Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-07 / 156. szám

1993. julius 7., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 KÖZÖSSÉGTEREMTŐ ERŐ FALUN Lámpások gyúltak Csornában Iszapbirkózás és diszkó — Háromszázan voltak kíváncsiak a műsorra Adakozó kedvű önkormányzatok Eddig csak a füzet és könyvcsomagot megvásárló, illetve tanévkezdésre segélyt adó önkormányzatokról adhat­tunk hírt: az idén nem egy ön- kormányzat kirándulni, nya­ralni is elviszi diákjait: a pata- lomi önkormányzat az iskola összes diákját elvitte Fonyód- ligetre, s fizeti a nyaralásuk összes költségét, mintegy 100 ezer forintot. A felsőmocsoládi önkormányzat is háromnapos kirándulást szervezett a köz­ség gyerekeinek. Az iskola összes diákja — mintegy 100 gyerek — a valódi költségek egyharmadáért utazhatott a Dunakanyarba, mert a költsé­gek többi részét magára vál­lalta az önkormányzat. Kercseliget faluházat épít Egy régi boltépület felújítá­sát végzik jelenleg Kercselige- ten. A felújított épület faluház lesz, de várhatóan helyet kap benne a polgármesteri hivatal is. A felújítás körülbelül 300 ezer forintba kerül, s előrelát­hatóan még e hónapban befe­jezik a munkát. Javítják az utakat Simonfán Majd kétmillió forintba kerül az a beruházás, amellyel két út felújításába és bővítésébe kezdtek Simonfán. A Strabag kivitelezésében kezdődő munkálatok a Dózsa György utcát, valamint az Ady Endre utcát érintik. Ebben az évben előreláthatólag ez lesz a köz­ség fő beruházása. A kivite­lező augusztus végén adja át. Igái vízhálózatot fejleszt Még a nyáron szeretné megkezdeni a vízhálózat fej­lesztését az igali önkormány­zat. A mintegy 2 kilométeres hálózatbővítés mellett többek között egy víztározó építését is tervezik. A beruházás 10- 12 millióba kerülne. * Épül a vízvezeték F elsőmocsoládon Elkészült a vízvezetéknek a kút és a tározó közötti szaka­sza a Felsőmocsoládon, s hamarosan befejeződik a víz­vezeték-építés első fázisa. Szépen halad a víztározó épí­tése is. A beruházás 17 millió­jába kerül a községnek. Kaposgyarmat és a gyerekek A 140 lakosú Kaposvár kö­zeli aprócska falunak impo­záns parkja és játszótere van, amelybe a játékokat Törő György szekszárdi iparmű­vész készítette. A játszótér ke­rítését társadalmi munkában a falu lakói készítették el, a fa­anyagot hozzá az erdészet adta. A község nem véletlenül adta játszótér építésére a „fe­jér. Legnagyobb örömükre van kinek építeni; több mint 30 a kiskorúak száma. „Szénát, szalmát, szentiváni almát, adjanak a Szent János tüzére fát!” — hangzott föl a régen hallott szentivánnapi kéregetőversike a múlt hét végén Csornában. Fiatalok járták a falut és tüzelőt kére­gettek ezzel a rigmussal. Egy főképp erre a vidékre jellemző népszokást elevenített föl a helyi ifjúsági klub: a Szent Iván-éji lámpásolást. Két hó­napja készültek erre a ren­dezvényre, ami, elmondhatjuk — mégha némi esőcseppek megzavarták is az eseményt —, igazán kitűnően sikerült. Az összekéregetett tüzelő­vel a fiatalok kimentek a Pal- lósi domb alá, ahol már előző este felállították a máglyát. Amikor mindenki megérkezett, hozzákezdtek a közös va­csora elkészítéséhez, s köz­ben körbejárt a komabot. Erre Az ősszel, legkésőbb a tavasszal remélhető, hogy megkezdődik a gázvezeték építés Patalomban — tájé­koztatott bennünket Wéber József polgármester, hozzá­téve, ez azonban sajnos nem csak Patalomtól függ. — Ha csak tőlünk függne, már rég folynának a munkák — mondta —, azonban még Ma- gyaratádot is meg kell győz­nünk a gáz fontosságáról, mert rajtuk keresztül jöhetne a veze­ték. Az eredeti tervek szerint Somogyjádnál csatlakoznánk rá a gázvezetékre, bár azóta szóba került egy másik lehető­ség is: a tervezett Kaposvár- Dombóvár szakaszra csatla­kozni úgy látszik, mintha kifize­tődőbb lenne. A polgármester szerint 14 mil­Árokparton öregasszony 7~t // • / to a jo kedély Antalmajor árokpartján nem akármilyen öregasszonyok te­remnek. Ilyen víg időst, mint özvegy Nagy Mártonné, ritkán látni manapság ezekben a nyugdíjas-nyomorgató idők­ben. A gazégetés nemes mű­veletében akadályozza éppen megszólítása. Eleinte szabó- dik, nem akar ű újságba ke­rülni, mondja, aztán mégis­csak kötélnek áll. Elmeséli, 66-ban Bihartor- dáról jött ide férjhez. Két gye­reke született — mosolyog rá az emlékre —, az egyik a csa­ládjával szintén itt lakik Antal- majorban, ők viselik gondját. A menye főz rá, úgyhogy neki erre sincs gondja. Hát nem urasan vagyok? — kérdezi nevetve. Persze azért mindig megta­lálja a dolgot. — Evek óta egyedül élek, és egyedül ne­hezen telik a nap. Valamivel el kell foglaljam magam. Akad is mindig tennivaló. Megdicsérjük a kertjét, lát­szik, jó gazdája van. — Szere­tem a rendet, ha Bihartordán látták volna a portámat, no, ott volt ám mit nézni. Most nyolcvankét éves. Minden második mondat után elkacarintja magát. Mindig főleg gyümölcsök — szent­iváni alma, cseresznye — volt rátűzve, és így kínálgatták egymást: vegyél komám! — Innét kapta a nevét is. Sötéte­déskor következett el a lám­pásolás. A legények és a fér­fiak drótra felhúzott kérgeket — ezek voltak a lámpások — meggyújtották és ki-ki az ere­jéhez mérten pörgetni kezdte a máglya körül. A kérgek va­lódi lámpásokként világítottak, s igazán szép látványt nyújtot­tak. Miután a kérgek lassan elégtek, az utolsóval meggyúj­tották a Szent Iván-éji mág­lyát, ami egyben a mulatozás kezdetét is jelentette. E szép néphagyományt sok más programmal kiegészítve elevenítette föl a csornai ifjú­sági klub. Volt például ügyességi ver­lióba kerülne a gázvezeték megépítése. Ez azért fájdalma­san nagy összeg, mert a köz­ség céltámogatást sem igé­nyelhet. — Nem számítunk elmara­dott térségnek, s ezért nem va­gyunk jogosultak céltámogatást kérni. Pedig 400 sincs a falu la­kosainak száma, a legtöbbjük pedig idős. A szociális otthon­ban 71 óta van víz, a faluban 91 óta. Jogosultak mégsem va­gyunk támogatásra. A polgármester elmondta, a megye támogatását kérték és remélik, hogy mint már annyi­szor, most is segítséget kap­nak. Mivel olyannyira elörege­dett már a falu, mindent meg­tesznek, hogy fiatalokat csábít­sanak ide. Ingyen kínálnak tel­keket fiatal házasoknak, csak­hogy ideköltözzenek. Két csa­Hát istenem, jókedvűnek te­remtett a Teremtő. Az ember­nek legalább a nevetés meg­maradt. Enélkül nehéz lenne elviselni az életet — mondja.— Mert az sose köny- nyű a szegénynek. Tizenkét éves koromtól 50 holdon dol­seny, horgászverseny a Ka­pos folyón az „első halig”, kö­télmászó verseny a Kapos fö­lött, rönkhajító, sőt iszapbir­kózó verseny. Ez utóbbi lett a nap egyik fénypontja: három vállalkozó szellemű iszapbir­kózó ugyanis sikeresen ken­ték össze egymást és a kö­zönséget. Ezután következett a lámpások és a máglya meg­gyújtása, majd szabadtéri diszkó és gitárzene szórakoz­tatta a mintegy 300 főnyi ven­dégsereget. Az ifjak lelkese­dése — úgy tetszett — az idő­sebbeket is magával ragadta: a szülők halászlével és más finomságokkal támogatták meg a rendezvényt, amelyre még a legidősebb korosztály nemegy tagja is kíváncsi volt. A következő rendezvényt au­gusztus 20-ra tervezi a csornai ifjúsági klub. Iád már jött így a faluba, és még többet várnak. Víz villany van, s reméljük, hogy gáz is lesz ha­marosan — „reklámozza” a falu­ját a polgármester. Augusztus végére befejezik a patalomi kultúrház teljes fölújí­tását, mintegy 1 millió forintért. Épül hozzá egy vizesblokk is, mintegy 200 ezer forintért. A községi önkormányzat és a közlekedési minisztérium közö­sen útjavításba kezd hamaro­san: az útjavítás összköltsége 2,5 millió forint, ebből mintegy egymilliót vállalt magára az ön- kormányzat. Állandó néprajzi kiállítás is lesz hamarosan Pata­lomban. Jelenleg a gyűjtés fo­lyik és az épület kialakítása. Amire még büszkék: bár kicsi a község, de Igái és Mernye mel­lett náluk is van fogorvosi ren­delés. (Nagy) goztam. Most meg vénsé- gemre itt fáj, ott fáj, 12 fajta gyógyszert írt föl az orvos. Azért vettem föl ezt a mackót is, mert szégyellem a rossz lábomat. A múltkor az orvos is azt kérdezte, hogyan létezek én még egyáltalán. Hát nem mosolyognivaló? N. L. NÉPRAJZI MÚZEUM ÉS INGYENTELEK Patalom gázról álmodik „Jókedvűnek teremtett a Teremtő...” (Fotó: Balassa Tamás) ilyen vidám? — kérdezzük. — Ahol a madár se jár Kisbabapusztát elkerüli a gólya Egy ház a pusztáról (Fotó: Balassa Tamás) Milyen jó is lett volna frap­pánsan imigyen kezdeni ezt az írást: kisbaba-látogatóba mentünk Kisbabapusztára. Azonban hamar kiderült, Kis­babapusztán a legkisebb „baba” is már iskolás. S belő­lük is talán ha kettő van már csak. Úgy látszik tehát, Kisbabapusztát a gólya is el­kerüli. Nem csoda hát, hogy ahová a madár sem jár, mi is alig ta­láltunk oda. A fák között, a horhoson döcögve már-már visszavonulót fújtunk, mikor végre egy házra akadtunk. Merre kell menni Kisbaba­pusztára? — kiabáltuk túl a kutyaugatást. — Már ott van­nak — jött a válasz hasonló hangerővel és szinte Rejtő Jenő-i fordulattal. Hét szétszórtan fekvő épü­letetet számoltunk össze a te­lepülésen, amire így rátalál­tunk. Útbaigazítónk — Győző Fe­renc — 59 óta lakik itt a fele­ségével és a fiával a József Attila utca kettőben. Akármilyen piciny ugyanis ez a település, utcája és utca­neve azért van. — Előfordult nemegyszer, hogy Mocsolá- don keresték ezt az utcát, per­sze hiába — mondja a férj, a bajusza alatt mosolyogva. — Mocsoládhoz tartozik ugyanis közigazgatásilag Kisbaba­puszta. Az utcanéven kívül azonban más nem sok van itt — mondja. — Amíg Kaposváron dolgoztunk, addig ez nem volt gond, mert a városban bevá­sároltunk. Hogy öregszünk, most érezzük ezt gondnak. Nagy esőzések idején az út szinte járhatatlan. A postás szerencsére minden nap rendszeresen jön, minden nap kapunk újságot. Az újság meg a rádió az összes szórakozá­sunk. A hét épület eléggé szét­szórva fekszik, s beszélgető- partnerünk háza még távolabb esik tőlük. Nem fél betöréstől? — kérdezzük. — Hál'istennek nem volt még rá példa, hogy betörjenek errefelé valakihez — mondja — eddig legalábbis elegendő védelmet jelentettek a kutyák. B. T. — N. L. Társulási szerződés Június elején kötötték meg Mernye és Somogygeszti álta­lános iskolái között azt a szakmai jellegű társulási szer­ződést, amely a zavartalan átmenet biztosítását célozza a diákok számára. Somogy­geszti alsó tagozatából ugyanis a legtöbb diák a közeli mernyei iskolába kerül. Hogy a törés minél kisebb legyen, az iskolák és az önkormány­zatok vezetői jónak látták a két iskola munkáját összehan­golni. Egyre több község in­dítja újra — többnyire alsó ta­gozatos — iskoláját. Ez ör­vendetes, azonban nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy az iskolaváltás törést jelent a gyereknek. Ezért különösen jó és követendő példa az említett két iskola összedolgozása. Az idén egyébként Somogygesz- tiben nem indul új első osztály, de mint az önkormányzattól hallhattuk, ez egyelőre nem befolyásolja az iskola létét. Hosszú távon azonban gon­dolkodnak gazdasági együtt­működésen is a mernyei isko­lával.

Next

/
Thumbnails
Contents