Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-19 / 166. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — SZÍNES VILáG 1993. július 19., hétfő Bánatában leeszi magát a sárga földig Cher mély gödörben A Zöld Sárkány-történet Vacogó kínaiak az ígéret földjén Az embercsempészek az amerikai nagyvárosokat ábrá­zoló színes képekkel toborozták az áldozatokat a 27 ezer ki­lométerrel odébb fekvő Fujian kínai tartományban. Har­minc-harmincötezer dollárért ajánlották fel a „toudu”-t, ami helyi kifejezéssel a tiltott belopakodást jelenti. „Mackós”-robot A New York-i rendőrség nem kis megrökönyödésére, a bűnözőknek sikerült egy új „mackós szerszámot” kifej­leszteniük: robottá alakítottak egy fúrógépet, hogy meg­könnyítsék a bejutást az áhí­tott kincseskamrába. A New York Queens negyedének egyik pénzintézetéhez riasz­tott rendőrök egy falba mé- lyedt fúrót találtak, amely ép­pen „ajtót próbált nyitni”. A tol­vajok az utcán parkoló kis te­herautóból irányították a fúró­gépet, amely néhány perc múlva áttörte volna a falat a széf oldalán. A vibrálásra azonban felfigyelt a szomszé­dos üzlet biztonsági őre. Nyári hó az Alpokban Az Alpokban nyaralók a na­pokban húsz centiméteres friss hónak örvendezhettek: a fülledt kánikula után kénytele­nek voltak elővenni a mele­gebb ruhákat, de havazásra igazán nem számítottak eb­ben az évszakban. Elsősor­ban a Grossglockner és az Arlberg lejtőin nyílt a gyere­keknek kiváló lehetőség a szánkózásra a hirtelenjében előkapott bármilyen alkalma­tosságon. Kisebb öröm volt a hó az autósoknak, mert a he­gyi utakra hólánc nélkül gép­kocsijuk nemigen tudott felka­paszkodni. Igaz, az ausztriai helyzet még mindig jobb volt svájcinál, ahol néhány hegyi utat le kellett zárni. Megtalálták a pilótát Megtalálták Korzika szige­tén egy néhány nappal azelőtt lezuhant kis repülőgép sérült pilótáját. A pilóta törött lábbal, zúzódásokkal, égési sérülé­sekkel három napon át von­szolta magát az erdős-hegyes terepen, amíg egy országúi­hoz ért, ahol egy kiránduló vé­letlenül bukkant rá — noha az eltűnt gép felkutatására napok óta nagy erőket vetettek be. Valósággal sokkoló kép je­lent meg Cherről az amerikai Globe magazin legutóbbi számában. A 47 éves éne­kesnő-színésznő arca ha­talmasra duzzadt, álla és az arc alsó része viszont lóg. Egy floridai orvos — a ké­pet vizsgálgatva — arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy a sztár eltávolíttatta az arccsont alá, valamint az állra beültetett szilikon-imp­lantációkat. „A fotón úgy néz Hangyakivonattal gyógyít számos betegséget egy kínai orvos a senjangi klinikán — je­lentette a kínai sajtó. Liu Ta-ting doktor szerint a han­gyák testéből készült kivona­tok eredményesek lehetnek rosszindulatú daganatok, májbetegségek, cukorbeteg­ség és reumás megbetegedé­sek kezelésében. Állítólag több ezer beteget kezelt már ilyen természetes alapanyagú gyógyszerrel, s a gyógymód az esetek kilencven százalé­kában hatásosnak bizonyult. A sajtójelentések nem részle­tezik, hogy a gyógymód a fel­sorolt kórok közül melyeknél bizonyult különösen hatásos­nak. A gyógyszer hatásme­Egy New York-i kéziratsza­kértő bejelentette, hogy meg­találta Shakespeare elveszett színdarabját, a Cardeniót. Charles Hamilton azt állítja, hogy a londoni British Mu­seum könyvtárában rábukkant az 1612-ben íródott Shakes- peare-darabra, amelyet eddig még sohasem állítottak szín­padra és elveszettnek véltek. Hamilton összehasonlította és ki, mintha az állán egy hús­ból és zsírból álló zacskó lógna” — jelentette ki dr. Je­rome Craft, Palm Beach-i plasztikai sebész. „Régebbi fotóin látszik, hogy csinos kis beültetései vannak, ezek azonban az új képekről tel­jesen eltűntek. Egy 20 évvel öregebb nő néz vissza ró­luk.” A sebész szerint Cher a betegségektől való félelmé­ben operáltatta ki arcából a chanizmusáról sem írnak rész­letesen, csupán idézik Liu doktornak azt a megjegyzé­sét, hogy a hangyák teste rendkívül gazdag fehérjékben, aminósavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem minden hangyafajta alkalmas ilyen gyógykivonat készíté­sére. Liu doktor a feketehan­gyák testéből nyeri az általa alkalmazott gyógyszert. A kí­nai orvos hangsúlyozta, hogy nem ő találta fel a hangyakú­rát, ő csak felélesztett egy fele­désbe merült orvosi hagyo­mányt. Mint mondta, han­gyákból készült főzetekkel már a Ming-dinasztia korában, a 14. században is gyógyítot­tak kínai orvosok. azonosnak találta Shakespe­are végrendeletének kézírását egy 1612-es, a British Mu­seum könyvtárában talált cím és aláírás nélküli dráma kéz­írásával. Irodalomtudósok szerint viszont a mű nem üti meg a klasszikus drámaíró szintjét, de Hamilton amellett kardoskodik, hogy a kézírás ugyanattól a személytől szár­mazik. műanyagot, „de lehet, hogy máris allergiás reakciókat váltott ki nála a szilikon.” A sztár elrettentő arcával malibui villájába vonult visz- sza, ahol magányát mérték­telen evésbe fojtja. Volt sze­retője, Rob Camiletti ugyanis már másodszor is elhagyta egy fiatalabb szépség ked­véért. Cher máris tíz kilót szedett magára szerelmi bánatában. Ferenczy Europress Ügyetlen kőolajtolvajok Napokig lángokban állt jú­nius végén egy olajkút Peking közelében, mert parasztem­berek egy csoportja, amely megpróbálta „megcsapolni” a kőolajat, hogy a lopott zsák­mányt eladhassa, ügyetlen beavatkozásával felgyújtotta a kutat — jelentette a China Da­ily című, angol nyelvű kínai lap. A kút olyan súlyosan megsérült, hogy a belőle ki­törő földgázt hetekig nem tud­ták elzárni a szakemberek. A keletkezett kár 20 millió jüan (mintegy 3,5 millió dollár), nem számítva a súlyos kör­nyezetszennyeződést. Egyes kínai vállalkozók szí­vesen felvásárolják a lopott kőolajat, hogy azután házilag eszkábált finomítókban való feldolgozás után eladják. Ez a gyorsan emelkedő benzinárak mellett igen jó üzlet számukra. A kínai bűnüldöző szerveknek nagy fejtörést okoz az ilyen és hasonló jellegű bűncselekmé­nyek elszaporodása. Nem ritka eset, hogy a tolvajok táv­közlési berendezéseket ron­gálnak meg a bennük használt rézhuzalok megszerzéséért. Olykor a vasúti síneket is fel­szedik, sőt néha még a köz­utak aszfaltborítását is, és el­adják az így szerzett fémet, il­letve kátrányt. A jelentkezők, köztük húsz asszony, mindenüket pénzzé tették és sokan 60 százalékos kamatra kölcsönt vettek fel — Egyesült Államokbeli visszafi­zetésre. Becsomagolták leg­jobb ruhájukat, azután csónak evezett velük az Arany Koc­kázat elnvezésű indonéz ha­jóhoz, ahol cérnával össze­varrt szótárlapokat kaptak a legfontosabb angol kifejezé­sekkel. A fejükbe verték: part­raszállás után politikai mene­dékjogot kell kérniük, arra hi­vatkozva, hogy Kínában nem becsülték emberi méltóságu­kat. Februárban indultak el. A thaiföldi Bangkokban és a ke­nyai Mombasában az utaslét­szám kiegészült háromszázra. Iszonyatos körülmények kö­zött tették meg a csaknem négy hónapig tartó utat, a piszkos fedélközben zsúfolód­tak össze, hol kaptak enni, hol nem, alig volt vizük és az egyetlen illemhely előtt kí­gyóztak a mindig hosszú so­rok. De a csodálatos képek meg a szótárlapok mindig új és új reményt adtak. Az éjszaka leple alatt érték el New Yorkot s amint a part­hoz közeledtek, Queens-nél, a Rockaway-félszigettől száz méternyire, zátonyra futott a hajó. Áz utasok egy része, akiket arra oktattak, hogy a célban semmivel se törődje­nek, csak rohanjanak előre, ruhában vagy alsóneműben belevetette magát az óce­ánba. A víz azonban a június­hoz képest meglehetősen hi­deg volt, az erős hullámzás befelé sodorta őket, s csak a leggyakorlottabb úszók tudtak kievickélni. A környéken lakók riadóztatták a rendőrséget és a mentőket, 263 kínait helyez­tek biztonságba és letartózta­tásba. Őrizetbe vették az indonéz hajó kapitányát s a tizenkét tagú legénységet is. Nyolc utasnak már csak holtában si­került partot érnie a vágyak Amerikájában, harmincán el­tűntek. 1991 augusztusa óta ez volt a huszonnegyedik ille­gális kínai bevándorlókkal teli hajó, amelyet elfogtak. Becs­lések szerint azonban négy­szer annyinak sikerült a toudu, és sok gőzös utasait Mexikó­ban illetve Kanadában teszik partra, hogy onnan, szárazföl­dön szivárogjanak át. Azoknak, akik „révbe” értek, először a magukkal hozott adósságokat és a kamatokat kell kifizetni. Amerikai viszony­latban nevetséges, másfél dol­láros órabérért, gyakran napi tizennyolc órát robotoltak, iszonyú körülmények között élnek, de ha valaki tiltakozna a rabszolgaság ellen, a leg­félelmetesebb kínai maffia, a Zöld Sárkány tong életveszé­lyes fenyegetéseivel kell szembenéznie. Mindehhez képest semmi egy hollywoodi horrorfilm — mondják a szak­értők. Li Ming New York-i rendőrfelügyelő is ott volt a megfeneklett indonéz hajónál és szót tudott váltani a kimen­tettekkel. „Rettentes állapot­ban voltak — emlékezik visz- sza — de azonnal a politikai menedékjogot emlegették s arról beszéltek, mennyivel kedvesebbek az amerikai rendőrök, mint a kínaiak...” Réti Ervin Lin Ta-ting hangyakúrája A titokzatos Shakespeare SPETER ERZSÉBETNÉL MIAMIBAN (4.) Csak a szívem legyen mindig a helyén ” A Henry-party után két nap­pal kerül sor a jótékonysági gálaműsorra. A vártnál jóval többen, mintegy hatszázan ülnek a színházteremben. El­sősorban a kint élő magyarok vannak itt, de érdeklődnek szép számmal őslakosok is. A gálán szintén részt vesz dr. László Balázs főkonzul, vala­mint Miami polgármesterének helyettese, és több illusztris vendég. A program osztatlan sikert arat, a közönség sokáig nem akarja leengedni a pódi­umról a szereplőket. Több ez egyszerű műsornál: egy da­rabka Magyarország a hazaira kiéhezett közönségnek. Ezt megérzik az amerikai vendé­gek is és helyükről felállva nemcsak a művészeket tap­solják meg, hanem a közön­ség magyar tagjai felé fordul­nak, és őket is megéljenezik. Felemelő pillanatok, és aho­gyan másnap halljuk, az utóbbi évek legsikeresebb ilyen rendezvénye. A bevételt — ötezer dollárral megtoldva — a kolozsvári református lí­ceum javára ajánlja fel Erzsé­bet. Ez a gesztus is megér­demli a vastapsot. A gála után ünnepi vacsora következik a szálloda éttermében. Sült csirke, párolt marhaszelet és főtt tengeri hal a menü, salá­tákkal és hozzá 2-3 literes kancsókban könnyű sor. Valamit még az amerikai ét­kezési szokásokról. Amikor itthon erről kérdeznek, egy csúnya szóval élve azt mon­dom: nem zabáinak. Fino­mabban: okosan, egészsége­sen táplálkoznak. Semmi zsír, szénhidrát, annál több fehérje, zöldség, gyümölcs, vitamin, nagyon vigyáznak magukra, szeretnének sokáig élni és él­vezni a nyugdíjas éveket. Ezért akár koplalni is hajlan­dók. Minden élelmiszerből ki­vonják azt, ami káros, sarkítva ezt úgy fogalmazzuk: tejből a tejet, cukorból a cukrot, ke­nyérből a lisztet tüntetik le. Ez persze így túlzás, de az tény, hogy sokkal ésszerűbben táp­lálkoznak. A csirke a legnép­szerűbb hús, de nem ám jó zaftos pörköltnek vagy ki­rántva, hanem grillen, hogy csöpögjön ki belőle az a kevés zsír is. Kedvelt a marhahús, épphogy megkapatva, belülről szinte véresen, sertéshús alig van. Sok-sok saláta, hal vi­szont igen, a legkülönbözőbb módon elkészítve. Nincs nagy italkultusz (ha már ártani akarnak maguknak, akkor ká­bítószereznek), a whiskyt azért szeretik, no és a sört. Ez minden utóíztől mentes, olyan könnyű, hogy doboz számra lehet inni, akkor sem árt. Jó lenne nálunk is meghonosítani a light (vagyis könnyű) sört. Garantáltan kevesebb sör­hasú ember lenne. Hazatérve sokan kérdezik azt is: na és milyen Erzsébet közelről? Az eddig leírtakból valami talán kiderül róla. Annyi bizonyos, hogy nem olyan, amilyennek a felületes és csak a külsőségeket néző ember látja. Közbevetőleg még any- nyit, hogy három városban éli az életét, Miamiban, New Yorkban és Budapesten van lakása. Elutazásunkat köve­tően New Yorkba ment, aho­gyan viccesen mondta, kipi­henni bennünket. Életkorát nem tagadja le, tavaly úgy mondta, kéthetes, tehát 77 éves, az idén ezt úgy nevezte el, hogy a 7 meg a 8-át... Az igazi értékek, mint mindig, a lélekben rejtőzköd­nek. Szeretnék csínján bánni a jelzőkel, hiszen könnyen vá­dolható vagyok elfogultsággal, s többen bizonyára azt is mondják, persze, hogy jókat írok róla, hiszen kivitt Ameri­kába. Igen, kivitt Amerikába, és elfogult is vagyok vele. De nem azért mert vendégül látott Miami utcakép nyári zápor után — ezért köszönettel tartozom neki —, hanem annak alapján, amit módom volt tapasztalni azáltal, hogy a közelébe kerül­tem és sikerül valamelyest megismernem. Azt mondhatom, mély ér­zésű, egyszerű, esendő em­ber. Puritán életet él, nem fe­deztük fel rajta a milliomosok allűrjeit. Egyáltalán nem gő­gös, de van tartása. Örül, ha segíthet, de félreállítja a tola­kodókat. Szereti, ha szeretik, de átlát a hízelkedőkön. Érzé­keltem, mit jelent számára a magyarsága, és hogy ezzel milyen rangot vívott ki ott ma­gának és hazánknak. A két nép barátságának ápolásáért kapta meg tavaly Miami tiszte­letbeli nagykövete címet. (Egyszer itthon is eszébe jut­hatna valakinek hasonló.) Nincs kedvesebb gyermeke, mint a művészet, ami nem új­keletű nála, mint néhányan igyekeznek beállítani. Közeli barátságban volt Tamási Áronnal — ma is Áronkának nevezi — Kellér Dezsővel, Fényes Szabolccsal, Békeffi István íróval és feleségével a ma is köztünk élő Turay Idával és másokkal. Az a misszió, amit ő vállalt az Erzsébet-díj alapításával, a magyar kultúra jeleseinek — már több tucat­nyian vannak — anyagi és er­kölcsi elismerésével, minden­képpen tiszteletre méltó. Hogy közben önmagát sem takarja el a nyilvánosság elől? Miért is tenné? Nem neki van szé- gyellnivalója, ha nem értik vagy tudatosan félreértik. Nem őt jellemzi az irigység, a gán- csoskodás, nem neki kellene magyaráznia a bizonyítványát. Egy mondata jellemzi talán a legjobban őt. így szól: „Ha választanom kellett, hogy mire hallgassak, az eszemre vagy a szívemre, rendszerint az utóbbit választottam, s ezért sokan azt mondták, nem va­gyok eszemnél, mire én azt feleltem, nem baj, csak a szí­vem legyen mindig a helyén. (Vége) Seleszt Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents