Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-21 / 168. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1993. július 21., szerda Kivonul az ENSZ Kambodzsából Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár bejelentette, hogy megkezdő­dött a világszervezet kambo­dzsai békefenntartó erőinek kivonása, s november 15-ig - a átmeneti időszakot felügyelő ENSZ-hatóság mandátumá­nak lejártáig - néhány kivétel­től eltekintve mind a huszon- kétezer ember távozik a délke­let-ázsiai országból. Butrosz Gáli a Biztonsági Tanácsnak küldött jelentésében leszö­gezte: az új kambodzsai veze­tésnek még hatalmas problé­mákkal kell szembenéznie, s további nemzetközi segít­ségre lesz szüksége, ám ezt a támogatást más keretek kö­zött kell megszervezni. Ellenőrzött atomlétesítmények Dél-Korea üdvözölte azt az észak-koreai döntést, hogy Phenjan hajlandó felújítani a tárgyalásokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel atomlétesítményei ellenőrzé­séről, illetve kész felvenni a párbeszédet Szöullal egy olyan szerződés megkötése céljából, amely kitiltaná az atomfegyvereket a Koreai­félszigetről. Üdvözölte az észak-koreai döntést keddi tokiói sajtóértekezletén Kabun Muto japán külügyminiszter is. Új elnök az FBI élén Bili Clinton amerikai elnök Louis Freeh bírót, korábbi ál- lamügyészt nevezte ki az FBI, a Szövetségi Nyomozó Hivatal vezetőjévé. Az FBI felelős többek között a terro­rizmus, a kábítószerezés el­leni küzdelemért és a ké­melhárításért, így széles körű nemzetközi kapcsola­tokat ápol. Clinton felmen­tette tisztségéből William Sessionst, az FBI vezetőjét, akinek tíz éves megbízatása csak 5 év múlva járt volna le, törvényellenesen magáncé­lokra használt állami tulaj­dont. Emelkedő kőolajárak Hordónként helyenként het­venöt centtel emelkedtek a vi­lágpiaci olajárak azután, hogy kiderült, a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezete (OPEC) a jövő héten rendkívüli ülést tart. A piac irányítói azonban egye­lőre óvatosak, többségük kivár a vásárlással, amíg kiderülnek az ülés valódi céljai. Az ülésen esetleg újabb intézkedések születnek a termelés vissza­fogására, a túlkínálat meg­szüntetésére és az árak eme­lésére. Minderre annál is in­kább szükség lehet, mert is­mét terjedőben vannak azok a híresztelések, hogy Irak és az ENSZ között egyezség van születőben, amelynek követ­keztében a nemzetközi em­bargó alatt álló ország megje­lenhet a piacon. Erősödik a rubel Arányaiban ugyan szerény mértékben, de most már fo­lyamatosan araszolgat feljebb a rubel árfolyama a moszkvai bankközi valutapiacon. Az orosz pénzből kedden 1010 ért egy dollárt, héttel keve­sebb, mint egy nappal koráb­ban. Szakemberek nem zárják ki, hogy a rubel árfolyama még e héten visszalép az ez­res küszöb alá. Ez nem elha­nyagolható pszichikai lökést adhat az orosz gazdaságnak. A volt magyar kormányfő a latolgatások középpontjában Németh Miklós befolyásos támogatói még reménykednek az elnöki posztban Németh Miklós támogatói megpróbálják meggyőzni Bu­dapestet, hogy az utolsó pillanatban nevezze be őt a ver­senybe az EBRD elnöki tisztéért — írta a The Times című brit lap tegnapi számában Colin Narbrough City-tudósító. A nevezési határidő ma le­jár, és Németh Miklós támo­gatói szeretnék, ha a ma­gyar kormány felülemel­kedne ellenkezésén a volt kommunistával szemben — írta. Csak kormányok ne­vezhetnek jelölteket. Németh Miklós befolyásos támogatói azok, akik nem akarják, hogy az EBRD el­nöksége örökre francia kéz­ben maradjon, vagy nemte­len alku tárgya legyen bizo­nyos nyugati kormányok kö­zött. EBRD-tisztségviselők szerint Németh Miklós, a Harvardon tanult közgaz­dász ideális személy lenne: a bank szilárdabb elkötele­zettséget jelentene Kelet- és Közép-Európa iránt — írta a The Times tudósítója. Franciaország Jacques de Larosiere-t, a Francia Köz­ponti Bank kormányzóját támogatja, de a kormány még nem tett hivatalos elő­terejsz- tést. Dánia nem ne­vezte még be Henning Chri- stopherson EK-bizottsági tagot. Hétfő estig még egyál­talán nem volt hivatalos ne­vezés sehonnan. Nagy-Bri- tannia világossá tette, hogy az eredeti megállapodás da­cára szó sincs róla, hogy a bank elnökévé mindig fran­ciát kellene választani. En­nek ellenére általában De Larosiere-t tartják a favorit­nak — írta a brit lap tudósí­tója, majd hozzátette: Ám ha kormánya bene­vezi, akkor Németh Miklós egy Bonnban megszellőzte­tett alku alapján megszerez­heti az elnökséget. E szerint De Larosiere lenne az euró­pai pénzügyi intézet, az EK-uniószerződésekben tervezett európai központi bank előfutárának vezetője, és cserébe a bank főhadi­szállását Frankfurtban ütnék fel. Ma jár le a nevezési határidő az elnöki posztra KÉRDŐJELEK Ősztől másképp lesz? Megkezdte vakációját a Ház, szabadságra mentek a képviselők. Ide kívánkozna az udvarias sztereotípia, hogy „a jól végzett munka tudatával". Sok szempontból ez helytálló is lenne, például ha mennyiségi mutatókkal — az ülések, az elfogadott törvények, a beterjesztett ja­vaslatok, stb. számával — készülne a mérleg. Ám a rendeltetésszerű működésnek más kritériumai is vannak s mindent egybevetve az Országgyűlés az olykor már-már heroikus erőfeszítések ellenére sem tudta min­dig teljesíteni a választói által rábízott feladatokat. Ezt a képviselők maguk is belátják, sőt szóvá is teszik, s a közvélemény is gyakran elmarasztaló a parlamenti mun­kát illetően. Mi a bírált jelenségek magyarázata? Az egyik fő ok a túl­politizáltság. Nem mindig sikerült a t. Háznak a politikai indulatokat, érzelmeket alárendelnie a törvénykezés fel­adatainak. Az ideologikus-propagandisztikus szándékok olykor teátrális megnyilatkozások, olcsó csatározások, veszekedések díszletévé fokoznák le az üléstermet, s a szükségesnél kisebb teret kapott a szakszerűség, az el­mélyült munka. A mellékes a fontos? A törvénykezésben nem tudott a tisztelt Ház ésszerű fontossági sorrendet érvényesíteni. A jogállam, a piacgazdaság működését meghatározóan befolyásoló törvényjavaslatokat sorra-rendre szorították ki súlytalan, a pillanatnyi érdekek diktálta előterjeszté­sek, s hiába a fél év alatt meghozott több mint 80 tör­vény, tovább halmozódott a kodifikációs adósság. Sokat ártott a parlament tekintélyének a képviselői tes­tület látszólag fölöttébb laza munkastílusa: a plénumok- ról hiányzók 30-40 százalékos aránya, a gyakori határo­zatképtelenség, a napirend előtti sok-sok csetepaté — és jónéhány más visszatetsző mozzanat. Ősszel alighanem a ciklus legnehezebb szakasza vár a törvényhozásra. Talán a honatyák nem csak pihenésre fordítják a vakációt, hanem a Ház önnön megújításához szükséges politikai-morális erőgyűjtésre is. Bajnok Zsolt A négy államfő pénteken érkezik / Göncz Árpád nyitja meg a salzburgi fesztivált Brzezinskinek magyarázta Bős politikai lélektanát Washingtonban értékelik a visegrádi együttműködést Amerikai meghívás a Köztársaság Párt alelnökének Az amerikai kormány tájékoztatási hivatalának vendége­ként a héten Washingtonban és New Yorkban tesz látoga­tást Veér András, a Köztársaság Párt ügyvezető alelnöke. A politikus, aki egyébként az országos Ideg- és Elmegyógyá­szati Intézet főigazgatója, amerikai szakmai útja után vette fel pártja képviseletében a kapcsolatot a kormányzat illeté­kes tényezőivel és neves amerikai politikusokkal. Salzburgban minden ké­szen áll — nem csak a ha­gyományos fesztivál szom­bati megnyitásához, hanem Thomas Klestil államfő és az Ausztriával szomszédos há­rom ország elnökeinek talál­kozójára. Az idei fesztivál megnyitó beszédét Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke tartja, s amint azt a salzburgi tartományi kor­mány valamint a Hofburg tegnap bejelentette, a meg­nyitón és a következő na­pokban a fesztiválváros ven­dége lesz Richard von Wei- zsa:cker német és Václav Havel cseh elnök is. A négy államfő pénteken érkezik és keddig tartózkodik Salzburgban. A protokoll ér­telmében a három ven­dég-elnök látogatása közül egyik sem minősül hivatalos­nak, kifejezi azonban Tho­mas Klestil személyes nagy­rabecsülését, amit mindhá­rom államférfi iránt nem egy­szer kifejezett. A salzburgiak által gondo­san összeállított programban a kulturális eseményeken való részvétel mellett több négyes találkozó is szerepel, és alkalma lesz a nemzetközi sajtó képviselőinek is szemé­lyes eszmecserére a négy ál­lamfővel — egy szombati saj­tókoktél keretében. A salzburgi fesztiválrende­zőség tájékoztatása szerint az előkészületek gyakorlati­lag minden vonatkozásban — a biztonságtól az orvosi készenlétig — befejeződtek. Közöttük volt Zbigniew Brzezinski volt nemzetbizton­sági főtanácsadó is, aki talál­kozónkon maga hozta szóba közelmúlt, sokat vitatott po­zsonyi látogatását Brzezinski elmondotta: sok telefont, meg­jegyzést kap az út és az el­hangzott nyilatkozatok kap­csán, de nyilvánvaló, hogy csak akkor alkothat teljes ké­pet a bősi erőmű problémájá­ról, ha megismeri a magyar ál­láspontot is. A magyar meghí­vást elfogadta és kész annak majd eleget tenni — mondotta az amerikai szakértő. Veér a magyar nézetekről tájékozta­tást adva felhívta a figyelmet a kérdésnek Brzezinski által nem ismert politika-lélektani vonatkozására: hogy a bős-nagymarosi kérdés volt az első, amely annak idején egyesítette a magyar ellenzé­ket és ez is meghatározza a mindenkori magyar kormány­zat állásfoglalását. Igen beható eszmecserére került sor a külügyminisztéri­umban, Thomas Gerth főosz­tályvezető-helyettessel, aki egyebek között hangoztatta: amerikai részről értékelik és kívánatosnak tartják a négy visegrádi ország együttműkö­dését. Napirenden volt a magyar kisebbségek ügye is, s a ve­zető amerikai diplomata meg­jegyezte: hatékonyabb le­hetne a szlovákiai magyarság képviselete, ha az nem osz­lana ötfelé. A félelem éjszakája „Ma este a véredet isszuk...” M a este végetek, innen nem mentek ki élve! — Danica Draskovic, Vük Draskovic ellenzéki vezető felesége két francia újságíró­nak megdöbbentő beszámolót adott a fenyegetésekről, sérté­sekről és erőszakról, amelyek­nek férjével együtt részese volt június 1-jén, letartóztatásuk éj­szakáján a rendőrségen. — Te kurva, ma este a vére­det isszuk! — kiabálta nekem egy rendőr — mesélte Danica a két újságírónak az AFP kü- löntudósítójának beszámolója szerint. Június 1-jén este összetűzé­sek voltak a belgrádi szövet­ségi parlament épülete előtt el­lenzékiek és a rendőrség kö­zött. Amikor megnyugodni lát­szott a helyzet, Vük Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozga­lom (S^O) elnöke és felesége, Danica, a párt vezetőségének tagja, a közeli SPO-székházba mentek, ahol éjfél tájban kép­viselők, ügyvédek és újságírók is megjelentek. — Ekkor még nem tudtuk, hogy egy rendőr meghalt az incidensek során — mondta Danica, majd folytatta: — Hirte­len benyomták az ajtót, si­sakba és golyóálló mellénybe öltözött rendőrök özönlöttek a helyiségbe. Rohamfegyverüket ránk emelve üvöltözni kezdtek: „Senki ne mozduljon, kezeket fel!” Majd egy civilruhás férfi ér­kezett, akinek kilétét azóta is homály fedi, s így szólt: — Szóbeli parancsom van a rendőrfőnöktől. — „Te szuka, hol vannak a muzulmánok, hogy megvédje­nek?” üvöltötték nekem a rendőrök — mesélte Danica, aki korábban nagy botrányt ka­vart Szerbiában azzal, hogy a televízióban védelmébe vette a boszniai muzulmánokat. Egy képviselő tiltakozott, a mentelmi jogra hivatkozva, de letorkolták. — Hajnali egy órakor ránk vetették magukat, Vukra és rám, megbilincseltek bennün­ket, a vállamnál fogva felemel­tek, a ruhám elszakadt, leköp­ködtek, a hajamat tépték, Vu- kot bedobták a liftbe és ütle­gelni kezdték — meséli Da­nica, akit szintén bevonszoltak a liftbe, s tíz emeleten át gumi­bottal ütötték, rugdosták, ahol csak érték. — A földszinten rendőrök tömege várt, akik üvöltöttek: — Itt van, öljük meg! Gumiboteső hullott rám, amíg a rabszállítóig vonszoltak. A furgonba zárva hallottam, amint kint a rend­őrök üvöltöznek: Hozzátok ki! Megerőszakoljuk! Meglincsel­jük! — A rendőrség központjába vittek bennünket, egy hatalmas udvarba, amely tele volt rend­őrökkel — folytatja Danica Draskovic. — Ekkor egy dzsip érkezett, a belgrádi rendőrfő­nök, Rade Markovié ült benne. Mondtam neki: — Ütnek. Ké­rem, segítsen! — Ijesztő gyűlö­lettel a szemében végigmért, majd így szólt: „Nem látok semmit.” Majd kiszállt, és le­kent nekem két hatalmas po­font. Draskovic asszony látta, amit a rendőrök kiszedték férjét a másik furgonból. Vük Dras­kovic öntudatlan állapotban volt. Ledobták a földre, mint egy zsákot, majd így szóltak fele­ségéhez: „Nesze te szuka, itt a te Vukod.” — Rettenetes álla­potban volt, egész testét vér borította. Azt hittem, meghalt — meséli Danica könnyekkel a szemében. — Aztán a cellák felé vonszolták, ahonnan em­berek jajkiáltása hallatszott. Danica egy óra múlva látta vi­szont férjét, akit egy cellából rángattak ki, miután ismét megverték. — Vük, mit tettek veled? — kiáltottam neki, majd így válaszolt: — Nem bírom to­vább. Mindez két vagy három percig tartott, majd utána egy hónapig nem láttam őt. Bizo­nyos voltam benne, hogy meg fogják ölni. — A rendőrségen töltött 24 óra után átvittek a belgrádi központi börtönbe és egy kicsi zárkába csuktak, amelyben csak egy pad volt, a falon nem volt ablak, csak egy leskelődő lyuk az ajtón. Hatalmas patká­nyok futkostak a cellában — meséli Danica. — Három napig egyfolytá­ban a cellában tartottak be­zárva. Borzasztóan fájt a ge­rincem meg a vesém, de a bör­tönorvos nem volt hajlandó a börtönkórházba küldeni, visz- szavitetett a cellába — fűzte hozzá. D anica asszony csupán öt nappal a letartóztatása után találkozhatott ügy­védeivel, amikor a Draskovic házaspárt a parlament előtti zavargás ki robbantásával vá­doló vizsgálóbíró kihallgatta. I

Next

/
Thumbnails
Contents