tartozott a Selyemkendő, selyemkötény, selyemszoknya című dala. Huber Gyula 1896-ban a somogyvári Széchenyi családhoz került házikáplánnak, majd 1901-ben Barcsra helyezték. A helybelieknek viszont csalódniuk kellett az új lelkészben, mert keveset törődött a templommal, ideje nagy részét inkább a nótaszerzés és az üzleti élet töltötte ki. Huber Gyula ismert személyisége volt a Dráva-parti városnak, fellépett ünnepségeken is. 1936-ban, 50 éves papi szolgálat mellett, 50 éves nótaszerzői jubileumát is megünnepelték. A nótaszerzők legfelsőbb fóruma, a Fráter Lóránt Társaság „aranykoszorús nótaköltő” címmel tüntette ki. Ebben az időben egy autóbalesete is volt, s törött keze rosz- szul forrt össze. Ezután nem hegedült többé, és a nótaszerzéssel is felhagyott. 82 évesen halt meg. Többek között 50 tagú cigányzenekar is búcsúztatta. 105 szöveges, 100 szöveg nélküli nótát és 500 kiadatlan zenekari szerzeményt találtak Huber Gyula hagyatékában. Kottái azonban elkallódtak, csak nótásfüzeteit őrzi a Dráva Múzeum. (Gamos) Összefogtak a tervek megvalósítására Szentborbás nagy álma Szentborbás Somogy mezsgyéjén, Baranya határán épült. Valaha háromszázan laktak itt, jelenleg alig százharmincán. Lakóinak majdnem 80 százaléka nyugdíjas. Általános iskolás gyerek csak öt van a faluban óvodás pedig három. Ők Lakócsára járnak be, mert helyben már harminc éve megszűnt az általános iskola. — Tavaly felújítottuk az ön- kormányzat épületét — mondja Dudásné Gulyás Piroska polgármester. — Festettek, mázoltak, esőcsatornát kapott az épület, és betonjárda is készült. A hívő emberek álma is valóra válik; már építjük a kápolnát. A faluban eddig csak egy harangtorony volt. A kápolna tervét Fenyősi László barcsi építész készítette el, s a helybeliek nekiláttak az erejüket meghaladó feladat megoldásának. A dolog nagy részét társadalmi munkában végzik: olcsóbb is így, és előbb felépül. Az építkezés összköltsége meghaladja a kétmillió forintot. Az idén ötmillió forintból gazdálkodik Szentborbás. A polgármester-asszony szívügye még, hogy a lakosság egészséges ivóvízhez jusson. Már benyújtották a pályázatukat céltámogatásra. Hogy ezt elnyerik-e vagy sem, az szeptemberben derül ki. — Nyolc munkanélkülit tartunk nyilván — mondta —, közülük hárman kapják az ön- kormányzat jövedelempótló támogatását. Feladatunk még az idősek ékeztetése; a rászorulóknak a lakócsai napközi otthonból hozzuk a meleg ételt. G. A. Közös táncpróbák, lakócsai bemutatkozás Ápolják a népi hagyományt Tótújfalu és Potony fiataljai Megalakult a Somogyi Hor- vát Fiatalok Hagyományőrző Szövetsége, s Lakócsa, Potony, Tótújfalu vállalkozó szellemű fiataljai létrehozták az együttest is. Céljuk, hogy ápolják sajátos népi hagyományaikat. Énekek, táncok bemutatása, színdarabok előadása is jelzi érdeklődési körük sokszínűségét. A táncegyüttes vezetője, Gyöngyösné Dudás Mária elmondta, hogy augusztus elején háromnapos tábort szerveztek Barcson, a Széchenyi Ferenc Gimnáziumban. Céljuk a színdarabok előadására való felkészülés volt, közös táncpróbák tartása, és az, hogy megismerjék egymást, minél tökéletesebb legyen együttműködésük. A tagok büszkék arra is, hogy két próbájukat az országos hírű Tanac zenekar kísérte. Kollaricsné Brantner Gyöngyi lakócsai tanárnő humoros színdarabokat írt — ebből néhányat a hagyományőrző csoport a hét végén Lakócsán is bemutat. A horvát nemzetiségi szokásokat, népi kultúrájukat igyekeznek ápolni — az értékek őrzését kötelességüknek érzik. „Népet csak egészen lehet megismerni — mondta Kodály Zoltán. — A nép dalát is csak az érti igazán, aki ismeri szokásait”... G. A. „Herceg” és társai Kastélyosdombón Árvái György a kopasz nyakú, búbos tyúkokkal Nem a mesebeli hercegre bukkantunk Kastélyosdombón, hanem egy kis állatkertre Árvái György portáján. Az udvar egyik végében birka béget, másutt kacsa hápog... — Az állatokat gyerekkorom óta szeretem — mondta a gazda. — Pár galambért képes voltam napszámba járni... Most már különleges állatokat is tartok, például fehér kopasz nyakú, búbos baromfit. Közülük legszebb példány a „Pisti” névre hallgató kakas, 51 centiméter. Gyönyörű máltai csibegalambokat és kacsákat is láttunk. Emellett német óriás, lepketarka nyulakat a ketrecekben. Legértékesebb állata a „Herceg” nevet viselő gímszarvas. A gazda ugyancsak vigyáz rá. Kérdésünkre, hogy kívánja-e bővíteni állományát, Árvái György azt felelte: — Leépítést tervezek, hiszen a munkanélküli-járadékom szeptemberben lejár. Ezek a „kincsek” pedig, ami a kiadásokat illeti, felérnek egy családdal... (Gamos) t I
