Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-28 / 174. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. július 28., szerda Szovjet katonák kivonulása Kubából A szovjet katonákat 1962-ben a kubai rakétaválság alatt telepítették Kubába. A kommunizmus bukása után Ha­vanna és Moszkva újraértékelte kapcsolatait és úgy dön­töttek, hogy kivonják az itt állomásozó egységeket. Ké­sőbbi időpontban tárgyalnak majd a szovjetek által mű­ködtetett lehallgató berendezések sorsáról. Képünkön az utolsó egység búcsúzik. Nincs királyi esküvő Madridban A SZERB HATALOMGYAKORLÁS ESZKÖZE Rendőrakadémia egyetemi rangon ✓ Ázsia felelőssége Warren Christopher ameri­kai külügyminiszter szerint a roppant gyorsan fejlődő kelet- és délkelet-ázsiai országok­nak sokkal többet kell tenniük a tömegpusztító fegyverek el­terjedésének megakadályo­zásáért, mint amennyit eddig tettek. Az ilyen fegyverek elte- rejedésének megakadályozá­sát korunk legnagyobb bizton­sági kihívásának nevezte, és Ázsia különleges felelősségét hangsúlyozta. Kiképzőtáborból fogságba Észak-Osztéiában ismeret­len fegyveresek lefegyverez­ték az orosz hadsereg külön­leges egységét és az észak-kaukázusi katonai kör­zet felderítő zászlóalját. A két katonai egységnek összesen 38 embere esett fogságba, amikor egy kiképző tanfolyam­ról tért vissza. A több mint 300 halálos áldozatot követelő vé­res összecsapások óta ál­landó a feszültség az Oszétia és Ingusföld által vitatott terü­leten. Hármas csúcs Abháziáról Szingapúrból hazatérőben rövid időre megállt Szocsiban Andrej Kozirev orosz külügy­miniszter. A Fekete-tenger melletti város ad helyet hama­rosan a grúz-abház viszály rendezésére hivatott három­oldalú találkozónak. Tansu Cil­ler török kormányfő az ör- mény-azeri háború kapcsán síkraszállt azért, hogy — An­kara részvételével — a háború sújtotta Kaukázus területére ENSZ-csapatokat vezényelje­nek. Tripoli újabb ajánlata Líbia egy újabb ajánlattal egyezségre szeretne jutni az 1988-ban felrobbantott Pan Am-gép áldozatainak hozzá­tartozóival. A tripoli ajánlat lé­nyege, hogy sem Nagy-Bri- tanniának, sem az Egyesült Államoknak, hanem egy har­madik, semleges országnak adná át azt a két líbiai állam­polgárt, akit a PanAm-járat fel- robbantásával gyanúsítanak. Felajánlotta azt is, hogy ha a két líbiait elítélik, akkor az esetleges kártérítést a befa­gyasztott líbiai kintlévőségek­ből fedezhessék. Tadzsikisztáni zavargások Orosz tüzérségi támadás következtében emberek szá­zai haltak meg és sebesültek meg, s több ezren kényszerül­tek elhagyni otthonukat Afga­nisztán Tádzsikisztánnal hatá­ros részén — jelentették be afgán katonai vezetők. A Reu­ter szerint a Tahar tartomány­ban állomásozó 55. afgán hadosztályt vádolja Moszkva azzal, hogy támogatja a tá­madásokat, amelyeket a ta­valy Afganisztánba menekült tádzsik felkelők intéznek Tá­dzsikisztán ellen. Kínai küldöttség Phenjanban Magas szintű kínai állami és pártküldöttség tárgyal e héten Észak-Koreában, a koreai há­borút lezáró panmindzsoni egyezmény aláírásának 40. évfordulóján. Kína és Észak-Korea viszonya sokat romlott tavaly óta a kí- nai-dél-koreai diplomáciai kapcsolatfelvétel miatt, de az újkeletű ellentéteket mindkét oldalon titkolják. Négyévi találgatás után megjelent a hivatalos cáfolat: Felipe spanyol trónörökös nem veszi feleségül polgári származású szerelmét, a 29 éves Isabel Sartoriust. A hölgy néhány hónapja biz­tonságos távolságban van: Londonban dolgozik, a Chris­tie ’s árverési cég impresszi­onista festők osztályán. — Már nem is találkozunk a herceggel. Soha de soha nem lesz eljegyzés — mondta. A 25 éves trónörökös ran­gon aluli nősülését — állító­D.C.T. Bennet brit helyettes légimarsall, a királyi légierő úgynevezett „cserkész száza­dainak” parancsnoka vissza­emlékezéseiben azt írta, hogy a hamburgi csata volt a legna­gyobb diadal a második világ­háború valamennyi tengeri, szárazföldi és légi ütközete kö­zött. A hamburgi pokol tíz napja és tíz éjszakája végleg megérttette a németekkel: for­dult a kocka. A szárazföldi hadviselés nemzetközi törvényeit és szo­kásait még az első világháború előtt az úgynevezett hágai egyezményekben szabályoz­ták. 1943-ra azonban ezeket az előírásokat a hadviselő felek régen sutba dobták: a háború immár nők és gyerme­kek ellen is folyt. Németország meghirdette a totális háborút. A „terror” , „megtorlás”, „kiradí­rozni” és „coventryzálni” sza­lag — a legjobban anyja, Szófia királyné ellenezte, mert Isabel anyjának életé­ben sok a „sötét folt”... János Károly király és csa­ládja hivatkozhatott egy 1776-ból származó spanyol törvényre is, amely szerint ki­rályi családtag csak hasonló körből házasodhat. Brit lapértesülések szerint Felipe herceg sokáig kitartott, de végül is engedett a politi­kai realitásnak. Jelenleg Mal­lorcán nyaral, és Isabelhez hasonlító fiatal hölgyek tár­saságában fényképezkedik. vak már 1940 óta Hitler szótá­rának kedvelt kifejezései vol­tak. A német légierő 1940. no­vember 14-én porig rombolta a közép-angliai iparvárost, Co- ventryt. A németek itt alkalmaz­ták azt a receptet, amelyet ké­sőbb a szövetségesek is átvet­tek tőlük. Több tonna gyújtó­bombát és foszfort szórtak a városra, majd repeszbombák­kal akadályozták a tűz oltását. 1941-től kezdve a szövetsé­gesek mind korszerűbb harci gépeket fejlesztettek ki. Ilyenek voltak a négymotoros Lancas- terek és Halifaxok, vagy a Boe- ing-család „repülő erődjei”. Ehhez járult az egyre tökélete­sebb navigációs rendszer és az a Window (Ablak) elneve­zésű titkos fegyver, amelyet először Hamburg fölött vetettek be: olyan fémfóliakötegek, amelyek megzavarták a német légelhárítás radarberendezé­A jugoszláv hadseregben be­indított legújabb tisztogatá­soknak - csaknem 40 tábor­nok várhatja már minden hó­nap elején a nyugdíjat kézbe­sítő postást - az a céljuk, hogy menesszék a leváltott szövetségi elnökhöz, Dobrica Cosichoz hű főtiszteket. Ezek az események azonban nemcsak a volt titói hadsereg vajúdására mutatnak rá. Egy sokkal szervezettebb és fel- fegyverzettebb erő lép a ka­tonaság helyére: a rendőr­ség. Milyen esély? A kékegyenruhások már többször is bemutatták, hogy milyen eséllyel tudnak fel­lépni, ha erre parancsot kap­nak. A polgárok megfólemlí- tettségének fokáról tanúsko­dik például az a júliusi hajnal, amikor 270 rendőr teljes harci felszerelésben megjelent Belgrád főterén, ahol a Szerb Megújhodási Mozgalom né­hány képviselője tartott éh­ségsztrájkot az akkor még fogva tartott ellenzéki vezető, Vük Draskovic szabadonbo- csátása érdekében. A han­gosbeszélő három percet adott a néhány száz ember­nek, hogy hagyja el a teret - és azok minden ellenvetés nélkül szétszéledtek, még Nem tudni ki hozta divatba, de Ukrajna délnyugati területei mágnesként vonzzák az ázsiai menekülteket. Mindannyian az „égi szekérben” bizakodnak. A légi fuvaros bőrruhát, piló­tasapkát viselt és nagy elánnal magyarázta: „Miszter Guliver jó hozzátok és helikopterével ott tesz le titeket, ahonnan bevil- lamosozhattok Majnaburgba". Az, hogy ezt a várost nem talál­ták a térképen, meg, hogy a vil­lamosjegyként kapott „német biléta” egy 10 éves meghívó volt a kievi Komszomol dalest­jére, de sem a cirill-betűk, sem a nagy szavak nem keltettek gyanút. Csak csodálták a for­gószárnyú szürke csodát, amelyről nemrégiben kaparták le a hadrendi számot. — "Miszter Guliver verigut seit. Azon a júliusi éjszakán a német vadászgépek gyakorlati­lag vakon tévelyegtek az ég­bolton, alant pedig ütött a kikö­tőváros, Hamburg utolsó órája. Amikor a brit légierő frissen kinevezett parancsnoka, Arthur Harris 1942-ben tervbe vette a német nagyvárosok elpusztítá­sát, és előkészítette az első, 1942. május 30-ra kitűzött „ezer bombázós támadást”, Hamburg az első helyen sze­repelt a célpontok listáján. Az időjárási viszonyok nem ked­veztek, a hanzaváros helyett Kölnre esett a választás. 1943. május 14-én a szövet­ségesek egyesített vezérkara „Pointsblank” (Irányított tüze­lés) jelszóval kiadta új irányel­veit a Németországgal szem­beni közös „bombaháborúra” vonatkozóan: a britek éjszakai légitámadásokat intéznek a vá­rosok ellen, az amerikaiak nappal támadnak egyes cél­pontokat. Hamburgot szemel­ték ki az első áldozatnak. Július 25-re virradóra 791 brit nehézbombázó szállt az Elba alsó folyása és Schles­wig-Holstein felett Hamburg csak meg sem kísérelve fel­tenni a kérdést, hogy milyen jogi alapon ürítik ki a főteret, Belgrád kedvenc korzóját. Utóbb kiderült, hogy a mar­cona rendőrök Koszovóból érkeztek és három napja alig aludtak valamit, sőt egész délután - az esetet megelő­zően - a forró júliusi napon tartották őket, természetesen teljes felszerelésben. „Az ilyenekkel nem lehet tréfálni” - jegyezte meg az egyik heti­lap kommentátora. Az ilyen szerbiai hatalom- gyakorlás persze tetemes be­ruházásokat követel. Min­dennek az alapja az az egy­szerű aritmetika, miszerint hány felfegyverzett egyenru­hást kell eltartani ahhoz, hogy a fegyvertelen polgárokat alázatra kényszerítsék. Jelen pillanatban a Szerb Köztár­saság költségvetése 346 564 975 millió dinárt juttat a Bel­ügyminisztériumnak. Az ösz- szeg egy normális pénz­nemre átszámítva körülbelül 100 millió német márkának felel meg. A legnagyobb tétel ebben a rendőrség fizetése, amely több mint 66 millió márkát tesz ki, vagyis egy rendőr évi jövedelme 1300 márka (hivatalos adatok sze­rint 50 ezer alkalmazottja van a belügynek). Ez, ha figye­lembe vesszük a 20-30 már­pilot" — mondta magára mu­tatva, letudva ezzel egész an­gol szókincsét,majd társaihoz fordulva hozzátette: „csupa balek, első látásra, ezekkel nem lesz gond,gyorsan túla­dunk rajtuk". Sötétedéskor szétosztott köztük egy-egy üveg sört, majd begyömö­szölte őket a parányi utas­térbe. Este felszállt a kerepelő ócskaság, amelyet pilótájával együtt elsőként mustráltak ki a megmaradt gépparkból. Be­döntve repültek,hogy az uta­sok minél előbb hozzászokja­nak a halálfélelemhez és megváltás lehessenek nekik a landolás. Aztán mélyre száll­tak, hogy kikerüljék a radarfi­gyelést és átlibbentek a hatá­ron. Nem akartak sok üzem­anyagot fogyasztani, ezért felé. Az „égi cserkészek” cél­pontja a város szívében fekvő Nikolaikirche (Szt. Miklós temp­lom) környéke volt. A vezérgé­pek fénynyalábbal, úgyneve­zett „karácsonyfával” világítot­ták meg a célterületet, majd Hamburgra rászakadt az ég­bolt. Tombolt a tűz, amikor a vá­ros fölé érkezett 235 amerikai bombázó — már nappali fény­ben — kioldotta terhét. A kö­vetkező napon visszatértek. Július 27-én ismét 787 brit bombázó támadott, s ez folyta­tódott július 29-én és augusz­tus 3-án. Csaknem 9000 tonna bomba hullott a városra. 40 ezernél jóval több ember —■ köztük 5000 gyermek — vesz­tette életét. 900-ezren mene­kültek el az inferno napjaiban a városból, amely korábban 1,7 millió lakost számlált. „A németek most learathat­ják, amit maguk vetettek” — ír­ták később Coventryre utalva a brit történészek. Thomas Mann már korábban egy rádióbeszé­dében azt mondta: „Semmi ki­vetni valót nem találok abban a tanításban, hogy mindenért fi­kás havi jugoszláv átlagbért, fantasztikus összegnek szá­mít. Még csak egy összeve­tést: a 12 milliós lélekszámú New York nyugalmára 70 ezer rendőr vigyáz. A „kékek” feladata A hadseregnek általában az a feladata, hogy a külső el­lenséggel szemben védje meg az országot, a rendőr­ségnek pedig az, hogy fenn­tartsa a belső rendet. Jugo­szláviában azonban a „ké­keknek” más feladat is osz­tályrészül jutott. A polgárhá­ború hadseregévé váltak: Horvátországban és Boszniá­ban is úgy kezdődött a há­ború, hogy a rendőrállomáso­kat nemzeti alapon megtisztí­tották. A rendőrtisztek alkotják azóta is a legfontosabb pa­rancsnoki réteget a terepen. A hadseregnek minden téren meg kell hátrálnia. Például egy közönséges nyomozónak kétszer akkora fizetése van, mint egy tábornoknak. A rendőrség mennybeme­netelének legújabb felvonása, hogy komolyan felvetődött egy rendőrakadémia megala­kítása, amely egyetemi kar rangját kapná meg, címekkel, doktorátusokkal, sőt díszdok­torokkal is. Hiába, továbbra is hiányszakmáról van szó. már a határ túloldalán figyel­ték az alkalmas leszállási he­lyet, amit a lengyelországi Przemysl előtt egy mezősé­gen meg is találtak. — Az már Germánia — mutatta Guliver a híres várat, és a föld fölött másfél méterre szitakötőként libegő-lebegő gépből kirug­dosták az utasokat. Már épp azon voltak, hogy felhúzzanak a biztonságosabb magasba, amikor egy lengyel határvédő helikopter útjukat állta. Kide­rült, már rég keresték ezt a csaknem menetrendszerű já­ratot. Guliverről gyorsan kide­rült, hogy Vergulinak hívják, éppen csak felcserélte nevé­nek szótagjait, miként otthonát is egy összkomfortos lengyel börtönre. L. B. zetni kell”. Sem Hitler, sem a német légierő főparancsnoka, Hermann Göring nem merész­kedett az elpusztított Ham­burgba. Hamburg még lángolt, amikor Göring hivatta a légierő parancsnokait, hogy megta­nácskozza velük azokat az in­tézkedéseket, amelyek meg­akadályozhatták volna a ham­burgi katasztrófa megismétlő­dését. A légelhárítás erősítése, az ME 262 típusú sugárhajtású repülőgépek sorozatgyártása, a támadóról a védekező stra­tégiára történő átmenet tartoz­tak ezek közé. Ezzel a prog­rammal ment aztán Hitlerhez, hogy kisvártatva sápadtan és szótlanul távozzon tőle. Hitler elutasította az egész terveze­tet, és kijelentette: a terrort csak ellenterrorral lehet meg­törni. Ezzel végleg megpecsételő­dött az összes többi német vá­ros sorsa is. A bombázások következtében 400-500 ezer német férfi, nő és gyermek lelte halálát. Hamburg pusztu­lása jelezte a náci uralom kö­zelgő végét. Történészek sze­rint a hamburgiak egyre na­gyobb számban kezdtek kétel­kedni a politikai vezetésben. A náci hatóságok és az NSDAP (nácipárt) utasításait pedig mind gyakrabban hagyták fi­gyelmen kívül. A Gomorrha-hadművelet 1943. július 24-én éjfél tájban Hamburgban — mint akko­riban oly gyakran — felszítottak a légvédelmi szirénák. Csakhogy ezúttal — a korábbi, viszonylag „kíméletes,, légi­támadásoktól eltérően — olyasvalami következett be, amire senki sem számított: a hanzaváros rövid idő alatt lángten­gerré változott. Balekok, első látásra <

Next

/
Thumbnails
Contents