Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASÁG 1993. augusztus 12., csütörtök Folyó fizetési mérleg és hiány Várhatóan az év végére a folyó fizetési mérleg deficitje nem haladja meg jelentősen az 1,5 milliárd dollárt. Amennyiben ennél nagyobb hiány alakulna ki, úgy a Magyar Nemzeti Bank különböző intézkedések meghozatalára, elsősorban a kamatemelésre kényszerülne. Április végén a folyó fizetési mérlegben 1,084 milliárd dolláros hiány jött létre. Az egész évre számított 1,5 milliárd dolláros mérleghiány azért elfogadható még, mert körülbelül ilyen mértékű pénzbeni külföldi működötöké beáramlására lehet számítani ebben az évben. Magyar-japán gazdasági kapcsolatok Az év első felében a Japánba irányuló magyar kivitel 13 százalékkal, az innen származó behozatal pedig 20 százalékkal emelkedett a múlt év azonos időszakához képest. A kalkulációk szerint a teljes magyar export az év végére elérheti a 100 millió dol- - lárt, míg az import várhatóan 230-250 millió dollár körül alakul. A magyar kiszállításokban a Tungsram jár az élen, amely az első hat hónapban 25-30 százalékkal növelte exportját. A Japánból származó importban a gépkocsikereskedőkkel együtt 1.000, őket leszámítva kétszázötven magyar cég vesz részt, a beszállítások zömét azonban 24 cég bonyolítja. Termelési csúcs a Sabáriában Amíg máshol megrendeléshiánnyal küzdenek a gyárak és üzemek, addig a szombat- helyi Sabária Cipőgyárban termelési csúcs van. Az őszitéli kollekció szállítási határideje ugyanis annyira sürgeti a gyártókat, hogy hossz ított munkaidőt, akár munkanapáthelyezést is el kell rendelniük. A cég ermelési értéke ez évben egymilliárd forint, exportbevétele megközelíti az évi négymillió dollárt. Ikarusok hazai piacra Míg a városi autóbuszokat gyártó Ikarus Rt. székesfehérvári és budapesti gyártósorai kényszerszabadság miatt állnak, annál több munkája van az Ikarus Egyedi Autóbusz- gyár Kft-nek, sőt dolgozói túlóráznak is, jelenleg a Volánnak készítenek 10 darab inter-city, városközi autóbuszt. Legnagyobb piacuk Törökország, valamint Németország és Svédországban. Az Ikarus Egyedi Kft. az elmúlt évben hétszáznyolcvan millió forint árbevételt ért el, ezt az idén 1 milliárd forint fölé emelik. Hamisítás ellen a Canon Ausztriában — más országokhoz hasonlóan — gyors ütemben terjed a fénymásolóval való bankjegyhamisítás. Tavaly 900, az idei év első felében már több mint 2000 hamisított ezerschillingest találtak. Több ország rendőrsége és az Interpol a fénymásolók gyártóinak segítségét kérte, s ennek nyomán elsőként a Canon vállalta: gépei minden másolaton alig láthatóan fel fogják tüntetni az adott fénymásoló azonosítási számát; így a bűnüldözők köny- nyen kideríthetik majd, hogy hol készültek a hamis bankók. KIÉ A MAGYAR ÉLELMISZERIPAR? Jövőre marad a somogyi gabonaipar privatizációja Dr. Rasko György államtitkár: A nemzetgazdaság egyik legeladósodottabb ágazatáról van szó... a Kaposvári Húskombinát már évek óta tartozik a hízók árával (Folytatás az 1. oldalról) — Maradjunk talán az említett kettős észrevételeinél, amelyeket rendre meg tudok cáfolni — válaszolja az államtitkár, aki különben az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsában is képviseli a tárcát. — Csakugyan óriási az érdeklődés a magyar élelmiszeripar iránt, mind kül-, mind belföldön, a befektetni szándékozók részéről; voltak cégek, amelyekre 3-4 igénylő is akadt. Nyilvánvaló, hogy vesztesek is akadnak tehát, akik nem győznek vádaskodni az ÁVÜ ellenében. Ilyen volt a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat, amely végülis osztrák és belga kézbe került, fele-fele arányban. Mondhatni, sikersztori a dohánygyárak privatizációja, azaz — hogy a kérdező szavát használjam én is — magánosítása. Mindegyikben komoly fejlesztések kezdődtek! Nem beszélve arról, hogy az államnak a dohányjövedékből származó bevétele 8 milliárd forinttal nőtt a magánosítás után, az amerikai United Leaf Tobacco cég például azt is vállalta, hogy 10 év alatt 1 milliárd 870 millió forint kölcsönt nyújt a dohánytermesztőknek, ezenfölül 200 millió forint vissza nem térintendő támogatást is a szabolcsi, hevesi parasztembereknek. Az öntözéses dohánytermesztésé a jövő, ezt kell mielőbb megvalósítani, hogy biztonságosabb legyen mind a termelés, mind a jövedelmezőség. — Igen sok helyről hallottam kritikát a Növényolajipari Országos Vállalat — kivételesen így említeném — privatizációja ellen! — E vád abban áll, hogy miért nem szedtük szét előbb ezt az országos nagyvállalatot? Nos, az eladáskor 3 milliárd forint volt e cég esedékes váltóállománya, amit jelentős tőkeinjekció nélkül nem tudott volna kifizetni. Igaz, célszerűbb lett volna, ám egyszerűen nem volt rá időnk, hogy — miként a legszívesebben tettük volna — három felé osszuk a vállalatot: margaringyártásra, mosószer-, illetve növényolaj-gyártásra. Kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy csakis így, együtt él a cég... Mi maradt meg nekünk? — Mondhatjuk így is: ez nem más, mint kimazsolázás! De mi az, ami még hátra van? Rúghat-e még egyáltalán labdába a honi szövetkezeti mozgalom, amely már régen meghirdette, hogy a kárpótlási jegyek révén beszáll az élelmiszeripar magánosításába? — Hátra van még a hűtő-, a konzerv-, a baromfi-, a gabona-, a tej- és a húsipar, de hadd térjek rá ama parlamenti vádaskodásra, ami a cukoripar privatizációját, ha úgy tetszik, magánosítását illeti. Nos tehát: a francia Eridania Bég- hina Say — melyben a Fer- ruzzi-család részesedése 60 százalék — 1,3 milliárd frank, azaz 22 milliárd forint nyereséggel zárta az 1992-es esztendőt! Forgalma pedig annyi, mint az egész magyar élelmiszer-gazdaságé... Ez az 550 milliárd forintnak megfelelő summa csak elég biztosíték számunkra?! Igaz viszont, hogy a Ferruzzi-csatád egy másik vállalata, a Montedison 150 milliárd forintnak megfelelő veszteséggel zárta ez elmúlt évet, s elsősorban ez okozta a család körüli bonyol- dalmakat. Az említett francia cég pedig, amely a Mátravi- déki Cukorgyárakat vásárolta meg, 27-28 százalékban van jelen a hazai cukoriparban. — Az interpellációban az is elhangzott, hogy börtönben vannak a Ferruzzi-csa- lád tagjai... — Utánajártunk: ez nem bizonyított— pletyka... — Tudtommal 12 cukorgyárunk van: mennyi maradt még állami kézben? — Öt gyár, amelyeket egyben kívánunk értékesíteni — válaszol az államtitkár. — Ismeretes a répacukor hátránya a nádcukorral szemben, amit Kubától Brazíliáig, Indiától Thaiföldig termesztenek. Cukorügyek... Exportálni pedig csakis akkor lehetséges, ha állami szubvenciót kap hozzá a répacukor termelője. Jónak tartom a három markáns külföldi tulajdonos arányát — nem beszélhetünk ugyanis monopóliumról, mint a növényolajipar esetében. A német-osztrák Agrana, a francia Bég- hina-Say, az angol Tata and Lyle ez a hármasság. Amit pedig a hátramaradt öt gyárat illeti, azokat magyarok számára tettük félre. — Úgy tudom, visszaesett a cukorfogyasztásunk, mint általában is az élelmiszereké... — Itt többről van szó. Míg a keleti piacokra vittük a magyar borokat, magas volt a cukorvásárlás, mióta ez megszűnt, apadt a vételi szándék... — Ami azonban a hazai, normális fogyasztást, tehát a kávéba, süteménybe és más egyébbe való cukrot illeti, ugyancsak jelentős a visszaesés — Mindent összevetve 550 ezerről 400 ezer tonnára, vagyis 88 százalékra esett vissza öt év alatt a cukorvásárlás. Ami annyit tesz, hogy e gyárak fölös kapacitással bírnak; majd a jövő dönti el, melyik állja a versenyt, melyik nem. Persze, sok az elaggott közülük, amint a mostani, 1,5 milliárd forintnál is magasabb tőkeemelés sem segít mindenütt. — Még egy vádpont: állítólag irányvonatokkal jön be az importcukor! — Szintén utánajártunk: egy ízben valóban előfordult, hogy a Szolnoki Cukorgyár RT 25 ezer tonnányi sűrű levet hozott be, de a Cukor Termék- tanács támogatásával, amit az agrárrendtartási tárcaközi bizottság is elfogadott. Különben ugyanis nem tudott volna eleget tenni a Coca Cola céggel kötött szerződésének a szolnoki részvénytársaság. „Félretett” gabonacégek — Végezetül kanyarodjunk vissza a még nem ma- gánosított iparágakhoz! Mit szól ahhoz a többek által hangoztatott igényhez, hogy maradjon magyar a malomipar? — Maradjon! Hiszen ezt akarjuk mi is! Akár csak a tejipar esetében, pedig az már költségesebb. Sajnos, a termelők pénze kevés, de úgy gondoltuk, hogy 1994- 95-re halasztjuk három gabonaforgalmi cég magánosítását, ezek Győr-Sop- ron-Moson, Somogy, illetve Szolnok-Jász-Nagykun megyék székhelyein találhatók. Amelyek persze szintúgy bajban vannak pénz dolgában, ezért az ÁVÜ 600 millió forinttal segített nékik, hogy legyen miből megvenniük a gabonát. Negyven-hatvan százalékos arány — Glattfelder Béla Fl- DESZ-képviselőtől származik a javaslat: mivel a vontatott kárpótlási ügymenet okán a szövetkezetek nem jutnak hozzá, vagy csak késlekedve a kárpótlási jegyekhez, így nem tudnak beszállni a magánosításba, adjanak nékik Ígérvényeket... — Olyan arány alakult ki, hogy a magyar befektetők 40, míg maguk a termelők, akik persze ugyancsak befektetők is, nos, ők 60 százalékban jussanak hozzá a gabonaiparhoz. Mivel az AVÜ magáévá tette ezt, nincs szükség már külön ígérvény-törvényre, amire a Glattfelder-javaslat célzott. — Mindezt összegezve, elégedett az élelmiszeriparban történő' magánosítási folyamatokkal? — Nem állítottam sosem, hogy minden tökéletes, de nagyjában-egészében azt mondhatom, hogy igen. Ha ugyanis azt nézem, hogy a nemzetgazdaság egyik legeladósodottabb ágazatáról van szó, a kilábalás csakis külföldi tőkebevonással, tőkeemeléssel valósítható meg. Csak egy példa: a Pécsi Húsipari Vállalatot megvette egy osztrák cég, amely azonnal fizet is a termelőknek, míg az állami tulajdonú Kaposvári Húskombinát már évek óta tartozik a hízók árával. Melyik a jobbik eset?! Keresztényi Nándor Közepes a várható szőlőtermés Az első becslések alapján a tavalyinál valamivel jobb, de csak közepes szőlő- és bortermésre számíthatnak idén a gazdálkodók — mondta el Bállá István, a Földművelés- ügyi Minisztérium illetékese. A szőlőültetvények nagysága az idén 100 ezer hektár. Tavasszal az ültetvények fagykárt csak Győr-Mo- son-Sopron és Komárom megye egyes területein szenvedtek. Az aszályos időjárás hatására azonban a hajtások és bogyók növekedése lassúbb a megszokottnál. Bár végleges terméselőrejelzés csupán szeptember közepén várható, átlagos időjárás esetén a betakarított szőlő mennyisége meghaladhatja a múlt évit, az elmúlt három év átlagát azonban nem éri majd el. A kórokozók és kártevők nem okoztak jelentős károsodást az ültetvényekben, ezért a várhatóan 4 millió hektoliter körüli bortermés mennyisége és minősége is közepes lesz. Éjszakai áram vezérlő Éjszakai fogyasztók vezérlésére használják azt az egységet amit a legutóbbi fejlesztés során építettek ki az Ovit rt kezelésében lévő kaposvári villanytelepen. A berendezés segítségével kiegyenlítettebb a terhelés. (Fotó: Kovács Tibor) Az MNB a jegybankképes értékpapírokról A Magyar Nemzeti Bank a belföldi jegybankképes értékpapírok köréről szóló tájékoztatót tett közzé, jogszabályi kötelezettségeinek eleget téve. A tájékoztató szerint a kibocsátás időpontjától minden további intézkedés nélkül jegybankképesnek minősül az az állampapír, melyet a központi költségvetés az MNB, mint forgalmazó révén, nyilvánosan bocsát ki, az értékpapír- és a tőzsdetörvény rendelkezéseivel összhangban. Jegybankképesek lehetnek a nem kizárólag az MNB által forgalmazott, illetve a zárt kibocsátású állampapírok is. Ezek, mint a tájékoztató felsorolja, a következők: I. Nyilvános kibocsátású államkötvények Magyar Államkötvény 1994/A Magyar Államkötvény 1994/B Magyar Államkötvény 1995/A Magyar Államkötvény 1995/B Magyar Államkötvény 1995/C Magyar Államkötvény 1995/D Magyar Államkötvény 1995/F Magyar Államkötvény 1995/G Magyar Államkötvény 1996/A Magyar Államkötvény 1996/B Magyar Államkötvény 1996/C Magyar Államkötvény 1996/F Magyar Államkötvény 1997/A Magyar Államkötvény 1997/C Magyar Államkötvény 1998/A II. Zárt kibocsátású államkötvény Magyar Államkötvény 1995/E Magyar Államkötvény 2002/A Hitelkonszolidációs államkötvény 2013/A és B sorozat III. Kincstárjegy A diszkont kincstárjegyek valamennyi sorozata Kamatozó kincstárjegy (kibocsátás: 1992. december 14.) Kamatozó kincstárjegy (kibocsátás: 1993. március 29.) í i *
