Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-23 / 194. szám
1993. augusztus 23., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Éremeső a balatoni boroknak Az évente hagyományosan megrendezett balatoni borversenyre ebben az évben rekordszámú nevezés érkezett. A bíráló bizottság a magántermelők, a bogiári kombinát, a kéthelyi, valamint a Siómente szövetkezet borai közül 23-at tartott arra érdemesnek, hogy aranyéremmel jutalmazza. 42 balatoni nedű ezüstérmes, 23 pedig bronzérmes lett. Számítógépes napközi A SZÜV Oktatási Iroda és a Szoftver Alapítvány hasznos elfoglaltságot szervezett általános iskolás gyermekek részére a tanév kezdete előtt. A résztvevők a számítógépkezelői alapismereteket sajátítják el, s jó idő esetén a strandolás és a kirándulás sem marad el. Rendkívüli ülést tartott az érdekegyeztető fórum Csütörtökön este Kaposváron rendkívüli ülést tartott a kaposvári önkormányzat mellett működő városi érdekegyeztető fórum. A résztvevők Kaposvár általános rendezési tervének felülvizsgálatáról és korszerűsítési programjának terveztéről szóló tájékoztatót vitatták meg, amelyet Virányi István városi főépítész terjesztett elő. Járda épül 300 ezer forintért A homokszentgyörgyi ön- kormányzat 300 ezer forintot áldoz járdaépítésre. A terveket 45 ezer forintért készítették el, a munkát saját kivitelezésben végzik. A járdaépítést ősszel kezdik meg az Ifjúság utcában. Zászlóavató Mária-fürdőn Nagyszabású augusztus 20-i ünnepség keretében avatták fel a község új zászlaját Balatonmária-fürdőn. A kék-fehér színű zászlón van a község új címere — Kenéz László munkája — , amely harmoknikusan ötvözi szimbólummá a község történelmi múltját és jelenét. Az új zászlót dr. Szemes József apát szentelte meg. Falunap Komlósdon Sikeres falunapot tartottak pénteken Komlósdon. A program istentisztelettel kezdődött, majd játékos vetélkedők, sportversenyek várták az érdeklődőket. A helybeli hímző asszonyok munkáit is megtekinthették a falunap résztvevői. A rendezvény záróakkordjaként este bálon mulatott Komlósd vidám népe. Közepes lesz a napraforgótermés Igáiban Megkezdik a napraforgó „érlelését” az igali szövetkezetben. A Region nevű vegyszert a Heli-Work Kft juttatja ki a vetésterületre. Előzetes becslések szerint a szakemberek közepes termésre számítanak. A kukorica sínylette meg leginkább az aszályt: várhatóan 4-5 tonna közötti termést takaríthatnak be. Szárszó „súgni” akar Dr. Kanyar József: nem tudom honnan jönnek azok az emberek, akik néptribunként üvöltöznek (Folytatás az 1. oldalról) — Kanyar József részt vett az 1943-as szárszói tanácskozáson is. Annak a kempinghez két kilométerre eső református telep adott otthont. Mekkora távolság választja el a két konferenciát egymástól? — Otven esztendeje néhány szellemileg kiváló ember állt ki a fórumra, akiket nem igazán lehetne táborokra osztani. Az akkori előadók közül ma már sajnos csak László Gyula professzor él; szorítunk érte, hogy betegsége ne akadályozza megjelenését. Idén is sok jónevű szakember jelezte részvételét — a szervezők nem kívánnak senkit kizárni, de arra nagyon ügyelünk, hogy az ügy, a nemzet ügye ne kerüljön egyetlen párt uszályába sem. A zárónapon készülő zárónyilatkozat sem szűkebb érdekeket szolgál majd. — Súgni akarnak a hatalomnak? — Ha idézőjelbe tesszük a szót, akkor „súgni” akarunk. De hát ez történt 1943-ban is. Egyébként csak utólag jutott eszembe, hogy Németh László 1956-ban azt írta: most is arra gondol, vajon milyen hatást váltott ki a szárszói fiatalok között akkori beszéde. Jobban kellett volna arra a tanácskozásra figyelni, ez utólag kiderült... Most a miniszterelnök szép akcentussal szólt a szervező Püski Sándo- rékhoz. — Szerepel-e a fórumon olyan személy, aki képes lehet alternatívát fölmutatni? — El kelne egy újabb Bibó István, aki a legnehezebb pillanatokban is képes volt alternatívát adni. Régi parasztpárti barátként mondom róla ezt. Ő 1943-ban is nagyon hiányzott az előadók közül. Igaz, az akkori Szárszónak akadt Bibó Istvánja Jócsik Lajos közgazdász személyében. Hogy a mostani fórumnak milyen akusztikája lesz? Für Lajos nagyon sok sorskérdést felvetett már. Itt lesz Csoóri Sándor, Duray Miklós meg Csurka István és Pozsgay Imre is. — 1943-ban már látszott, hogy elveszítette az ország a háborút — a megmaradás volt a legfontosabb. Ma is ez a tét? — Nem tudom, de az az érzésem, hogy igen. Meg kellene találni a legalkalmasabb szakember-garnitúrát az ország vezetéséhez. Jelenleg sok tehetségtelen parkol különféle helyeken; én nem tudom, honnan jönnek azok az emberek, akik néptribunként üvöltöznek. Sokszor sajnos elparcellázott pártérdekek döntenek, nem a nemzet-ügy szem előtt tartása. — Mi az amit minimálisan vár a szárszói tábortól? — Élénk vitát. Sok ellentmondás fog a felszínre kerülni, mert az előadók látásmódja széles skálán mozog. Remélem: nem lesz majd vagdalkozás avitt szólamokkal, szemita-antiszemita ostobaságokkal, mert ezeken a nemzet már túl van. Sorskérdéseknek kell napirendre kerülnie. Végül Szárszó tábor címszó alatt szeretnénk egy laza közösséget, mozgalmat alapítani, mely a megújulási törekvések szolgálatába állva minden évben megszervezné ezt a tanácskozást. Czene Attila A balatoni szimfónia már nem készülhetett el Földvár a Ránki-hagyomány ápolója Augusztus 20-án zeneiskolát avattak Balatonföldváron, s ezzel újabb oktatási intézménnyel gazdagodott az egyébként is dinamikusan fejlődő tóparti település. Az avatóünnepségen megjelent a nemrég elhunyt kiváló zeneszerző, Ránki György özvegye és Londonban élő — ugyancsak zeneszerző — fia, Ránki András is. A Ránki Györgyről elnevezett zenei intézmény átadása után kérdezte a Somogyi Hírlap tudósítója Ránki Andrást: mi kötötte Balatonföldvárhoz édesapját? — Apám gyermekkora óta ide járt Földvárra, mert egyik rokona a helyi körorvos volt. Amikor szerencséje már megengedhette, a község legmagasabb pontján vásárolt magának egy telket és arra egy kis házat épített. Sok időt töltött el itt édesapám, általában már májusban leutazott Budapestről és gyakran csak októberben tért vissza. A tó látványának ösztönző hatására itt alkotta művei legnagyobb részét. — Van-e befejezetlen műve édesapjának? — Befejezetlen műve nincs, ám éppen a halála előtti hónapokban tervezte, hogy komponál egy balatoni szimfóniát. Egyébként apám élete utolsó óráiban is dolgozott, barátai kérésére több kisebb művet és zenekari átiratokat készített. Még sok mű megírását tervezte, mert alkotó fantáziája rendkívül erősen motiválta. — Milyen állapotban van a Ránki-hagyaték? — Még nem tudtuk katalogizálni apám műveit, mert szerencsére azokat a világ öt kontinensén játszák, s így a kéziratok másolatai nehezen szedhetők össze. — Mely országokban legnépszerűbbek Ránki György szerzeményei? — Természetesen itthon. Apám egy nemzetközi zeneszerző volt Magyarországon és magyar zeneszerzőként tett szert nemzetközi hírnévre. — Kire vár a Romádé király új ruhája és a többi népszerű Ránki-mű életben tartása és a zenei hagyományok ápolása, továbbfejlesztése? — Természetesen a földvári zeneiskolásokra, mert hiszen apám munkásságára igen nagy erővel hatott a gyerekek iránti erős vonzódása. Gulyás József Ez bosszantja Lukács Józsefet Ellopták a sárga angyalom tetejéről a villogót: tegnap hajnali ötkor érkeztem haza egy mentésből, és a házunk előtt, az utcán hagytam az Opelt, hiszen rövid időn belül indultam volna dolgozni tovább. Feladatom a közlekedésből kiesett, lerobbant autók mentése, üzemképessé tétele a Balaton déli partján. Most ameri- kából kell megrendelnünk Lukács József, a Magyar Autóklub Nemzetközi Segélyszolgálatának munkatársa, siófoki lakos (Fotó: Czene Attila) az új villogót negyvenezer forintért. Az is bosszant, hogy az autósok többsége teljes körű szervízellátást vár tőlem a klubtagsági ellenében, pedig a kedvezmény erre nem terjed ki. 220 ezer forint a falu kasszájából Tanszersegély Magyaratádon A gyerekek felkészítése az iskolára — akár általánosba, akár már közép- vagy felsőfokú oktatási intézménybe kezdi meg a tanévet a diák —, igen jelentős anyagi terhet jelent a szülőknek. Ezen a gondon próbál enyhíteni a magyaratádi önkormányzat, amely az általános iskolások tanszersegélyezésére 220 ezer forintot szavazott meg. A tanulmányaikat folytató középiskolások személyenként kétezer forint támogatást kapnak. NEM MINDIG A DRÁVA KÖZEPE A HATÁR Ez a víz szinte simogat (Fotó: Lang Róbert) (Folytatás az 1. oldalról) A Nagykanizsai Határőr Igazgatósághoz — Nemesnéptől Babócsáig — hazánk déli határvonalának mintegy 200 kilométeres szakasza tartozik. Négy határőrizeti kirendeltség a 145 kilométernyi horvát szakaszon, kettő pedig az 55 kilométeres szlovén szakaszon dolgozik. A leghosszabb a Bolhóhoz tartozó vízihatár szakasz. A hét végén a kirendeltségvezető és Bódis János főhadnagy, a Nagykanizsai Határőr Igazgatóság nemzetközi főelőadója ide kísérte el munkatársainkat. — Május 15-től csak hivatásos állomány teljesít szolgálatot — mondta Bódis János. — A határsáv pedig évekkel ezelőtti megszűnt már. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a határ nyitott. Átmenni csak a határátkelőn lehet. A bolhói térségben zömében horgászok — idén, augusztus 20-ig 12 esetben horvátok és egyszer magyara- rok — követtek el határrendsér- tést. A határőrség munkája akkor eredményes, ha megelőzik ezeket a szabálysértéseket, „áthorgászásokat”. Annak érdekében, hogy a határszakasz jól látható legyen, az úgynevezett határnyiladékot, a határvonaltól számított honi terület felé eső 2,5 méternyi széles sávot az önkormányzatok rendszeresen tisztítják, a határőrség pedig figyelmeztető táblákat helyez el. Azok a turisták, akik szép természeti szépségéért keresik fel a Dráva-közeti területeket, a kellemetlen meglepetés elkerülése végett jobb, ha tájékoztatót kérnek a határőrizeti ki- rendeltségtől, vagy a járőrtől, illetve a helyi lakosoktól. Hudák Tibor többek között a Drávával kapcsolatos tévhit eloszlatása érdekében a Bolhóhoz tartozó négy önkormányzatnál: Vízváron, Heresznyén, Bolhón és Babócsán tájékoztatót tartott az államhatárokkal, határrenddel összefüggő szabálysértésekről, a megelőzés fontosságáról. Ennek eredményességét az is bizonyítja, hogy a magyar határrendsértők barcsi lakosok voltak. A határfolyón speciális törvények szabályozzák a hajózást éppúgy, mint a fürdőzést. — Strandolni csak a táblával jelölt helyen lehet — mondja erről Bódis János —, ám mi csak azok ellen indítunk szabálysértési eljárást, akik megsértik a határrendet. Hosszú, poros — szomjazó kukoricaföldekkel övezett — út vezet a Dráváig. Ahogy közeledtünk a folyóhoz egyre több autó „hűsőlt” a fák alatt, s még többen kerestek a forróság elől menedéket a méltósággal hömpölygő folyó vízében. Bár tábla nem engedélyezi a strandolást, itt senki nem sért határrendet, ugyanis ezen a szakaszon a Dráva teljes szélességében magyar területen folyik, a túlsó parton is még hazánkhoz tartozik néhány száz méteres rész. Ahogy az ember tekintete a távolba vész, egy kanyarral már Horvátország fele veszi útját a folyó. A bolhói Járomi Károly és családja rendszeresen járnak erre a „strandra”, mondván most már távolabb van a háború. Szomorú József a helyi presszó „kihelyezett” büféjét vezeti: sokan járnak ide, jó üzlet ez. Ifjabb Arató Béla, felesége és gyermekei Babócsáról utaznak ide hűsölni. — Ez a víz szinte simogat — állítja az asszony —, nálunk pedig nincs alkalmas hely a fürdőzésre. A szomszédunkban folyó háború tudatát nem lehet megszokni, volt olyan, hogy hajnalban lövöldözésre ébredtünk, éjszaka pedig láttuk a világítórakétákat. Nem volt köny- nyű, de most szerencsére csönd van. Tamási Rita
