Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — SZÁRSZÓ —1993 1993. augusztus 25., szerda MEGKÉRDŐJELEZETT LIBERALIZMUS A rendszerváltás a nemzetpolitika balatonszárszói mérlegén Csoóri Sándor: Magas szintű tétova- ság kora — Pozsgay Imre: Az alkot- mányozó nemzetgyűlés elmaradása a nép kirekesztése — Csurka István: A liberális jogállam hazugságra épül — Kiss Gy. Csaba: Az MDF elveszett az MDF-ben — Kupa Mihály: Híd-szerep (Folytatás az 1. oldalról) A szárszói találkozón tegnap és ma a nemzetpolitika a téma. A felszólalók a nemzet sorsának alakulását elemzik Szent Istvántól a rendszerváltásig és jövőjét prognosztizálják. Pozsgay Imre szerint ugyanis Szent István óta mi alkotói vagyunk Európának, és Európa ma Szarajevóban és Nagylakon vizsgázik, meg a Neise-nél, ahol mélységi határőrizetről beszélnek. — Ideje elmenni Európápa — tette hozzá —, hogy közösen egy kicsit jobban csináljuk. Bihari Mihály szerint a magyarság nincs veszélyben, de a magyarság egy része létében fenyegetett, s történelmi felelősségű felismerni ezt a veszélyt. A szárszói konferencia előadói reggeltől estig egymást váltották a mikrofonok előtt. Kétségkívül a legnagyobb elismerést Pozsgay Imre és Csurka István felszólalása váltotta ki. Reggel elsőként Csoóri Sándoré volt a mikrofon. Csoóri Sándor: Elmaradt lehetőség — Nagyon hiányzik közülünk egy személyiség — kezdte Csoóri Sándor. (Csönd. És még mindig csönd. Vajon ki lehet az a számos távolmaradó közül?) — Sütő Andrásról van szó, akit betegsége tartott távol ettől a fórumtól. Pedig írásai mellett magatartása is sokszor mutatott példát nekünk a nehéz időkben. — Az idei találkozó kínosabbnak ígérkezik, mint az ötven évvel ezelőtti — tette hozzá a Magyarok Világszövetségének elnöke. — Akkor a felszabadulás, az újrakezdés szép ígéretét várta a nemzet, most pedig azzal kell szembenéznünk, hogy lemaradtunk egy óriási lehetőségről. Bizonytalankodásainkra számtalan külső okot találhatunk, de jórészt helyzetfelismerésünk csődje, hogy ide kerültünk. Eljött a magas szintű tétovaság kora, hagyjuk, hogy az események sodorjanak bennünket magukkal. Mintha a felelőtlen, kifáradt liberalizmus kísérteié járná be most a világot a kommunizmus kísértete után. (Tapsvihar.) Folytatni kellene az 1989-es kerekasztal egyeztetéseit, de most már nemzeti színekben — négy esztendeje a pártok akarata táncoltatott a szeánszon, de az asztal fölött nem jelent meg a nemzet szelleme... Bihari Mihály: Magyarságvállalás — Nincs értelme analógiákat kutatni a történelemben — mondta Bihari Mihály. — Kitágult mozgástérben élünk, amely egyáltalán nem hasonlítható az ötven évvel ezelőtti helyzethez. 1989-ben szabadon, kényszerítő erők nélkül választhattunk a modernizációs modellek közül. — A nemzet mindig akkor veszítette el önmagát, amikor a demokráciát elveszítette — szőtte tovább gondolatait Bihari Mihály. — Korrigálni kell történelmi tévedéseinket. Én szélsőségesnek azt tartom, aki a demokrácia szabályait felrúgva próbálja meg elérnia céljait. Úgy gondolom, hogy vannak sértő indulatok, de a demokrácia nincs veszélyben. A magyarság nem születés, hanem vállalás kérdése. Hiszem, hogy mostantól az építés évtizedei következnek. Für Lajos: A nemzet fogy A tények makacs dolgok — idézte először Sztálint Für Lajos. — Ma szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy a nemzet egyre fogy. A legfőbb parancs hát az Veress Péterrel szólva: megmaradni, ahogyan lehet. A néppel kell lenni bánatában és örömében; az értelmiség a néppel áll vagy bukik. Azt kell tennünk, amit minden életrevaló nép Csoóri Sándor és Kosa Ferenc tett a történelemben: alkalmazkodni. Megmaradni csak méltányossággal, türelemmel, és arányérzékkel lehet. Ehhez ragaszkodnia kell mindazoknak, akik a közéletből bármilyen szerepet is vállalnak. — A magyarság aránya a felére zuhant a Kárpát-medencében — folytatta Für Lajos. — Miközben a környező népek létszáma a kétszeresére növekedett! A tudósok számítása szerint ma közel 20 millió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében — * egyik legnagyobb tragédiánk az a létszám, ami hiányzik. 1910 óta évente 40 ezer állampolgárral fogy a nemzet, 2020-ra a szakemberek 9,4 milliós lakosságot jósolnak. Vészes ez a jövőkép ! Kosa Ferenc: Élni is Mi magyarok készek vagyunk meghalni olyasmiért, amiért élni szeretnénk, mondta Kosa Ferenc — aki magát embernek, magyarnak és filmrendezőnek mutatta be — József Attila, B. Nagy László és Latinovits Zoltán szárszói sorsát idézve, életüket hozta példának hiszen ők nem a „fütyülős” barackpálinkához, hanem a mindenség- hez mérték magukat. — Annak idején Lakiteleken egy minden eddiginél igazságosabb társadalomban gondolkodtunk — mondta. — Most rajtunk múlik, hogy Magyarország olyan lesz-e, ahová nemcsak megszületni, hanem ahol élni is érdemes. Kádár Béla: Alkalmazkodni Kádár Béla külgazdasági miniszter szerint Magyarország háromnegyed évszáCsurka István Kádár Béla zada modernizációs válságban él, s ez azért veszélyes, mert az a nép amelyik megy- gyengül gazdaságilag, megy- gyengül a nemzetközi porondon is, és bennszülött lesz saját országában. — Nem tudunk történelmet alakítani — mondta ezután —, de életben maradunk, ha tudunk alkalmazkodni. Nem lehet ma szekértáborok mögé húzódni, hanem ki kell lépni a táborok mögül. Nem kell a komp-országi lét problémáival foglalkozni, a magyar hajó ugyanis kikötött a nyugati oldalon. Ha nem is a legszerencsésebb kikötőben ért partot. Pozsgay Imre: Kirekesztések — Bizonyos politikai erők — liberális nyomásnak is engedve — eldobták az alkot- mányozó nemzetgyűlés tervét, s ezzel kirekesztették a népet az alkotmányozás folyamatából — mondta Pozsgay Imre. A kirekesztések sora következett ezután. A liberálisok nem utasították el, de nem is írták alá a kerékasztal-tárgyalás jegyzőkönyvét. Megtörtént ezzel a felelősség kirekesztése. Kirekesztették a népet az elnökválasztásból és az erkölcsöt a politikából. A privatizációnak nevezett osztozkodás kirekesztette a népet a nemzeti vagyon feletti rendelkezésből, és kirekesztették a nép egyötödét a munkából. Az igazi átmentést Pozsgay Imre azokban a társadalmi folyamatokban jelölte meg, amelyek a 40 esztendőn át változatlan költségvetési rendszer és államháztartás révén őrzi meg pozícióját, akik csak így tudnak uralkodni. A politikus szerint a bizalom kérdésében a magyar demokrácia holtpontra jutott. Ebből kell kimozdítani gondoljuk meg — javasolta — miként lehetne egy nemzeti újjáépítési tervet készíteni a Német lászlói emelkedő nemzet értelmében. Pozsgay szerint most fordult elő ebben a három és fél esztendőben, hogy a politikai szatócsbolton más a cégér és mást árulnak benne. „Nekünk kell tenni, hogy ez ne fordulhasson elő többet.” Csurka István: A nép és jövője Csurka István szerint a régi és az új szétválasztása nem történt meg az országban. Antall József kormánya a liberális jogállam hazugságára épült. Feladatnak Csurka a jogállam alapjainak lerakását nevezte. Csurka István szerint nincs feltárva az SZDSZ és a FIDESZ eredete, s ma még csak sejti a nép, hogy milyen jövőt készítenek elő neki. Sejti — tette hozzá —, de fél. Éppen ezért a félelem nélküli élet megteremtését jelölte meg célul. A félelem forrása Csurka szerint a liberális háttérhatalom, amely egzisztenciális hátrányt okoz. Szerinte elég a részvétel valamelyik nem liberális rendezvényen, s már tudását, tehetségét vonják kétségbe. Szerinte a félelem gerjesztéséhez hozzájárul a gyenge kormány is, mert azzal hogy nem véd meg senkit, akit üldöznek, azt maga is üldözni kezdi. — Ennek az összejövetelnek méltó célja az lehet, hogy megfogalmazza a nép igényeinek megfelelő vezetőség felmutatásának szükségességét. Egy nemzet nem élhet tartósan hivatott, a nép többsége által elfogadott vezetés nélkül. Csurka István kifogásolta azt is, hogy a kormány mindig megtorpan, ha a nemzeti érdekeket érvényesíteni kell. Elveszik a folyóját, s megváltoztatják a határát? Csurka István szerint érezhető, hogy az országot idegenek ellenőrzik. Azért, hogy idejutottunk, valamennyien felelősek vagyunk — tette hozzá. Hiszékenyek, rövidlátók voltunk. A megoldás Csurka szerint, hogy a nép tájékoztatása révén a hatalmat kell megragadni. Ez pedig a tájékoztatási eszközök birtoklása nélkül nem lehetséges. A tájékoztatási eszközök birtoklására ezért közös akciókat kell szervezni. Dr. Surján László: Sok a hordóra kívánkozó ember Dr. Surján László örömmel látta a sok ismerőst, viszont hiányolta a fiatalokat, a huszonéveseket. Mint mondta, a jövő szempontjából korántsem mindegy, hol vannak most a gyermekeink, a fiatalok, akik átveszik a stafétát. Azt is kifejtette, hogy véleménye szerint Magyarországon nincs liberális párt, viszont egyre több a hordóra kívánkozó ember, akiknek a közreműködése veszélyezteti a nép lelki egészségét. Hosszasan sorolta azokat a feladatokat, amelyek megakadályozhatják, hogy tovább haladjunk a népesedési katasztrófa felé. A tanácskozás szünetében megtartott sajtótájékoztatón bejelentették: a mai napon a Hírekre várva... szárszói fórum vendége lesz Füzesi Tibor, a titkosszolgálatokért felelős miniszter és Pő- sze Lajos, a Szerencsejáték Rt volt vezérigazgatója. Kupa Mihály: Agrárpolitikát Kupa Mihály exminiszter igazat adott Pozsgay Imrének abban, hogy Szent István óta Európához tartozunk, de hozzátette: a feladatunk az, hogy bekerüljünk egy klubba. S azzal folytatta, hogy kelet és nyugat között a híd szerepét kell betöltenünk. Ma legföljebb „átcímkézik” nálunk a keletről nyugatra tartó árukat. Ez nem híd, hanem bazár. Kupa Mihály kifejtette azt is, hogy hosszú távú nemzeti konszenzusra alapuló agrárpolitikára van szükség. Ebbe a politikába beletartozik a tulajdon és a birtokrendezés, az agrár értelmiség mozgósítása, a termelési biztonság és a pénzügyi feltételek megteremtése is. Összeállították: Czene Attila, Kercza Imre, Lang Róbert, Lengyel János 4
