Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-24 / 171. szám

1993. július 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP 9 BALATONI NYÁR Folklórfesztivál Földváron Balatonföldváron minden év nyarán megrendezik a ha­gyományos folklórtalálkozót: ezen a hazai néptáncegyütte­sek vesznek részt. Az idei fesztivál ma délelőtt 10 órakor kezdődik a fedett kertmozi­ban, színpadi néptánccal, este 7 órakor menettáncot ropnak a résztvevők. Az érdeklődőket egész nap kirakodóvásár várja a Hősök terén. Festmények a városházán Balatonföldváron a város­háza nagytermében tegnap megnyílt Lóránt János festő­művész kiállítása. A tárlat au­gusztus 4-ig — vasárnap kivé­telével — naponta megtekint­hető 8-16 óra között. Katonacsemeték üdülése A magyar honvédség bala- tonlellei és siófoki üdülőjében katonák gyermekei részére szerveztek nyári táborozást. Eddig majdnem négyszázan örültek a Balaton kínálta lehe­tőségeknek; fürödtek, s kirán­dulásokon, vetélkedőkön vet­tek részt. Szeles nyár a Balatonon Az idei nyár szelesebb a Balatonon, mint a korábbiak. Ha a szél óránként 40-60 ki­lométer sebességgel fúj, a felsőfokú viharjelző fény per­cenként 30 felvillanással fi­gyelmezteti az üdülőket. A nagyobb szélsebesség ese­tén a másodfokú jelzés érvé­nyes: fürdés közben a pulzus veréséhez tudjuk viszonyí­tani leginkább a felvillanások számát. Másodfokú viharjel­zés esetén a parttól 50 mé­ternél beljebb fürdeni már veszélyes lehet. Haifából Fonyódra A Nemzeti Gyermek-és Ifjú­sági Alapítvány szervezésé­ben az izraeli Haifából érke­zett Hugim Ének- és Táncs- csoport vendégszerepeit csü­törtökön a fonyódi középisko­lai kollégiumban. A középisko­lásokból álló együttes zsidó folklórból, népszerű musi­cal-részletekből és világhírű rock-operákból válogatott mű­sorát nagy tetszéssel fogadta a balatoni fürdőváros közön­sége. Ugyancsak ekkor volt az országos, élő bemutatója a budapesti Brilliantin együttes vadonatúj Elvis Presley-kazet- tájának. Hangverseny a műemlék templomban A Nemzeti Filharmónia szervezésében hallhattak or­gona hangversenyt tegnap a kőröshegyiek. A helyi római katolikus műemléktemplom­ban Lehotka Gábor orgona­művész szólaltatta olyan nagyszerű szerzők mint Liszt Ferenc és J.S. Bach műveit. A hangverseny második részé­ben a művész saját kompozí­ciói csendültek fel. Az OIH elnöke kedvezőnek ítéli a helyzetet „A Balaton nem mostohagyerek” Téglássy Tamás: Jövőre több pénz juthat az idegenforgalomra (Folytatás az 1. oldalról) — Túljutott-e már a mély­ponton az idegenforgalom? — Nagyon kedvezőnek íté­lem a helyzetet olyan értelem­ben, hogy a vendégek szá­mának csökkenése, úgy lát­szik, megállt. Most tudatos tervezéssel ráállhatunk arra, hogy visszaépítsük a turiz­must a minőség irányába. Ez előnyösebb lesz a térségnek is, és jobban jövedelmez. — Melyik az a réteg, ame­lyet ide lehetne csalogatni? — A mennyiségi csökkenés az, hogy a volt szocialista tömb országaiból kevesebb turista jön, nem is annyira sze­rencsétlen dolog; így köny- nyebb lesz a minőség felé vinni a keresletet. Ez már na­gyon szépen alakul. A Balaton térségében egymás után épülnek a minőségi létesítmé­nyek: panziók, szállodák. Nyilvánvaló, hogy mindenféle központi irányítás nélkül is itt szállnak meg a jómódúbb tu­risták. Az a fontos, hogy az it­teni településeken meglássák: a folyamat előnyös mindenki számára, mert csökkenti a túl­terheltséget és emeli az átlag- jövedelmet. — Sokak mindennapi meg­élhetését azonban most ve­szélyezteti az, hogy nagyon sokan távolmaradtak a tótól. Ön miben látja még a csök­kenő kereslet okát ? — Amint a legkisebb rendel­lenesség bekövetkezik, azt a Téglássy Tamás államtitkár, Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke külföldi sajtó azonnal nagy­dobra veri. Tehát vigyázni kell a közbiztonságra; el kellene érni azt, hogy a vendég, aki Mercédessel jön, azzal is tud­jon hazamenni. A települések maguk ügyeljenek környeze­tükre! Az rendben van, hogy kormányszinten kell szabá­lyozni, ellenőrizni a térség szennyezettségét, de a hely­belieknek is megvan a maguk szerepe, mert az apróbb dol­gok is nagyon károsnak bizo­nyulhatnak. — Olyan lehetőségek van­nak-e a kezünkben, amelyek­hez nem kell sok pénz? — Ezt nem tudom. Ugyanis ami pénz van a Balatonra, az nem pihen a bankban titokban, használatlanul, hanem ráfordí­tódik. Ügyesen kell gazdálkodni azzal a kevéssel, ami van. — Ön szerint a kormány fi­gyel-e kellően a tó körüli prob­lémákra? — Igen. A Balaton nem mostohagyerek. Az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak az idén 1,2 milliárd forint áll ren­delkezésére: kutatásra, piac- felmérésre, események ren­dezésének az ösztönzésére, fejlesztésekre, külföldi propa­gandára. Az 1994-es költség- vetés terve azt irányozza elő, hogy ez az összeg jövőre megduplázódjon. — Az állam az idegenfor­galmi bevételeknek mindössze 0,5 százalékát(l) adja vissza. Van-e jó értelemben vett bala­toni „lobbi”, az itt élők és a tó érdekeinek védelméért? — A lobbizás nagyon fontos a Balaton érdekében. A par­lamentben nemrég szervező­dött egy idegenforgalmi mun­kacsoport, s ez ideiglenes bi­zottsággá fog átalakulni. Ezál­tal a javaslatokat egyenesen a kormány, a parlament aszta­lára tehetjük. Czene Attila Coca-Cola a Balatonon rt t A balatoni hajók közül az Almádi motoros járja legtöbbet a vizet; a Siófok és Badacsony között távolságot — több kikötéssel — egy nap alatt teszi meg. Talán ezért választot­ták reklámhordozóul a Coca-Cola cég vezetői, akik emblé­májuknak megfelelően átfestették az egész hajót. Tegnap délután a világcég a kelet-európai igazgatóságának veze­tője, az Ausztráliából érkezett Peter Griffith is részt vett azon a sajtótájékoztatón, ahol Hodován Csaba, a cég ság- vári új elosztóközpontjának igazgatója vázolta a terve­ket. (Fotó: Kovács Tibor) Sok az ügyeskedő, kevés az ellenőr A Büntető törvénykönyv módosítása érintette a pénz­ügyi bűncselekmények elbírá­lását és ellenőrzését. A Bala- ton-parti valutázókkal szem­ben a jövőben nem a rendőr­ség, hanem a vám- és pénz­ügyőrség jár el. Varga Lajos őrnagy, a sió­foki vámhivatal parancsnoka: — Hivatalunk 1952-től mű­ködik Siófokon, s a tó déli partja a mi hatáskörünkbe tar­tozik. Korábban az NDK-ból és Csehszlovákiából érkező turisták, üdülők csomagjaik je­lentős részét induláskor pos­tán adták fel, és itt vették át. A sátrak, kempingfelszerelések, hálózsákok, élelmiszerek el­lenőrzése volt a feladatunk. (Folytatás a 10. oldalon) Táborszomorító Balatonfenyves alsón, a Mária utcában járva sokaknak eszébe juthat: volt egyszer egy KISZ-tábor. A mai kö­zépkorosztályból sok somogyi fiatal talált pihenésre, szóra­kozásra lehetőséget a tábor­ban. A tábor áll ma is, őrzi a múlt nyomait. Nem sokat változott. Mondhatni majdnem úgy áll, ahogy maradt a rendszervál­tás kezdetére. — Az ingatlan a megyei ön- kormányzat tulajdona — mondja Hoppár Tamás, a tá­bor üzemeltetője. — Az ön- kormányzat használatba adta a Somogy megyei Ifjúsági Egyesületnek fenntartásra és ifjúsági célú kihasználásra. A tábort fiatalok lakják, az összkép mégis szomorú: mert a tábor lerobbant. Ráférne egy nagyszabású felújítás. Két éve egy osztrák gyermekbarát szervezet szívesen részt vett volna ebben. Ajánlatára azon­ban érdemi választ nem ka­pott. Az osztrákok egyébként így is szeretnek ide járni. Fő­idényben hat hétre bérlik a tá­bort, és jól érzik magukat. Igaz, két kamionnyi felszere­léssel érkeznek. Ha kell, vi­dámparkot varázsolnak fél nap alatt a gyerekeknek. Fize­tik a 200 hely költségeit, és csak 140-en jönnek. A somogyi diákoknak pedig marad a kedvezményes tábo­rozás lehetősége. Már annak, aki eljut ide, például Balaton- fenyvesre. A kaposvári Kinizsi iskola gyermekei jól érezték magukat itt, a rossz idő elle­nére. Kihasználták a társalgót, az ebédlőt, a fedett teraszt, a kavicsos udvart, a sportpályá­kat és a füves partot egyaránt. A tábor régi és új dolgozói szeretettel várták őket, és igyekeztek minden kívánsá­gukat teljesíteni. A konyhán fi­nomakat főztek. Nem egyedülálló a fenyvesi tábor gondja. A fonyódligeti gyermektáborban is a külföl­dieké az elsőbbség. Várják őket és a valutát. Ennek fejé­ben jobb körülményeket kap­nak, a vizesblokkos faházak­ban laknak, és emelt szintű étkezésben részesülnek. A magyar gyerekek húszéves, toldozott-toldozott sátrakban, rozsdás vaságyon hálva vár­ják az ébredést. -ge­Kormánydöntés a Balatonról A Balaton ökológiai állapo­táról és a vízminőség javítá­sához szükséges intézkedé­sekről is tárgyalt e héten a ka­binet — a Tudományos Aka­démia előterjesztése alapján. A miniszterek tanácsa úgy döntött, hogy a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztériumnak ez év végéig el kell készítenie a részletes fel­adattervet a Balatoni Regioná­lis Tanács, a Balatoni Önkor­mányzatok Szövetsége és a gazdasági szereplők bevoná­sával. A javasolt cél: 2005-ig olyan szintre kell csökkenteni a tó foszforterhelését, hogy az ne okozhasson túlzott algáso- dást. A halpusztulás megelő­zése ugyancsak fontos, s el kell érni, hogy a strandok vize közegészségügyi szempont­ból kifogástalan legyen. Csatornaprivatizáció — és díjemelés? A DRV nem tud vizet fakasztani A készlet véges, a tisztítás drága Valaha háborúk dúltak Afrikában, Mezopotámiában egy- egy oázisért. Már akkoriban sem volt igaz az afféle véleke­dés, hogy a víz korlátlan mennyiségben az emberiség ren­delkezésére áll. Pedig — a maival ellentétben — még em­beröltővel korábban is le lehetett hasalni a tó vagy folyó partjára, s lehetett inni belőle jóízűt. A modern társadalom­ban azonban a víz áruvá vált: bonyolult, sok pénzt föl­emésztő folyamatok révén lehet csak fogyasztásra alkal­massá tenni. Dr. Szántó Imre, a Dunán­túli Regionális Vízművek mű­szaki igazgatója arról is be­szélt: nem lehet mindenütt Mózes módjára vizet fakasz­tani. A kútfúráshoz berende­zést kell telepíteni, s azt mű­ködtetni kell: energiát zabáié turbinákkal, a felszíni vizek pedig — ahonnan csak a szál­lítás díja volna tetemes — manapság sérülékenyebbek, magyarán: „koszosabbak”, s ezért költséges tisztításra szo­rulnak. r A csatornaművek privatizá­ciója során az önkormányza­tok megigényelhetik a terüle­tekre telepített vízműveket. Ehhez társul az az elképzelés, hogy a települések megkapják az ármegállapítás jogát. Eb­ben az esetben pedig — mondta dr. Szántó Imre — hi­ába jár a víz is, akár a levegő, állampolgári jogon, bizony, óriási differenciák jelentkez­nek majd a számlákon. Ked­vező helyzetű városokban a mainál jóval olcsóbb, 20 forint lehet a víz díja, míg az eldu­gott, apró falvakban a hektón- kénti 2300 forintot is megha­ladhatja. A kérdés: sikerül-e megegyezniük az amúgy széthúzó önkormányzatok­nak, amelyeknek legfonto­sabb dolga végülis saját vá­lasztóik minél jobb kiszolgá­lása. Napi 182 ezer literes kapa­citással dolgozik jelenleg a DRV, s e vízmennyiség felét a Balatonból emeli ki. A vízkész­let azonban véges, már csak amiatt is, mert a szennyvíz jó részét elvezetik a vízgyűjtőte­rületről. A takarékosság ezért (is) indokolt — a kisebb fo­gyasztást azonban a lakosság körében a díjak eddigi eme­lése okozta. Az utóbbi esztendőkben az állam saját terheit fokozatosan áthárította polgáraira. 1991-ben Magyarország ki­vívta magának Európában az első helyet abban, hogy a ház­tartásokra szánt pénzből mennyi megy el vízre. Nyuga­ton ez maximum 1,2, nálunk 8-12 százaléka a fizetésnek. Dr. Szántó Imre azt is el­mondta, hogy a múlt évnél mintegy 35 százalékkal lesz nagyobb az idei vízdíjszámla összege. Az árat egyébként nem a vállalat, hanem a szakminisztérium állapítja meg az érvényes rendeletek, jogszabályok és az üzemek el­lenőrzött gazdálkodási adatai alapján. — Tavaly a Dunántúli Regionális Vízműveknek 4,2 milliárd forintos termelési ér­ték után mindössze 11 millió forint adózott nyereség ma­radt. Mi nem nyerészkedünk — tette hozzá a műszaki igaz­gató. A táblázatok átböngészését követően kiderült: az ország előállító üzeme közül a 7. legdrágább a DRV. Ennek oka pedig az, hogy a Balaton víz­minőségének védelem érde­kében kémiai, biológiai és mechanikai tisztítást is végez­niük kell a szennyvizeken. Kár, hogy ezt a plusz költséget — mondta végezetül dr. Szántó Imre — az itt élők nya­kába varrják az illetékesek. Czene Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents