Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-16 / 164. szám

1993. július 16., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Új tantárgy a vízügyi szakközépiskolában Új tantárgyat vezetnek be a barcsi Vízügyi és Erdészeti Szakközépiskolában. Az inté­zetbe szeptember 1-jétől be­indul a környezetvé­delmi-technikus képzés. Üzletközpont Babócsán Babócsán már elkezdték az üzletközpont felépítését, egy­séges terv alapján. A munká­latokat folyamatosan végzik. A magántulajdonokban lévő épületcsoportok három rész­ből állnak majd. Női fodrászat, ajándék, és zöldségüzlet kia­lakítását tervezik. Egy „rész­leg” költsége meghaladja az egymillió forintot. Utcabál Barcson A hétvégén nagyszabású utcabált rendeztek Barcson, melyet a művelődési központ szervezett. Közreműködött a Ba-Rock együttes, valamint a Riverside Bigband. A rendez­vény bevételéből a barcsi amatőr együtteseket kívánják finanszírozni. Telefonhelyzet javítása Drávagárdonyban Drávagárdonyban csaknem 800 méter utat építtetett az önkormányzat a közúti igazga­tósággal közösen. Ez majd négy és félmillió forintba ke­rült. A község terve a telefon­helyzet javítása. Mivel nem kapcsolódtak be a kroszbár rendszerbe, ezért most félre­tettek 200 ezer forintot. Megnyílt az Ódor falatozó Újabb vendéglátóhely nyi­totta meg a kapuit a napokban Barcs külterületén, mégpedig az Ódor falatozó. Csoportos étkeztetést is vállaltak 50 személyig és ehhez 10 száza­lékos kedvezményt adnak. Faluszépítés Kastélyosdombón Kastélyosdombón javában folyik a falu szépítése. Mint­egy 800 folyóméter árokrend­szer kiépítését a hónap vé­gére befejezik. Elkezdték már a 86 darab betonhíd, valamint 300 méternyi betonjárda elké­szítését. A munkát a szigetvári Melio-Start Kft munkásai vég­zik. Ez együttesen két és fél­millió forintot vesz ki az ön- kormányzat kasszájából. Telefonhálózati akció Telefonhálózati akciót hir­dettek Barcs környékére. Most folyik az igények felmérése. A készülékeket Barcshoz kötik majd be, várhatóan 1995-ben. Szeretnék ezt megvalósítani Kaposvártól a Balatonon át Nagykanizsáig. A Matáv már megpályázta a világbanki hi­telt és bíznak abban, hogy megkapják a szükséges két milliárd forintot. Lángra várva Rinyaújlakon Bizony ott van Rinyaújlak... Mert az már igazán a világ vége, ahonnan csak földes út vezet tovább. De ez csak az idegennek tűnik így, mert a helyiek egészen másként látják. A FALUSI TURIZMUSÉ A JÖVŐ Üdülőfalu lesz Drávatamási A vendégszeretethez hozzátartozik a környezet is — Világ vége ide, halálra ítélt község oda — mondta az utcán ácsorgó nénike, — azért mi azt gondoljuk, hogy csak voltunk effélék. Mert mit csinált ez a falu az elmúlt két esztendőben? Társadalmi­munkában végeztünk min­dent. Tűző napfényben állni, dolgozni és nyelni a port az sem könnyű. Aki megáll a református templom előtt, az csak gyö­nyörködhet a frissen felújított templom nemesen egyszerű szépségében. De néhány éve még nem ilyen állapot­ban volt. — Megkezdtük a szerve­zést — mondta Tóth Géza, képviselő. — És megmozdult a nép. Lakosok, s az önkor­mányzat nyújtotta segítő ke­zét az egyház felé. Összejött a pénz, nekifogtunk a tataro­zásnak. Csaknem egymillió forintos költséggel és sok kétkezi munkával. A volt alsó­tagozatos iskolában van a posta, a polgármesteri hivatal és egy szolgálati lakás. — Utóbbi nem sokáig — mondta Peti Sándor polgár- mester —, mert pályázatot nyújtottunk be konyha kialakí­tására. Ezt elnyertük és a la­kás helyére tervezzük. — 1990-ben állampolgári kezdeményezésre megtör­tént a szétválás. Teljesen önállóak lettünk és a válasz­tások után négy taggal meg­alakult a képviselő-testület. Először a temető felé vezető utat láttuk el szilárd burkolat­tal, közel kétmillió forintért. Mintegy 500 méter járdasza­kaszt újítottunk fel a Kossuth és a Petőfi utcában 800 ezer forintos költséggel. Dr. Bartha Eszter jegyzőnő elmondta, hogy a 474 lakosú településen húsz munkanél­küli van. Közülük néhányat közmunkára alkalmaznak, s van aki átképző tanfolyamra jár Barcsra. — Idén 13 millió forintból gazdálkodhatunk. A legna­gyobb beruházás a gáz be­vezetése. a költségekről me­sélhetnék: úgy néz ki, hogy négymillióból megússzuk. A bekötés a lakosoknak 15 ezer forintba kerül. A helyiek már nagyon várják a láng kigyúlá- sát! Készül a faluház is, amely­ben ifjúsági klub és óvoda kap helyet. Szeptemberben tervezik az óvoda megnyitá­sát 19 gyermekkel. A képvi­selő-testület úgy döntött, hogy a faluház Arany Bálint nevét veszi fel. Ő megszakí­tás nélkül 1880-0925 között néptanító volt rinyaújlakon. A tervek szerint augusztus 20-án kerül sor az ünnepé­lyes átadásra. — A leszármazottakat is meghívjuk erre a napra — tette hozzá a polgármester. — A csaknem ötmillió forintos beruházásból, egymillió tár­sadalmi munkában készül el. — Terveink között szerepel a szennyvíz-rendszer kiépí­tése — jegyezte meg Tóth Géza —, ehhez szeretnénk megkapni a nyolcvan szá­zalékos állami támogatást. Gondot okoz a lakosságnak a hétvégi orvosi ügyelet. Csokonyavisontán a közel­múltban két körzeti or­vos szolgálta a betegeket. Örülnénk ha visszaállna ez a rend.- Gamos ­Ezt a címet joggal érde­melné ki a település, ugyanis Szalai Balázs barcsi lakos vál­lalkozását siker koronázta. Még néhány hónappal ezelőtt arról beszélt, hogyan tudná a turizmus fellendíteni az elma­radott térségeket. A falusi vendéglátószövetség tagja 17 országba küldött szórólapokat és elkezdte a reklámozást is. Ennek köszönhetően már nemcsak átutazó akad a falun, hanem egyre többen megáll­nak a kis lak előtt. Sőt itt töltik a jól megérdemelt szabadsá­got. Az első fecskék ugyan már elrepültek, de most újab­bak jöttek. Ahogy szokták mondani beindult az üzlet... Tehát a falusi turizmusnak van jövője. — De miért éppen a Dráva-parti települést válasz­tották — kérdeztük a távozni készülő házaspárt. — Egy­szerű olcsó és kényelmes — hangzott a felelet. — Na per­sze a vendégszeretethez hoz­zátartozik a környezet is. Itt a Dráva, csend van... Útravalóul pedig elvisszük magunkkal Észak-Magyarországra a táj szépségét és ha élünk jövőre visszatérünk. (G. A.) „Ahol kétségbeesés van, oda reményt A Semmelweis-napi ünnepségen, dr. Solti Pál háziorvos 25 éves törzsgárdatagsága al­kalmából jutalmat vehetett át. A főorvos diplomáját Pécsett szerezte. Az ott eltöltött évekből négy professzor nevét emlí­tette meg. Első helyen áll dr. Tigyi József, majd a sorban következik dr. Romhányi György, dr. Hámori Artúr, és dr. Szentágotai János. Itt ta­nulta meg azt is, hogy egy orvosnak minden te­rületen otthon kell lenni, hiszen az élet nem­csak sebészeti problémákat vet fel. 1971 óta dolgozik Barcson. A kisvárosban igazán otthonra talált. Nem vágyott arra, hogy Budapesten vagy éppen Pécsett gyógyítson. Mostmár nem tudná elhagyni a várost. Nem­csak orvosként ismerik a környéken, hanem meghatározó közéleti személyiség is. A barcsi háziorvosok kollegiális vezetője képviselő-tes­tületi tag. Rendszeresen felszólal gyűléseken. Szereti a hivatását, becsülik őt is az embe­rek. így fogalmazza meg életelvét: Fogadjuk el egymást! Ahol kétségbeesés van, oda reményt adjunk, mert hiszen amikor adunk, kapunk. (Gamos) LAKÓCSA BÜSZKE FODOR JÓZSEFRE Mesterség kihalófélben Az egészségügy forradalmára A kő áll, rajta a bevésett aranybetűs név: Fodor József. Nemcsak ez tartja meg emlé­két az utókor számára. A ró­mai korból ránk maradt sírem­lékeken gyakran olvasható ez a felírat: non omnis moriar... nem halok meg egészen. Arra utal, hogy a halál után az utó­dok emlékezni fognak az el­hunytra. Ugyanezt a gondola­tot fejezi ki Horatius egyik verssora: Ércnél maradan­dóbb emléket állítottam. Ma­radandóbbat, mert nagyot al­kotott Fodor József. Születé­sének 150. évfordulóján rá emlékezünk. Az egészségügy tudós tanára, Semmelweis Ig­nác mellett az egyik legismer­tebb az egyetemes orvostu­domány történetében. 1843. július 16-án született Lakó- csán. A családi háttér megha­tározó szerepet játszott élete során. Édesapja mezőgazda- sági szakirodalmat, sőt szín­művet is írt. Fia a középisko­láit Pécsett végezte. Orvosi tanulmányait Bécsben kezdte, majd Pesten fejezte be. 1865-ben orvosdoktorrá avat­ták és megszerzezte a szü­lész, sebész és a szemész­mesteri oklevelét. Rupp János az államorvostan tanára maga mellé vette tanársegédnek. Az Orvosi Hetilapba írt cikkeket és ott ismerkedett meg Mar- kusovszky Lajossal. 1869-ben tisztiorvosi eljá­rásból magántanári vizsgát tett. Egy év múlva nyugati ta­nulmányútra küldték. Mün­chenben Pettenkoffer köze­gészségtani előadásait hall­gatta, majd Liebig mellett higi­énéhez szükséges kémiai vizsgálati módszereket sajátí­tott el. Hazatérése után 29 évesen a kolozsvári egyetem államorvostan tanárává ne­vezték ki. Két évvel később a budapesti közegészségtani tanszék élére került. Magán­tanári disszertációját Statiszti­kai tanulmányok a házasság felett, különös tekintettel a közegészségtanra címmel írta. 1883-ban őt kérték fel Weyl közegészségügyi kézi­könyvének talajjal foglalkozó fejezetének megírására. 1886-ban létrehozta az Or­szágos Közegészségügyi Egyesületet, amelynek főtit­kára lett. Egy év múlva „meg­teremtette” az Egészség című folyóiratot. A fertőző betegsé­gek laboratóriumi kutatásában is élen járt. Bálint Nagy István, az egyetemes orvostörténe­lem szegedi egyetemi magán­tanára Bacilusvadászok című írásában így emlékezett róla: „Hazulról földi javakkal úgy el volt látva, hogy megélhetésé­ért, a mindennapi kenyérért nem kellett küzdenie, egész életét még ifjú korban kialakult tervének szentelhette: a ma­gyar közegészségügy tanul­mányozásának és tanításá­nak...” Fodor József kezdett először foglalkozni a bacilusokkal, mert Pasteur és Koch korszakalkotó fölfedezései közel estek ta­nulmányköréhez. Azt kutatta: bizonyos emberi és állati szer­vezet ellen tud állni „a behatoló ellenségnek”. Kereste az el­lenállóság és immunitás okait. Élete utolsó éveiben visszavo­nultan élt, 1898-ban minden tisztségétől megvált. 1901. március 19-én súlyos beteg­ségben hunyt el Budapesten. Amit élete során alkotott, ami­ért dolgozott, az még a kőbe vésett névnél is maradandóbb. Gamos Adrienn Minden helybelit megismert a lábáról Szokol Lajost sokan is­merik Barcson, mert mint valami „csodadoktort” tart­ják számon. Nem akadt olyan csámpás sarkú, re­ménytelennek tűnő lábbeli amelynek ne hosszabbította volna meg az életét. Bőr- szagú kisműhelyében már nem toporognak az embe­rek, ugyanis csaknem 20 éve már, hogy nem tesz „csodát” az elaggott cipők­kel. — 1938-ban tanultam meg a szakma fortélyait — mondta. — olyanok okítottak mint Rosta József, Vörös és Kőhe­gyi József. 1946-ban tettem le a mestervizsgát, majd kiváltot­tam az iparengedélyemet. Há­rom segéddel dolgoztam. Hét­főn tartottuk a cipészünnepet, mert még vasárnap is tény­kedtünk. Egyik alkalommal beállított hozzá péntek délután egy fia­talember azzal a kéréssel, hogy szombatra készítsen ré­szére egy pár csizmát... — Egész éjjel dolgoztunk, de megérte, mert a munkát busásan megfizették. A fel- szabadulás után egy pár cipő húsz pengőbe, míg később már 130 forintba került. A mű­hely polcain most nem sora­koznak a lábbelik. Pedig szükség lenne cipészekre, mert igencsak bizonytalan lá­bakon állunk... Szokol Lajos kemény munkával, küszkö­déssel jutott el idáig. Miköz­ben saját bőrén tapasztalta az üzleti élet könyörtelenségeit. — Az én időmben huszon- ketten voltunk önálló iparosok Barcson, s mindegyikünk megélt belőle. Sajnos az igazi mesterek már abbahagyták, nincs utánpótlás. A mostani képzés illetve tanítási rend­szer egészen más. Mégis úgy érzem, hogy a gyakorlat töb­bet ér bármiféle képzésnél. Feléleszteni ezt a szakmát szinte lehetetlen. — A családtagoknak, a jó ismerősöknek még készítek cipőt illetve vállalok javítást — mondta. — Azért csak nekik, mert fárasztó, időigényes munka. És az emberek külön­ben sem tudnák megfizetni. A cipész először mindig fel­veszi a rendelést: a „kuncsaf­tok” lábméreteit... így velük nem történhet meg az, ami az öreg suszterral megesett. Egyetlen fiának készített cipőt, csak éppen a lábméretet nem tudta vagy elfelejtette. És ami­kor az felhúzta, szorította mindenhol... Gamos Adrienn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents