Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — SZÁRSZÓ — 1993 1993. augusztus 26., csütörtök Választási szövetség vagy valami más? Nemzetféltő indulatok Balatonszárszón (Folytatás az 1. oldalról) A szövetség első közös követeléseként ajánlotta: a kormány a liberális kalandok után térjen meg népéhez, nemzetéhez. A délutáni sajtó- tájékoztatón Füzessi Tibor a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, Kiss Gy. Csaba, Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás — az újságírók kérdésére — diplomatikusan válaszolva nem zárták ki a választási szövetség létrejöttének lehetőségét. A választási unió alakítására hívó beszéd alatt már javában esett az eső. Délutánra csak a levegő hült le, a hangulat nem. A résztvevők fázósan húzódtak a pagoda fedele alá. Reggel egyébként elsőként Dobszay Károly, a Parasztszövetség főtitkára beszélt. Mint mondta: a népi- ség elve a 20. század Magyarországán teret veszített. Mindig ellenerőkkel" találta magát szembe, amelyek ideológiai köntösben jelentkeztek. A 80-as évek közepére már a tárgyi környezet is tovatűnt a falusorvasztó környezetben. Nagy eredmény, hogy a nép-nemzeti gondolat a 90-es választások során bekerült a kormányba is, de sajnos — szavai szerint — a zsírosodó új urak elfeledkeztek arról, hogy a gazdálkodás előbbre való a (földtulajdonszerzésnél. Célként a szélsőségektől megszabadított bal- és jobboldal összefogását, a harmadik utat jelölte meg. Füzessy Tibor: Magyarságonként — Több okom van arra, hogy óvatosan nyilatkozzam — mondta a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter. — Remélem, nem sorolnak a liberálisok közé ezen a fórumon. Vannak, akik a a harmadik utat keresik itt, akadnak, akik a népfront megújulását várják. Mások nép-nemzeti érzelműek. Engem Kodolányit idézve az hozott ide, hogy fenyeget a veszély: elveszíthetjük magyarságunkat. Sokan távolmaradtak a tanácskozástól, pedig én úgy gondolom: itt mindenkinek helye és felszólalási lehetősége van, aki tud magyarul gondolkodni és érezni. A miniszter később a Szent Istváni eszmevilágról beszélt, s azt mondta: az újabb, második évezred végére meg kell találnunk a megmaradás lehetőségét. Végül megjegyezte: a magyar titkosszolgálat a rendszerváltáskor hatalmas véráldozattal járó műtéten esett át. Fenntartására mindenképpen szükség van. Hogy miért? Nézzünk körül csak a szomszédos országokban — válaszolt saját kérdésére Füzessy Tibor. Zimányi Tibor: Kegyelemdöfés? Zimányi Tibor a Recski Szövetség elnöke azt mondta: úgy látszik, mintha az MDF már padlón lenne és éppen Szárszó adná meg neki a kegyelemdöfést, pedig nem ezért jöttek ide. — Nem tetszik nekem a nemzet szó — mondta —, mert ebben a „nem” a tagadást jelenti(?)l A nemzés helyett pedig az igenzést szeretném ! Benedek István: Burzsujok és civilek — A lényegről kellene itt végre beszélni! — mondta Benedek István pszichiáter professzor, akit az utóbbi időben a sajtótisztesség a fogalma kapcsán emlegettek gyakran. — Ha kimondja az ember azt a szót, hogy nép, az itt lévők rögtön tapsolni kezdenek. Pedig ahogy körülnézek, három embert ha látok, aki a nép fia. A többiek polgárok. A paraszt a föld népe. A paraszt megváltozott, de Önök úgy beszélnek, mintha az 50 évvel ezelőtti tanácskozáson lennének. Menjenek ki a faluba, ott megláthatják, hogy a többség nem akar' földet művelni. Ők polgárok akarnak lenni. Az eddigi osztályok helyett burzsujok és civilek vannak. Kérem, ne tapsoljanak. Itt annyi demagógia hangzott el tegnap és annyian megtapsolták azt, hogy magamra sértőnek tartanám, ha engem is megtapsolnának. Ma nem a népi, hanem polgári mozgalomnak van jövője. Nagy hazugságnak minősítette azt is, hogy akik hencegve mondják népinek magukat, azok a polgári érvényesülésre törekednek. — A népi jelzőt hagyják annak a megalakulandó pártnak, amelyik ezzel a jelzővel akar tagságot toborozni — folytatta. — Nemzetinek, magyarnak kell vallani magunkat. Hogy Önök bekiabálnak beszédem közben, az azt mutatja, hogy van önökben maradványa a népiség- nek — fejezte be Benedek István. Jobbágyi Gábor: Háború békében Jobbágyi Gábor a magyar nemzet ellen viselt legpusztítóbb háborúnak nevezte, hogy véleménye szerint az elmúlt negyven évben lemészároltak 5 millió magyar életet. Mint mondta: a teljes demográfiai csődért a Kádár-rendszert terheli a felelősség. Ennek a politikának a kialakítása az eddigi kutatások szerint tudatos volt. Hangsúlyozta: sok luxusvilla és luxuslakás épült Magyar- országon az 5 millió elpusztított magzat életéből. Czine Mihály: Az írók felelőssége — Tehetséges-e a magyar nemzet? — Azt gondolom, hogy minden nemzet tehetséges, de nem vagyok talán elfogult, ha a magyart az egyik legtehetségesebb népként jelölöm meg — mondta Czine Mihály egyetemi tanár. — Igazamat hosszú névsorral tudom alátámasztani a magam területéről az irodalomból Janus Pan- noniustól egészen Sütő Andrásig. Nem véletlen, hogy 1943-ban és most is számos író és költő mondta el a gondolatait a találkozón, mely a nemzet megmaradásása Czine Mihály érdekében jött létre. Több olyan kérdés vetődik fel —, és vonatkozik ez főképp az 50 évvel ezelőtti tanácskozásra — amelyet csak az irodalom felöl lehet megközelíteni eredményesen. — Az irodalmárnak köny- nyebb a dolga, mint a közgazdászé... — Igen, hiszen az irodalmár az eszmék világában él tehát megálmodja a nagyszerűt, a szépet. A közgazdásznak a megvalósítással kell foglalkozni, és ehhez a gondolat, a tehetség mellett a pénzre, és megfelelő politikai környezetre is szükség van. — Mit vár Szárszótól? — A gondolatok tisztázását. Szűrös Mátyás: Nemzeti minimumot Szűrös Mátyás Szűrös Mátyás parlamenti alelnök véleménye az, hogy részvételének a szárszói táborban nem szabadna feszültséget okozni közte és az MSZP között. Egyébként nincs pártfunkciója. Azt azonban nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Szárszó szellemisége megjelenik majd az MSZP programjában is. — Vannak, akik most teljes bizalmatlanságukat nyilvánítják ki, kirekesztésről beszélnek — mondta Szűrös Mátyás, a Somogyi Hírlap kérdésére felelve. — Mások pedig jószándékkal igyekeznek gondolkodni a hogyan to- vábbról. Elindultunk a jogállamiság, a demokrácia útján. Ha úgy tetszik: ez a mi útunk. Egy ország nemcsak pártokból, parlamentből és kormányból áll, hanem van értelmisége, civil társadalmi szervezetei, egyházai, érdek- képviseletei. Az már nagy eredmény, ha sikerül a különböző értékrendszerek mentén kialakítani valami közöset. — Vannak, akik nem örülnek a jelenlétének... — Demokráciában jogában áll mindenkinek, hogy ha hívják valahova, akkor elmenjen és kifejtse nézeteit. Most sem teljesen világos, milyen irányba halad az ország. Nem kell nekünk sem keletet, sem nyugatot másolni; a magyar valóság talaján maradva azt kell megvizsgálni, hogy jó irányban haladunk-e. Megmaradásunk nem kérdéses ugyan, de a jövőbeni esélyekről szót kell váltani. Sok kérdés vár válaszra, s a válaszokat egyeztetni kell. A demokratikus baloldalhoz tartozom, és úgy vélem: a baloldalnak különösen sok köze volt és lesz Szárszóhoz. — Melyek a közös építőkövek? — Az egyik: hogyan lehet többpártrendszerben a nemzeti egységet kialakítani, formálni. Sokan azt mondják, hogy nincs szükség népfront-politikára. A pártok felett nem lehet nemzeti egységet építeni, de meg kell kísérelni végiggondolni: hol van a magyar nemzeti centrum. — Szűrös Mátyás szerint hol van ? — Egy keresztény nemzeti demokrata tömörülés és egy demokratikus baloldal képezheti a nemzeti centrum tengelyét. Ha az 1943-as Szárszóra gondolunk, akkor ott a baloldaliak túlsúlyban voltak. A jó értelemben vett, nem kirekesztő, dogmatikus baloldalról van szó. Bár már szinte mindenkire ráfogják, hogy lefeküdt a korábbi rendszernek: Erdei Ferencre, Veres Péterre és Illyés Gyulára is. Éppen ma kaptam egy levelet az úgynevezett független liberális párttól: ők kimutatják, hogy a népieket életben hagyták, a kommunistákat pedig kivégezték 1956 ürügyén. Ez megint csak a népi mozgalom lejáratására irányuló koncepció. — Sok kiváló személyiség, tudós van jelen a táborban... — Én a gyakorlati politika szintjén közelítem meg a kérdéseket, de számomra is a legfontosabb a hogyan tovább kérdése. Meggondolandó, hogy a civil szerveződések, egyházak és érdekképviseletek ne pártokat támogassanak, hanem saját értékrend- szerük szerint személyiségeket. A pártok pedig jól körvonalazott programokat dolgozzanak ki. Most ugyanis nehéz különbséget tenni két párt programja között. — A „jószándékú’’ baloldal milyen nyomot hagy Szárszón? — A demokratikus baloldal ereje nem azon mérhető le, hogy mely pártokból vannak jelen a táborban, hanem azon, hogy kik vannak itt és kit képviselnek. A XX. századi magyar történelemben az értelmiség jó része baloldali orientációjú volt, bár nem tartozott párthoz. Kár, hogy most nem élnek olyanok, mint Nagy László, aki elég bátor volt, de elég csendes is, hogy rá figyeljenek. — A liberálisok is értetlenkednek? — A liberalizmus már benne van az európai civilizációban. A liberális minimum pedig minden pártban. Ha a nemzeti minimum is helyet kap minden pártban, akkor előre léptünk. Gyurkovics Tibor: Mindig van erő — Csupán érdeklődő, s nem résztvevő vagyok a tanácskozáson — mondta Gyurkovics Tibor író —. Ami itt születik, azt akkor helyeslem, ha összeköt. Nem vagyok híve az olyan „végeredménynek”, ami szétválaszt. Nem politizálok, ez a magánírói véleményem. Az 1943-as Szárszó is a fennmaradás jegyében tanácskozott, a nemzet, az ország fennmaradásáról folyt a szó. Azt mindig és minden vonatkozásában eltúlzottnak érzem, ha a magyar szellemi erők aggódnak a nép fönnmaradásáért. A reformkor óta, a herderi nemzetpusztulási jóslat óta az a kérdés: lesznek-e magyarok? Szerintem ez sirám. Hiába bizonygatják statisztikai adatokkal, hogy mennyivel többen halunk meg, mint ameny- nyien születnek, hogy egyre „öngyilkosabbak”, alkoholistábbak vagyunk és többet bűnözünk. Mindig olyan katasztGyurkovics Tibor rófa-kép tárnak az emberek elé, amellyel nem értek egyet. — Erősebbek vagyunk, mint mondják? — A magyarságban, azt itt élő népben mindig van annyi erő, hogy megmaradjon. De ennek az a feltétele, hogy ne egymás kiküszöbölésére és megkülönböztetésére, hanem hasonulására törekedjünk. — Mikor lenne elégedett a találkozó eredményével? — Akkor, ha olyan ajánlásokkal tenne a nemzetnek, amely bizalmat olt belé, hiszen híján vagyunk az önbizalomnak. Ha az ellenzéki gondolkodás tisztességesen viszonyulna, társ lenne a nemzeti gondolkodásban. Minden különvéleményét fenntartva, tisztességesen asszisztáljon ahhoz, hogy ez az ország fölépüljön. Kupa Mihály: Lesz költségvetés — Nehéz megítélni a magyar nemzetgazdaság állapotát, hiszen a felelős véleményalkotás hosszabb elemzést követelne — válaszolta a Somogyi Hírlap kérdésére a volt pénzügyminiszter. — De ha a gazdaság alapvonásait nézzük, akkor az a benyomásom, hogy az elmúlt fél év — s ez nem az én érdemem, vagy az utódom hibája — gazdasági mozgásai nem kedvezőek. Sok minden elmaradt, köztük a bankkonszolidáció, az agrárügyek megoldása is. Ezek helyett az áfákat emelgettük. Nagy a veszélye annak, hogy az ország még jobban eladósodik és az infláció tartósan magas lesz. Nehéz lesz a kilábalás, mert a munkanélküliség is stabil. Rengeteg munkával lehet csak helyrehozni a gazdaságot. — Pozsgay Imre fontos gazdasági döntések elmaradását emlegette. Nem érez lelkiisme- retfurdalást? — Nem, de ettől még igaza van, hiszen az államháztartást is meg kellett volna reformálni. Ennek csak az első lépése történt meg: az államháztartási törvényt elfogadta a parlament. De nem rendezték a kincstári vagyont, a nagy elosztórendszerek reformja is várat magára. Pozsgaynak abban is igaza van, ha adott egy pénzelosztási szisztéma, s ezen nem sokat változtatunk, akkor a hatalmi pozíciók is így oszlanak el. — Többek szerint hamvában holt a Kupa-program... — Nem hiszem. Erről szó sincs. — Mit vár az új költségvetéstől? — Azt, hogy módosítani fogják a törvényjavaslatot, mert az több ponton nem tarható. Mivel egyetlen komoly politikai tényező sem érdekelt abban, hogy a választások jövő május előtt legyenek, ezért ha nyögvenyelősen is, de átverik a költségvetést a parlamenten. Ha pedig nem, akkor a régit lehet folytatni, ebbe még a kormány nem bukik bele. Magyar élet — magyar álom
