Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-30 / 176. szám

1993. július 30., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Tatarozzák a jegyzőséget Vízváron Pályázati pénz segítségével építettek utat Vízváron. A templom előtti mintegy 300 méteres szakasz 2,5 millió fo­rintba került. Elkészült egy 200 méter hosszúságú járdasza­kasz is. Most tatarozzák a jegyzőség épületét, aminek a költsége előreláthatóan 400 ezer forint körül lesz. Gázra vár Heresznye Heresznyén elkészült a terve­zett negyven személyt kiszol­gálni tudó konyha és a műhol­das programok vételére alkal­mas antennarendszer is műkö­dik már. Most a vezetékes gáz bevezetése a főcélja a község­nek, amely megvalósítása érde­kében összefogtak a környező településekkel. A kivitelező a Kögáz, és lakásonként a főveze­ték 40 ezer forintba kerül. Rendőrt akar Rinyaújnép Rinyaújnép — Somogya- raccsal közösen — régóta sze­retné, hogy egy körzeti megbí­zott rendőr teljesítsen szolgála­tot a faluban az ott élők bizton­sága érdekében. Ezért most úgy döntött a két község ön- kormányzata, hogy építenek a leendő rendőrnek egy szolgá­lati lakást. Az építkezéshez mindkét testület megszavazott 500 ezer forintot. Csurgói boraranyérem Horvátországban 173 horvátországi és 7 olasz bor mellett egy magyar termelő is részt vett az elmúlt hónap­ban egy horvát borversenyen. A csurgói gimnázium mateme- tikatanára, Horváth Lajos „Csurgói vörös” elnevezésű borára 18,6 pontot kapott. A pontszám alapján a nemes nedű aranyérmet kapott. Szociális segélyezés Berzencén Rendszeres szociális segé­lyezésre idén 370 ezer forintot különített el a költségvetésből a berzencei önkormányzat. Ebből a pénzből az első félév során 138 ezer forintot fizettek ki. Át­meneti segélyezére 59 kérelem érkezett a testülethez, s ezek közül 30-at elfogadtak, s össze­sen 101 ezer forintot fizettek ki. Rendszeres nevelési segélyben 35 család 84 gyermeke része­sül, részükre eddig 622 ezer fo­rintot utalt ki az önkormányzat. Eladó csurgói bérlakások Kétszázharminc önkormány­zati bérlakást szeretne eladni a lakóknak a csurgói polgármes­teri hivatal. Eddig, a kedvező feltételek ellenére mindössze harmincra akadt vevő. A 15 éve fel nem újított lakásokért az ér­tékének mindössze 40 száza­lékát kellene kifizetni. A barcsi vekker-orvos PALYAZAT JÁRDAÉPÍTÉSRE Butiksor épül Berzencén — Jónapot kívánok, doktor úr! Mi történt az órámmal? így köszönnek a „pácien­sei”. Bencze Antal barcsi órásmesterben van is valami doktorbácsis. Nemcsak az, hogy fehér köpenyben jár. Amíg az elemcserét végzi, il­letve javítja a ketyegőt, meg­hallgatja a betérők panaszát, óhaját is. — Türelem kell mindenhez, de legfontosabb az udvarias­ság — mondja. — Nem sza­bad becsapni az embert. Az órásmester tulajdonképpen a véletlennek köszönheti ezt a szakmát. — Pécsen tanultam a mes­terséget Varga Lajos maszek órásnál a Király utca 22. szám alatti műhelyben. Három évig szakmai oktatásban részesül­A barcsi Riverside Big Band és a Boróka táncegyüttes jú­lius 12-én útra kelt Olaszor­szágba. — Úgy kezdődött minden mint a mesében — mondta Vértes György, a művelődési központ vezetője. A Csoko- nyavisontáról elszármazott Greksa Erzsébet azzal kere­sett meg, hogy mit szólnánk egy itáliai úthoz. Természete­sen elfogadtuk a tálcán kínált lehetőséget. A hétezer lakosú Altawilla Silentina Nápolytól délre, 80 kilométerre fekszik. Itt négyszer léptek fel, foklór- bemutatót is tartottak. Állítólag nagyobb sikert arattak, mint a legnépszerűbb olasz tánc- együttes. tem, egy évig pedig segédként dolgoztam. 1970-től javítja Barcson az órákat, a jelenlegi, a harmadik üzlethelyiségében. Kezdetben ébresztőórákat, faliórákat hoz­tak be, később zsebórákat, most pedig a kvarcóra a slá­ger. Munka mindig van, de ré­gebben több volt az elfoglalt­ság: az emberek ma gyakrab­ban cserélik újra az órákat — Már csak egyedül marad­tam hírmondónak — jegyzi meg —, bár reménykedem, hogy a kisunoka a papa örö­kébe lép, mert a berendezé­seket különben kire hagynám. Még tanulót sem veszek fel, mert mindössze évi 3000 fo­rint adókedvezmény járna, és az időm is véges... Gamos Adrienn — Jó volt magyarnak lenni Amalfiban a sorrentói félszige­ten és Castelcivitán is. Renge­teg ajándékot kaptunk, sőt, még az üzletekben is olcsób­ban vásárolhattunk. Magyar együttes most elő­ször szerepelt Altawilla Silen- tinában és ez egyfajta külön­legességnek számított: a sze­gény országból gazdag kultú­rát vittek. Bepillantottak az olasz csa­ládi életbe is, és kirándulások is színezték az amúgy sem szürke napokat. — Úgy búcsúztunk az üdü­lőközponttól, hogy két év múlva visszatérünk — mondja Vértes György. G. A. Meglehetősen gyorsan vé­geztek a berzencei képviselők a falu első félévi költségveté­sének beszámolójával. A pénz nagy részét a működési költ­ségek elviszik, ami megma­rad, abból nagy dolgokat nem lehet véghezvinni. Tervek azért persze vannak, hisz az még nem kerül pénzbe. — Legnagyobb eredmény­nek azt tartjuk, hogy intézmé­nyeink működtetése stabil pénzügyi alapokon nyug­szik— mondta Kovács Zoltán polgármester. A feltételek biz­tosítottak. A költségvetési be­vételek 59 százalékát teljesí­tettük az első félévben, s a tervezett kiadásoknak is több, mint a fele megvalósult. A nyár közepén megkezdődtek az intézmények karbantartási munkálatai: a bölcsődét, a rendelőt és a fogorvosi rende­lőt is kifestették. A jelenlegi legnagyobb munkánk az óvoda felújítása. A teljes tető­zetet kicseréljük, több, mint 800 ezer forintba kerül. Berzencén, csakúgy mint sok más hasonló adottságú nagyközségben igyekeznek a fejlesztésekbe bevonni a la­kosságot. Az önerős munkák olcsóbbak, és így több min­denre futja. így készült a tele­fonhálózat, és a javítások nagy része is. Most járdát ter­veznek, aminek az építését szintén szeretnék olcsóbban megoldani. — Pályázatot adtunk be egy 1 kilométeres járdaszakasz megépítésére. A forgalmas határhoz vezető főút mellé fel­tétlenül kellene egy járda. 2,7 milliós a költségvetése, de ha a saját közhasznú munkása­inkkal építtetnénk, 1,2 millió­ból magvalósítható. A faluban fellángolt a vállal­kozói kedv is. A benzinkút mel­lett tervezi az önkormányzat egy butiksor kialakítását. Nyolc kis üzletnek lenne ott hely, s amikor ez a terv napvi­lágra került, igen hamar akadt jelentkező az összesre. Közel a határ, ha enyhülne a helyzet a szomszédban, nagyobb lenne a forgalom, minden bi­zonnyal lenne forgalma a kis üzleteknek. És az emberek bíznak a jövőben. V. O. Turnén Olaszországban MUNKÁT AD A SOLANUM „Csemegézők” a határban Szemetel az eső a berzen­cei határban. Sokak szerint már késő, sokkal előbb kellett volna a csapadék a földeknek. Bár akik most a kukoricásban vannak, csupán önös érdekből nem akarják az esőt: nem tud­nának dolgozni. A nyolcvan ember ugyanis szeretne pénzt keresni ha már eljött nap­számba. A munka pedig a csemegekukorica törése. — Idén 250 hektáron vetet­tünk csemegekukoricát— mondja Dömötör Lajos a So­lanum kft termelési főmérnöke. Tavaly is jól bejött, és ha mást nem is, de legalább alkalmi munkát jelentett sok embernek a faluban. Idén a jég alaposan megverte, és a tervezett 100 mázsa helyett csak 60-70 lesz hektáronként. De még így sem lesz rossz üzlet. Ottjártunkkor nyolcvanan járták a kukoricatáblát és szed­ték a csöveket. Tavaly jóval többen jelentkeztek a mun­kára, a főmérnök sem érti, mi­ért nem jöttek többen. A kilón­kénti 80 fillér nem hangzik soknak, de egy nap akár tíz mázsát is meg lehet szedni, s akkor már forint húszat fizet a kft. — Nekem minden pénz jól jön— mondja az egyik fiatal- asszony. Akinek nem büdös a munka, az itt jól kereshet. Csakhát sokan szívesebben fekszenek odahaza, és várják a segélyt. A Solanum kft a volt téesz növénytermesztési ágazatából jött létre. Teljesen önálló cég, a 17 alapító saját pénzét tette bele a vállalkozásba, össze­sen 2,3 millió forintot. Huszon­egy embert foglakoztat főál­lásban, a nagy munkák ide­jére, mint most is, alkalmi munkásokat vesznek fel. Igye­keznek minden terményére szerződést kötni. A csemege- kukoricát átveszi a Nagyatádi Konzervgyár, a gabona zömét megvette a GMV, másszóval a piaci biztonságot sikerült meg­teremteni. — Aki a téeszben karban­tartó volt, az ha nem volt rossz gép, nem csinált semmit— mondja Dömötör Lajos. Most mindenki mindent csinál, mert tudja, hogy saját magáért is csinálja. Minimális költségek­kel gazdálkodunk, és ha majd a banki hozzáállás is jobb lesz, ha kaphat a mezőgazdaság kedvezményes hiteleket, ak­kor biztos, hogy meg lehet élni az ilyen vállalkozásokból. Az elhagyott Alexandra Csokonyavisontáról jó öt ki­lométer után, fákkal övezett, vi­lágtól elzárt kicsi fészekre buk­kantam: Alexandra-pusztára. Nevét Széchenyi Imre feleségé­ről, gróf Szirmay Alexandráról kapta. 1952-ben viszont nem hivatalosan Béke-puszta lett. Mintha megállt volna az élet itt: a rombadőlt istállók, a moz­dulatlanság. Szívfacsaró a lát­vány. Azt azért nem mondhatjuk el, hogy a kutya se volt kiváncsi az idegenekre. De a csahos ebeken kívül az omladozó há­zakból nem jött elő senki. Az úton egy idősebb bácsika tolta kerékpárját, otthonosan moz­gott a tájon. — Jártak már itt, ahol a ma­dár se jár? — kérdezte. Druzsin Jánosnak hívják és több mint húsz éve él itt. — Nem volt min­dig ily siralmas az élet itt. Kez­detben 38 család lakta, ma ti­zenheten keressük a boldogu­lást... csak nem találjuk meg. Tudja, valaha működött itt is­kola, kultúrház, szeszgyár. Most hiába keressük a szeszgyárat, a kultúrházat. Pe­dig a szeszgyár 28 méteres kéménye messziről látszott. A Ennyi maradt a pusztából puszta közepén az 1900-as években felállították a harang­lábat, mellette pedig egy Má- ria-képet. — Néhány éve ellopták a ha­rangot — fűzte hozzá —, akkor az se szólt. Aztán előkerült: a Lábod melletti Sallér-pusztán ta­lálták meg. Akkor költöztek el innen az emberek, amikor meg­épült a kövesút. Sertéstelepet létesítettek ugyanis és az itt la­kók félve a fertőzéstől elvándo­roltak. 1912-ben épült fel az alsóta­gozatos iskola a halastó partján. Kultúrház is létesült: bálokat, teadélutánokat rendeztek ott. Dombóvári László volt az egyet­len, aki csak a puszta népét ta­nította. Jelenleg Budapesten él, de kötődését bizonyítja, hogy megvette az itteni iskolát. Meg­mentve tán a teljes pusztulástól. Azóta minden megváltozott. Druzsin János azt mondja: — Halálra vagyunk ítélve, pedig még két-három éve műemlék- védelmi területté szerették volna nyilvánítani. Gamos Adrienn

Next

/
Thumbnails
Contents