Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-26 / 172. szám
1993. július 26., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 7 Globális gazdaság BALLADUR SZÁZ NAPJA Belgium maratoni alkotmányreformja A világ legnagyobb transznacionális (multinacionális) vállalatai évente 5,5 millió dollárnyi forgalmat bonyolítanak le, és a globális gazdasági integrálódás egyik fő hajtóerejévé váltak — így értékelte az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezlete, az Unc- tad Genfben közzé tett legfri- sebb jelentésében. A világon jelenleg 37 ezer ilyen nagy- vállalat tevékenykedik, százhetvenezer leányvállalattal. Alvilági harc Japánban Ezer rendőrt mozgósított a japán rendőrség a gengszterháború megfékezésére. A Jamagucsi-gumi, a szigetország legnagyobb alvilági szervezete és a kisebb Kjok- uto-kai között tört ki háborúskodás, ami a Jamagucsi-gumi emberének megkéselésével indult. Azóta három gengsztert öltek meg, és hatot megsebesítettek... Valószínűsítik, hogy az alvilágban kiéleződött köztük a piacért folyó harc. Orosz-német tengely? Djordje Milosevic, a Tanjug jugoszláv hírügynökség tudósítója azt állítja, hogy ismét politikai tengely van kialakulóban Oroszország és Németország között. A moszkvai elemzők úgy vélik — fejtegette Milosevic —, hogy az új tengely különleges, minden szintre és területre, így a politikai és a gazdasági életre is kiterjedő szoros együttműködést jelent. Az orosz-német „együttműködési tengely” kiépítése szerinte, Andrej Kozirev orosz külügyminiszter németországi látogatásával kezdődött. Egyhuzamban hatvan év Egyedülálló jubileumot ünnepelt a párizsi városi tanács egyik tagja. Édouard Frédé- ric-Dupont: egyhuzamban hatvan éve tagja a testületnek. 1993. június 25-én választották meg körzete küldöttéül, s azóta minden alkalommal újra bekerül á városi tanács tagjainak sorába. Flosszú ideig nemzetgyűlési képviselő is volt; most „csak” tanácstag. Romlik az erdők állapota Európa erdejeinek állapota folyamatosan romlik, a faállomány legnagyobb mérvű pusztulása Nagy-Britanniában és Csehországban tapasztalható — ol asható az Európai Gazdasági Bizottság jelentésében. A fák leveleinek hullásáért és elszíneződéséért elsősorban az erősen szennyezett levegő a felelős. A felmérés szerint az időjárás, az élősködő gombák, az erdőtüzek és az előre meg nem tervezett emberi beavatkozás különböző formái vezetnek a természet ilyetén pusztulásához. Grancia híján atomerőmű A cseh atomerőművek nincsenek bebiztosítva arra az esetre, ha működésükből eredően kárt okoznának — közölte a CTK hírügynökséggel a cseh ipari minisztérium illetékese. A kérdés annak nyomán vetődött fel, hogy osztrák környezetvédők előzetes kártérítési igények benyújtására szólították fel az épülő teme- líni atomerőműhöz közel eső ausztriai tartományok lakosait. A cseh biztosítótársaságok azonban úgy nyilatkoznak: ők éppen nem tudnak megfelelő összegű garanciát vállalni. A legnépszerűbb kormányfő A végeredmény: föderáció Francia miniszterelnök még sohasem került olyan nagy parlamenti többség birtokában a Matignon-palotába, mint Edouard Balladur — és sohasem volt még olyan népszerű kormányzásának első száz napja után, mint ő. Pedig az új francia jobbközép kormány feje igencsak sajátos helyzetben kormányoz. Egyrészt számolnia kell azzal, hogy lépéseit bármikor fékezheti vagy meggátolhatja a szocialista párti elnök, Francois Mitterrand. VA miniszterelnökről gyakran mondják, hogy „pedagógushajlamú”, szereti az alapos magyarázatokat, tettei indoklását, de nem használ nagy szavakat, kerüli a frázisokat. Kormányzása száz napjának évfordulója alkalmából is ezt tette, amikor egy órára a France 2 televízió legnépszerűbb politikai műsora, „Az igazság órája” kamerája elé ült, hogy válaszoljon a riporterek kérdéseire. Egyöntetű a vélemény, hogy ebből a próbából sikerrel került ki — s az első száz nap mérlegét is általában pozitívnak ítéli meg a közvélemény. Balladur itt is elmondotta: kormánya legfőbb feladatának a gazdaság fellendítését, a munkanélküliség megállítását és csökkentését tartja s ehhez igazítja politikáját — de nem képes csodákra, és az első eredményeket legfeljebb az év végére, a jövő év elejére lehet várni tőle. Ehhez a programhoz a kormány eddig csak a kezdeti lépéseket tudta megtenni. Elsősorban a kimerült szociális alapokat kívánta feltölteni: a biztosítási alapok hiányát pótolják átmenetileg a „Balladur-köl- csönnel”, a jelek szerint jelentősen túljegyzésre kerülő negyvenmilliárdos államkölcsön kibocsátásával, addig, amíg megkezdődik a privatizációs bevételek beáramlása ezekbe a pénztárakba. Egyúttal foglalkoztatási programot is kezdeményezett: egyelőre 12,9 mílli- árdot szán erre, növelni kívánja azoknak számát — elsősorban az iskolákból most kikerülő fiatalok és a tartós munkanélküliek körében —, akik állami támogatással részesülnek szakképzésben és addig minimális jövedelemben részesülnek, most nem kerülnek a munka- nélküliek közé. Viszont a kormány kényszer- intézkedéseket is végrehajtott és egyelőre még nem látni, mi lesz ezek hatása a közvéleményre, amikor már zsebbevá- góan jelentkeznek. Az élvezeti cikkek adójának emelését senki sem kifogásolja, de a benzinre kivetett újabb adó visszatetszést keltett, el is halasztották bevezetését. Az pedig, hogy a kormány egyelőre — az év végig — befagyasztotta a nyugdíjak, a családi pótlék összegének rendezését, a jövő évre tette át a közalkalmazottak fizetésrendezését, módosítani akarja a nyugdíjrendszert, csökkenteni az egészségügyi biztosítás kiadásait, hosszabb távon árthat a jelenlegi népszerűségnek. Balladur emellett gyorsan lépett azon a téren, hogy a jobboldal politikai programjában foglalt terveket megvalósítsa, mert az új parlamenti többség birtokában biztosra mehet. Nem vitás, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy része a közvélemény nagyobbik felének óhaját fejezi ki —, de a kisebbik felében visszatetszést kelt. Ezek közé tartozik részben a privatizálás tervezete — a magánkézbe adandó vállalatok egynémelyikét sokan szeretnék továbbra is állami tulajdonban látni. De ennél is nagyobb visszhangot keltett néhány olyan rendelkezés, amely megszigorítja az állampolgárság elnyerését, a bevándorlást, növeli a rendőri szervek hatáskörét. A baloldal ezeket a törvényeket és rendelkezéseket hevesen támadja, igaz, eredménytelenül, hiszen a törvény- hozásban elenyésző kisebbségben van. „Végre kormányozzák Franciaországot” — mondta a Balladur kormány száz napjának mérlegét megvonva a nagy pat- rónus, Jacques Chirac, a nagyobbik kormánypárt, a Tömörülés a Köztársaságért vezetője. A közvélemény eddig neki ad igazat. Kis Csaba A belga parlament azzal, hogy az utolsó, még függőben levő cikkelyek módosítását is megszavazta, lezárta az ország történetének leghosszabb alkotmányreformját, és maradéktalanul törvénybe iktatta a politikai intézményrendszert föderációs alapokra helyező csomagterv valamennyi elemét. A módosított alaptörvény tényleges hatályba lépésére azonban még néhány hétig várni kell. Részint a szöveg egészét is összhangba kell hozni a most elfogadott tételekkel (az indokolt helyeken mindenütt betoldva vagy behelyettesítve például a „föderáció” kifejezést), másrészt még Baldvin királynak is alá kell írnia. Az összesen 480 cikket érintő reformcsomag alapjául a négy koalíciós és három ellenzéki párt tavaly őszi megállapodása — az úgynevezett St. Mi- chel-egyezmény — szolgált, amelynek kulcspontját, a föderációt elviekben deklaráló első paragrafust idén februárban hajszál híján (kétsza- vazatos többséggel) sikerült csak elfogadtatni. A belga alkotmány reformja voltaképpen 1970 óta napirenden van, mikoris a hatvanas évek egymást követő belpolitikai feszültségei nyilvánvalóvá tették, hogy az addigi intézményrendszer már képtelen volt közvetíteni az ország mind markánsabban elkülönülő etnikuma, a hollandajkú flamandok és a francia nyelvet beszélő vallonok között. A kiutat kereső törekvések jegyében végrehajtott 1970-es, 1980-as majd 1988-as alkotmányreformok nyomán a vallon és flamand területek és közösségek — miként harmadikként említendő a németaj- kúak közössége is — formálisan is mind nagyobb autonómiára tettek szert. így például mindegyiküknek saját parlamentje és végrehajtó apparátusa (de facto: „kormánya”) van, jóformán teljes kulturális-szociális és jelentős gazdasági döntési önállósággal. A mindezt folytató St. Michel-egyezmény, és nyomában a pár napja véglegesített alkotmányreform az ország történetében először rögzíti alkotmányjogilag is külön identitásként Vallóniát és Flandriát, előírva egyebek között, hogy a két tartomány immár közvetlenül választhat majd saját parlamentet magának. Éppen ez az pont az viszont, ami — ha addig meg nem bukik a jelenlegi Deha- ene-kormány — a gyakorlatban először csak 1995-ben, a következő törvényhozási választások idején válik majd valósággá is. Addig még a jelenlegi intézményi keretek között zajlik a politikai élet Belgiumban. HORTHY, A TENGERÉSZ (5) A díszlobogóval valamint a császár arcképével távozott A tengerészkarrier befejeződött, az egyenruha maradt Október 30-án a Délszláv Nemzeti Tanács kinevezte Dragutin von Prica sorhajókapitányt a haditengerészet parancsnokává és Jankó Vukovic de Podkapelski sorhajókapitányt a hajóhad parancsnokává. A Központi Matrózbizottság folyamatosan ülésezett. A hajóhad átadása Nincs adatunk arról, hogy mi ment végbe Horthy Miklósban ezen a két napon. Visszaemlékezéseiben sem vall róla, de elképzelhető, hogy a történtek a lehető legmélyebben rázták meg azt az ötvenéves férfiút, aki kisgyermek kora óta készült erre a pályára. Szeme előtt omlott össze mindaz, amiért élt, dolgozott. Október 31-én azután betelt a keserű pohár. Befutott a flottaparancsnoksághoz az uralkodó nevében a parancs: „Legfelsőbb parancsra elrendeltem: a nem délszláv nemzetiségű legénységnek, ha kívánja, Nagybányai Horthy Miklósról a fiatalabb nemzedékek alig tudnak valamit. Pedig 1920. március 1-jétől 1944. október 15-ig kormányzó államfőként állt az ország élén. Horthyt, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének tisztjét, parancsnokát még kevésbé ismerik. Holott 50 éves koráig a flotta töltötte be egész valóját. Részleteket közlünk a Zrínyi Kiadó közeljövőben megjelenő könyvéből. meg kell engedni az állandó szabadságolással egybekötött hazautazást. A hajóhadat, a tengerészeti intézeteket és más tengerészeti tulajdont a pó- lai helyi bizottság útján át kell adni a zágrábi Délszláv Nemzeti Tanácsnak... A tisztikar szabadon dönthet, hogy az átadás után tovább akar-e szolgálni a flotta egységein vagy a tengerészeti hatóságoknál... További részletkérdésekről a Hadügyminisztérium Tengerészeti Osztályának a képviselője fog a zágrábi Délszláv Nemzeti Tanácscsal közvetlenül tárgyalni. „A Legfőbb főparancsnokság rendelkezésére álló tengernagy.” (Franz von Keil ellentengernagy). A távirat vétele után a mélyen lesújtott tisztikar, Horthyval az élen, már tudta, hogy a cs. és kir. haditengerészet s vele az Osztrák-Magyar Monarchia sorsa megpecsételődött. A helyzet anarchikussá vált. Triesztben az olaszok megostromolták a helyőrségi börtönt, és a fogva tartottakat kiszabadították. Véres összecsapások követték egymást a szlávok és az olaszok között. Zászlólevonás A vereséget sohasem szenvedett flotta átadására 1918. október 31-én került sor. A procedúra kezdetét Horthy délelőtt 9 órában jelölte meg, mégpedig a zászlóshajó, a Viribus Unitis tengernagyi lakosztályában. A tárgyalás rövid és rideg volt. Az aláírási szertartást követően Method Koch azonnali lobogóváltást követelt. Horthy ezt határozottan és kereken megtagadta, mondván: amíg ő a hajón van, addig a tengernagyi lobogónak az árbocon a helye, mégpedig csakis a pi- ros-fehér-piros hadilobogó mellett. „Míg én el nem távozom, a parancsnoki lobogó és a piros-fehér-piros hadilobogó fentmarad a helyén” — mondta Horthy, majd az egyik horvát kérésére kihirdette, hogy az új állam szívesen átveszi a tiszteket a korábbi feltételek szerint. A horvát és a szlovén tiszteken kívül senki sem jelentkezett. Horthy a cs. és kir. lobogó bevonását, a hajóhad formális átadását a lobogóbevonás szokásos időpontjára, tehát napnyugtára tűzte ki. 16 órakor még egyszer, utoljára, fegyelmezetten felsorakozott minden Pólában horgonyzó cs. és kir. hadihajón a legénység. A Viribus Unitis árbocára felkúszott a lobogóbevonásra felszólító kék-sárga jelzőlobogó. Parancsnoki búcsú A kürtök jelére az őrség matrózai fegyvereiket csőre töltötték. A jelzőmatrózok a parancsnoki hidakról a „Lobogót bevonni!” vezényszót kiáltották, az őrtisztek tüzet vezényeltek. Az őrség össztüzére a kürtösök fújni kezdték a díszjelet, majd a zenekar rázendített a himnuszra. Mindenki a lobogó felé fordult, és tisztelgett. S ekkor eldördült az első ágyúlövés, amelyet szabályos időközökben követett a többi. Összesen huszonegy. Ugyanekkor a kormányos altisztek lassú ünnepélyességgel megkezdték a lobogó bevonását. Horthy könnyezett, de könny ült a tisztek, altisztek és a legénység egy részének szemében is. A cs. és kir. hajóhad utolsó parancsnoka, nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy — akit az uralkodó másnap előléptetett altengernaggyá — ezután, meghatottságával küzdve, elbúcsúzott tisztjeitől és a legénységtől. Majd magához véve a hajó selyem díszlobogóját, parancsnoki lengőjét és I. Ferenc József arcképét, amelyet az uralkodó ajándékozott a hajónak, törzsével, valamint nem délszláv nemzetiségű tisztjeivel eltávozott. Dr. Csonkaréti Károly
