Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-13 / 188. szám

1993. augusztus 13., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Járdát építettek Potonyban Potonyban a Kossuth utcá­ban betonutat és járdát építte­tett az önkormányzat. A mun­kával végeztek; több mint öt­százezer forintba került. Disz­kontboltot is szeretnének nyitni — hogy javítsák a köz­ség ellátását. Ennek a megva­lósítását — az önkormányzat ötszázezer forintja mellett — a pályázaton nyert nyolcszáz­ezer forint teszi lehetővé. Falunapra készül Komlósd Falunapot tartanak a hét végén Komlósdon: ekkor avat­ják fel a második világháború­ban elesettek emlékművét. Több versenyt is rendeznek a község fiataljainak, s lesz kö­télhúzás is; végül vidám táncmulatsággal fejeződik be az ünnepség. Lebonyolítására a helyi önkormányzat negy­venezer forintot fordított. Munkanélküliek Szulokban Már százhuszonhárom a munkanélküliek száma Szu­lokban. Közülük hatvanhat kap járadékot, pályakez­dő-segélyben két embert ré­szesít az önkormányzat. A szűkös keretből azonban még felújítanak egy pedagógus szolgálati lakást is — ez a tervek szerint szeptemberre készül el, és majdnem öt­százezer forintba kerül. Osztrákok jöttek Középrigócra Osztrák vendégek érkeztek Középrigócra, hogy megtanul­ják a kutyakiképzés módsze­rét. Mesterük Zsigri János, a barcsi Erdészeti Szakközép- iskola oktatója. A munkaku­tya-kiképzést vadászatra, va­lamint az alapfokú képzési is­mereteket oktatja a most ér­kezett osztrák vadászoknak. Sörfesztivál Barcson Sörfesztivált rendeznek Barcson és nagyszabású tombolát — amelyen egyhetes tengerparti út a főnyeremény — augusztus 20-21-én. A Csillag étterem ugyanis ekkor ünnepli megnyitásának 10. év­fordulóját. A színes, vidám programban a mohácsi test­építők is bemutatkoznak, s a Ba-Rock együttes és a Costa Rica szalonzenekar működik közre az esti utcabálon. Templom épül Szentborbáson A Dráva menti Szentborbá­son templommá bővítik a ká­polnát. A terveket Fenyősi László barcsi építész készí­tette; a majdnem kétmillió fo­rintba kerülő beruházást kü­lönböző adományokból és sa­ját erőből oldják meg. A kiskö­zségben az ünnepélyes alap­kőletétel után most már az épület betonozásán dolgoz­nak. A tervek szerint még ez évben tető alá hozzák. Visszatérő látogatók viszik szét a jóhírét Pusztuló értékeink Szülök vonzza a vendégeket Kapcsolat a Kalmatoursszal — Városi ember nyugalmat keres — Vacsora borkóstolóval — Expo-remények vidéken is Szulokban van valami vonzó, s ez nem utolsósor­ban Szakács Józsefné ér­deme. Van jövője a falusi tu­rizmusnak még az eldugott falvakban is — vallja. Las­san már három éve fogadják itt a vendégeket, tehát van­nak tapasztalataik. — Kezdetben mindössze ket­ten, Mesztegnyővel együtt sze­repeltünk a listán — mondta Szakács Józsefné. — Mostan­ság azonban olyan települé­sekkel kell felvennünk a ver­senyt, mint Buzsák, Hévíz... S ha a külföldi a Balaton helyett itt szeretne pihenni, akkor az már jelent valamit. Úgy kezdődött, hogy negy­ven házból kiválasztották a vendégfogadásra alkalmasa­kat, Szulokban 23-at, majd be­kerültek a Kalmatours német utazási iroda katalógusába. Szakács Józsefné elmondta, hogy hozzájuk németek jönnek, s ki-ki igénye szerint eldönti, hogy számára melyik a megfe­lelő családi ház. A fogadók 80 százaléka tsz-tag volt, s mivel megszűnt a helyi tsz, most el­sősorban a vendéglátás ad jö­vedelmet. A turisták öt-hat he­tet töltenek a községben — él­vezik a csendet, a nyugalmat. Mert a városokból érkezők el­sősorban erre vágynak. Szer­veznek nekik programokat is: lovaskocsis túrákat, borkósto­lóval egybekötött vacsorát, és lejárhatnak fürödni a Drávára is. — Eddig majdnem 400 ven­dégünk volt — mondta. — Mi­vel a főszezon közepén tartunk, ezért ez a szám év végéig jóval több lehet. Egy személy napi el­látása 5-6 márkába kerül. A vendégfogadáshoz elen­gedhetetlen az idegennyelv-tu- dás. Szulokban ez sem gond, hiszen a falu németajkúak lakta település. Jó kapcsolatot sike­rült kialakítaniuk a német irodá­val, sok a visszatérő vendégük. Ők elviszik vendégszeretetük jó hírét, s így egyre növekszik az ide látogatók száma. — Mivel nem tartozunk a ki­emelt üdülőkörzetek közé, fej­letlen az infrastruktrúra — mondta Szakács Józsefné —, s hiányzik sok minden. Hogy csak a legfontosabbakat említ­sem: telex, turistatérkép, étte­rem, pénzváltó automata... A szulokiak azonban re­ménykednek, hogy a világkiállí­tás tovább növeli forgalmukat. Addig a fürdő is vonzó lehet, hétvégi házakat alakítanak ki, s törik a fejüket új, vendégcsalo­gató rendezvényeken. Gamos Adrienn Új autóbuszváró a központban Új, mutatós buszvárót állítottak fel Barcson a város köz­pontjában, a legforgalmasabb helyen. A hódmezővásárhe­lyi Alma Kft készítette el 300 ezer forintért. Hamarosan a Szentesi és Darányi utcai megállót is korszerűsítik. A somogytarnócai kastély Somogytarnóca — a haj­dani Tarnóczagyörgyös —, amely a csokonyai uradalom­hoz tartozott gróf Széchenyi Antal és Frigyes birtokában volt, szép kastélyával együtt. Ez a legkorábbi adat, amely a tarnócai kastélyra utal. Nem régi az építmény: 1872-ben készült, Weber tervei alapján. Szobáit, belső tereit sok régi festmény, angol metszetek dí­szítették. Gondozott park vette körül, s ezt külön kertész ápolta. A második világháború még megkímélte az épületet, bár az átvonuló katonák kifosztot­ták. Később gazdakörnek adott otthont, majd az államo­sítást követően az állami gaz­daság központja lett. Később a Lábodi Állami Gazdaság somogytarnócai üzemegysé­gének irodaépületeként szol­gált, 1974-től a barcsi mező- gazdasági szakkmunkás- képző tanulóinak a kollégi­A tarnócai kastély — stílu­sos, szép épület urna. Miután a diákok kiköltöz­tek innen, sorsára hagyták: le­lakták, s pusztulni kezdett. Pedig a kastély környéke ter­mészetvédelmi szempontból a kiemelt területek közé tartozik.. Nemrég oktatásra alkalmas kastélypark kialakítását ter­vezték itt. Vajon megvaló- sul-e? G. A. Esély sincs a városban az elhelyezkedésre Foglalkoztatási gondok Barcson Ahogy az országban szinte mindenhol, úgy So­mogy déli részén, Barcs környékén is hatnak azok a folyamatok, amelyeknek kö­vetkezményeképpen a fog­lalkoztatási problémák egy­re súlyosbodnak. Az általános gazdasági re­cesszió, amely főként az építő­ipart, a gép- és faipart érinti, Barcson fokozottan jelentke­zik. Korábban ugyanis ezek voltak a városban a húzóága­zatok. Privatizációs problémák vannak, s emellett a határ­menti kereskedelem is vissza­esett, a horvátországi helyzet miatt. A munkaadók és a munka- vállalók helyzete folyamatosan romlik, s ezt a romlást sem a munkaügyi, sem a vállalkozói központ, sem pedig az önkor­mányzat nem tudja megfordí­tani. Mindezt a vállalkozói központ barcsi irodájának ve­zetője, Kocsis Tibor írta le a foglakoztatási helyzetről írt előterjesztésében. A barcsi körzetben a regiszt­rált munkanélküliek száma ez év közepén 2275 volt — ez a múlt év végihez mérten majd­nem ötszázalékos emelkedést mutat. Ez az 1992-es 82,6 százalékos növekedéshez ké­pest szinte stagnálás, ám az igazi gond az, hogy szinte re­mény sincs arra, hogy az állá­sukat elvesztett emberek a körzetben valaha is munka­helyhez jussanak. Az idei első félévi stabilizálódás különben is csak átmeneti, hiszen ez év végére leépítést jelzett több barcsi cég, s ez öszesen mint­egy 300 embert érint. A munkanélküliek zöme — 66 százalék — férfi, és 90 százalékuk fizikai munkásként kereste a kenyerét. A pálya­kezdő fiatalok közül jelenleg 74-en várnak állásra. Elhelyezkedésre tehát igen kevés az esély, sokan csak a különféle segélyekben re­ménykedhetnek. No, és per­sze a vállalkozásokban. Bar­cson is jellemző az a tenden­cia, hogy a munkanélküliek számával egyenes arányban nő a vállalkozói igazolványt váltók száma. Barcson az első félév végén 669-en rendelkez­tek ilyen okmánnyal, ám ez, sajnos, korántsem jelent eny- nyi vállalkozót. Többségük ugyanis „kényszervállalkozó”; jól jelzi, hogy legtöbbjük vala­miféle ügynöki tevékenységgel foglalkozik, ami meglehetősen bizonytalan jövedelem forrása. A kedvezőtlen tendencia meg­állítása csak úgy lehetsé­ges, ha a foglalkoztatásban érdekeltek — hatékonyabb együttműködéssel — alapo­sabban kiaknázzák lehetősé­geiket. Az első lépéseket már megtették. Készül a térség fog­lalkoztatási és vállalkozási pro­jektje, s a remények szerint ez évben már megáll a munka- nélküliség további növeke­dése. V. O. HATAN ÉLNEK 5200 FORINTBÓL Kenyér nélkül maradt Orsós Pál családja Sokan vannak az ország­ban, akiknek sorsa hasonló Orsós Pál családjáéhoz. Majdnem két éve költöztek Potonyba, és egyre kilátásta- lanabbnak látják megélheté­süket. A hattagú családban egyedül Orsós Pál keres: rok­kantsági nyugdíja 5200 forint. Ebből él a család... Hogy ez a pénz mire elég, arról az érin­tett a következőket mondta: — Ha hiszi, ha nem, még a mindennapi kenyeret sem tud­juk megvenni, pedig nálunk naponta elfogyna 3-4 kiló ke­nyér is. így nem marad más lehetőségünk, mint a kölcsön­kérés, azt pedig, ugye, vissza kellene adni... De hát nincs miből. Orsós Pál elmesélte, hogy minap kért 150 forintot — nem először — kenyérre, s kapott is. Az élelmiszerboltban azon­ban addigra már elfogyott a kenyér, ezért maszekhoz kel­lett volna menni. Az viszont sokkal drágábban árulja a ke­nyeret, s így betevő falat nél­kül maradt a család. — Még szerencse — teszi hozzá —, hogy a gyógyszere­ket ingyen kapjuk. Tudja, a legszívesebben elmennék in­nen jó messzire... De az uta­záshoz is pénz kellene... S hallgatom tovább a pa­naszáradatát. Mondanivalójá­ban újra meg újra visszatér a refrén: a szegénység remény­telensége. (Gamos) Tótújfaluiak a háborúban Ha valamely műre azt lehet mondani, hogy hézagpótló, mindenképpen illik ez Bunye- vátz Pál „Visszaemlékezéseim” című könyvére. A Tótújfaluban élő idős férfi katonaként részt vett a II. világháború sok sors­döntő eseményében. Megjárta a pokol tornácát... Könyvét azoknak ajánlotta, akiket szin­tén akaratukon kívül sodortak bele az eszeveszett háborús eseményekbe, a pusztulásba, s azoknak, akik testben meg­csonkítva, lélekben megtörve túlélték a világvégét. A könyv oldalain adatok, ne­vek sokasága található, és eb­ből kerekedik ki egy izgalmas életút. Bunyevátz Pál nemcsak saját háborús hányattatásait írta meg, hanem a társaiét is. A könyv a barcsi Dráva múzeum kiadásában jelent meg. Kiállítás a múzeumban Schmidt Zoltán Budapesten élő festőművész alkotásai­ból nyílt kiállítás Barcson a Dráva múzeumban. Az Úton-út- félen című tárlat szeptember 20-ig látogatható.

Next

/
Thumbnails
Contents